Onyx nehezen viseli a magányt és munka mellett bizony csekély időm jut család mellett, hogy vele foglalkozzak .
Ezért reggel laborba szaladtam, hogy parvótesztet csináltassunk, hátha már negatív és Onyx szabadulhatna.
Kéretik drukkolni, hogy jó eredményt kapjunk . Ez azért is fontos lenne, mert el tudnánk kezdeni az oltási programját, parazitamentesítését stb.
Az ilyen embernek nem is való kutya Aki képes arra, hogy így megszabaduljon tőle, arra nem kifejezés, hogy lelketlen. Silány élete lehet, hidd el, neki a legrosszabb egyébként, az emberekkel való kapcsolata se lehet különb. Egy lelki nyomoronc, ennyi
Kapott megint egy csizmát, bár azt mondta a doktornéni, hogyha leszedi, nem kell újrakötni már, csak kímélje. Este sokat voltam vele vacsorafőzés helyett , de nagyon igényli a szeretgetést. Ráadásul, amíg tudja, ilyen pici létére visszatartja még a pisit is, a ketrecbe csak végső esetben piszkít, ahogy kiveszem, nyomja le a popsiját . Okos, értelmes kiscsaj
Onyx leányzó csütörtökön szabadult a kórházból, a kerti faházban szállásoltuk el, ott tölti a karantén idejét. Tegnap estére sikerült megszabadulni az ádáz kötéstől a lábán. Nah, de végül nem a tűfogak nyertek, hiába minden kísérlet, hiába hullottak a metszőfogak, a kötélhúzós játék lett a befutó, a csizma lecsúszott . Kicsit sántít, nem vészes, de ma sajnos vissza kell vinni újrakötözésre, nehogy csámpi maradjon az a kis mancs. A ketreczárkát nagyon nehezen viseli, de hát egy ilyen csöpp gyereknek még a játékról és az önfeledt rohangászásról kellene, hogy szóljon az élet . Még 1,5 hétig sajnos rabosítanunk kell, mert a parvóból hiába gyógyult ki, az még 2 hétig fertőz és a lábára is vigyáznunk kell. Nagyon kevés neki az a fél-fél óra, amikor kiengedem és még így is elveszítettük a kötést . Jó az étvágya, bár ha a ketrecben van étel-ital, azt kiborogatja, olyan hevesen ugrabugrál, hogy szeretne kijönni. Ha kint etetem, akkor le se szállna rólam, az evés olyankor másodlagos. Nagyon édeskedveshelyes kutyagyerek, várom már, hogy a többiekkel szaladgálhasson felszabadultan. Nem lesz elveszett leányka, az már most látszik, de az igazi jelleme majd a rabság után fog kirajzolódni. Sokat sír még, nagyon vágyik a szabadságra, folyamatosan szaglásza az ajtót, hallgatja a kinti életet .
Fényképezni lehetetlen, állandó mozgásban van, azért hozok pár képet, bár ritka rosszak:
Elküldve:
2014-04-25 13:05:01
.
, de nagyon igényli a szeretgetést. Ráadásul, amíg tudja, ilyen pici létére visszatartja még a pisit is, a ketrecbe csak végső esetben piszkít, ahogy kiveszem, nyomja le a popsiját 
. Kicsit sántít, nem vészes, de ma sajnos vissza kell vinni újrakötözésre, nehogy csámpi maradjon az a kis mancs. A ketreczárkát nagyon nehezen viseli, de hát egy ilyen csöpp gyereknek még a játékról és az önfeledt rohangászásról kellene, hogy szóljon az élet 
" border="0">
" border="0">
" border="0">