Persze, szólunk, bár úgyis be lesz harangozva szerintem.
Nagyon bosszús vagyok. Reggel, félálomban kortyolgatva a kávémat, néztem hosszan Afrot. Milyen kövér lett! Fel sem tűnt, hogy így meghízott, gondoltam magamban. Majd ennek hangot is adtam és Péter egyet is értett, mondta: tényleg, jé, milyen kövér.
Ezen felbuzdulva elgondoltam, hogy jó, akkor csökkentem az adagját. Kiosztottam a reggelit, majd miután befejezték, motoszkálást hallok. Nos a következő kép fogadott: Afro feje a kajatartó ládában, tömi magába a tápot. És akkor megvilágosodtam! Hát ezért tűnt úgy kevesebbnek a táp mennyisége! A bitang afrikai rájött, hogyan kell kinyitni a tápos ládát, ami ugyan nem volt nyitva, de kutyabiztosra lezárva sem. Nem meghízott a beste, hanem bezabált. Inkább nem is mozog, csak piheg és akkorákat pukizik, hogy nem lehet mellette megmaradni. Remélem nem lesz semmi baja, csak azért nem pánikolok, mert Fetisha is eljátszotta ezt egyszer, emlékszem.
Ügyesek voltak, hármójuk közül a vizslának volt a legnagyobb gyakorlata, az ő sebességéhez igazították a húzást, emiatt a ricsi és a kékszemű feketeség elvesztette a nyuszit. De addig nagyon igyekeztek. És még így is sokkal jobbak voltak, mint Cserge agaram (agárhamisítvány), aki a jelenlévők megmosolyogtatására, sem egyedül, sem más kutyával nem volt hajlandó elindulni a műnyúl után. Az igazi az lenne, ha több ricsi futna, akkor mehetnének párban.
Bizony, ott voltunk és Ljubának nagyon tetszett ez a coursing dolog. Na nem a futkosós, húzogatós része, hanem az, hogy közben ő az árnyékban henyélve rágcsálhatta a csontját:
Ha valaki beszél meggyessel ma még, vagy holnap reggel, szóljon neki, hogy hívjon fel! Sajnos ma nem tudom még megcsörgetni sem, pedig sürgős lenne. Köszi.
Köszönjük a kedves szavakat, biztos vagyok benne, hogy életünk egyik legjobb döntése volt összecuccolni egy barzojjal. Órákat töltünk azzal, hogy nézzük csak úgy tenni-venni. A fórumot pedig legszívesebben elárasztanám képekkel. De visszafogom magam.
Gratulálok Samanthának és Igornak!
Bár jóval rövidebb idő tapasztalata és talán nem is 100%-ig a ridgeback-ség miatt, de mi is mindig azt mondjuk, hogy Afrotól eszméletlenül sokat tanultunk. Teljesen más hozzáállást követelt, mint a többi, viszonylag könnyen kezelhető kutyánk.
Köszönjük mindenkinek a velünk örülést!
Cserge nagyon lelkesen üdvözölte Ljubát, aki annyira nem lelkes még, bár már javul (követi Csergét ).
Ő egy amolyan magamnak választott ajándékként lett, mert muszáj volt végre kipróbálni a barzojjal élést. Már most is szórakoztató, és gyanús, hogy ez csak jobb lesz.
Jól megsokasodtak a gazdikereső agarak. És Bigyó, Bogyó, Bubu hármassal mi a helyzet? Ők még gazdikeresők?
De hogy egy kicsit ricsikről is írjak, Afro szuperül viselte az újonc megjelenését, elsőre érdeklődve szaglászta, reggel pedig, a második találkozáskor, jól arconnyalta. Sajnos a szimpátia ismét nem kölcsönös, legalábbis egyelőre.
És ma láttunk egy növendékricsit séta közben Mogyoródon.
Milyen kis babaháj redőket vet Dudi bőre.
Köszönjük! Ő Ljuba, vagyis Isis Bistkupstwo, a cseh Bistkupstwo kennelből, 8 hónapos kislány. Nekünk persze ő a legszebb már most Reményeim szerint Cserge edzőtársa lesz és ha minden jól megy, akkor majd coursingen is kipróbálhatja magát.
Anyukája Eccellenza Bistkupstwo, apukája Sanhawke Velemir, róluk képek, származások itt: http://picasaweb.google.com/bistkupstwo/ILitterParentsAndPedigree#
8 hónapos. Persze sajnálom, hogy kimaradt a baba kor, de azért vannak előnyei is. Egyelőre még nagyon új neki a helyzet, a legjobban a fűnyíróval jön ki (ha megy a fűnyíró, akkor boldogan rohangál ), a macskáktól retteg .
Afro gazdit keres, még mindig. Ha nem talál, akkor marad, de az esélyt megkapja azért.
Elküldve:
2010-07-04 10:44:09
Fel sem tűnt, hogy így meghízott, gondoltam magamban. Majd ennek hangot is adtam és Péter egyet is értett, mondta: tényleg, jé, milyen kövér.
Inkább nem is mozog, csak piheg és akkorákat pukizik, hogy nem lehet mellette megmaradni. Remélem nem lesz semmi baja, csak azért nem pánikolok, mert Fetisha is eljátszotta ezt egyszer, emlékszem. 
De visszafogom magam.
.
