| Találatok száma: 226 üzenet |
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
305.  Elküldve:
2009-06-17 19:44:58 |
[26.] |
Ne szivass Howard testvér:)
|
| |
|
[válaszok erre: #306 #307]
|
[előzmény: (304) Howard Moon, 2009-06-17 19:43:43]
|
|
Haladó  |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 303. Elküldve:
2009-06-17 19:41:55 |
[27.] |
Ez így van.
Ebből is látszik, hogy ezek biztosan nem földrajzi fogalmak, hiszen egy anyagtalan világot mutatnak be nekünk. Mit keresne ott a földrajz?
|
| |
|
[válaszok erre: #304]
|
[előzmény: (301) Howard Moon, 2009-06-17 19:32:48]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 300. Elküldve:
2009-06-17 19:13:52 |
[28.] |
Ja igen. Keleten kél a Nap, és Nyugaton nyugszik mondjuk. Ha megfigyeljük a keleti és a nyugati felfogást a vallásokban, akkor láthatjuk, hogy még az egyik a születést, addig a másik az elmúlást hirdeti inkább. Én a magam részéről maradnék a felkelő Napnál, mert ez nagyobb örömmel tölt el.
Egyébként köszönöm kérdésed, igen, golyók a helyükön, és én is.
|
| |
|
[válaszok erre: #302]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 299. Elküldve:
2009-06-17 19:00:58 |
[29.] |
Édenből jön ki egy folyó, amely maga az Öröm forrása. Négy ágra szakad:
Pison = Növekedés
Gihon = Előretörés
Hiddekel = Gyors, sebes
Eufrátesz = Gyümölcsöző
Szerintem ezek a nevek, többet mondanak, mint egy átlagos folyónév. Mert ezeken az ágakon felfele utazva, bizonyosan visszajuthatunk a Paradicsomba.
|
| |
|
[válaszok erre: #301]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 296. Elküldve:
2009-06-17 10:16:53 |
[30.] |
Teremtés
Nagyon nehéz elkezdeni, amit most mondani szeretnék. Ez betudható a hiányos ismereteimnek is, és az Ószövetség bonyolult kifejezésformájának is. Minden esetre pár gondolatot szeretnék elmondani az Édenből való kitaszítottságunkkal kapcsolatban. Ellentétben nagyon sok emberrel, én az Édent, nem mint földi paradicsomot képzelem el, hanem mint Mennyei Királyságot. Azt a Királyságot, ahol valaha élhettünk, ahol először vétkeztünk, és ahonnan ezért kitaszítottak bennünket, hogy majd megtisztulva aztán visszatérhessünk oda. Mert hiszen oda csak a megtisztult lelkek térhetnek vissza, ahogy azt a tékozló fiús példabeszéd is például elmeséli nekünk.
Én nem hiszek a testi feltámadásban, de hiszem a lélek és a szellem feltámadását. Nem hiszem, hogy ami test, az egyesülhetne Istennel, hiszen Isten Szellem. Viszont Szellem és szellem közt, számomra nagyon is valóságos lehet a kapcsolat. Elfogadom viszont azokat a nézeteket, amelyek azt hivatottak velünk közölni, hogy az anyagi testünk, tulajdonképpen lélekdarabkák, szubsztanciák besűrűsödése kapcsán jött létre, öltött alakot, formát. Így természetesen azt is el tudom fogadni, hogy Jézus teste eltűnt, elpárolgott, feltámadott 3 nap leforgása alatt. Ezt teszi a mi testünk is, csak egy kicsivel több időre van szüksége. Elbomlik, elpárolog, átalakul és visszakerül az öröknek nevezett körforgásba, egészen addig, amíg teljesen meg nem szabadul az anyagi lét rabságából. Ez látszólagos ellentmondásnak tűnhet részemről, pedig nem az. Egyszerűen csak nagyon kevés a tudásom ahhoz, hogy ezt érthetőbben megfogalmazzam. Minden esetre nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy egy ilyen szegényes világba, mint a miénk érdemes visszaszületnünk, mert a lelki és szellemi világ, engem sokkal jobban vonz. Engem, azaz a lelki testemet, hiszen az értelmemet is annak köszönhetem, nem pedig az evilági anyagi testemnek.
Szóval az Édent, melynek jelentése Öröm, csakis a Mennyek Országával tudom beazonosítani, és oda is szeretnék visszajutni, immáron minden nemű anyagi behatás nélkül. Én akárhogyan is olvasom a Bibliát, mindig ez az üzenet érkezik meg hozzám. Mert számomra az én, nem a húsvér Németh Tamás, hanem a benne, azaz a bennem élő Isteni megnyilvánulás. Másképpen nem is nagyon tudom értelmezni a Szentírásokat, mert minden tanítás, ami bennük van, számomra csak így nyer értelmet.
Szóval a Bibliai Édenkert számomra nem földi paradicsom, még ha a sorok közt ezt is olvasom. Hiszen a Mennyország is ország, még sincsenek földi vonatkozásai. Oda lélekben és szellemben utazhatunk el egyszer, ha ezt kiérdemeljük. Tehát mind az a szimbolika, ami a Teremtés könyvében van, egy képfestés, amit aztán nekünk, azaz a lelkünknek kell majd helyesen értelmeznie ahhoz, hogy megláthassunk egy ennél sokkal szebb világot, amely aztán az Örökélet ígéretét hordozhatja számunkra. Minden egyes szereplőjének más és más szerepe van, amit megtalálva akár az én gondolataim is értelmet nyerhetnek bárki számára, még ha elég ködösnek is tűnhetnek első olvasatra. Nekem is azok voltak az ilyen gondolatok, egészen addig, amíg a keresések és kutatások nem hozták meg a megértés gyümölcsét. Érdekes ez a gyümölcs, mert bár érzem, hogy táplál engem, elmondani még sem tudom úgy ezt az érzést, ahogyan szeretném. De ami késik, az nem múlik, és én úgy sem fogom soha feladni ezen titkok felfedezésének keresését, mert örömmel és boldogsággal tölt el az a tudat, hogy általuk közelebb kerülhetek Isten megértéséhez.
Szükséges ugyanis, hogy lélekben és szellemben gondolkodjunk, mert az Örökkévalóság is valami megfogalmazhatatlan, leírhatatlan csoda, ahol az anyagi dolgoknak vajmi kevés szerep juthat. Ezért a föld, amelyből vétettünk, a lelkünk számára maga Isten és az Ő Mennyei Paradicsoma, hiszen Ő Teremtett minket, Belőle származunk.
"22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala."
Miután pedig vétkeztünk, megszentségtelenítettük ezt a Földet, elgazosítottuk a bűneinkkel azt a Talajt, amelyben addig még gaz nem termett meg. Ezért aztán feladatként kaptuk annak megművelését, hogy fáradtságos munkával - amit azt hiszem nem kell megmagyarázni, hogy milyen nehéznek is tűnik számunkra sokszor egy-egy bűnünk levetkőzése - megtisztítsunk, hogy méltó legyen az eredeti állapotjához. Tehát számomra csak az a megközelítés fogadható el, hogy az Öröm földjéről való kitaszítottságunk előtt még, mint lelkek élhettünk az Úr Kertjében, és nem földi gyümölcsöket fogyasztottunk, hanem Mennyeieket. De mivel ez nem volt elég nekünk, ezért az Úr bőr ruhába öltöztetett minket.
" 21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket."
Nos, szerintem ezt a bőrruhát hordjuk mi emberek, és ez azonos a mi bőrünkkel. Ez a mi büntetésünk a vétkeinkért, ezért kellett megtestesülnie mindannyiunknak. Ezen a bőrruhán belül van a mi kis világunk, az elgazosodott édenünk, amelyet meg kell tisztítanunk, minden gyomtól földi életünk napjai alatt. Ezek a gyomok pedig a bűneink. A szabadulásunk, pedig csak akkor következhet be, ha felismerjük, hogy ez a világ soha sem lehet olyan szép, mint Amaz, hiszen csak homályos tükörképe a Mennyek Országának.
"24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját."
És úgy tűnik, hogy nem szabadulhat meg a rabságából és nem térhet vissza az Atyai Házba addig egyetlen teremtett lélek sem, amíg ezt a feladatot el nem végzi becsülettel, és teljes odaadással.
Békesség mindenkinek!
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #297]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 295. Elküldve:
2009-06-13 12:40:47 |
[31.] |
Én mindig is mondtam, hogy a mi Howardunk egy kicsit dilis:)
|
| |
|
|
[előzmény: (294) zsófi76, 2009-06-13 12:33:31]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 293. Elküldve:
2009-06-13 12:01:01 |
[32.] |
Egy kis érdekesség:
Bhakti Abhay Narayan Swami , Ő az a személy, aki hazánkban az 1970-es évek végén elkezdte prédikálni a Krisna-tudat tanítását.
Kérdés:
Miért van az, hogy az Abszolút Igazság, Isten ugyan mindig egy és ugyanaz, mégis, oly sokféle elképzelés létezik a világban azzal kapcsolatban, hogy ki Ő, és hogyan lehet eljutni Hozzá? Mi az oka, hogy oly sokféle vallás létezik?
Válasz:
Amíg nem tisztulunk meg, nem látjuk egyértelműnek a dolgokat, de ez érthető, hiszen ez jellemzi az illúziót. Például, ha két bhakta hall egy magyarázatot, az egyik – a fejlett – számára tökéletesen „beillik minden a képbe”, míg a másik – akinek értelmét az illúzió és az anyagi vágyak megzavarták – nem ért semmit, sőt, logikátlannak tartja az egészet. Ilyen szempontból vizsgálva a dolgokat meg kell értenünk, hogy az emberek sokféle tudatállapotának megfelelően nagyon sokféle szint van, s ezeken az igazság mindig másként tükröződik, mutatkozik.
Ezért van az, hogy minden vallás – beleértve a legprimitívebbet – követői saját vallásukat tartják a legtökéletesebbnek, sőt, sokszor az egyetlen tökéletesnek. A tamah-guna (tudatlanság kötőereje) szerinti vallás az, amikor az emberek szellemeket, ördögöket, stb. imádnak. Ez egy keresztény számára visszatetszőnek, eretnekségnek tűnik, a buzgó mohamedán pedig szent kötelességének tartja az ilyet magvastól kiirtani.
A szenvedély kötelékében élők nagy politikusokat, sportcsillagokat, filmsztárokat, stb. imádnak, s bár lehet, hogy a vallást elvetik, s ateistáknak vallják magukat, mégis egyfajta vallást (a rádzsa-guna vallását) gyakorolják, s azt tartják egyetlen értelmes dolognak az életben.
A jóság kötelékeiben élők általában a félisteneket imádják, s mert ezek már tudással is rendelkeznek, s erkölcsös, rendes életet élnek, egyfajta boldogságérzet, harmónia tölti el őket: ezeknek lesznek rabjai ők.
A Védák is különféle dharmát (vallást) írnak elő a különböző embertípusoknak. A Védák karma-kanda (érdek cselekvés) részei például a materialista embereknek szólnak, mégis kijelentik, hogy ez az igazi. Miért?
Hogy így megnyugtassák azokat az embereket. Ha azok nem hallanák, hogy az az igazi, nem követnék, s akkor nemcsak, hogy materialisták lennének, de nem lenne esélyük a jócselekedetekre sem. A karma-kanda viszont épp erre tanítja őket. Ha pedig egy materialista sok jócselekedetet hajt végre életében, nagy esélye lesz a bráhmana családban való születésre, s ekkor már a gjána-kándának, esetleg a félistenek imádatának, majd később a Legfelsőbb kutatásának szentelik életüket.
A gjána-kándát ismertető védikus művek is azok felsőbbrendűségét hirdetik. Ez mind így van rendjén. Ha egy első, vagy második osztályos gyermeknek azt mondanák, hogy amit most tanítunk neked – az ABC és az egyszeregy –, az egyáltalán nem fontos, borzasztóan egyszerű, később találkozhatsz csak az igazi tudománnyal, akkor nyilvánvalóan nem akarnák megtanulni az anyagot. Ezért – bár a tanár maga már túl van mindezen, s számára az egész unalmas – dícsérik a jó tanulót, s nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a tananyag.
Valahogy így van ez a Legfelsőbbel is, aki a Paramátmán (Felsőlélek, vagy Szent Lélek) és a szenteken keresztül lépésről-lépésre tanítja meg az embereknek az Igazságot, fejlődési szintjük, azaz karmájuk és vágyaik szerint. A Paramátmá mindig úgy inspirálja az embert, hogy higgyen abban, amit éppen tanul, vagy csinál.
(Mihelyt valaki a félisteneket kívánja imádni, Én, a mindenki szívében jelenlévő Felsőlélek megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak a félistennek. – Bg. 7.21.)
A szentek pedig szintén úgy ösztönzik híveiket, hogy a legjobbnak kiáltják ki azt a tant, amit az adott pillanatban tanításra érdemesnek tartanak. Példának okául: Buddha, Jézus és Mohamed nagyon primitív, szinte barbár emberekhez szóltak, akiknek nem lehetett volna beszélni arról, hogy még sokkal többet meg kellene tanulniuk, vagy hogy a számukra hirdetett tan a vallás első lécsőfokait jelenti csupán. De ha Jézus életét analizáljuk, akkor könnyen észrevehetjük, hogy ő magasabb fokon állt annál, amit tanított, csakhogy arról nem beszélhetett. Még azért a kevésért is meg kellett halnia.
Hasonlóan, habár a mi paramparánkban ( tanítványi lánc) lévő ácsárják (tanítók) általában a legintimebb kapcsolatban imádják Krisnát, mégis a tanítványoknak ilyenről mindaddig nem beszélnek, míg látják, hogy azok a kötőerők befolyása alatt állnak. S ez így van rendjén, különben felelősek lennének a szahadzsija (álszent, képmutató) magatartás terjesztéséért.
A Krisna-tudat folyamata egy mozaikkép felrakásához is hasonlítható. Tudvalevő, hogy a mozaikkép készítésénél előbb csak az összes sárga, majd az összes fekete kockát rakják fel, így a hol itt, hol ott felragasztott egyszínű kockákból semmit sem lehet kivenni, lehetetlenség a képre következtetni. De minél több szín kerül fel, annál jobban összeáll a kép, míg végül teljes valójában láthatjuk. A bhakti-jógában is különféle szinteken vannak a bhakták, s ez nem mindig függ össze a Krisna-tudatban eltöltött évek számával.
Lehet valaki például tíz éve bhakta, de mégis jobban vonzódik az anyagi vágyakhoz, mint a kéthónapos kezdő. A fejlettségi fokot nem években mérik, hanem úgy, hogy ki mennyire mondott le az anyagi vágyakról, tervekről. A fejletlenebb bhakta sok dolgot nem ért, ezért kételyek között él. Nála fejlettebb az, aki erős hittel rendelkezik, bár nem ismeri jól a filozófiát. (Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a Bhágavatának azt a fejezetét, melyben Kapiladév tanítja édesanyját.)
A valóban fejlett bhakta hite azonban megingathatatlan, tudása kiváló, s ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy sok verset tud idézni kívülről, hanem inkább azt, hogy a filozófiát nemcsak ismeri, de meg is érti, megvalósította, a gyakorlati életbe át is ültette azt. A Caitanya Maháprabhu által tanított acsintja-bhéda-abhéda elv a filozófiai evolúció csúcsa, de ez nem jelenti azt, hogy minden bhakta megérti, vagy egyáltalán ismeri. Ha egy bhaktát a tudatlanság kötőereje jellemez, nem ért semmit, ha a szenvedély, kétségei vannak; ha a jóság – halad a lelki tudás útján. A tiszta jóság szintjén pedig már szó sincs a kötőerők befolyásáról, ezért csakis abban az állapotban lehet elérni az Istenszeretetet.
Végsősoron egy vallás van: Isten odaadó, szeretetteljes szolgálata. Ez a legfőbb vallás az ember számára (sza vai punszán paró' dharma, jathó bhaktir adhóksadzsé...Bhág.)
De hogy idáig, a vallás e legfelsőbb szintjére hogyan jut el az ember, az már más kérdés. Számtalan út, folyamat vezethet oda, feltéve, ha komolyan, hittel végzi azokat az ember. Így lépésről-lépésre megtisztulhat, mígnem egyszer, sok-sok születés után eléri a makulátlan bhakti-síkot. E folyamatok közé tartoznak a különféle vallások (beleértve a vaisnavizmust is), valamint a különféle jóga rendszerek, a lelki bölcselet művelése (gjána), lemondás, adományozás stb.
Tulajdonképpen nagyon jó, hogy sokféle vallás létezik, hiszen emberből is sokféle akad. Ha valakinek az egyik folyamat nem annyira szimpatikus, ezzel még nincs vége az esélyeinek, hiszen annyi másféle megközelítési mód létezik – csak vonzódni fog valamelyikhez! Ebből is látszik, mennyire kegyes Isten. Ô nem fanatikus, csak mi emberek vagyunk alacsonyabb tudatsíkon. De ahogy fejlődünk, el fogunk érkezni arra a magas tudatsíkra, ahol megértjük mindegyik lelki folyamat fontosságát, szerepét, ugyanakkor látni fogjuk, hogy az egyetlen igazi kapcsolat Őhozzá az önzetlen szeretet (bhakti).
(Amikor például Jézus kijelenti, hogy Ő az út, az igazság és az élet, ezalatt az istenszeretet értetendő; szintén, amikor azt mondja, hogy csak rajta keresztül lehet elérni az Atyát – ezek nem személyére, hanem tanításának lényegére vonatkoznak, s ez az istenszeretet.)
Ezért tiszteljünk minden vallást, minden parányi jót, látván bennük a fokozatos fejlődést. Dzsíva Gószvámi, tanítványi láncunk legnagyobb filozófusa például Góvinda Mandir Astakam című versében kora mohamedán császáráról, Akbárról azt írja, hogy jólelkű ember és vaisnava! Ebből láthatjuk, tisztelni kell minden hívő embert, függetlenül attól, melyik vallásba tartozik
.
Ha csak egy vallásos folyamat létezne, s csak ezt tanítanák az egész földkerekségen, akkor is sok irányzat születne évtizedeken belül, hiszen az emberek különbözőek, s mindenki aszerint látja a vallásgyakorlatok fontosságát, amilyen lelki szinten ő maga áll. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos valláson belül is különféle emberek vannak: fejlettebbek, s nem annyira fejlettek. Egy fának vannak egészséges, érett, ugyanakkor éretlen, sőt rothadt gyümölcsei is. Ez természetes. A hinduizmus azért maradt meg ennyire jól, mert nem egy központosított egyházról beszélünk, hanem ahány guru, annyi egyház. Amilyen szinten van a guru, tanítványai – a legjobb esetben – csak azt a szintet érhetik el. Ezért írják a Védák, hogy a személyes lelki tanítómester elengedhetetlenül fontos.
Összefoglalva: az Igazság a különféle gunák (kötőerők) síkján különféle formákban jelentkezik, tehát relatív. De az Igazság Abszolút síkja is létezik, ám ennek „felfogásához” nekünk kell megtisztulnunk a gunák befolyásától, s így az Abszolút szintre emelkedni.
A lélek az Abszolút Igazság szerves része, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az öntisztítást, s az anyagi életmód feladásának fontosságát. Az Abszolút szintjére kell emelkednünk, s akkor onnan, annak fényében minden érthető, világos lesz, és az összes vallás és filozófia szerepét is meg fogjuk érteni; semmilyen tétel vagy kijelentés nem lesz többé zavaró számunkra, minden „be fog illeni a képbe”.
(„Óh, Pándu fia, ha megismerted az Igazságot, nem tévedsz meg többé...” Bg. 4.35., egy másik vers pedig így szól: „Amikor az értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, vagy amit hallani fogsz.” Bg. 2.52.)
Ez egyben arra a kérdésre is válaszol, hogy ezen a szinten már nem kell arra ügyelni, hogy újra takarítsunk, sőt, a legfejlettebb síkon, ahol az Abszolút Igazság eredeti, Személyes arculata tárul fel a bhakta előtt, már nem a szabályok óvatos betartása dominál, de a félelemmel vegyes, rituális imádatnak és a dogmának sincs nyoma – ezek helyét a spontán, intim szeretet és gyengédség veszi át.
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 289. Elküldve:
2009-06-13 11:42:50 |
[33.] |
Ámen!
|
| |
|
|
[előzmény: (288) Howard Moon, 2009-06-13 11:33:33]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 287. Elküldve:
2009-06-13 10:35:44 |
[34.] |
Én tudom, hogy benned nincs ellenérzés, de arra gondolsz-e, hogy benne, vagy másokban esetleg felébresztheted ezt a lélekromboló gondolatot? Mert miközben azt mondod, hogy nincs ellenérzés, azt mondod, hogy szereted őt. De vajon átérezheti-e ezt valaki, ha egy kis cinizmus érződik a szavaidból? Meg teszel-e minden tőled telhetőt ennek kapcsán? Mit mond erről neked Jézus?
Ne érts félre, bár a hideg kiráz néha tőled, azért én még mosolygok sokszor a hozzászólásaidon, meg szeretem is őket. Talán fel sem tudnál bosszantani, bár ezt azért légyszi ne próbáljuk ki:) De azokra is kell gondolnod, akiket ez zavarhat, és esetleg egy bántó érzést kelt bennük, mert az nem jó. Magamból kiindulva, még úgy is rengeteg embert bántok meg a gondolataimmal, hogy ezt el akarom kerülni, és mindent megpróbálok ennek kiküszöbölésére. Akkor vajon használhatna-e bárkinek, ha ezt még szándékolnám is?
Szerintem ilyen esetben nem elég csak magunkra gondolnunk, hanem nagyon sok dolgot kell szem előtt tartani. És szerintem ennek megvalósítása sokkal kellemesebb érzés, mint az elnyomása.
|
| |
|
[válaszok erre: #288]
|
[előzmény: (286) Howard Moon, 2009-06-13 10:21:32]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 285. Elküldve:
2009-06-13 10:01:00 |
[35.] |
Sziasztok!
Hát, ezt a párbeszédet elég gyorsan lezavartátok. Én mindig sajnálkozom magamban, amikor elfajulnak a dolgok, főleg, ha Krisztus neve is szerepel a gondolatok között. Persze tudom, hogy egyikőtök sem haragszik a másikra, de mégis azaz ember érzése, hogy most egy kis űr keletkezett bennetek egymás iránt. Nagyon sajnálom.
Az jutott eszembe, hogy mi emberek elég biztosak vagyunk a dolgunkban, amikor Istenről beszélünk, pedig egy megfogalmazhatatlan, leírhatatlan csodáról próbálunk meg emberi nyelven beszélni, ami egyáltalán nem könnyű. Sőt, talán sokszor lehetetlennek is tűnik számunkra. De vajon igaza van-e bármelyikünknek is, illetve tévedhet-e bármelyikünk is, amikor a saját hitét próbálja meg szavakba önteni? Szerintem nem.
Ha csak arra gondolok, hogy egy egyszerű zeneszámot hallgatva 100 emberből 99-ben különböző érzelmet vált ki, miközben a zene ugyan az, akkor, hogyan is várhatnánk el egymástól, hogy Istent egyféleképpen próbáljuk megérteni? Vagy vegyük alapul a napot. Mindenkire egyformán süt, mégis egy eszkimó, vagy egy afrikai ember teljesen másként érzékeli. Egy eszkimó soha nem fogja elhinni, hogy létezik 50 fokos hőség, egy néger pedig soha nem fogja elhinni, hogy létezhet 50 fokos hideg. Illetve egy módja mégis van annak, hogy higgyenek a másiknak, ha elutaznak oda, ahol a másik él. Tehát nem abból indulnak ki, hogy a másik értelmezése rossz, hanem abból, hogy miért is lehet az is igaz.
Ti mindketten egyformán szeretitek az Urat, mégsem jutottatok közös nevezőre. Pedig, csak egy Igazság van, és szerintem egyikünk sem merné kijelenteni, hogy annak teljes birtokában van. És abban sem vagyok biztos, hogy ti most pozitív gondolatokat adtatok egymásnak. Pedig a szándék megvolt, már csak egy kis akarat kellett volna hozzá.
Én tudom, hogy Howard bizonyos hozzászólásai a legjobb esetben is hidegrázást váltanak ki az emberekből. Hogy ez tudatos-e nála, vagy nem szándékos azt nem tudom, és nem is dolgom ezzel foglalkozni. Mert tudom, hogy az Úr ezt a kérdést fel fogja neki tenni a maga idejében, a maga módján. És mivel nem szeretnék a bölcs testvér szerepében tetszelegni, ezért inkább megpróbálom elmondani az én életemből vett megtapasztalásokkal, hogy mire is gondolok.
Nem is olyan rég, még én sem zavartattam magam, ha káromkodni kellett, vagy éppen az Urat kellett hibáztatni azért, mert nekem nem sikerült valami. A mostani szememmel nézve, valami förtelmesen otromba viselkedéssel viszonyultam Istenhez, miközben nem tagadtam a létezését, és biztos voltam abban is, hogy minden jó, amit csinálok. Attól sem riadtam vissza, hogy viccesen az ég felé nézve megfenyegessem, amikor ráütöttem az ujjamra, vagy megáztam az esőn... Nem töltött el rossz érzéssel, ha így viselkedtem, hiszen Isten szeret, és mindent megbocsát.
Gondoltam ezt egészen addig, még Ő ezt meg nem unta, és el nem kezdett velem egy kicsit másképpen beszélni. Na akkor már nem voltam olyan nagy legény, és hirtelen nem is esett olyan jól az a mérhetetlen Szeretet. Pedig nem Az változott, hanem én. És én abban is biztos vagyok, hogy jó irányba. Persze nem lettem tökéletes, de tudom, hogy ha mindent megpróbálok, ami tőlem telik, hogy megvalósítsam azt, amit feladatként rám bízott, akkor sikerülni is fog. Ezt pedig már nem a büszkeségem mondatja velem, hanem inkább az alázatom. Azaz alázat, ami egyáltalán nem is nevezhető alázatnak, mert hiszen nem félelemből próbálok Neki megfelelni, hanem azért, mert ez esik jól, ettől érzem csak jól magam. Ez óriási változás volt részemről, de hiába is beszélek róla, hiszen aki olvassa nem tapasztalhatta ezt meg. Viszont ha a saját életében fognak bekövetkezni ezek a változások, és be is fognak, akkor nagyon is valóságos lesz számára. Méghozzá mindenki számára, mert az Úr ezt Ígérte meg nekünk.
Csak az kell hozzá, hogy felismerjük végre a szerepünket ebben a világban. Nézzünk fel az égre, hogy milyen hatalmas. Vagy éjszaka nézzünk fel a csillagos égre, és higgyük el, hogy azok mind-mind Napok. Kérdezzük meg magunktól, hogy ez vajon Isten Teste, vagy lehet, hogy csak egy Könnycseppje? És amikor erre nem tudunk majd választ adni, mert nem is lehet, akkor fog majd derengeni nekünk, hogy az a szó, hogy Isten, talán túl egyszerű fogalom ahhoz, hogy megnevezzük Őt. Ha azt mondjuk, hogy az Egy, Aki Öröktől fogva Létezik, nem fogjuk tudni, hogy miről beszélünk, mert nem tudjuk elképzelni. Ha pedig rászánunk egy kis időt ezekre a kérdésekre, akkor megláthatjuk a saját kicsiségünket is ebben az életben, és megtapasztaljuk azt a hatalmat, amelynek legkisebb Törvénye is több, mint a mi képzeletünk, vagy az egész életünk. Ez hatalmas súly egy emberi léleknek, ami aztán ezen felismerések után már nem lesz olyan magabiztos, mert rádöbben, hogy miért is hívta magát pondrónak Isten szemében néhány apostol, vagy próféta. Nem azért, hogy ezzel a hitét és alázatát bizonyítsa, hanem azért mert rájött arra a mérhetetlen különbségre, ami ember és Isten közt tárul elénk.
Nos így jártam én is, és ezt mindenkinek kívánom. Mert tudom, hogy nem a világot, vagy az embertársaimat kell megváltoztatnom, hanem elsősorban magamat. És ezt minden embernek meg kell tennie, ha Élni akar. A világ csak így lehet egyszer jó és szép. Mert minden más próbálkozás haszontalan és értelmetlen, ha nem szeretjük és tiszteljük egymást annyira, hogy ezt komolyan is vegyük.
Szerintem!
Jééé, ahhoz képest, hogy csak két sort akartam írni, nem is lett olyan hosszú.
Békesség mindenkinek.
|
| |
|
[válaszok erre: #286]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 277. Elküldve:
2009-06-11 23:04:00 |
[36.] |
És a te lelkeddel is:)
|
| |
|
|
[előzmény: (276) zsófi76, 2009-06-11 23:01:11]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 274. Elküldve:
2009-06-11 22:41:52 |
[37.] |
Oké! Ha gondoljátok, erről később beszélhetünk.
Egyébként szerintem az Úr mindannyiunkat egyformán Szeret. Howard, Zsófi, nemthomi... mind-mind az Ő gyermeke. Csak mi gyerekek képzeljük azt, hogy a mi szeretetünk különb a másikénál. Éppen azért, mert még csak gyermekek vagyunk. Legyünk bár farkasok, vagy bárányok. Tekintsük Őt Urunknak, vagy Barátunknak, Ő mindig Gyermekeimnek szólít minket.
Így szerintem bármit mondjunk, vagy bármit is gondoljunk, mi az Ő gyermekei, azaz Testvérek vagyunk. És ez a tudat engem teljesen kielégít.
Isten hozott Zsófi, és békesség neked Howard! Ne feledjétek:
Mt 18,20
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
|
| |
|
[válaszok erre: #276]
|
[előzmény: (271) zsófi76, 2009-06-11 21:06:27]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 270. Elküldve:
2009-06-11 20:56:42 |
[38.] |
Szia Zsófi!
Köszönöm a kiegészítést, Isten valóban Szellem. Ha elírtam, akkor elnézést kérek. Valamint köszönöm szépen a jókívánságot is.
Had kérdezzem meg tőled, te a Paradicsomot, vagy Édenkertet földi helyszínnek tartod, vagy Mennyeinek?
|
| |
|
[válaszok erre: #271]
|
[előzmény: (268) zsófi76, 2009-06-11 13:02:41]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 265. Elküldve:
2009-06-09 22:05:26 |
[40.] |
Sajnos Luckót nem ismerem.
Mutasd az irányt Howard plíííz!
|
| |
|
[válaszok erre: #266]
|
[előzmény: (264) Howard Moon, 2009-06-09 18:18:00]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 263. Elküldve:
2009-06-09 10:33:02 |
[41.] |
Eredendő bűn.
Ezzel a fogalommal én valamelyik fórumon találkoztam először életemben. Nem is igazán tudtam hová tenni, mert nem értettem a miértjét. Most, hogy írtad, hogy ok nélküli, így ért el a tudatomig, hogy vajon mire is gondolnak az emberek, amikor ezt mondják. Én valahogy nem hiszek az ok nélküliségben, ezt inkább dogmának, mint alapvető igazságnak tartom. És, csak azért tűnhet számunkra valóságnak, mert bizonyos dolgok el vannak rejtve előlünk. Itt most nem a példabeszédek rejtett értelmére gondolok, hanem az egyházi hierarchiához szükséges titkolózások létrejöttére. Sok kérdésre nem kapunk választ mi keresztények ezért, de természetesen azért valahol mélyen a Bibliába bele vannak írva ezek az üzenetek. Illetve egyéb apokrif evangéliumokban vannak nyomai, valamint más vallások is kellőképpen foglalkoznak ezzel a kérdéssel, még ha ők nem is eredendő bűnnek nevezik. Szóval szerintem ez így nem igazán jó, mert azt engedné feltételezni, hogy Isten akaszt ránk valami büntetést csak úgy passzióból, hogy legyen mivel kínlódnunk életünk folyamán. Az Úr ennél sokkal jobban Szeret minket, és én inkább tartózkodnék attól a kijelentéstől, hogy ok nélkül bármi bűnünk is lehetne. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem emlékszünk rá, vagy nem akarunk emlékezni rá. Természetesen ismét el kell mondanom, hogy ez az én álláspontom és nem áll szándékomban senkit sem sérteni azzal. Nem is feltétlenül alapigazság, minden esetre számomra sokkal megnyugtatóbb érzés így szemlélni a dolgokat. Ezt csak azért mondtam el ismételten, mert ez egy nagyon kényes téma és sokakban ébreszthet ellenszenvet, ami ugyebár mindannyiunkra nézve káros hatásokkal bírhat.
Szóval, hogy mire is gondolok: Amikor az én szót használom, akkor többnyire nem a fizikai valómra gondolok, hanem a bennem élő istenire, tehát a szellemem és a lelkem együttműködése során újra és újra újjászülető lényemre. Ez aztán sokszor konfliktusokat is okoz másokkal, mert a gondolataim így elég önelégülteknek tűnhetnek, pedig egyáltalán nem azok, csak egy másik úgymond dimenzióból vizsgálom az életemet. Ez éppen az a konfliktushelyzet, amely miatt oly sokan hibát találnak a Bibliában, mármint annak Törvényeiben, mert nem képesek elvonatkoztatni az anyagi mivoltuktól, és azt hiszik, hogy valami gonosz istenség íratta mondjuk az Ószövetséget a prófétákkal. Ez természetesen nem így van, de ahhoz, hogy ezt meg is lássuk, bizony lélek szerint kell értelmeznünk a tanításokat. Hiszen a lelki test nem húsból és csontból van, nincs neki vére sem, így az a sok vérontás, ami az Ószövetség lapjain folyik sem gyilkosságok és népirtások üzenetét hordozza, hanem a lelkünk mélyén megbúvó rossztulajdonságaink leküzdésére vonatkozó tanításokat, képekben leírva. Hiszen Isten Lélek, hát miért is kellene elhinnünk, hogy az Ő fiai nem azok? Az egész tanítás annak a láthatatlan embernek szól, amely az anyag rabságában szenved, onnan kitörni akar, de a bennünk élő ősbűn ebben meggátolja. Talán ebből adódik, a mi eredendő bűnünk, de talán most maradnék az ősbűn meghatározásnál.
Én nem látok különbözőséget az, ahogy te írod ok nélküli, és magyarázható bűnök tekintetében. Inkább úgy fogalmaznék, hogy e kettő egy, és ugyan az. Egyik a másik folyamodványa, ragadványa, megtestesülése, vagy mondhatnám úgy is, hogy gyermeke. Rossz gyerek, de a miénk sajnos. Ezt a gyermeket kell nekünk felnevelnünk, megzaboláznunk, és értékessé tennünk az Úr szemében. Csak körül kell néznünk a világban, és látjuk, hogy ez a rossz gyerek sajnos nem egyedül létezik, hanem mindannyiunkban megtalálható, az önzés, a hatalomvágy, az uralkodási kényszer képében. Ez hajtja ezt a világot az értelmetlen pusztulás felé, pedig van egy Akarat, amelynek engedelmeskedve ezek a dolgok mind elkerülhetőek lennének. Sőt, egy csapásra megoldódhatna minden bajunk. Sőt, ha mindezeket nem tartottuk volna olyan fontosnak, akkor nem is kellett volna belesűríteni magunkat az anyagi világ fogságába, amiből aztán olyan hihetetlenül nehéz kiszabadulnunk. Tehát itt arra gondolok, hogy mint Isten gyermekei valaha együtt létezve Vele éldegéltünk, egészen addig, amíg nem ütött szöget a fejünkben, hogy ezt az Egészet, mi magunk is képesek vagyunk megteremteni. Sőt, jobban is fogjuk csinálni. Hiszen ki szebb és ügyesebb meg okosabb nálam, gondolja ezt szinte minden ember manapság is. És én ezt a fajta önzést tartom minden bajok okozójának. Ha ugyanis ez nem lenne bennünk, akkor nem akartunk volna elszakadni az Atyától, valami szebbre és jobbra vágyakozva a Mindenségnél. És ha ez a vágyakozás az önös érdekeink irányába nem élne még bennünk most is, akkor már rég nem lenne szükség egy ilyen Mennyei másolatra, mint a mi világunk, hanem már rég minden lélek hazatérhetett volna szemlesütve a Paradicsomba, ahol nincs más dolog, mint boldogan és szeretetben élni az Egy Aki Van oltalma alatt. Ezt a gondolatmenetet szerintem a tékozló fiús példabeszéd nagyon szépen szemlélteti, már ha minden szereplőjének megtaláljuk magunkban a lelki megfelelőjét. Mert szerintem ebből eredeztethető a mi ősbűnünk, és minden más makacs akaratosságunk.
Én még nem találkoztam ezen a világon igazán, tartósan boldog emberrel, akit a világ ki bírt elégíteni. Olyannal viszont nagyon sokkal, aki ezt most, egyenlőre még is így látja. Nos, szerintem ezért is lettek megrövidítve földi életünk napjai, nehogy végérvényesen ebbe az illúzióba ringassuk magunkat, és ezáltal az örökkévalóságig egy olyan világban kelljen élnünk, amely csak homályos másolata a Mennyek Országának. Mert, ahogyan a tékozló fiú rájött arra, hogy az atyai házban azért minden szebb és jobb, úgy nekünk is, azaz a mi lelkünknek is rá kell végre ébrednie arra, hogy mindaz, amit mi képesek vagyunk magunknak megteremteni, csak becsapása saját magunknak. Szükségtelen, mert semmiképpen sem lehet jobb, sem tökéletesebb számunkra a magunk által teremtett világunk, mint az Atya Teremtése, még ha csak szolgálók is lennénk odaát.
De mi ugye tudjuk, hogy az Atya tárt karokkal várja a gyermekeit, és új ruhával, meg hizlalt borjúval ünnepli meg a hazatérésünket. Én szeretnék Neki örömet okozni, mert ez a minimum, amit egy ilyen Mérhetetlen Szeretet megérdemel. És akkor még nagyon gyengén fogalmaztam meg azt a hálát, amit Irányába érzek most csak azért, hogy egyáltalán lehetőséget biztosít számomra a Hazatéréshez. Ez az esély, amit Tőle kapunk, szerintem minden áldozatot megér. Mert én már tudom, hogy meghaltam a Számára, amikor eljöttem Tőle, de feltámadtam, amikor rádöbbentem erre a súlyos hibámra. Elvesztem a világ és az anyag útvesztőiben, de Hazatérhetek ismét, mert megmutatta azt az utat, ami visszavezet Hozzá.
Békesség mindenkinek!
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #264]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 262. Elküldve:
2009-06-08 20:49:27 |
[42.] |
Ma még csak a holnap tegnapja van. De holnap már a tegnap holnaputánja lesz. Most értem haza, és nagyon szétestem. Ma nem fog menni, sajnos. De te addig miért nem mondod el, hogy számodra mit jelent? Én is szívesen olvasnám.
|
| |
|
|
[előzmény: (261) Howard Moon, 2009-06-08 19:32:27]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 260. Elküldve:
2009-06-07 22:22:25 |
[43.] |
Sajnos csak holnapután fogok ráérni, de azért érkezem majd. Jó kérdés.
|
| |
|
[válaszok erre: #261]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 258. Elküldve:
2009-06-06 16:51:56 |
[44.] |
És pedig?
|
| |
|
[válaszok erre: #259]
|
[előzmény: (257) Howard Moon, 2009-06-06 15:02:34]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 256. Elküldve:
2009-06-06 08:36:27 |
[45.] |
A Rubin Lap megszentelt harmadik sorába ezt írta a láthatatlan tolla:
Ó, testvérek!
Legyetek jók egymáshoz, és ne földi dolgokat szeressetek. Ne bízzátok el magatokat, ha jól megy sorotok, és ne szégyelljétek, ha rosszra fordul. Szépségemre! Porból teremtettem mindent, és porrá teszem majd ismét.
Ó, por gyermekei!
Mondjátok el a gazdagoknak, hogyan sóhajtoznak éjfélkor a szegények, nehogy nemtörődömségük a romlás útjára vigye őket, és megfossza őket a jólét fájától. Nagylelkű vagyok és könyörületes, áldott az, ki az Én erényeimmel ékes.
Ó, szenvedélyek szenvedélye!
Tégy félre minden kapzsiságot, és légy elégedett, mert a mohónak soha sincs semmije, míg a szerényt mindenki szereti, dicséri.
Ó, szolgálóm fia!
Ne bántson a szegénységed, és ne bízzál a gazdagságban, mert szegénység után jő a gazdagság, és gazdagság után a szegénység. A szegénység csodálatos adomány, ne becsüld le értékét, mert gazdaggá tesz, Istenhez vezet téged. És így érted meg majd az Ige jelentését: Igazán ti vagytok a szegények; és a szent szavak: „Istené minden" dicsőségesen ragyognak fel a szerető szívekben, és bizton trónolnak a gazdagság királyi székén.
Ó, hanyagság és szenvedély gyermekei!
Tűrtétek, hogy ellenségem a házamba lépjen, és elűztétek barátomat, mert mást szerettek, nem Engem. Figyeljetek a Barát szavaira, és forduljatok az Ő Édenkertje felé. A világi barátok önző célok után futnak, és szeretetük csak látszólagos, míg az igaz Barát benneteket szeret, és csak tiértetek szenved számtalan fájdalmat, hogy vezethessen benneteket. Ne legyetek hűtlenek egy ily baráthoz, inkább siessetek hozzá. Ilyen a hűség és az igazság szavának napja, melyet a mindenség Urának tolla írt fel az égre. Nyissátok ki fületeket, hogy halljátok Isten szavát, ki segít a veszélyben, és önmagától létező.
Ó, ti halandók, gazdagságban bizakodók!
Tudjátok meg igazán, hogy a gazdagság hatalmas korlát a kereső és a keresett, a szerető szív és kedvese között. Kevés gazdag jut el az Ő közelébe, és léphet be a megelégedés és megnyugvás hajlékába. Áldott az, ki noha gazdag, ez nem akadályozza meg abban, hogy az örök Királyságba, a soha nem veszendő Birodalomba jusson. A Legnagyobb nevére! Az ilyen gazdag világítson az egek lakóinak, mint ahogy a földi népnek világít a nap!
Ó, föld gazdagai!
Rátok bíztam a köztetek élő szegényt, viseljétek gondját, és ne csak saját kényelmeteket nézzétek.
Ó, szenvedély fia!
Tisztulj meg a gazdagság fertőjétől, és békével menj a szegénységbe. Így a halál forrásából is a halhatatlan élet borát ihatod.
Ó, Én fiam!
A gonosz társasága növeli bánatod, míg az igaz barátsága könnyűvé teszi lelked. Aki Istennel akar lenni, az Övéi társaságát keresi, és ki Isten szavát akarja hallani, figyel az Ő választottainak szavára.
Ó, por fia!
Vigyázz! Ne barátkozz a gonosszal, mert az ilyen barátság pokol tüzévé teszi a lélek ragyogását.
Ó, szolgálóm fia!
Ha te a Szentlélek kegyét keresed, igazzal barátkozz, mert ő ivott az örök élet vizéből, a halhatatlan Pohárnok kezéből, mert a tiszta hajnal életet ad, és világot gyújt a halottak lelkében.
Ó, hanyagok!
Ne higyjétek, hogy rejtettek a szív titkai; bizony tudjátok meg, hogy ragyogó betűkkel vésve láthatóak azok a szent Lény előtt.
Ó, barátok!
Igazán mondom néktek, bármit is titkoltok lelketek mélyén, napnál világosabb az Énelőttem; s ha mégsem látom meg, az Én kegyem az, nem a ti érdemetek.
Ó, ember fia!
Irgalmam mérhetetlen óceánjának egy harmatcseppjét ontottam a föld népeire, és mégsem találtam egyet sem, aki felé fordult volna; mind elfordult az egység égi borától a tisztátalan ital felé, és megelégedve a halandók kupájával, félretolták a halhatatlan szépség kelyhét. Ó, megvetendő az, amivel megelégszenek.
Ó, por fia!
Ne fordulj el a Halhatatlan páratlan borától, és ne csábítson halandók hitvány itala. Oh, fogadd el a halhatatlan élet kelyhét az isteni Pohárnok kezéből, hogy tied legyen minden bölcsesség, és hogy figyelhess a titokzatos hangra, amely a halhatatlan birodalomból szólít. Zokogj, mert alantas a célod! Miért fordultál el szent és halhatatlan boromtól, elpárolgó vízért?
Ó, világ népei!
Tudjátok meg bizony, hogy váratlan zavarok leselkednek, súlyos megtorlás várakozik rátok. Ne gondoljátok, hogy minden tettetek kitörlődött emlékezetemből. Szépségemre! Minden tettetek fel van írva krizolittáblára.
Ó, föld zsarnokai!
Szüntessétek meg zsarnokságotok, mert Én megfogadtam, hogy igazságtalanságra nincs bocsánat. Így döntöttem, visszavonhatatlanul, a féltve őrzött lapon, melyet dicsőségem pecsétjével pecsételtem meg.
Ó, lázadók!
Elnézésem felbátorított, és türelmem gondatlanná tett; a szenvedély tüzes paripái veszélyes útra, a romlás felé ragadnak. Azt gondoltátok talán, hogy Én nem törődöm ezzel, avagy mit sem tudok róla?
Ó, száműzöttek!
Ne piszkoljátok be rágalommal nyelveteket, melynek Engem kell dicsőíteni. Ha kísértésbe jöttök, gondoljatok saját hibáitokra, és ne a másokéra, mert mindenki jobban ismeri saját lelkét, mint a másikét.
Ó, ábránd gyermekei!
Tudjátok meg bizony, hogy amikor a sugárzó hajnal hasad az örök szentség láthatárán, a sátáni titkok és az éj homályában elkövetett tettek mind napvilágra kerülnek a világ népeinek színe előtt.
Ó, porból sarjadt gyom!
Miért nem érinted piszkos kézzel saját ruhádat, és vágytól, szenvedélytől mocskos lélekkel miért igyekszel közelembe férkőzni és belépni szent birodalmamba? Távol vagy te attól, amit kívánsz!
Ó, Ádám gyermekei!
A szent szavak és a tiszta, igaz tettek a mennyei fényességbe szállnak. Igyekezzetek hát, hogy tetteitek megtisztuljanak az önzés porától és a képmutatástól, hogy kegyre találjatok a dicsőség honában; mert nemsokára csak az igaz erény és a makulátlan tiszta tettek juthatnak az Imádott szent közelébe. Íme a bölcsesség és isteni misztérium hajnalcsillaga, amely felragyogott az isteni akarat láthatárán. Áldottak, kik feléje fordulnak.
Ó, világosság fia!
Kellemes a lét országa, bárcsak elérhetnél oda! Dicsőséges az öröklét, ha elhagyod e halandó világot; édes a szent elragadtatás, mikor iszol a titkok kelyhéből, az égi Ifjú kezéből. Ha eléred ezt a fokot, megszabadulsz a pusztulástól és haláltól, küszködéstől és bűntől.
Ó, barátaim!
Emlékezzetek a szerződésre, melyet velem Parán hegyén, Zamán megszentelt területén kötöttek. Az égi seregeket és az örökkévaló birodalom lakóit hívtam tanúságul, s most mégsem találok senkit, ki hű lenne a frigyhez. Bizony a gőg és lázadás kitörölte azt szívetekből, olyannyira, hogy nyoma sem maradt. Én ezt tudtam, mégis vártam, és nem szóltam róla.
Ó, szolgám!
Olyan vagy te, mint egy finoman megmunkált kard, mely hüvelyében nyugszik, és értéke rejtve marad a műértő szeme elől. Jöjj hát elő énednek és a vágynak burkából, hogy érdemed felragyogjon és nyilvánvalóvá váljék az egész világ előtt.
Ó, barátom!
Te vagy a nap szentségem égboltozatán: ne engedd, hogy a világi szenny elhomályosítsa ragyogásodat. Tépd le a nemtörődömség fátylát, hogy a felhők mögül előragyoghass, és a földön mindent az élet köntösébe öltöztethess.
Ó, hívság gyermekei!
Egy múló uralomért elhagytátok az Én örök királyságomat. A világ tarka köntösét öltöttétek magatokra, s azzal kérkedtek. Szépségemre! Mindenkit a por szürke leplével fogok betakarni, és eltörlöm e sokféle színt. Nem marad meg csak az, ki az Enyémet választotta, ki megtisztult minden mástól!
Ó, hanyagság gyermekei!
Ne a halandó uralmat szeressétek, s szívetek ne annak örüljön. Olyanok vagytok, mint a gyanútlan madár, mely bizakodva dalol az ágon, míg a zsákmányra vadászó Halál hirtelen porba nem ragadja, s nyoma sem marad dallamnak, formának és színnek. Vigyázzatok hát, vágy rabszolgái!
Ó, szolgálóm fia!
Mindeddig szavakkal adatott az útmutatás, de most a tettek beszélnek. Most mindenkinek tiszta és szent cselekedeteket kell felmutatni, mert akárkié a szavak birodalma, de az ilyen tettek csak a Mi szeretteinktől jönnek. Szívvel és lélekkel azon igyekezz hát, hogy tettekkel különböztesd meg magad. Ezt tanácsoljuk neked e szent és ragyogó lapon.
Ó, igazság fia!
Éjnek idején a halhatatlan Szépség megtért a hűség smaragd magaslatáról a Sadratu'l-Muntaha (soha vissza nem térés) fájához, és olyan keservesen zokogott, hogy az égi seregek és a mennyek lakói is megsiratták panaszát. Ekkor elhangzott a kérdés: miért e sírás és jajgatás? Ő pedig így felelt: parancs szerint, várakozással telve álltam a hűség dombján, s mégsem ért el hozzám a hűség illatának egyetlen lehelete sem a föld lakóitól. Majd visszatérve láttam, hogy a szentség galambjai a föld kutyáinak karmai közt vergődnek. Erre az ég Angyala leplezetlenül és ragyogón elősietett tikos rejtekéből, s neveiket kérdezte. Minden név elhangzott, kivéve egyet. Mikor kérlelésre annak első betűje kimondatott, a mennyei termek lakói elősiettek dicső hajlékukból. A második betűre mind a porba vetették magukat. Ebben a pillanatban felhangzott a szó a legbensőbb szentélyből: Eddig, és ne tovább! Valóban, tanúskodunk arról, amit tettek és még most is tesznek.
Ó, szolgálóm fia!
Kortyolj az isteni titkok italából, melynek forrása az Irgalmas ajkáról fakad, s az isteni Ige hajnalhasadása tárja eléd a bölcsesség napjának leplezetlen ragyogását. A szív tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magvait, s öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy a tudás és bölcsesség jácintjai frissen és zölden hajthassanak ki a szív szent városából.
Ó, vágy fia!
Meddig szárnyalsz még a szenvedély birodalmában? Azért adtam neked szárnyat, hogy a titokzatos szentség magasába röppenj, nem pedig a sátáni képzelet régióiba. Fésűt is adtam, hogy elsimíthasd holló fürtjeimet, nem pedig, hogy megsebezd vele torkomat.
Ó, szolgáim!
Ti vagytok Édenkertem termőfái: teremjetek hát értékes, jó gyümölcsöket, melyek magatoknak s másoknak is hasznára válnak. Mindenki számára kötelező, hogy mesterséget tanuljon és munkálkodjon, mert ebben rejlik a gazdagság titka, ó értelmes emberek! Mert munkátoktól függ az eredmény, s Isten kegyelme így lesz teljes számotokra. Tűzre való az olyan fa, mely nem terem gyümölcsöt.
Ó, szolgám!
A legalantasabb ember a földön az, ki nem terem gyümölcsöt. Az ilyen ember bizony halottnak számít, sőt, előbbrevalók a halottak Isten szemében, mint az ilyen tétlen, hitvány lelkek.
Ó, szolgám!
A legjobb ember az, aki munkával keresi kenyerét, s abból tartja fenn magát és övéit, Isten szeretetéből, Ki minden világok Ura.
A titokzatos és csodálatos Menyasszony, kit eddig szavak leple takart, Isten kegyelméből és égi jótéteményéből most láthatóvá vált, és napnál fényesebben ragyog az Imádott szépségének fényénél. Tanúskodom róla, ó barátaim, hogy a jótétemény teljes, az ígéret beteljesült, a bizonyság tökéletes, az eredmény nyilvánvaló. Mutassátok meg hát, mit igyekeztetek elérni a világi dolgoktól való elfordulásotok során. Így adatott meg az isteni kegy teljessége számotokra, az ég és föld lakóinak Dicsértessék Isten, a Mindenség Ura!
|
| |
|
[válaszok erre: #257]
|
[előzmény: (255) nemthomi, 2009-06-06 08:35:25]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 255. Elküldve:
2009-06-06 08:35:25 |
[46.] |
MÁSODIK (PERZSA) RÉSZ
AZ IGE URÁNAK, A HATALMASNAK NEVÉBEN!
Ó, ti értelmes és halló fülű emberek!
Az Imádott első hívása ez: Ó, titokzatos csalogány! Csak a szellem rózsakertjében üss tanyát! Ó, szeretet Salamonának küldötte! Ne keress menedéket az imádott Sába hajlékán kívül! Ó, halhatatlan főnix! Csak a hűség hegye legyen lakod! Ott van a te otthonod, ha lelked szárnyain a végtelenbe röppensz és keresed célodat.
Ó, szellem fia!
Fészkét keresi a madár; rózsa báját a csalogány; míg az emberi szív, e furcsa madár megelégszik tűnő porszemekkel, örök fészkétől messze tévelyeg; szemét a nemtörődömség ingoványa felé fordítja, és nem részesül az isteni jelenlét fényében. Ó, jaj! Milyen különös és szánalmas! Egy kehelynyiért elfordultak a Magasságos hullámzó tengereitől, és távol maradtak a sugárözönben fénylő láthatártól.
Ó, barát!
Csak a szeretet rózsáját ültesd szíved kertjébe, és ne engedd elröppenni a ragaszkodás és vágy csalogányát. Kincs az igazak barátsága, és kerülj minden barátságot az istentelenekkel.
Ó, igazság fia!
Hová mehet a szerelmes, ha nem kedvesének hazájába, és mely kereső lel nyugalmat távol szíve vágyától? Az igazi szerelmesnek az egyesülés élet, és az elválás halál. Lelkét türelmetlenség gyötri, és szívében nem lakozik béke. Ezer életről mondana le, hogy kedveséhez siessen.
Ó, por fia!
Bizony mondom neked: a leggondatlanabb ember az, ki hívságosan vetélkedik, és testvére fölé akar kerülni. Halljátok, ó, testvéreim! Tettekkel és ne szavakkal ékeskedjetek!
Ó, föld fia!
Tudd igazán, hogy a szív, amelyben az irigység legcsekélyebb nyoma rejtőzik, sohasem jut el az Én örök birodalmamba, és nem szívja be a szentség édes illatát, mely az Én szent királyságomból árad.
Ó, szeretet fia!
Csak egylépésnyire vagy a tündöklő csúcsoktól és a szeretet égi fájától. Tégy egy lépést, és a következő már a halhatatlan birodalomba visz, és az Örökkévalóság Házába lépsz. Figyelj hát arra, amit a dicsőség tolla kinyilatkoztatott.
Ó, dicsőség fia!
Siess a szent ösvényen, és lépj be a Velem való egyesülés mennyországába. Tisztítsd meg szívedet a szellem ragyogásával, és siess a Legmagasztosabb udvarába.
Ó, múló árnyék!
Hagyd el a kétely kietlen állomásait, és emelkedj a bizonyosság fenséges magasába. Nyisd fel szemed az igazságra, hogy megpillanthasd a leplezetlen Szépséget és felkiálthass: Áldott legyen az Úr, minden teremtők legfelségesebbje!
Ó, vágy fia!
Halld meg ezt: Halandó szem sohasem ismeri fel az örök szépséget, és az élettelen szív csak a hervadt virágnak örül. Mert hasonló a hasonlót keresi, és annak társaságában érzi jó magát.
Ó, por fia!
Takard el szemed, hogy az Én szépségemet megpillanthasd; füled ne hallja, csak az Én hangom édes dallamát. Felejtsd el minden tudásodat, hogy az Én tudásom részesévé lehess; légy szegény, hogy elnyerhesd örök gazdagságom óceánjából tartós részedet.
Ne láss mást, csak az Én szépségemet; ne hallj mást, csak az Én szavamat; ne tudj mást, csak Engem, ismerj meg, hogy tiszta látással, tiszta szívvel és Engem akaró lélekkel juthass szent közelembe.
Ó, kétféleképpen látó ember!
Csukd be egyik szemed, és nyisd ki a másikat. Csukd be az egyiket, hogy ne lásd a világot és mindazt, ami benne van. És Nyisd ki a másikat az Imádott áldott szépségére.
Ó, gyermekeim!
Félek, hogy mielőtt meghalljátok az Égi Galamb dalát, visszasüllyedtek az Árnyak Birodalmába, és porrá lesztek anélkül, hogy a rózsa szépségét megcsodáltátok volna.
Ó, barátok!
Ne hagyjátok el az Örök Szépséget egy múlandó szépségért, és ne ragaszkodjatok a pornak e halandó világához.
Ó, szellem fia!
Eljön majd az idő, mikor az Égi Csalogány nem bontogatja már nektek rejtett titkait, és sohasem hallhatjátok az égi dalt és az isteni hangot.
Ó, gondatlanság lényege!
Titokzatos nyelvek milliói törnek utat egy beszédben, és rejtett titkok milliói tárulnak fel egyszerű dalban, de - fájdalom! - nincsen fül, mely hallaná és nincsen szív, mely értené azokat.
Ó, társak!
Tér nélküli terek kapui állnak nyitva, és a kedves házát szerető szívek vére ékesíti. Mégis, kevés kivétellel távol maradtok az Égi Várostól, és még e kevesek közül is csak maroknyi a tiszta szívű és megszentelt lelkű.
Ó, ti Paradicsom lakói!
Hirdessétek a bizonyosság gyermekeinek, hogy a szentség birodalmában, közel az Égi Paradicsomhoz egy új kert tűnt fel, melyet körülvesznek a magasságos ég lakói és a dicső Paradicsom halhatatlanjai. Ide igyekezzetek hát, hogy szél-virágaiból kibonthassátok a szeretet rejtelmeit, és örök gyümölcseitől eltanulhassátok az isteni bölcsesség titkát. Derű csillog azok szemében, kik belépnek oda és ott lakoznak.
Ó, barátaim!
Elfelejtettétek-e azt az igaz, sugárzó reggelt, mikor mindannyian együtt voltatok az Én közelemben, a megszentelt és áldott helyen, az Élet fájának árnyékában, a dicső Paradicsomban? Félelemmel hallgattátok, midőn kimondtam e három legszentebb igét: Ó, barátaim! Az Én akaratomat szeresd, ne a magadét; sohase kívánd, amit Én nem kívántam számodra; és ne közelíts Hozzám lélek nélkül, világi vágyakkal és képekkel bemocskolva. Ha megszentelnétek lelketeket, még ez órában emlékeznétek arra a szent helyre, és igém igazsága világossá válna mindnyájatok előtt.
A legszentebb sorok közül a nyolcadikban, a Paradicsom ötödik lapján ez áll:
Ó, kik halottként feküsztök a nemtörődömség kerevetén!
Korok tűntek le, és drága éltetek immár végéhez közeleg, mégsem ért el szent közelünkbe a tisztaság egyetlen lehelete sem tőletek. A hitetlenség óceánjába merülve ajkatok Isten egy igaz hitét hirdeti. Szerettétek, akitől Én iszonyodtam, s ellenségemet baráttá fogadtátok; mégis tetszelegve, önhitten jártok földemen, nem látjátok, hogy megúnt már ez a föld, és minden, mi rajta van, kerül titeket. Ha kinyitnátok szemeteket, jobban szeretnétek ezer bánatot ennél az örömnél, és többre becsülnétek a halált, mint ezt az életet.
Ó, tovatűnő porszem!
Veled kívánok lenni, de te nem bízol Bennem. Reményed fáját leverte a lázadás kardja. Én mindig közel vagyok hozzád, de te mindig messze vagy Tőlem. Hervadhatatlan dicsőséget szántam neked, de te a vég nélküli szégyent választottad. Fordulj vissza, míg nem késő, ne szalaszd el a szerencséd!
Ó, vágy fia!
A tudósok és bölcsek hosszú éveken át hiába törték magukat, hogy a Dicsőséges közelébe jussanak; az Ő kutatásában merült ki életük, és mégsem látták meg arcának szépségét. Te a legkisebb erőfeszítés nélkül értél célhoz, és keresés nélkül jutottál el oda. Mégis, énednek fátyla úgy beburkolt, hogy nem láttad meg az Imádott szépségét, és kezed nem érintette palástjának szegélyét. Lássátok és ámuljatok, ó látó szeműek!
Ó, szeretet földjén lakozók!
Halálos szél fújja az örök Lángot, és az égi Ifjú szépségét porfelhő takarja. A zsarnokság népe nyomja el a szeretetkirályok Királyát, és bagolykarmok fogságában vergődik a szentség galambja. A dicsőség házának lakói és a mennyei seregek sírnak és panaszkodnak, míg ti nyugosztok a gondtalanság birodalmában, és magatokat igaz barátoknak hiszitek. Hiú ábránd!
Ó, ti együgyűek, kiket mégis bölcseknek hisznek!
Miért hordjátok pásztorok palástját, mikor lelketek mélyén farkasok vagytok és nyájamra törtök? Olyanok vagytok, mint a csillag, mely hajnal előtt kél: sugárzik és ragyog, mégis letéríti vándoraimat az Én utamról, hogy a kárhozat ösvényeire tévedjenek.
Ó, ti, kik igaznak látszotok, bévül mégis hamisak vagytok!
Hasonlóak vagytok a tiszta, de rossz ízű vízhez, amely kristálytisztának tűnik, de melynek egyetlen cseppje sem állja ki az isteni Vizsgáló próbáját. Bár a nap sugara egyformán éri a port és a tükröt, mégis különböző a visszfényük, miként a csillag is különbözik a földtől: sőt, mérhetetlen a különbség!
Ó, te, ki barátomnak mondod magad!
Gondolkozz egy kicsit! Hallottad-e valaha is, hogy barát és ellenség egy szívben lakozzék? Űzd el hát az idegent, hogy otthonába térhessen a Barát.
Ó, por fia!
Az égen és földön mindent neked szántam, kivéve az emberi szívet, melyet az Én szépségem és dicsőségem lakává tettem; mégis mást engedsz be az Én otthonomba, nem Engem. És valahányszor az Én szentségem megnyilvánulása igazi lakhelyét kereste, idegent talált ott, és hontalanul futott vissza az Imádott szentélyébe. Én mégis elrejtettem titkod, és nem kívántam, hogy megszégyenülj.
Ó, vágyak lénye!
Tér nélküli terekről jöttem; sok hajnalon befordultam házadba, és a kényelem kerevetén találtalak, mással törődtél, nem Velem. Sebesen, mint a szellem nyila, visszafordultam az Égi Dicsőség Birodalmába, és mit sem szóltam róla a mennyei seregeknek.
Ó, bőség fia!
A nemlét pusztaságából parancsommal életre hívtalak, s minden létező atomot, minden teremtett dolog lényegét fejlődésed szolgálatába állítottam. Így mielőtt még anyád méhéből kiszakadtál volna, két csillogó tejforrást adtam neked: szemeket, hogy őrizzenek, szívet, hogy szeressen. Szerető jósággal az Én irgalmam árnyékában neveltelek, és megtartottalak kegyelmem kegyével. Mindezzel az volt a célom, hogy elérhesd Örökkévaló Birodalmamat, és méltó légy láthatatlan adományaimra. De te ügyet sem vetettél erre, és bár kinőttél már gyermekcipődből, nem törődtél az Én jótéteményeimmel, hiú képzelet játszott veled, nem emlékeztél többé, és elfordulva a baráti hajléktól, ellenségem házában lakozol.
Ó, világ rabszolgája!
Szerető jóságom szellője lengett fölötted sok nap hajnalán, és ott talált mély álomban a nemtörődömség pamlagán. Majd megsiratva téged, visszaszállott oda, ahonnan jött.
Ó, föld fia!
Ha Engem akarsz, ne keress mást, csak Engem; ha az Én szépségemet kívánod látni, fordítsd el tekinteted minden világi dologtól; mert az Én akaratom és valaki más akarata olyan, mint tűz és víz: egy szívben a kettő nem fér meg.
Ó, baráttá lett idegen!
Szíved fáklyáját az Én hatalmam keze gyújtotta lángra, ne oltsa azt el az önzés és a szenvedély ellenkező szele. Minden bajod orvossága a Rám való emlékezés, ezt ne feledd. Legyen kincsed az én szeretetem, szeresd, mint a szemed fényét, mint az életed.
Ó, fivérem!
Figyelj az Én gyönyörű szavaimra, és igyál szentségem misztikus forrásából, mely ajkaimról omlik. Szíved tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magjait, és öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy tudásom és bölcsességem jácintja frissen és zölden hajtson szíved megszentelt kertjében.
Ó, mennyei lakók!
Szerető jóságom kezével elültettem a barátság és szeretet zsenge fáját szent Édenkertemben, és irgalmam jótékony záporával öntöztem azt. Most, hogy itt a gyümölcsérés ideje, védd meg, és vigyázz, nehogy vágyak és szenvedélyek lángja megperzselje.
Ó, barátaim!
Oltsátok el a tévedés lámpáját, és az isteni vezetés örök lángját lobbantsátok fel szívetekben. Mert közeleg az idő, amikor az emberi szív ismerője az Imádott szent színe előtt csak a legtisztább erény és makulátlan szentség tetteit fogadja el.
Ó, por fia!
Bölcs az, aki nem beszél, csak meghallgatják, mint ahogy az italtöltögető nem tölt, csak a szomjazónak, mint ahogy a szerelmes szíve mélyéről nem tör fel kiáltás, míg kedvese szépségét meg nem pillantja. Ezért a bölcsesség és a tudás magvait csak a szív igaz talajába vesd el, és rejtsd el azokat, míg az isteni bölcsesség jácintja a szívből, nem pedig sárból és agyagból hajt ki.
Az első sorban íme ez van feljegyezve, Isten tabernákulumának szentélyében íme ez rejtőzik:
Ó, Én szolgám!
Ne hagyd el a veszendőért az Örök Birodalmat, és ne dobd el földi vágyért az égi hatalmat; mert örök élet forrása fakad az Irgalmas tollából, és áldott az, ki iszik vizéből.
Ó, szellem fia!
Törj ki börtönödből, hogy főnixként röppenj fel a szentség égboltjára. Tagadd meg önmagad, s a könyörület szellemétől eltöltve a mennyei szentség birodalmában lakozzál.
Ó, por ivadékai!
Ne elégedjetek meg a múló nap nyugalmával, és ne fosszátok meg magatokat az örök nyugalomtól. Ne cseréljétek fel az Örök Szépség kertjét a halandó világ porhalmazával. Hagyjátok el börtönötöket, szálljatok a fényes rétek s mezők fölé, és halandó létetek börtönéből repüljetek a Végtelenbe.
Ó, szolgám!
Szabadítsd ki magad a világi bilincsekből, és szabadítsd ki lelkedet éned börtönéből. Ragadd meg az alkalmat, mert nem jő vissza soha többé.
Ó, szolgálóm fia!
Ha meglátnád a halhatatlan birodalmat, visszautasítanád e múló javakat. Rejtett kincs az egyik, látható a másik. Miért? Ez titok, melyet csak a tiszta szív képes megérteni.
Ó, szolgám!
Tisztítsd meg szívedet minden rosszindulattól, irigységtől, lépj be a szentség isteni birodalmába.
Ó, barátaim!
Járjátok a Barát örömének útjait, és tudjátok, hogy az Ő öröme a ti örömötök. Mert nem léphettek be Hozzá, ha Ő nem akarja, nem rendelkezhettek javai felett; akarjátok az Ő akaratát, és soha semmiképpen ne igyekezzetek fölébe kerülni. Gondolkozzatok ezen, ti, kiknek Ő értelmet adott.
Ó, trónom kísérője!
Ne halljad a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad sóhajjal, sírással! Gonosz beszéd ne hagyja el ajkad, és te sem hallasz olyat! Ne túlozd mások hibáit, hogy a tieidet se túlozzák! Ne örülj, ha másokat megaláznak, hogy ne lássák a te megaláztatásodat! Így éld életed, mely rövidebb egy tűnő pillanatnál, makulátlan lélekkel, mocsoktalan szívvel, tiszta gondolatokkal, megszentelten, hogy szabadon, boldogan hagyhasd el egykor e halandó keretet, s visszatérhess a titokzatos Édenbe, és az Örök királyságban lakozhass mindörökké.
Ó, jaj! Világi vágyak szerelmesei!
Villámgyorsan suhantatok el az Egyetlen mellett, hogy sátáni képzelet árnyékának adjátok át szíveteket. Térdet hajtotok előtte, és igazságnak nevezitek. Tövist láttok, és virágnak hiszitek. Nincs egyetlen tiszta lélek sem köztetek, és szívetek rétje felől nem fúj igaz szellő. Az Úr tanácsait szélnek eresztettétek, és szívetek lapjáról letöröltétek, és mint vadállatok hányódtok a szenvedély és vágy legelőin.
Ó, útitársaim!
Miért nem gondoltok az Úrra, és miért maradtok távol Tőle? A tiszta szépség ül dicsőség trónján a paloták palotájában, mialatt ti hasztalan vitával vesztegetitek az időt. A szentség édes illata árad, a nagylelkűség szele fújdogál, s ti mégis fájón szomorúak vagytok, s nem veszitek észre. Jaj nektek, és mindazoknak, kik nyomotokban járnak!
Ó, vágy gyermekei!
Vessétek le a hívság leplét és a gőg köntösét.
|
| |
|
[válaszok erre: #256]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 254. Elküldve:
2009-06-05 09:27:00 |
[47.] |
Lehet-e más értelme az életnek? Szerintem nem. Ez egy csoda:
Bahá'u'lláh: Rejtett szavak
"... merüljetek bele ezen Óceánba, melynek mélyén a
bölcsesség és szavak gyöngyei rejteznek..."
Bahá'u'lláh
ELSŐ (ARAB) RÉSZ
Ő A DICSŐSÉGEK DICSŐSÉGE!
ImageIme, ez szállott alá a dicsőség birodalmából az erő és a hatalom nyelvén, és nyilatkozott meg az ősi idők Prófétáinak. Kihámoztuk belső lényegét, és a rövidség köntösébe öltöztettük az igazlelkűeknek szóló kegyesség jeléül, hogy hívek legyenek az Istennel kötött frigyhez, hogy életükkel igazolják, érdemesek az isteni bizalomra, és hogy ékesítse őket az isteni erény a szellem birodalmában.
Ó, szellem fia!
Első tanácsom ez: legyen szíved tiszta, jóságos és sugárzó, hogy ősi uralmad soha el ne múljon és mindörökké tartson.
Ó, szellem fia!
Minden dolgok közül első előttem az Igazság szeretete. Ne fordulj el tőle, ha Engem keresel, és ne hanyagold el, hogy bízhassam benned. Az Igazság majd segít, hogy saját szemeddel láss és ne a másokéval, hogy saját tudásodra támaszkodj, és ne a másokéra. Mérlegeld szívedben, milyennek kell lenned. Valóban, az Igazság az Én ajándékom és szerető jóságom jele. Tartsd hát ezt szem előtt.
Ó, ember fia!
Időtlen lényem ősi örökkévalóságába burkolva már szerettelek téged; ezért teremtettelek saját képem mására, és mutattam meg neked szépségemet.
Ó, ember fia!
Örömöm telt a teremtésedben, ezért teremtettelek. Szeress hát te is Engem, hogy neveden szólíthassalak, és megtölthessem lelkedet az élet szellemével.
Ó, lét fia!
Szeress Engem, hogy szerethesselek. Ha te nem szeretsz Engem, az Én szeretetem sehogyan sem érhet el hozzád. Tudd ezt, ó szolgám.
Ó, lét fia!
Szeretetem a te Paradicsomod; mennyei otthonod a Velem való egyesülés. Lépj be oda és ne késlekedj. Így rendeltetett számodra égi királyságunkban és magasztos birodalmunkban.
Ó, ember fia!
Ha szeretsz Engem, fordulj el önmagadtól, és ha az Én örömömet keresed, ne nézd a magadét, hogy meghalhass Bennem és Én örökké élhessek tebenned.
Ó, szellem fia!
Nincs béke számodra, csak ha lemondasz önmagadról és Felém fordulsz, mert úgy illik, hogy az Én nevemnek örvendezz és ne a magadénak. Bennem bízzál és ne önmagadban, mert úgy kívánom, hogy Engem szeress egyedül és mindenek fölött.
Ó, lét fia!
Erős vár az Én szeretetem; aki oda belép, biztonságban van, és aki elfordul tőle, az bizonyosan eltéved és elvész.
Ó, fia az igének!
Te vagy az Én erős váram; lépj be oda, hogy biztonságban lakhass. Szeretetem tebenned van; tudd ezt, hogy magad mellett találhass.
Ó, lét fia!
Te vagy az Én mécsesem, és az Én világosságom tebenned van. Abból merítsd ragyogásod, és ne keress mást Rajtam kívül. Mert Én gazdagnak teremtettelek, és bőségesen osztottam neked kegyeimet.
Ó, lét fia!
A hatalom kezével alkottalak és az erőnek ujjaival teremtettelek téged, és beléd helyeztem világosságom lényegét. Elégedj meg azzal, és ne keress kívüle mást, mert az Én munkám tökéletes, és az Én parancsom kötelező. Ne firtasd és ne is kételkedj benne.
Ó, szellem fia!
Gazdagnak teremtettelek, miért kényszeríted magad a szegénységbe? Nemessé tettelek, hová alacsonyítod le magad? A tudás lényegéből adtam neked életet, miért keresed a világosságot bárki másnál Rajtam kívül? A szeretet agyagából formáltalak téged, miért, hogy mégis másokkal törődsz? Önmagadba nézz, hogy megtalálhass Engem, ki benned lakozik hatalmasan, erősen, és önmagamtól létezőn.
Ó, ember fia!
Te vagy az Én birodalmam, és az Én birodalmam nem vész el, vesztedtől miért félsz hát? Te vagy az Én fényem, és az Én fényem soha ki nem alszik, miért rettegsz hát az elmúlástól? Te vagy az Én dicsőségem, és az Én dicsőségem nem halványul; te vagy az Én köntösöm, és az Én köntösöm sohasem lesz viseltes. Tarts ki hát az Irántam való szeretetedben, hogy a dicsőség birodalmában megtalálhass Engem.
Ó, fia az igének!
Fordítsd arcodat Felém, és mondj le mindenről Rajtam kívül, mert tartós az Én uralmam, és birodalmam nem vész el. Ha mást keresel Rajtam kívül, bizony, ha örök időkig kutatsz is a világmindenségben, hiábavaló lesz az.
Ó, fény fia!
Felejts el mindent Rajtam kívül, és egyesülj az Én szellememmel. Ez parancsom lényege, fogadd meg hát.
Ó, ember fia!
Érd be Velem, és ne keress más segítőt. Mert nem elégíthet ki soha más, csak Én.
Ó, szellem fia!
Ne kérd Tőlem azt, mit nem tartunk kívánatosnak számodra, hanem elégedj meg azzal, amit neked szántam, mert ez az, ami hasznodra válik, ha megelégszel vele.
Ó, csodálatos látomás fia!
Saját lelkemet leheltem beléd, hogy szerethessél Engem. Mért hagytál hát el, s kerestél Rajtam kívül más kedvest?
Ó, szellem fia!
Sokat várok tőled, nem feledheted. Kegyem rád bőven hullik, nem leplezheted. Szeretetem benned ütött tanyát, nem titkolhatod. Világít neked az Én fényem, az nem sötétülhet el.
Ó, ember fia!
A sugárzó fény fájára a legszebb gyümölcsöket aggattam számodra, miért fordultál el és elégedtél meg a kevésbé jóval? Térj hát vissza ahhoz, amely számodra jobb a magasztos birodalomban.
Ó, szellem fia!
Nemesnek alkottalak és te lealacsonyodtál. Emelkedj hát azzá, amivé teremtettelek!
Ó, fenség fia!
Örök életre hívtalak, s te mégis a múlandót keresed. Mi térített le a Mi utunkról, hogy a magadén járj?
Ó, ember fia!
Ne hágd át korlátaid, és ne kívánd azt, ami meg nem illet. Borulj le Istened, a hatalom és erő urának színe előtt.
Ó, szellem fia!
Ne hidd, hogy több vagy a szegénynél, mert én vezetem őt útján, és látom vétkedet, és megszégyenítlek mindörökre.
Ó, lét fia!
Hogyan feledkezhetsz meg saját hibáidról, hogy a másokéval törődj? Átkozott az, aki így cselekszik.
Ó, ember fia!
Ne beszélj mások vétkeiről, míg önmagad is bűnös vagy. Ha megszeged e parancsot, átkozott leszel, arról tanúskodom.
Ó, szellem fia!
Tudd meg: ki igazságot hirdet másoknak, és önmaga jogtalanságot követ el, az nem Tőlem való, még ha az Én nevemet viseli is.
Ó, lét fia!
Ne tulajdoníts másnak olyasmit, amit nem vállalnál magadénak, és ne mondj olyat, amit meg nem teszel. Ez parancsom számodra, kövesd hát.
Ó, ember fia!
Ne tagadd meg, ha szolgám bármit is kérne tőled, mert az ö arca az Én arcom; légy tehát alázatos Előttem.
Ó, lét fia!
Adj számot magadnak mindennap, még mielőtt a nagy számadásra hívnak; mert váratlanul jő a halál, és számot kell majd adnod tetteidről.
Ó, fia a magasztosnak!
Én a halált az öröm követeként küldöm hozzád. Miért bánkódsz hát? Azért teremtettem a fényt, hogy rád ragyogjon. Miért rejtőzködsz előle?
Ó, szellem fia!
A fény örömhírével üdvözöllek: örvendj! A szentség udvarába hívlak: ott lakozzál, hogy békességben élhess mindörökké.
Ó, szellem fia!
A szentség szelleme az egyesülés örömhírét viszi hozzád; miért bánkódsz? Az erő szelleme támaszod az Ő ügyében; miért rejtőzöl fátyol mögé? Az Ő arcának fénye vezérel téged; hogyan tévedhetsz el?
Ó, ember fia!
Ne szomorkodj, csak ha távol vagy Tőlünk, és ne örvendezz, csak ha közeledsz Felénk és visszatérsz Hozzánk.
Ó, ember fia!
Örülj szíved vidámságának, hogy érdemes légy a Velem va1ó találkozásra és szépségem visszatükrözésére.
Ó, ember fia!
Ne vesd le az Én szépséges palástom, és csodálatos forrásomból a neked juttatott részt el ne játszd, nehogy mindörökre szomjaznod kelljen.
Ó, lét fia!
Járj törvényem útján Irántam való szeretetből, és tagadd meg magadtól, amire vágyol, ha az Én kedvemet keresed.
Ó, ember fia!
Ne hanyagold el parancsolataimat, ha szereted szépségemet, és ne feledkezz meg tanácsaimról, ha el akarod nyerni tetszésemet.
Ó, ember fia!
Száguldj bár határtalan tereken át, járd bár be a végtelen eget, mégsem találhatsz nyugalmat, csak ha aláveted magad a Mi parancsunknak és alázattal hajolsz meg színünk előtt.
Ó, ember fia!
Magasztald a Szent Ügyet, hogy kinyilatkoztathassam előtted Nagyságom titkait, és hogy az örökkévalóság fényével ragyoghassak reád.
Ó, ember fia!
Alázkodj meg Előttem, hogy kegyesen meglátogathassalak. Szállj síkra az Én ügyemért, hogy még itt a földön győzelmet arathass.
Ó, lét fia!
Emlegess Engem a földön, hogy Én is megemlékezhessek rólad a mennyben, így lesz derű mindkettőnk szemében.
Ó, trónus fia!
A te hallásod az Én hallásom, halljál vele. A te látásod az Én látásom, láss vele, hogy lelked legmélyén tanúságot tehess magasztos szentségemről, és hogy Én önmagamban bizonyságot tehessek a te emelkedett állapotodról.
Ó, lét fia!
Keress mártírhalált az Én ösvényemen, elégedetten az Én tetszésemmel és hálásan azért, amit rendeltem neked, hogy Velem pihenhess a fenség mennyezete alatt, a dicsőség szentélye mögött.
Ó, ember fia!
Fontold meg és gondolkozzál: ágyadban kívánsz-e meghalni, vagy ösvényemen mártírként ontani véredet a porba, hogy így parancsom és fényem kinyilatkoztatójává légy a legmagasabb Paradicsomban? Helyesen ítélj, ó szolgám!
Ó, ember fia!
Szépségemre! Ha véreddel fested hajadat, az több az Én szememben, mint a mindenség megteremtése és mindkét világ fénye. Erre törekedj hát jó szolgám!
Ó, ember fia!
Mindennek megvan a maga jele. A szeretet jele a lelki erő, mellyel rendelkezéseimnek aláveted magad, és a türelem, mellyel kiállod a megpróbáltatásokat.
Ó, ember fia!
Aki igazán szeret, vágyódik a megpróbáltatásra; keresi azt, mint lázadó a bocsánatot és bűnös a kegyelmet.
Ó, ember fia!
Ha viszontagság nem érne téged az Én ösvényemen, hogyan járhatnál azok útjain, akik örömet lelnek az Én örömömben? Ha nem érnek megpróbáltatások, midőn találkozni vágyódsz Velem, hogyan akarod elérni a világosságot Szépségem iránti szeretetedben?
Ó, ember fia!
A megpróbáltatás, amelyet rád mérek, az Én gondviselésem. Látszólag tűz és bosszú, de valójában fény és kegyelem. Siess hát, hogy örök fény és halhatatlan szellem légy. Ez az Én parancsom, kövesd!
Ó, ember fia!
Ha jólétbe jutnál, ne örvendezz, ha megaláztatás érne, ne bánkódj, mert mindkettő elmúlik és nem lészen többé.
Ó, lét fia!
Ha szegénységbe jutsz, ne légy szomorú, mert kellő időben megáld téged gazdagsággal az Úr. Ne félj a megaláztatástól, mert dicsőségben lesz részed egy napon.
Ó, lét fia!
Ha szíved az örök, elpusztíthatatlan birodalmon és az öröktől való és örökké tartó életén csüng, akkor mondj le erről a halandó és tovatűnő uralomról.
Ó, lét fia!
Ne törődj ezzel a világgal, mért Mi tűzzel tesszük próbára az aranyat, és arannyal a szolgáinkat.
Ó, ember fia!
Te arany után áhítozol, Én pedig azt kívánom, hogy szabadulj hatalma alól. Te azt hiszed: az arany gazdaggá tesz, Én pedi gazdagságodat lelked ártatlanságában látom. Életemre! Igy tudom Én, és amúgy képzeled te. Hogyan egyeztethető hát össze az Én utam a tiéddel?
Ó, ember fia!
Ajándékozd javaimat szegényeimnek, hogy a mennyekben részed legyen a soha el nem múló dicsőség kincseiben és az el nem halványuló dicsfény ragyogásában. Életemre! Dicsőségnek éreznéd a lélek önfeláldozását, ha az Én szememmel láthatnál.
Ó, ember fia!
A lét temploma az Én trónusom; tisztítsd meg azt mindentől, hogy odaköltözhessek és ott lakozhassak.
Ó, lét fia!
Szíved az Én otthonom; szenteld meg azt, hogy leszállhassak oda. Lelked az Én kinyilatkoztatásom helye; tisztítsd meg azt, hogy megnyilatkozhassam ott.
Ó, ember fia!
Zárj Engem szívedbe, hogy sugárzóan és ragyogón föléd emelkedhessek.
Ó, ember fia!
Szállj fel az Én mennyországomba, hogy elnyerhesd az egyesülés örömét, és a hervadhatatlan dicsőség kelyhéből ihasd a borok borát.
Ó, ember fin!
Hosszú idő járt el feletted, mialatt kedvteléseid és hiú ábrándjaid tartottak fogva téged. Meddig szunnyadsz még ágyadon? Ébredj álmaidból, mert zenitjén van már a nap, hátha reád sugározza szépségének fényét.
Ó, ember fia!
A szent Hegy látóhatáráról reád sugárzott a fény, és a világosság szelleme belelehelt szíved szentélyébe. Ezért szabadulj meg hát a hiú ábrándok fátylaitól, és lépj be az Én udvaromba, hogy készen állj az örök életre, és méltó légy a Velem való találkozásra. Így nem igázhat le téged a halál, sem a gyötrelem, sem a bánat.
Ó, ember fia!
Örökkévalóságom az Én alkotásom: neked teremtettem. Díszítsd fel templomodat vele. Egységem az Én művem: neked alkottam. Öltsd magadra azt, hogy örökkévaló lényemnek mindörökre kinyilatkoztatása lehess.
Ó, ember fia!
Fenségem az Én adományom számodra, és nagyszerűségem az irántad való kegyelmem jele. Ami Engem ezért illet, azt senki meg nem érti, sem számot nem adhat róla. Valóban, megőriztem azt titkos tárházaimban és parancsom kincsesházaiban, szerető jóságom jeléül szolgáimnak és kegyelmem zálogául népem számára.
Ó, gyermekei az isteni és láthatatlan lényegnek!
Megakadályozzák, hogy Engem szeressetek, és zavar fogja el lelketeket, ha Engem említenek. Mert értelem nem érhet fel Hozzám, és szív nem foghat fel Engem.
Ó, szépség fia!
Szellememre és kegyemre! Irgalmamra és szépségemre! Mindaz, amit kinyilatkoztattam előtted az erő nyelvén és megírtam számodra a hatalom tollával, a te képességeidhez és értelmedhez van mérve, nem pedig az Én fenséges lényemhez és hangom dallamához.
Ó, emberek gyermekei!
Tudjátok-e vajon, miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyiktek se emelkedjék a másik fölé. Fontoljátok meg szívetekben mindenkor, miképpen teremtődtetek. Minthogy egy és ugyanazon anyagból teremtettünk benneteket, kötelességetek, hogy olyanok legyetek, mintha egy lélek volnátok, hogy egyazon ütemre járjatok, ugyanazon szájjal egyetek és ugyanazon földet lakjátok, hogy legbensőbb lényetekből, tetteitekben és cselekedeteitekben az egység jele és a földi dolgoktól való függetlenség szelleme nyilvánulhasson meg. Ezt tanácsolom nektek, ó világosság gyülekezete! Kövessétek ezt a tanácsot, hogy elnyerhessétek a csodálatos dicsőség fájának szentséges gyümölcseit.
Ó, ti fiai a szellemnek!
Ti vagytok az Én kincsesházam, mert bennetek halmoztam fel titokzatos lényem gyöngyeit és tudásom drágaköveit. Őrizzétek ezeket az idegenektől szolgáim között, és óvjátok az istentelenektől, akik népem közé vegyültek.
Ó, fia annak, aki igazi valójában állott saját királyságában!
Tudjad, hogy elküldtem neked a szentség minden illatát, teljes egészében kinyilatkoztattam számodra igémet, te vagy jótéteményem tökéletes beteljesedése, és azt kívántam neked, amit Önmagamnak. Légy hát elégedett az Én tetszésemmel és légy hálás Nekem.
Ó, ember fia!
Mindazt, amit kinyilatkoztattunk előtted, írjad a fénynek tintájával lelked lapjára. Ha ez nem volna módodban, úgy szíved véréből készíts tintát. Ha ezt sem tudnád megtenni, akkor azzal a bíbor tintával írj, amely az Én ösvényemen ömlött ki. Számomra édesebb ez minden másnál, hogy fénye mindörökké ragyoghasson!
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 252. Elküldve:
2009-06-03 11:42:55 |
[48.] |
Az adó.
Lk 20,25
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Nagyon szeretem ezt a példabeszédet, mert rengeteg tanulság van benne elrejtve. És mivel a testünk és lelkünk szorosan összekapcsolódik, ezért egész életünkre hatással van. Talán ez az egyik legnehezebb harc, amit egész életünkben folytatnunk kell. Na nem az adófizetésre gondolok, mert ez azért annál egy kicsivel többet jelent számomra. Jézus soha nem politizált, így én sem szívesen tenném. Szerintem a politika lélekromboló hatással van az emberekre, és azt is megkockáztatom, hogy teljesen értelmetlen. Ugyanis nem hiszem el, hogy bármi haszna is van, csak azt látom, hogy megosztottságot eredményez ember és ember, ország és világ között, teljesen értelmetlenül. Ezért most is, mint mindig maradnék a lelki értelmezésnél, hiszen az örökélet úgy is a lelkünk ajándéka.
1Móz 6,3
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Én ezt ígéretnek veszem, ami az Úrtól érkezik. Természetesen nem az életkorra vonatkozik, mert ha ez így lenne, akkor valóban mindenkinek 120 évig kellene élnie, ha tetszene neki, ha nem. De ez Hála Istennek nem így van. Sajnos a Szent számok terén még rengeteg hiányosságom van, de minden bizonnyal köze van a 12-höz, és a 10-hez. A lelkem mélyén értem ezek összefüggését, de ezt leírni most úgy sem tudnám, és most nem is erről szeretnék beszélni nektek. Mindenesetre talán érdemes egy kicsit elgondolkodni ezen is.
Inkább visszatérnék az első idézethez, illetve mutatnék egy számomra vele teljesen azonosat:
Jn 3,6
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
Nekem ez a két tanítás szinte teljesen azonos értelemmel bír, mert az egyik teljesen kiegészíti a másikat. Ott tartottam, hogy ez számomra nem csak az adófizetés áldásos tevékenységéről szól, amit Jn. 3,6 bizonyít is számomra. Hiszen Jézus, és általa a Biblia is, lelki tanításokat hivatott közölni velünk, amelyek mind-mind a lélek szemszögéből nyerhetnek csak valódi értelmet. Mert mint tudjuk:
Jn 6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Ezt szem előtt tartva, nagyon nehezen tudom azt elképzelni, hogy ez a tanítás az adófizetés Jézus szerinti legalizálását lenne hivatott engedélyezni. Fizessünk adót, hiszen ez természetessé vált számunkra, de én azért megnézném a lelki értelembe vett adózás jelentőségét is, ami mint mondtam, szerintem sokkal fontosabb. De hogy lehet lelkiekben adózni? Én valahogy így képzelem el:
Az a 2000 évvel ezelőtt élt császár, napjainkban is él még. Természetesen nem materiálisan gondolkodva. Hisz tudjuk, hogy e világ fejedelme a gonosz, így a példázatban szereplő császár számomra ezt szimbolizálja. Tehát minden olyan dolgot, cselekedetet, gondolatot, amely nélkülözi az Istenit és előtérbe helyezi a világi szemléletet. Na de akkor azt mondaná nekünk Jézus, hogy adjuk meg az ördögnek ami jár neki? Ez így elég furán hangzik, még is van valóságalapja és értelme. Jézus tanítása békességre és elfogadásra szólít fel minket, ehhez képest azért szinte minden keresztényben benne van a kisördög. Amikor látja, hogy őt kisemmizik, megfosztják jogaitól, ellehetetlenítik a boldogulását ezen a világon, akkor haragra gerjed, tüntet, forradalmat szít, fegyverhez nyúl és harcol. Mindezt azért, mert nem ég benne elég mélyen annak az Ígéretnek az ereje, ami azt hivatott értésünkre adni, hogy mind a föld, mind az ég elmúlik. Azaz ne keressük a boldogulásunkat idelent, és ne érdekeljen bennünket a sorsunk, csak az, hogy mindezek háttérbeszorítása által a Mennyek Országába juthassunk. Így nem is érdemes erre a röpke időre, amíg a lelkünk a testünkben van viaskodnunk az igazságért, mert az úgy is a császárok, azaz evilágiak kezében volt, van és lesz is még egy jó darabig. Hogyan is lehetne fegyverekkel harcolni fegyverek ellen? Mert bár ez tűnhet számunkra ésszerűnek, azért azt be kell látnunk, hogy mióta ember él a földön, ez a harc végeláthatatlanul zajlik, és semmi eredménye nincsen. Valamennyi háború, valamennyi forradalom és lázadás, amely a szebb világ és jobb életkörülmények elérése céljából zajlott, kudarcot vallott, és semmi nem változott. Még, ha úgy is tűnhet számunkra, hogy ez a világ sokkal jobb, mint régen volt, azért ha jól belegondolunk, ma is ugyanúgy szívják a vérünket császáraink, mint a történelmünk során bármikor. Csak egy kicsit másabb formában. Akkor van értelme az ellenszegülésnek? Hiszen éppen ez a fajta viselkedés gátolja meg lelkünket abban, hogy végre kiszabadulhasson az anyag fogságából, és Hazatérhessen az Atyai Házba. Tegyék csak a császárok amit akarnak. Ha mi, akik Isten fiainak tartjuk magunkat ezt közönnyel tudjuk viselni, ha mindent úgy teszünk, ahogy Jézus tanította, tehát alázattal és békességgel visszük végig a keresztünket az életünkön, akkor a jutalmunk sem lehet kérdéses. Sem a miénk, sem azoké, akik ezt nem felismerve ragaszkodnak ehhez a matériához. Ugyan mi a büntetés? Hazatérni az Örökkévalóságba, vagy visszatérni erre a földre ismét és ismét, ahol ugyebár semmi nem változik. Legalább is nem abban a mértékben, amennyire változnia kellene.
Szóval szerintem, aki harcol és viaskodik mindezek ellen, az nem adja meg a császárnak, ami neki jár, hanem ő maga is császár akar lenni. Pedig minden vallás alappillére ez a tanítás, és csakis békességgel érhető el azaz út, ami a Mennyországba vezet. Miért nem látjuk ezt? Ha a Szentírások a lelket magasztalják, és csakis annak tulajdonítanak jelentőséget, akkor miért ragaszkodunk mi mégis ehhez a földi világhoz? Világos utalások vannak arra, hogy mi nem a húsnak és a vérnek köszönhetjük valónkat, hanem a szellemnek és a léleknek. Még is úgy viselkedünk, mint az a gyümölcs, amely a fájához ragaszkodik, és ahelyett, hogy elengedné és egy új életet ismerhetne meg, ott szárad el lógva valamelyik ágon. Vajon volt-e értelme egyáltalán az érrésének? És vajon van-e értelme a lelkünk számára, ami ugyebár mi magunk vagyunk, egy ilyen korlátolt világban élni, és ahhoz ragaszkodni, ne adja Isten újra és újra ide visszaszületni, amíg mindezt meg nem értjük? Vagy, ha esetleg valaki nem hisz a visszaszületésben, akkor mondhatom úgy is, hogy a földi pokolban senyvednie mindaddig, amíg meg nem fizeti az összes tartozását az Úr irányába? Szerintem nincs.
Éppen ezért, én nyugodt szívvel a császárnak adom, amire neki szüksége van az én életemből. Annál is inkább, mert tudom, hogy a gondolataimra egyáltalán nincs szüksége. Legyen az adó, lehetőség, vagy akár a jobb élet reménye. Vigye, egye meg, nekem nem kell. Mert eljön majd az idő, amikor ennek a világnak vége lesz az én számomra, és akkor számadást kell tennem az Úr előtt. És tudom, hogy az lesz a jutalmam, amihez én életem során ragaszkodtam.
Én az Úrhoz ragaszkodom! És csak remélni tudom, hogy ezt Ő is így látja.
Békesség mindenkinek!
nt.
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 251. Elküldve:
2009-06-01 10:46:11 |
[49.] |
Angyalok.
Gondolkoztam a kérdéseden Howard, de sajnos nem lettem sokkal okosabb. Na, mindegy azért megpróbálom megfogalmazni, hátha valami kisül belőle.
Azt kérdezted, hogy miért van így elbagatellizálva ez a kérdés manapság? Én valahogy úgy érzem, hogy nem csak az Angyal lét, de más Isteni megnyilvánulások is el vannak rejtve előlünk. Ennek okát sejtem, de éppen ezért nem is szívesen beszélek róla. Más Evangéliumokat olvasva szembesültem ezzel a kérdéssel, és mondhatom, hogy elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egyáltalán végig merjem olvasni őket. Ugyanis olvasásuk közben attól féltem, hogy abban a Szent pillanatban porrá égek, annyira Isten ellenesek. Mindezt azért, mert katolikus neveltetésemben az ilyen és ehhez hasonló írások egyszerűen az ördög művének lettek besorolva. Ennek következtében el is hittem, hogy mindezek károsak és tévútra terelnek. Ma már Hála Istennek tudom, hogy ez egyáltalán nem így van. Sőt!
Az első Biblia, ami a kezembe akadt, egy református fordítás volt. Olvastam ezerrel, miközben zavart, hogy református, hiszen én katolikus vagyok. Aztán később vettem egy katolikus fordítású Bibliát, mert biztos voltam benne, hogy az majd jobb lesz. Nos, semmivel sem volt bent se több, se kevesebb, legalább is én bármennyire is kerestem a különbözőséget, nem igazán találtam meg. Én, csak hasonlóságokkal és azonosságokkal találkoztam, és talán itt volt az a pont, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mi értelme van a különféle vallásoknak, amikor azok ahelyett, hogy összekovácsolnának bennünket, éppen, hogy elszakítanak egymástól. Idővel ez a gondolat aztán annyira felerősödött bennem, hogy már az apokrifek is szóba jöhettek, mint mondtam ugyanezzel a kezdeti bizonytalansággal fűszerezve. De az Ige ismét győzött, mert bár azok teljesen másként fogalmazták meg Jézus tanításait, az alap mondanivalójuk még is ugyanaz volt. Persze először furcsa volt, hogy miért is nem foglalkoznak azok a keresztre feszítéssel, miért nincs bennük utalás erre a nagy horderejű kérdésre? De amikor végre elkezdtem képszerűen értelmezni a Szentírásokat, akkor rájöttem, hogy ott van az, csak más formában. El sem tudom mondani, hogy mennyire jóleső érzés volt azzal szembesülnöm, hogy nem vagyok eltévelyedve, hiszen bizonyság jött bizonyág után, hogy ez bizony úgy jó, ahogy van.
Aztán jött Mohamed próféta, mert nem hittem el, hogy egy vallás, amely Jézus Krisztust elfogadja prófétájának, az bármilyen téren is rossz lehet. Nem is az! Akik Allah, azaz Eloáh, Jahve, Isten, tehát az Egy Aki Van nevében robbantgatnak és gyilkolnak, azok nem tartoznak az Iszlámhoz, bármennyire is szeretnének. Ebből következően, azok pedig számomra nem keresztények, akik ezt nem látják át, hanem inkább elítélik testvéreiket, csak azért, mert megelégednek azzal, amit látnak. De ez nem az igazság! Ez a vallások elfeketítése a mohóság és emberi gyarlóság következtében, amelyek minden Szentírás által elvetendő cselekedetek. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy én nem csak keresztény vagyok, hanem Muszlim is. Muszlim = Isten Akaratában megbékélő. Hiszen én is ez vagyok! Mi keresztények úgy köszöntjük egymást, hogy Békesség a házad lakójának. Ők azt mondják, Szalamu aleikum, azaz Béke legyen rajtad. Talán van valami különbség? Mert én nem látok. Én csak azt látom, hogy bizonyos érdekcsoportok mindent elkövetnek, hogy ez ne kerüljön bele a köztudatba. Ám legyen. Nem számít, mert elnyerik méltó jutalmukat és ezt nem az én ítélkezésem fogja elősegíteni, hanem az Úr Ígérete. Ezért aztán nincs is arra szükségem, hogy megítéljem őket. Minden ember a maga sorsának a kovácsa, így mindenki a maga által ásott kútból fog inni, szomjat oltani, vagy éppen szomjan halni. Ez természetesen a kereszténység és minden vallás esetleges lázító propagandájára érvényes.
Így érkeztem el Buddhához. Megint az a fránya érzés, hogy ugyan mit is keresek én a Buddhikus tanok körül? És bár az apokrifek kellőképpen foglalkoztak már a reinkarnáció gondolatával, azért ez mégis furcsán hatott rám az elején. De mégis tovább mentem, hiszen hogyan vessek el egy tanítást, ha nem is tudom azt, hogy mit tanít. És láss csodát, Buddha élete teljesen azonos Jézus életével. Nincs benne semmi különbség. Azonos tanítás, azonos üzenet. Szeress és légy békés! Így jutsz el a Nirvánába. Vagy a Mennyországba? Én itt sem látok különbözőséget, hiszen a Mennyek Országa nem földi ország, hogy annak anyaga, vagy határai legyenek. Ugyanolyan végtelen, mint a Nirvána. És, hogy ne lenne például reinkarnáció a mi Bibliánkban? Talán Jézus visszajövetele nem az? Vagy Illés Jánosként történő megjelenése? Hogy lehet Jézus Dávid leszármazottja, amikor Dávid Uramnak szólítja Őt? És még lehetne sorolni. Szóval van különbség?
Most Krisna tanításaiban szemezgetek, a hiteles lelki tanítóm Jézus Krisztus segedelmével, mint ahogy eddig mindig. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyiküket is többre tartanám, hanem éppenséggel Egynek. Ők az én számomra Egyek, ahogyan mindannyian Egyek vagyunk. Ha pedig Egyek vagyunk, akkor különbözhetünk-e? Egyáltalán van-e más az Egységen kívül, vagy csak mi emberek teremtjük meg a másságot a jól ismert gyengeségeinkből kifolyólag? Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mivel én keresztény földön születtem, ami szerintem nem az én érdemem, akkor egy keresztény tanító gondolataival tudom csak leellenőrizni más vallások tantételeit. Meg is teszem, amikor csak tudom, és mindig arra a következtetésre jutok, hogy nincs különbözőség a Mesterek tanításában. Ha valahol még is megakadok, akkor csak felteszem a kérdést magamban, hogy Ők vajon hogyan reagálnának egymás tanítására, és ez mindig meghozza számomra a kívánt eredményt. Mert egy biztos, ha Ők most emberi testben lennének közöttünk, egyikük sem fogna fegyvert a másikra, hanem egyszerűen csak Szeretnék egymást. Ezt én tudom, és mivel tudom, nekem is ezt kell tennem, immár nem kényszerből, hanem azért mert csak így érzem jól magam. Én így szeretek, és csakis így tudok és akarok élni.
Éppen ezek miatt nem fogadhatom el semelyik vallás tanítását teljes egészében, viszont így fogadhatom el minden Nagy Tanító alapigazságait mindenféle ellenszenv és ellenvetés nélkül. Mert Jézus azt mondta, hogy mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy az Ő tanításait követve eljusson a Mennyei Atyához. Erre az emberek Istent faragtak a testéből, és bár Ő óvott a bálványoktól, azért biztos ami biztos, minden templomban van egy feszület, és szentkép, amit imádni lehet. De Őt dicsőíteni nem egyenlő a Mennybejutással. Ez most így elég félreértelmezhető, de nem baj. Természetesen Ő számomra is Isten fia. Ahogy mi mindannyian azok vagyunk. Miért nem látjuk ezt? Hiszen csak azért vagyunk még idelent és nem Odafent, mert megelégszünk azzal, hogy Ő feljutott. De akkor mi lesz velünk? Hiszen nekünk is ugyanaz a célunk, így az Őáltala feljutás nem jelenthet mást, minthogy az Ő tanításai által! Vajon betartjuk mi azt? Betartjuk mi a Törvényeket, vagy csak kifogásokat keresünk? Vagy itt van a Buddhizmus. Ők azt mondják, hogy minden 5000 évben születik egy Buddha. Én meg mernék esküdni, hogy Buddha azt mondta, hogy erre bármelyik ember képes. Akkor most melyik az igaz? Melyiket higgyem el? Én a Mester gondolataira szavazok, mert ez számomra az Örömhír. Mondhatnám, hogy ez az Evangélium, amelyet az Egy küld felénk!
Nos, bármennyire is úgy tűnik, hogy egy kicsit elkanyarodtam az eredeti kérdésedtől Howard, mindezt le kellett körmölnöm ahhoz, hogy érthető legyen, hogy miért is nem tudok válaszolni rá. Mert ha felteszed a kérdést egy kereszténynek, hogy milyenek az Angyalok, akkor a lelki szemei előtt egy húsvér szárnyas alak, vagy egy kőszobor jelenik meg. Mindez azért, mert ezt erőszakolták bele az idők folyamán a tudatába. Az ilyen dolgokról beszélni a gyerekeknek szokás mondjuk, és éppen ezért nem is tartjuk érdemesnek foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ha pedig azt a szót halljuk, hogy Mágus, akkor valami fekete, csillagokkal, meg holdacskákkal mintázott csákós emberke jut eszünkbe, aki lőporral bűvészkedik, aminek ugye vajmi kevés köze van a valósághoz. De az is lehet, hogy ilyenkor valami nagyon eretnek dologra gondolunk. Pedig fogalmunk sincs róla, hogy az valójában mit is jelent, de nekünk ezt mondták. Ugyan kik? A szellem szó kapcsán mondjuk Casper jut eszünkbe, vagy valami kísértet. A lélekről meg valami mellékes testrész. Jézusról egy feszület, Jánosról egy bőr öv, meg erdei méz, meg sáska. Isten házáról egy kőtemplom, Máriáról egy szűz, aki egyben anya is, az eretnekségről az égessük meg őket, az Isteni harcról a háborúk, a békességről a szeressen engem mindenki, a hazáról azaz ország, ahol testünk lakik, és még sorolhatnám. De hol van a mögöttes tudás? Hol van a szavak valódi értelme? És miért hagyjuk, hogy mindezeket elrejtsék előlünk? Ha pedig a poharunk betelik, akkor miért fegyverekhez menekülünk kivívni az igazunkat, miért a haraghoz, a lázadáshoz, a veszekedésekhez, és miért nem a csendes, belső szobánkba vonulunk vissza? Tán az Úr nem ott lakik?
Szóval, ezek után hogyan mondhatnám én el, hogy mik az Angyalok? Ha egyáltalán képes lennék arra, hogy megfogalmazzam, vajon ki hinne nekem? Szerintem még így visszafogottan is egy kicsit sok vagyok mások szemében, mármint a gondolataim. Azt hiszem éppen a szomszéd topikban olvastam egy verset a gondolat szabadságáról. Nagyon találó. Mert lehetek akárhol, és akármilyen bilincsben, ugyan hogyan is foghatná meg bárki a gondolataimat? Hogyan lehet megzabolázni valamit, ami gyorsabb a fénynél? És vajon mi emberek miért hagyjuk ezt mégis? Miért nem akarunk Angyalokkal találkozni? Miért nem akarunk az Úr Akarata szerint gondolkozni? Miért hisszük el, hogy azaz igazság, amit látunk és minden más, csak a gondolataink kitalálmányai? Vagy ha már ezt el hisszük, akkor nem lehetne-e az egész életünk is csak egy kitaláció? És ha mindezen kérdéseket nem találjuk érdemesnek, akkor mi lehet az élet értelme egy olyan világban, amely nem örök számunkra? Ennek talán több értelme van? Ha nem lenne lelkünk, hogyan élhetnénk? Ha egy a kődarabnak nem lenne lelke, vagy nem lélekdarabkákból, szubsztanciákból és azok besűrűsödéséből keletkeztek volna, akkor vajon láthatnánk-e, vajon felfoghatná-e azt a tudatunk? Meg tudnánk-e érinteni? Vagy a tudatunk, vajon nem azonos-e a szellemünkkel? Ha nem akkor miért mondjuk egy gutaütöttről, hogy szellemileg nincs a toppon? Melyik a keményebb, a fizikai, vagy a szellemi kimerültség? Mi fárad el, vajon az ember, vagy a benne élő Isteni, az örökös reménye vesztett harcban, amelyet a szabadulása érdekében tesz? És amikor ezt mondom, akkor ott a kérdés ismét, vajon mi az ember? A húsvér valóság, vagy a benne élő emberfeletti? Láthat-e Angyalokat, azaz szellemi lényeket az anyag, vagy csak a lelkünk és szellemünk házassága révén megszületett Istenfia képes erre?
Kérdezzek még? Szerintem már nem kellene. Inkább azt mondom, hogy keresse meg mindenki a maga lelki életét, hogy találkozhasson angyalokkal, tündérekkel, jó és rossz szellemekkel, és minden más kimondhatatlan nevű égi lényekkel. Hogy tanulhasson tőlük, és emlékezhessen arra, hogy honnan is jött, és hogy hová tart. És most nem bolygókra gondoltam, hanem életekre, korszakokra, eonokra, tudásra, emlékezésre, gondolatokra, amelyek mind-mind élettel bírnak, tehát élőlények. Valós dolgok, megnyilvánulások, létezők. Mert ez mind-mind a miénk, de az is lehet, hogy mi magunk vagyunk mindez. Mert az életet az Atyától kaptuk, mert az Atya nekünk adta, hogy kamatoztassuk legjobb tudásunk szerint. És, hogy minden megtapasztalásunk abban segítsen bennünket, hogy egyszer végre tékozló fiúként megtisztulva a sallangjainktól, Hazatérhessünk hozzá.
Nem mondtam sok mindent, de azt elég sokáig tartott. Remélem a kérdésedre válaszoltam, vagy arra kérdeztem vissza. Azt, hogy az ilyen gondolatokban a mindenség van, vagy éppen a semmi, azt úgy is minden embernek magának kell eldöntenie.
Békesség mindenkinek!
nt.
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 250. Elküldve:
2009-05-31 05:36:10 |
[50.] |
Szia!
Annak nagyon örülök, hogy te velem vagy és gondolatokat ébresztesz bennem. Ez viszont egy elég kényes téma, mert bár foglalkoztam már vele, olvastam is már róla sokat, meg tetszett is a magyarázat, még nem érett meg bennem sajnos a válasz. Még nem tudtam eldönteni magamban, hogy vajon melyik tanítás az igazi. Mármint én tulajdonképpen mindegyiket elfogadom, alfától-omegáig, de ahhoz, hogy erről a kérdésről úgy tudjak beszélni, hogy ne éreznék bizonytalanságot, sajnos még nem tudok véleményt alkotni. Ráadásul ma nem is leszek gépközelben sajnos.
A te véleményed viszont nagyon érdekelne, és ha esetleg teszel egy Bibliai utalást, akkor beszélhetünk róla. Nekem mondjuk a tékozló fiú esete mutat rá valahogy a legjobban az eljövetelünkre és visszatértünkre az Atyához, de lehet, hogy te nem is erről akarsz beszélni. Most sajnos tanácstalan vagyok a kérdésedet illetőleg. Azért fogok rajt gondolkodni, de ez biztos eltart egy kis ideig.
Köszönöm a kérdést.
|
| |
|
|
[előzmény: (249) Howard Moon, 2009-05-30 23:07:19]
|
|
| Haladó |
|
|
