2005.05.31., kedd

Jill elment ma a háztól. Már elhatároztuk néhány napja, hogy ha beledöglik is, új gazdához adjuk, ugyanis egyre kibírhatatlanabbul viselkedett. Nem fegyelmezetlen vagy neveletlen volt, mert azt elég könnyû kezelni, ha az ember keze alatt már felnõtt néhány kutya, hanem inkább pofátlan. Egész nap vinnyogott, kitúrta Bertát a kuckójából, folyton behugyozott, tönkretette Berta fekhelyét, és úgy viselkedett, mintha övé lenne a lakás. Az utcán is állandóan hisztizett, folyton fegyelmezni kellett, végül szegény Berta már elszaladt tõlünk, ha együtt sétáltunk, félve lekushadt vagy harminc méterre, és nem volt hajlandó közelebb jönni, mert nem értette, kire haragszom ennyire. Szóval Jill repült ma a lakásból. Utolsó esélyként Loydi feltette a képét a polgárõrség országos levelezõlistájára, hátha kell valakinek, én pedig elvittem õt anyámékhoz, Gina és Jenny mellé, hogy ott tanuljon illemet a kennelben, amíg reggel el nem viszem egy új gazdához vagy egy menhelyre.

Este hívott engem anyám, kérdezte, elvittem-e Jillt? Mondtam, hogy nem.

- Akkor hol van? Az udvarban nem találjuk.

Kiderült, hogy bizony Jill kutyának nem ízlett a falkafegyelem, és meglépett. Kiszuszakolta magát valahogy a kennel drótkerítése alatt, leszaggatva a hegesztést, aztán gondolom, a házban mûködõ cégeknél dolgozó valamelyik barom engedte ki az utcára. Szóval Jill elment, és nem jött vissza. Nyakörv nélkül távozott, ahogy jött, és csak õ tudja, merre tart. A Jóisten vigyázzon rá, ha már magára nem tud. Remélem, nem felejti el, hogy a járda szélén meg kell állni. Már egész jól megtanulta. Nem hülye szegény, csak valahol valaki nagyon elkapatta, és nehéz lesz belõle tisztességes kutyát faragni...

Berta mindenesetre most már sokkal nyugodtabb.