Szia Ági,

ahogy megígértem küldök pár képet Nutiról , láthassátok nagyon imádjuk és ő is jól érzi magát nálunk :-) ! Sok örömet okoz igazi egyéniség, igazi kis bohóc! Örülünk nagyon hogy rátaláltunk!

Üdv,
Brigi

Kedves Ági!

Nagy örömünk leljük kicsi Leoban, akinek az első időben nagyon nehéz volt a bizalmába férkőzni. Az első napon mikor próbáltam kézbe venni, szó szerint kilőtte magát és végigszáguldozta ilyedten a lakást, mindennek és mindenkinek neki futott szegény. A szemein látszott a fehérje, iszonyatosan agresszívan viselkedett, harapott, odakapott napokon keresztül. Pedig csak arra a kis időre tessékeltük ki, amíg a ketrecét kitisztítottuk és enni-innivalót tettünk elé.

Egy hét után úgy éreztem ez a helyzet sosem lesz jobb. Hiába kedveskedett az ember, hiába volt körülötte csend, hiába etettem kézből, a legfinomabb falatokért is úgy kapott oda, hogy ömlött a vér a kézfejemből. Az első időben kopogott minden foga az etetőtálban, úgy falta az ételt.

Ez volt az egyik nehézség, a másik pedig az egy évvel ezelőtt befogadott nőstény cicánk Lili. Haragodott nagyon. Rám. Gyűlölt azért, hogy idehoztam valakit. És még beszélgettem is azzal a valakivel. Enni is adtam neki. Ez odáig fajult, hogy a nagyobbik cicánk napi szinten megtámadott. Nekem ugrott éjjel is, akkor az arcomból ömlött a vér. Fújtatott, morgott, odakapott. Nagyon nehéz időszak volt. A gyerekeket pedig féltettem, mert időközben nekik is odakapott már. A kicsihez nem nyúltak, még a 3 éves is megértette, hogy nem szabad. Így Leot nem érte stressz rajtam kívül. 2 hét után egy szobában engedtem hogy legyenek. Az első időszakban rengeteget marakodtak. Azt hittem sosem lesz vége.

Kicsi Leo érdeklődése és "anya" iránti vágya végül meghatotta nagyobb cicánkat. Egy alkalommal arra lettünk figyelmesek, hogy engedte, hogy odafeküdjön mellé és még tisztogtni is elkezdte. A fotó amit korábban átküldtem, a legelső alkalom volt. :)

Egy hónap elteltével mikor feküdtem az ágyon, felugrott Lili cicánk és odafeküdt a lábamra. ( Egy hónapig egy szobában sem tartózkodott velem) Tudtam, hogy megbékélt velem is. Felugrott mellé kicsi Leo is. Ez volt az a pillanat, amit nem fogok elfelejteni sosem.

Leonál sajnos bőrbetegség jelentkezett, amit viszont sikerült kezelni szépen gyógyult. De megfogni hozzá minden alkalommal mutatvány volt. Most már ő jön és dorombol, dagaszt rendületlenül.

Köszönjük, hogy befogadhattuk ezt a kis tüneményt!

Üdvözlettel: