Kedves Gabi!

Papp Viki vagyok Kiskunfélegyházáról. Tomi által hallottál rólam. Úgy gondoltam, mielőtt személyesen találkozunk, írnék neked pár sort.
Tudom, hogy egy céltudatos tenyésztő nem akárkinek ad el kutyát. Ezért is gondoltam, kicsit bemutatnám magam, hátha nem untatlak vele.
...én már járni is kutyával tanultam, anyumék skót juhászának a szőre és türelme csodákra volt képes! :) Mindig is volt kutyánk, de kicsit nagyobb gyerekként nem elégített ki csak a sétáltatás, labdázás....
12 évesen ('98-ban) kezdtem el igazán kutyázni, mikor megkaptam életem első boxerét. Kezdésként és gyerekként kemény meló volt, hiszen a makacsabbik munkafajtához tartozik... de türelmesen végigjártam a kezdő utamat (igaz akkor még a kemény kiképzési módszerek voltak). Megyei bajnokságokon vettünk részt, dobogós helyezésünk is volt. Mindeközben 4 évig társadalmi munkában jártam ki a helyi kutyamenhelyre takarítani a kutyókat, és 2001-ben szerelmes lettem egy behozott német juhász keverékbe (3éves volt), akit felakasztottak, de túlélte. Ő volt a Kis herceg és a róka story... Nagyon lassan engedett magához engem, de aztán elválaszthatatlanok lettünk. Hazavittem és onnantól 2 kutyával jártam már akkor is a Budai Tomihoz! Többször indultam vele az Oros kupán is, számos kisebb házi versenyen, megyei versenyen állhattunk dobogón.
Közben ismerősöm kért meg egy német juhász szuka BH kiképzésére, és ezzel párhuzamosan több fajtát készítettem fel kiállítási ringdresszúrára,alap engedelmességre.
2006-ban elkezdtem a miniatűr bullterriereket tenyészteni, nagy odafigyeléssel, hiszen itt is rengeteg a szaporító és a selejt kutya, nem figyelnek az orvosi szűrésekre,tartásra,csak a pénzre. Ekkor megtanultam a kutyázás kiállítási oldalát is, első kutyám 2008.legjobb szukája lett... (de ezzel nem untatlak) :)
Hogy munkatudásomat szélesítsem, minimmel átjártam Kecskemétre, hogy megtanuljam az Agility rejtelmeit, szabályait, hogy nálunk is elkezdhessük ezt a sportot is, ami azóta megy és saját pályánk is lett közben.
2007-ben mentem el először a keszthelyi táborba (azóta minden évben) és néztem a munka snacikat.... akkor már gondolkodtam, milyen legyen a következő, igazán munka fajtám, mert úgy éreztem fel vagyok már készülve egy komolyabb, igazán munka vérvonalú kutyára... és a menhelyi kutyim is nyugdíjas lett :)
Nagyon vacilláltam a malin, de ott Keszthelyen lenyűgözött a snaci.... és akkor még maliról csak olvastam, illetve a Kovács Levente (román) kutyáit láthattam csak dolgozni, tudtam, hogy más mint a többi, így gondoltam tanulok még és kicsit felnövök hozzá....
De nem kapkodtam, vártam az időmet, addig is rengeteg szakirodalmat bújtam.... 2009.októberében pusztult el kutyám, amit a mai napig nehezen emésztek meg, de kaptam a hírt, hogy novemberben megszületett az első munka alom Keszthelyen, és egy percet sem vacilláltam.
Ám sajnos az élet kegyetlen, és csak 1,5 év adatott meg nekünk együtt, totál szét vagyok zuhanva......
....Abban tudnám hasonlítani őket a malihoz, hogy szintén nem tűri a durva kezeket, akár egy erősebb pórázrántást is érzékenyen vesz, nem úgy mint akár egy német juhász. Későn érő típus, és nagyon lassan kell vele előre haladni,rengeteg motivációval,játékkal... erre szoktam mondani Tominak, mikor sietett a levizsgázással, hogy én addig nem megyek el, amíg úgy nem érzem, hogy a kutya mindent maximálisan tud, és ha ez 2 éves korában van , akkor akkor! Nem elégszek meg a 70 akárhány ponttal... Maximalista vagyok! Legyen "tökéletes", és ehhez idő kell, nem gyorsvonat....!
Szerencsém volt, hiszen egy nagyon jó snacit vettem, még Tomi is elismert, pedig az ő szájából 13 éve nem hallottam dicsérő szót.... Jhetro (snacim) mellett rengeteget tanultam a gyakorlatban is, és nagyon egymáshoz voltunk nőve!!! Eszméletlenül fáj az elvesztése, de ismerem magam és a munkakutyázás az életem, és hála a munkám is engedi, hogy a délutánjaim a kutyáiméééé!!! ÉS most már elég érettnek érzem magam egy igazán munka fajtához! Rengeteg álmom és célom volt...Hornaiék vártak a VB snaci csapatba, de sajnos ez már csak egy álom marad... Viszont nem adom fel!!!
Nem is húzom tovább a szót, sem az idődet! Köszönöm, ha végig olvastad levelemet! Várom a pénteket, hogy személyesen is megismerhesselek!
Köszönettel: Papp Viktória