Helyszín: az út széle valahol Tatárszentgyörgy és Dabas között. Zsákokba gyömöszölt ruhák, első ránézésre idős néni szegényes motyói kidobva, valószínű, hogy az örökösök a legrövidebb utat választották, hogy megszabaduljanak a fölöslegessé vált dolgoktól, "fölöslegessé vált dolog" kategóriába sorolva egy apró, rémült kutyát is.

Motyó aprócska lánykutya tüneményes arckifejezéssel, oroszlánlábas kádnak is dicsőségére váló végtagszerkezettel, valamint lenyűgözően, megkapóan és ámulatbaejtően túlnőtt farral.





Egyáltalán nem sovány, a megtalálási körülmények alapján egy meghalt néni dédelgetett kedvence lehetett. 3-4 év körülire saccolom, az alaptermészetére tippelni se tudok, olyan sokkban van. Ha leülök mellé a földre és beszélek hozzá meg vakargatom, csak a szemét forgatja, de nem hajlandó máshogy reagálni, vagy neadjisten felállni; remélem, hamarosan összekapja magát és megnyílik. Szobatisztasági tesztelése folyamatban, úgy tippelem, hogy idős ember mellé kiváló társ lenne, de a későbbiekben természetesen még pontosítom a személyleírását. Motyó a Zakuszka-tanyán várja, hogy jelentkezzen érte az Új Gazdi, az Igazi. Érdeklődni nálam lehet a 30/365-0342-es számon, vagy az [email protected] mailcímen.

Helyszín: az út széle valahol Tatárszentgyörgy és Dabas között. Zsákokba gyömöszölt ruhák, első ránézésre idős néni szegényes motyói kidobva, valószínű, hogy az örökösök a legrövidebb utat választották, hogy megszabaduljanak a fölöslegessé vált dolgoktól, "fölöslegessé vált dolog" kategóriába sorolva egy apró, rémült kutyát is. Hiába, hogy nem teszem ki a lábam a tanyáról, vagy a szénában találok rá egyre, vagy Jucus, nováki tanyabarátunk lát meg az autóból egy gyanús, felemelkedő fejecskét a lomok között. Nem mondom, jobban szeretem, mikor Jucus szénát hoz, mint mikor kutyát, de valahogy nem lenne hiteles a miértnemhagytadott-rámordulás, máshová meg nem tudja vinni. A kutya kistestű, csaj, talán nem bántják a többiek, nézzük meg.

Motyó érkezése:



Motyó le van fagyva. A többi kutyától tart, de még azt is lefagyva teszi, mindig behúzódott alám, ahogy guggolva fényképezni próbáltam, aztán ahogy arrébb mentem, megpróbált félrevonulni. A többi kutyával nem foglalkozik, ha azok nagyon érdeklődnek, minimálisan morog, de az sem meggyőző. Motyó olyan megrettent és apatikus, hogy inkább beköltöztettem magam mellé a szobába.

Bocs, csajszoba a rosszabbik fajtából – mentegetőzöm körbemutatva, miközben leteszem Motyót a könyvszekrény elé, és megágyazok neki Bufla itt felejtett takarójából. Motyó igazi útszélen felejthető csomag, lerakom és ottmarad, csak a szeme jár gyanakodva, és lapítva összerándul, ahogy elveszem a helyéről a szekrénynek támasztott mankót és átemelem felette (merthogy megint vacakol a csípőm, és kínlódjon a fene az önálló járással, ha vannak reggelek, mikor támaszra van szükségem.) Ne szépítsük, Motyót megverték, ami méretét és higanymozgását ismerve komoly és sportszerű teljesítmény lehetett.



Motyó aprócska lánykutya tüneményes arckifejezéssel, oroszlánlábas kádnak is dicsőségére váló végtagszerkezettel, valamint lenyűgözően, megkapóan és ámulatbaejtően túlnőtt farral.



Egyáltalán nem sovány, a megtalálási körülmények alapján egy meghalt néni dédelgetett kedvence lehetett. 3-4 év körülire saccolom, az alaptermészetére tippelni se tudok, olyan sokkban van. Ha leülök mellé a földre és beszélek hozzá meg vakargatom, csak a szemét forgatja, de nem hajlandó máshogy reagálni, vagy neadjisten felállni; remélem, hamarosan összekapja magát és megnyílik. Szobatisztasági tesztelése folyamatban, úgy tippelem, hogy idős ember mellé kiváló társ lenne, de a későbbiekben természetesen még pontosítom a személyleírását. Motyó a Zakuszka-tanyán várja, hogy jelentkezzen érte az Új Gazdi, az Igazi. Érdeklődni nálam lehet a 30/365-0342-es számon, vagy az [email protected] mailcímen.

lavori

Sziasztok!
Örülök a topicnak, csak az a baj, hogy ez tipikusan egy olyan terület, ahol soha nincs két egyforma beteg, soha nincs két egyforma ok a háttérben, és soha nincsenek általánosítható kezelési módok. Minden beteg más és más, és éppen emiatt nagyon nehéz mások tapasztalatai alapján (főleg állatorvos nélkül, saját kútfőből) elindulni. Az pedig kifejezetten káros is lehet, ha részinformációk birtokában, a beteg kutyák alapos vizsgálata nélkül adtok egymásnak jobbnál jobb tanácsokat.

Valaki írta, hogy az epilepsziás roham nem egyenlő az epilepsziás betegséggel!! Ez nagyon így van!
Az epilepszia, illetve az epilepsziás roham nem betegség, hanem egy tünet, ami sokféle bajhoz, problémához kapcsolódhat. Az epilepsziás rohamoknak néha banálisan egyszerű és jól kezelhető okai vannak. Más esetekben pedig soha ki nem derül, hogy mi a baj, és segíteni is nehéz rajta. Az viszont elengedhetetlen és nagyon fontos, hogy azt a kutyát, amelyik epilepsziás tünetet mutatatott, ALAPOSAN ki kell vizsgálni!

Jó, ha azt is tudjátok, hogy a epilepszia "menedzselésben" ma itthon kétféle módszer, kétféle szemlélet és gyakorlat van. Mindkettő képviselőjének neve előfordult már az eddig megszületett 32 hozzászólásban. A két állatorvos egymásnak homlokegyenest ellenkezően viszonyul a dologhoz, és aki itt is, ott is megfordul, hát bizony néha égnek áll a haja az eltérésektől. A vita viszont nincs eldöntve még szakmailag sem, így mindenki annak hisz, amelyiknek akar....

Azok az állatorvosok viszont, akik valahol "középen állnak" a két említett orvos között, azt vallják, hogy a rendszeresen epilepsziás rohamokat mutató kutyákat csak akkor kell elkezdeni kezelni, a a rohamok 1 hónapnál gyakrabban jelentkeznek. Ha ennél ritkábban, akkor nem sok értelme van a gyógyszeres kezelésnek. És az is elfogadott álláspont, hogy egy epilepsziás betegnél a rohamok az idő múlásával mindig sűrűsödnek. Ami először csak egy évben 2x fordult elő, az egy idő után már 4-5x, aztán már havonta, aztán hetente és a végén akár már naponta.

Ami pedig a betegek sorsát illeti: ez minden esetben a gazda, a környezet toleranciájától függ! Ki előbb, ki ésőbb adja fel, és kéri a kutya elaltatását. És higgyétek el, bizonyos körülmények között el lehet fogadni azt is, ha valaki elaltattatja azt a kutyát, amelyiknek csak 1-2 havonta vannak rohamai, és meg lehet érteni azt is, amikor szinte minden nap van, de a gazdi mégsem tudja rászánni magát. Ahogy írtam is az elején, nincs ugyanis két egyforma helyzet, eset.