| Találatok száma: 2539 üzenet |
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
36791.  Elküldve:
2011-01-30 19:55:39 |
[526.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #36792]
|
[előzmény: (36789) joskakomondor, 2011-01-30 10:30:31]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36790. Elküldve:
2011-01-30 10:37:53 |
[527.] |
A héten sikerült több vadat látni és fényképezni, mikor falura mentünk.
|
| |
|
|
[előzmény: (36789) joskakomondor, 2011-01-30 10:30:31]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36789. Elküldve:
2011-01-30 10:30:31 |
[528.] |
Köszönöm!
|
| |
|
[válaszok erre: #36790 #36791]
|
[előzmény: (36787) PAttila1, 2011-01-29 23:11:18]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 792. Elküldve:
2011-01-29 16:51:05 |
[529.] |
Keresztelőőőő???!!!
Becsületes kulák-múltján, minden családi ünnepen kedélyesen nosztalgiázó nagyapám viszonylag hamar alkalmazkodott a tótágast állt új rendszerben annyiban, hogy veleszületett ember- és állatszeretete, tréfás kedve soha nem hagyta cserben és élete utolsó pillanatáig fel-felcsillant cukorbetegségtől megkínzott szemében.
Ismerős volt Jobbágytelkétől Tekéig, de a Maros-völgyén széltében-hosszában is. Mindenkihez volt egy jó szava, tanácsa. Valamennyi gazda jól ismerte, tisztelte és becsülte szakértelmét, élvezte páratlan humorát, többé-kevésbé pikáns (de soha sem sértő vagy közönséges) vicceit, élcelődő beszédstílusát. ... És aki csak ismerte, tudta, hogy mindig valami huncutságon jár az esze ...
De kezdődjön az egyszer volt, hol nem volt ...
A csütörtöki piac színes társaságának – kofáinak, árusainak, rikkancsainak - csiribiri forgatagában, hangos zsivajában mindig elemében volt. Köszöngetett jobbra-balra, kérdezett és válaszolt ... De abban a percben, amikor a gyanútlan jobbágytelki atyafi ráköszönt, és a szokásos „Hogy vannak, Simon úr?” kérdésre a már megszokott „Jól vagyunk, köszönjük! Hát maguk?!” helyett olyant kellett hallania, hogy a szeme kikerekedett és még a szája is tátva maradt a csodálkozástól ... „Képzelje el, vénségemre, a feleségem most – a két felnőtt fiam mellé - szült nekem egy léánkát” – válaszolta az akkor már jó ötvenes éveit taposó nagyapám, és folytatta: „Milyen jó, hogy találkoztunk, legalább meghívom magukat is a vasárnapi keresztelőre! Tíz óra előtt jöjjenek fel, aztán együtt megyünk a templomba!” A jobbágytelkiekről tudnivaló, hogy talpig úriemberek és nem csodálkoztak ezen a váratlan híren, meglepetésszerűen alakuló vasárnapi programon. „Ettől a Simon úrtól még ez is kitelik!” – gondolták kissé irigykedve, pajzánul nevetgélve, és továbbálltak, mihelyt lépni engedte őket a bennük hirtelen testet öltött Lótné (aki annak idején sóbálványként vonult be a bibliai történetek tárába) ...
Eljött a vasárnap reggel. Mit sem sejtő Nagyanyám, a maga szászos pedantériájával, módszeresen előkészítette a diétás reggelit, azonban nagyapám éppen akkor tűnt el a „hadszintérről”, amikor asztalhoz kellett volna ülnie, hogy a sovány, orvos által előírt hárompercestojásból és szacharinos teából álló früstüköt, a hajdani reggelik karikatúráját, elköltse. Felcipelte hatalmas pocakját a „szénás hiúba”, ami jobb helyeken a szénapadlást jelenti, és onnan kikukucskálva várta be az eseményeket.
Háromnegyed tíz felé érkeztek is az alkalomhoz illően, ünneplőbe öltözött atyafiak. Felvirágozott szekéren, kosarakban, csipkésszélű terítővel letakarva állt a sok diós- mákoskalács, sonka, szalmafonásos üvegekben a csuklás és egyéb hisztik ellen igencsak nagy hatásfokkal bíró, bánatelverő vagy éppen örömfokozó, és a szekér rázásától gyöngyöző gabonapálinka. Elvégre, becsületes jobbágytelki ember nem megy radinába üres kézzel!!!
Ámuldozott is nagyanyám és nem tudta, mire vélni a dolgot, amikor az ismerős atyafiak és asszonyaik, kosarakkal és butykosokkal a kezükben elkezdtek bevonulni a takaros kis konyhába ... Azonban még értetlenkedőbb képet vágott, amikor az egyik vendég rákérdezett a – csöppet sem keresztelőhöz öltözött, „surcos”-pongyolás nagyanyámra, hogy „Na és, nagyságos asszony, hol a léánka?” „Milyen léánka?” – jött a zavart, már-már valamit sejtő, de a bizonyosságtól még fényévnyire elhangzó, viszontkérdés. Azonban, amikor nagyapám, a hasát fogva nevettében, megjelent a konyhaajtóban, nemcsak nagyanyám, hanem az egész radinás vendégsereg számára egyből kitisztult a kép: drága nagytatám mindannyiukat jól megviccelt ...
Leghamarabb a gyakorlatias menyecskék ocsúdtak fel ... Nagyhamar előkapkodták a finom villásreggelihez valót és szépen „odatálalták” a háromperces tojás és a szacharinos tea mellé ... Közben a férfiak is magukhoz tértek és a finom szíverősítő aromája – a sonka, a friss házikenyér összehasonlíthatatlanul itthoni illatával keveredve – lassan meghozta mindannyiuknak az étvágyát, és ha már a nevetésüket nem sikerült csillapítaniuk, legalább – néhány perc múlva – a korgó gyomra nem reklamált senkinek ...
|
| |
|
[válaszok erre: #793]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36783. Elküldve:
2011-01-29 11:04:42 |
[530.] |
Most már tudom hogy szerinted azért kell tesztelni a kutyákat hogy lásd melyik menyire van fekészitve  ,ezek szerint tényleg fontos kötelezni a tesztet
|
| |
|
|
[előzmény: (36777) tusskoo, 2011-01-29 07:36:18]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36782. Elküldve:
2011-01-29 09:42:18 |
[531.] |
,,inkább gondoljanak arra, hogy a jól szerepelt kutyák többségét előzetesen már felkészítették (előkészítették).
(nem csak a komikat, hanem minden fajtát, káj-okat, kangalokat, kaukat, stb),,
Ha fel kell késziteni akor mi értelme a tesztnek?
|
| |
|
|
[előzmény: (36777) tusskoo, 2011-01-29 07:36:18]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 52. Elküldve:
2011-01-25 13:08:24 |
[534.] |
Akik erősek, tudjták, hogyan tartsák rendben az életüket.
Könnyekkel a szemükben sikerül, azt mondják mosolyogva, "Jól
vagyok"
Mázli
Mázli a kutyám volt. Pályafutását egy szatyorban kezdte a kedvenc horgászvizem tetején úszva. Egy tavaszi napon pergetéssel múlattam az időt a Dunavölgyi-főcsatornán. Kapás nemigen volt, néhány sügért és egy éppen méretes csukát fogtam, de jó volt az idő, jólesett a hosszú séta és a horgászat a téli fagyos csukázások, menyhalazások után.
Dél körül egy autó robogott el mögöttem az úton, majd kisvártatva megállt. Néhány perc múlva pedig suhant is visszafelé. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem is nagyon foglalkoztatott. Kisvártatva megjelent a víz tetején előttem a már említett csomag, amely legnagyobb értetlenségemre mozgolódott, mintha lett volna benne valami. Fogtam a botot és megpróbáltam rádobni a villantót, a próbálkozás másodjára sikerült. „Kifárasztottam” a zacskót és nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam. Egy néhány hetesnek tűnő kiskutya volt benne. –Ekkor leesett mit is művelhetett az előbbi autós.- Szerencsétlen állat már alig élt, szőre teljesen át volt ázva, és amikor a kezembe vettem éreztem, hogy az egész apró kis teste remeg. Olyan fájdalommal és értetlenséggel nézett rám, hogy azt hittem menten megszakad a szívem. Az volt a szerencséje, hogy a zacskóba, amibe tették elég levegő szorult ahhoz, hogy ideig-óráig a víz tetején ússzon. - Hogy vihet rá a lélek valakit, hogy így intézze el a „problémáját”?- Gondoltam. Gyorsan fogtam a kéztörlő rongyomat és beletekertem. Sebtében összepakoltam a felszerelésemet és hazarobogtam.
Otthon a feleségemmel szárazra töröltük szegényt és egy dobozkában a konvektor mellé tettük. Nem is volt kérdés, hogy megtartjuk-e. Elmeséltem a történetet, hogy hogyan került hozzám és ennek hatására a Mázli nevet adtuk neki. Mázli azon a napon meg sem nagyon mozdult, csak gubbasztott a dobozban a jó meleg fűtőtest mellett. Este megpróbáltuk megetetni, de nem fogadott el tőlünk semmit, még a tejet sem. Valószínűleg az anyját hiányolta. Végső ötletként a tejet fecskendőbe szívtuk fel és így erőltettünk bele egy kis táplálékot. A fecskendős módszert egy hétig alkalmaztuk, utána már magától is fellefetyelte a tejet kistálkából.
Teltek-múltak a hetek, hónapok és Mázli nőtt-nődögélt olyannyira, hogy egy szép, kifejlett, kan labrador lett belőle. Igazán formás, hibátlan ebbé nőtte ki magát, valódi gyöngyszemmé. Aranybarna szőre csak úgy ragyogott a napfényben, az állása büszke volt, ábrázata értelmet sugárzott. Előtte is volt már kutyám, de ilyen hűséges, szeretetreméltó, okos még sohasem! Nem nagyon kellett tanítani, mégis mindig szót fogadott, nem kaparta fel a kertet, nem fojtotta meg a csirkéket, szerette a gyerekeket és a házőrzést is kifogástalanul végezte, igazi mintakutya lett belőle. Nemsokára eljött az idő, hogy a horgászat szépségeivel is megismertessem.
Amikor először vittem magammal, szinte kibújt a bőréből a parton. Szaladgált, fetrengett, élvezte a szabad és vad természetet, amelynek így, abban a pillanatban Ő is a része lett, teljes valóságában. A vízhez viszont egy méteren belül sohasem merészkedett, valószínűleg élénken élt az emlékezetében a zacskós kalandja.
Évekig hű társam volt, otthon és a vízparton egyaránt. Mindig magammal vittem horgászni, télen-nyáron, bármikor. Nem is lehetett volna otthon hagyni, mert ha meglátta a kezemben a botokat, farka felvágva már pattant is az anyósülés elé, a szokott helyére és daruval sem lehetett volna kivenni onnan, bár igaz, nem is akartam, mert szerettem, ha velem volt. Rengeteget köszönhetek neki, többek között felszerelésem nagy részét és egy ízben még az életemet is megmentette.
Egyik nyáron sátras hétvégét töltöttünk a vízparton pecázással. Szombat éjszaka 10 körül meguntam a gubbasztást a botok felett és lefeküdtem aludni, a kutyát pedig megkötöttem. Hajnalban arra ébredtem, hogy veszettül ugat valamit. Gyorsan felöltöztem és kimentem a sátorból. Láttam ám, hogy két rosszarcú férfi a botjaimmal a hónuk alatt oson az úton álló idegen autó felé. Hiába ordítottam rájuk, nem álltak meg. Erre elengedtem Mázlit, aki mint az őrült utánuk vetette magát, és félelmetes hörgéssel, ugatással vicsorgással megfutamította őket. A botjaimat szerencsére elhagyták a futásban.
A másik eset egy hideg, decemberi napon esett meg. Csukázni voltam szép, napos időben, a hőmérséklet viszont 0 fok körül volt, a víz sem lehetett több 2-3 fokosnál. Gyorsan telt az idő és hamar délután lett, mikor szerencsétlenül egy belógó bokor ágárba akadt a villantóm horga. Nem értem el sehogy sem, így csizmában a sekély part menti részbe gázoltam, és a bal lábamra támaszkodtam nyújtózkodás alatt. A lábam alatt lévő iszap viszont csúszott és a vízbe zuhantam. Azonnal elmerültem. Szerencsére a víz ott nem volt mély és fel tudtam magam lökni a felszínre. A több réteg ruhám viszont pillanatok alatt átázott és a csizmáim is megteltek vízzel. Halálfélelmem volt, pillanatok alatt lepergett előttem az életem. Kapálóztam a part felé, de a vizes ruha súlya húzott lefelé, ráadásul a lábaim is begörcsöltek. Azt hittem végem van, lassan süllyedni kezdtem. Láttam, hogy a parton Mázli idegesen toporog és küzd a félelmével. Körülbelül úgy nézhettem rá, olyan riadt félelemmel, mint ahogy Ő nézett rám annak idején a zacskóból. Izmaim és elmém kezdték felmondani a szolgálatot, és lassan teljesen elmerültem. Ekkor egy nagy ugrással utánam vetette magát, odaúszott hozzám és a galléromat megragadta, majd erejét megfeszítve, nagy szuszogással a part felé vonszolt. A partra érve a bokor ágaiba kapaszkodtam és erőgyűjtés után, lassan felhúztam magamat. Nehezen de sikerült. Hanyatt vetettem magamat és csak pihegtem. Nagyon ki voltam merülve és rettenetesen fáztam. Mázli mellém feküdt és nyalogatta az arcomat. Átöleltem a nyakát és magamhoz szorítottam. Megmentette az életemet félelmei legyőzésével. „Sohasem felejtem el neked, amit tettél!” –Ígértem meg neki. Hazaérve fenséges lakomát készítettem megmentőmnek, miután egy forró fürdőt vettem. Egy egész sült csirkét kapott.
Egyetlen hibája volt csak, mégpedig mérhetetlen utálata a rókák iránt. Ha megérezte a szagukat azonnal elrohant és nem lehetett megállítani. Csak ebben az esetben nem lehetett parancsolni neki.
Múlt nyáron is előfordult egy ilyen eset, de nem foglalkoztam vele, úgyis mindig előkerült. Elvágtatott a szagnyomon, de fél óra múlva meg is érkezett. Csapzottan, lihegve, véres pofával. –Gondoltam egy rókával kevesebb.- Teltek a napok és egyre furcsább lett a kutya. Teljesen felhagyott az ugatással, mindenkivel barátságosan viselkedett, közben viszont rossz volt ránézni. Vonásai megváltoztak, lógó fejjel kullogott és furcsán nézett mindenkire, még rám is. Nem tudtam mi lehetett a baja, amíg el nem kezdett habzani a szája. Nagyon megijedtem, mert ez a veszettség jele volt. Befutottam a házba telefonálni állatorvos barátomnak, aki nagyon készséges volt és hamar megérkezett. Tisztes távolságból megvizsgálta és megállapította a bajt. A bajt, amitől tartottam.
-Gábor, ez a kutya veszettséget kapott. Nem verekedett másik kutyával?
-Nem, de két-három héttel ezelőtt rókával igen.
-Akkor biztosan attól kapta el. Sajnálom, de el kell altatni. Teljességgel lehetetlen, hogy meggyógyuljon. Így legalább nem szenved tovább.
-Biztos vagy benne? Nincsen más lehetőség? -kérdeztem kétségbeesve.
-Nincsen, sajnálom. Le kellene majd fognod, hogy ne harapjon meg.
Ránéztem Mázlira, és nyomorultul éreztem magamat. Nekem kellett kimondani az ítéletet. Eszembe jutottak az együtt eltöltött évek, a rengeteg átélt kaland, az önfeledt játékok boldog órái. Nem akartam elveszíteni, de be kellett látnom, hogy ez a legjobb megoldás. Amíg a doktor felszívta a mérget, egy szíjat tekertem az állkapcsai köré és a combjaim közé véve a földhöz szorítottam, hogy ne szabadulhasson. Rettenetesen fájdalmas volt az egész, legszívesebben felordítottam volna, hogy: -Ne tedd meg!- de már késő volt. A tű az izomba hatolt és a méreg pillanatok alatt szétterjedt beteg testében.
Azok az izmok, amelyek a végsőkig megfeszültek annak érdekében, hogy a partra segítsenek, most az én nyomorult szorításom által satuba fogva remegtek az életért, és ernyedtek el, amikor a méreg elvégezte a munkáját. Ott feküdt a fűben megdermedve, megalázott tetemként egyszerű ravatalán, hű társam. Az egész család megrendülten állt fölötte, mindannyiunk szeme sarkában a bánat könnycseppjei híztak kövérre. Mázli meghalt és halálának részese, sőt, előidézője voltam.
A doki távozáskor elejtett mondatával a földbe döngölt, de teljesen igaza volt!
- Tudod, Gábor, ha tavasszal nem felejted el elhozni a kötelező oltásra, még most is élne…
Teljesen megsemmisültem. A felismerés és a feltörő jogos önvád villámként sújtott le rám, és porrá rombolt.
Így fizettem én meg neki hűségéért és önfeláldozásáért. Hűségből elégtelenre vizsgáztam! Bocsáss meg, kérlek, öreg barátom!!
|
| |
|
[válaszok erre: #53]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36751. Elküldve:
2011-01-24 21:24:32 |
[536.] |
<IMG src=" " border="0">?width=750
|
| |
|
[válaszok erre: #36752]
|
[előzmény: (36750) joskakomondor, 2011-01-24 21:14:36]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36750. Elküldve:
2011-01-24 21:14:36 |
[537.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #36751]
|
[előzmény: (36734) joskakomondor, 2011-01-24 15:02:53]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36734. Elküldve:
2011-01-24 15:02:53 |
[538.] |
Pár kép egy komondorol aki egy évesen már teljesitet a nyáj mellett.Azért nem szivesen cserélnék vele helyet, ez igen kutyaélet.
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
<IMG src=" " border="0">
|
| |
|
[válaszok erre: #36735 #36750]
|
[előzmény: (36733) joskakomondor, 2011-01-23 17:27:53]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36728. Elküldve:
2011-01-23 15:28:25 |
[540.] |
Megszülettek Titok Ó'Hugarikum kölykei 5 szuka 5 kan
|
| |
|
[válaszok erre: #36729 #36730 #36732 #36787]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36638. Elküldve:
2011-01-19 15:04:14 |
[541.] |
|
| |
|
|
[előzmény: (36637) Baliházi, 2011-01-19 13:55:09]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36628. Elküldve:
2011-01-19 06:16:11 |
[542.] |
sikerült köszönöm!
|
| |
|
|
[előzmény: (36625) Nyertes, 2011-01-18 22:15:54]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36627. Elküldve:
2011-01-19 06:13:43 |
[543.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #36644]
|
[előzmény: (36623) joskakomondor, 2011-01-18 20:53:38]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36623. Elküldve:
2011-01-18 20:53:38 |
[544.] |
Be van pipálva és ugyan olyan. 
|
| |
|
[válaszok erre: #36625 #36627]
|
[előzmény: (36618) Nyertes, 2011-01-18 17:50:56]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36621. Elküldve:
2011-01-18 18:07:24 |
[545.] |
Köszönöm!
|
| |
|
[válaszok erre: #36623]
|
[előzmény: (36617) Nyertes, 2011-01-18 17:49:45]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36615. Elküldve:
2011-01-18 16:48:40 |
[546.] |
eddig ha belinkeltem kép jelent meg,most nem tudom mi történik?
|
| |
|
[válaszok erre: #36616 #36618]
|
[előzmény: (36612) karchasz, 2011-01-18 16:25:53]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36611. Elküldve:
2011-01-18 15:12:36 |
[547.] |
Hidvégi Hancur a német klub lapban
http://static.fotoalbum.hu/picturepreview/2011/01-18/joskakomondor/Leszi_anya_tk_150307.jpg
http://static.fotoalbum.hu/picturepreview/2011/01-18/joskakomondor/Leszi_anya_tk_003_150324.jpg
http://static.fotoalbum.hu/picturepreview/2011/01-18/joskakomondor/Leszi_anya_tk_006_150428.jpg
http://static.fotoalbum.hu/picturepreview/2011/01-18/joskakomondor/Leszi_anya_tk_007_150451.jpg
http://static.fotoalbum.hu/picturepreview/2011/01-18/joskakomondor/Leszi_anya_tk_008_150510.jpg
|
| |
|
[válaszok erre: #36612 #36617]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36582. Elküldve:
2011-01-17 20:17:50 |
[548.] |
Ne busuly Gábor! jan 1-töl ingyenes a magyarfajta tk. ezen tul tényleg hanyag ha valaki nem jelenti be az almot nem csak fösvény. Tényleg nálatok olyan drága volt egy tk?
|
| |
|
[válaszok erre: #36583 #36584]
|
[előzmény: (36581) Gáborkoma, 2011-01-17 20:10:41]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36578. Elküldve:
2011-01-17 19:59:30 |
[549.] |
Tul sokan vannak talán...
Majd ki irja valaki más akit átbasztak,nekem nincs érdekem mást lejáratni.
|
| |
|
[válaszok erre: #36579 #36580]
|
[előzmény: (36576) joskakomondor, 2011-01-17 19:06:23]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
| 36576. Elküldve:
2011-01-17 19:06:23 |
[550.] |
Szerintem ki kéne irni minden forumon és minden újságban hol hirdetik hogy a kövétkező vásárlot ne tudják becsapni töbé.
|
| |
|
[válaszok erre: #36577 #36578]
|
[előzmény: (36575) Nyalka, 2011-01-17 18:01:45]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
