TIBETI MAGYAR ROKONSÁG

Prof. Dr. Pungur József, Edmonton
Szerkesztette: admin
2009. október 03. szombat, 21:06
Cey-Bert Róbert Gyula: „A sólyomember visszatér” című könyvében (Püski, 2006) beszámol Tsering tibeti lámával folytatott beszélgetésről a múlt század közepe körül.

Tsering elmondta, hogy nagy tisztelője Kőrösi Csoma Sándornak, akit a tibetológia, a tibeti vallás és kultúra nemzetközi kutatásai megalapítójának tekinti, aki a magyar nép eredetét szerette volna kutatni a tibeti kolostorok könyvtárában.

Iránta való tiszteletből őt is kezdte érdekelni a magyarok eredetének a problémája, és utánanézett, hogy a kolostorok könyvtáraiban találhatók-e a magyarokkal kapcsolatos írások. Legelsőbbeb azt kellett megállapítani, hogy mi volt a magyarok ősi népneve, Azt találta, hogy ótörökül a gar, gor, gur népnév végződések a nép szót jelentették, így az ujgur, a bulgár, kongur, kasgar nevekben benne van a népet jelentő szó. A magyar népnév gyar végződése szintén a nép szót jelöli. Azonban a magyar népnevet nem találta meg. A láma 6. és 7. századból talált olyan selyemtekercsekre írt feljegyzéseket melyek Közép-Ázsiában a mai Kelet-Turkesztánban, a Tarim medencében megemlítették a türköket, az ujgurokat, a tasgurokat, a kongárokat, a kasgárokat és a hungárokat. Az adatok szerint a hungárok a hunok fejedelmi törzsének a leszármazottai, és ők "gungároknak" azaz a "Nap fiainak" nevezik magukat. Hun nyelven a gun szó napot jelent, tehát a gungár népnév jelentése naptörzs. Feltételezhető, hogy maga a hun népnév a nap jelentésű gun szóból alakult ki. A gungár és a hungár népnevek tehát felcserélhetők, mert ugyanazt a népet jelölték.

Tovább kutatva a 7. századbeli feljegyzések között olyan szövegeket is talált, amelyek nemcsak a hungár népnevet, de a hungárok szokásait, áldozati szertartásait és a szent madarukat is megemlítik. Errőla szöveg csak annyit említ meg, hogy a hungárok vadásztak is vele, tehát valószínűleg a sólyom vagy a sas lehetett. A kérdés csak az volt, hogy a tekercsek hungár népneve a magyarokat jelölte-e? A láma szerint a tibeti tekercsek hungár népneve a magyarok egy részét jelölte, akik pár századdal később nyugatabbra költöztek. Eddig azt tartották, hogy a hungár népnév a török onogur kifejezést takarja, amely tíz törzset jelent. Az onogur törzs valóban tíz törzset, pontosabban tíz népet jelentett törökül, a hungár pedig a hun népet, vagy gungár formában való írása a napnépet jelentette. Ezek szerint a magyarok hungár népneve tökéletesen megegyezik a tibeti írások hungár alakjával, és a gungár hangváltozata is sokkal közelebb van hozzá, mint az onogur népnév.

A láma szerint ősi vallásukban a hegy kilencemeletes szimbóluma az ősi hun táltoshitű vallás Világfájának kilencágas szintjeinek jelképes világához kapcsolódik. Azért van ez így, mert a tibeti nép őstörténete a hunokkal kezdődik. Ősi időkben a tibeti ősök északon, a mai Mongólia területén éltek és a kínai források által említett "hsziongnuk", vagyis a hunok keleti ágához tartoztak. A Hun birodalom több különböző népet fogott össze. Lovaskultúrájuk és a táltoshitű vallásuk volt a legfontosabb összekötő kapocs közöttük. Különböző nyelveket és nyelvjárásokat beszéltek, de lassanként kialakult közöttük egy közös kommunikációs nyelv, amelyből kifejlődtek később a török és a mongol nyelvek. A hunok fajilag sem voltak egységesek. A keleti águk tiszta mongoloid volt, a nyugati águk pedig a mongoloid és a kaukazoid népek keveredéséből tevődött össze. A hunok keleti ágának a leszármazottai a mongolok, a mandzsuk és a tibetiek, a nyugati ágának viszont a török népek és a magyarok a képviselői. A kínai krónikák is megemlítik: "a hunok harcias Csiang törzse a nyugati égbenyúló hegyek körzetében telepedett le", vagyis Tibetben.

(Cz. Gábor közlése nyomán)

Dr. Pungur József
Kárpáti Harsona munkatársa