én az elején megkérdeztem mindenkit, tájékozódásképp, aztán az első pár után már tudtam, és nem kérdeztem az újakat.
csak a sokadik levélben, csak úgy mellékesen, meg h mikor kérik az árat, utaljam-e stb.
szerencsére sikerült bizalmat keltenem a legjobban tetsző tenyésztőkben, és némi mázlival kaptam is kutyákat... Mav-et ráadásul úgy kaptam h semmit se fizettem és nem is láttak, csak elküldték nekem...
sztem utánam kérdeztek Bee tenyésztőinél, szinte tuti...
és a német anyanyelvűeknek mindig úgy írtam, hiába angolul jobban tudok, és igyekeztem később váltani ha lehet. szimpibb így, és szerencsére azért azis jól megy (írásban )
ja és Balázs is amióta ismery Jeffyt, teljesen rotti mániás. mint én.
múltkor nézegeti a kiskori képeit (mint kiderült), és olvadozik a monitor előtt, énmeg nemértettem mivan. aztán kiderüt h KisJeffyket lát...
vagyis Jeffymánia van
úh még nemtudjuk, h ha nagy farmunk lesz, mittegyünk rá nagykutyának, Jeffyállatfélét v kuvaszt, mer utóbbi meg nagyon arra való, és aztis mindketten szeressük. ő kuvasszal nőtt fel erdészházban...
de, igenis hülyeség. elvből. mármint, biológiaiból, stb. nem akarom részletezni ittmost asszem az álláspontot, és értemén ha valakinek az fontos, meg h miért meg mittudomén.
a (távolabbi) rokonokat én konkrétan lesz.rom, az én életem
és ugyanígy van a párom is.
( a szüleink meg nem nyaggatnak minket mert nemolyanok de amúgysenem lenne hozzá közük nekik se)
bele kell írni a szeződésbe, addig nem adni tkv-et stb...
tökre megoldható....
bár gondolom a külföldiek nem szeretik ez ilyesmit... meg lesz elég vevőjük így is.
mivel nagyon számít kihez kerül a kutya, nekem a legfontosabb a megfelelő gazdi az adott kutyára, persze ha ilyenekből rengeteg tökegyformn jó gazdi akad aki "zsebből" kifizeti, akkor persze oké, előnyt élvez... de ez azért nem mindennapos...
képzeld el ha a Rupitank nem egy Jeffyhez szokott Juditnál lenne
persze biztos még egy halom embernél jó helyne lenne, de nem lehet hónapokat-éveket várni (hacsak nem muszáj tényleg), a kölöknek párhónapos koráig lehetőleg szupergazdi kell
én anno mindenkit megpróbáltam eltántorítani kölykeinktől, akik úgy hívtak fel h hát mi ugye a közelben vagyunk és...
sikerült is. nem is volt nehéz
meg a "van-e kiskutya és milyen színű, meg mennyiért?" esetleg a "mi az hogy munka vonal???"
az ilyenek általában némi szünet után visszakérdeztek az árra h "mennyi???? " volt aki a beszélgetés végén miután elmondtam mindent, elkezdtett lamentálni h ígymegyúgy, mégiscsak sok az a 60, és itt derült ki h nem hallotta jól, volt előtte még egy 100as...
a hét végén voltunk a lovardában edzeni, idén először.
minden jól ment, Mav rettentően szereti a puha homokot.
málna szerint azért a lókaki is izgi ott
velünk volt Foltos, ismerősömék menhelyről szerzett kamasz kutyája, akit nagyon bírok, úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy tricolor spiccsheltie. labdás, kajás, bátor, pörgös kis eb.
régóta gondolkodtam azon, hogy kéne vele valakinek valamit kezdeni, és találkoztam aztán Roxival, Arcusék barátnőjével, aki agility-kutyát keresett magának. nos, összehoztam őket...
Folt sose volt még idegen helyen kutyák közt, de remekül viselkedett, végigpörögte az 5 órát, a kocsiban is nyugton volt oda és vissza is. Roxival jól kijöttek (neki is szokni kellett hogy nem dog, nem labi...), bár eleinte mindig hozzám akart jönni, mint ismerőshöz, de a végén még a labdát is visszahozta neki, és közben is sokszor siekrült figyelnie a kajára, Roxira az iszonyú ingeráradatban.
Elküldve:
2011-11-10 20:22:32
