Nem vagyok egy nagy csokis, öregszem, bezzeg régen..hajajjj, a napi egy tábla volt a limit, persze 300 gr-ból. Mondjuk kár belém a csoki is,mert attól se nem gyütt rám egy deka sem. Vmi más alternatíva?
Barkónak holnap este randija van, nekem meg a gondolattól is lábadnak a szemeim. Jajjj, kedves mindenki, a pici lelkem szomizik, a szívem meg elkezdte a szakadozást.
Jah, tegnap is voltunk a szigeten. Már nem parázott annyira a nagy kutyáktól. Viszont belefutottunk egy szörnybe. Nem volt igazán nagy, és nem tudom Barkó mit gondolt mégis mijaza kutya szagú furcsaság, de csóri dobikölyök hiába akart vele játszani, Barkó szó szerint sikítva rohant körbe-körbe, aztán oda hozzám, hogy védjem meg. A probléma tárgya csupán az volt, h a dobikölykön gallér volt.
Barkó úgy fest túl lépett azon, hogy tovább rágja az alsó fiók fogóját... Áttért a következőre. Hazaértem, örült nekem egy adagot, aztán magától kivonult a konyhába a radiátor oltalmába. Mindig a radiátor védi meg, ha leszidom. Lesunyja a fejét és olyan, mintha a homlokát hozzászorítaná. Ilyenkor elkap a röhögés, de azzal mindig megvárom amíg nem lát. Mindenesetre hiába hívogatom,önkéntes száműzetésbe vonult. Be kéne kenni valamivel a fogókat, ami neki nem ízlik, mielőtt egy darab sem marad. Ötlet?
Biiiizony Emmát ismertem ám meg elsőnek a messzeségből. Foxiőurasága pedig annyira normális volt, hogy még Szörcsi sem próbálkozott be vele. Örülök, hogy összefutottunk, jó volt Titeket újra látni
Sziasztok!
Rég írtam, mert ebben a csúfos időben még a fű senem nő, bár ez annyira nem igaz, mert a múltkor is legeltem. Jóó ég, lehet, hogy még tavalyi volt és már romlott? Ez megmagyarázná az utána bekövetkező… khmm…balesetet. Azért volt egy –két kisebb esemény. Például leszoktam a tapéta leszedegetéséről banyus nagy örömére. Aztán meg mondjuk újra elkezdtem,de ez banyus hibája, mert olyan sokára vette észre,hogy már nem menekül a tapéta a falról, hogy úgy döntöttem minek strapáljam magam? Voltam dokinéninél is a kötelező szúnyog csípés miatt. Legalább is kötelező és olyan volt mint a szúnyog csípés. Smuci vitt, azt mondta nagyon szép vagyok, meg jó, meg gyöngytyúk színű a pofim, meg hogy banyuskicsitkevesebbkajátkéneadnineki, szóval tulképpen lekövérezett. Pedig nem kapok sok kaját, csak megeszem a többiek maradékát is. De Misu dokinéni meg azt mondta, hogy ez babaháj, és hát még is csak ő a kutyadoki, szerintem én neki hiszek, remélem banyus is, bár néha,amikor ölbe vesz elég nagyokat nyög. Tegnap ránk sandított a napocska, így bedobozolódtunk és kikanyarogtunk a szigetre. Végre elértem, hogy rólam is hamar lekerüljön póráz. A család rájött miért is jó három kutya a háznál. Ha messzire megyünk, és visszahívnak minket, 3-ból 1 nagy eséllyel vissza is csámborog. És ki volt mindig az az egy, aki első szóra ezerrel dübörgött vissza? Na ki? Természetesen én. Meglepő módon Szörcsi vívta ki az előkelő 2. helyett, dejazé még Lucus is dobogós lett. Isten tudja mi lelte, de velem akkorát futott, hogy banyusnak még a szava is elakadt. Aztán meg folyton elcsámborgott, a család meg bemagyarázta magának, hogy azért, mert már annyira bízik bennük, hogy tudja úgy is figyelnek rá és nem hagyják el. De szerintem csak simán megkergekutyálódott. Összefutottunk Cerkával is, tőle kicsit féltem, mert nagy, ráadásul megette az összes jutifalit ami Dórinál volt, így még azt sem kaptam, hogy megnyugodjak. Cerka beleszeretett Lucusba és nagyon udvarolgatott neki. Szörcsi meg beleszeretett Cerkába és szintén nagyon udvarolt, amitől Lucát megszállta az a bizonyos zöld szemű szörny. Miután belemásztunk az összes dagonyába és már úgy lihegtünk, hogy a nyelvünkön lépkedtünk, visszaindultunk. A kocsiban rádió helyett banyust hallgattuk:nemhiszemelhogynyekeregnikellnemlehetneabbahagyni??? Itthon aztán ismét megkaptuk a nekünk eltett falatkákat,meg egy kis jutifalit, meg egy kis najóvangyertekkaptokmégegypicit-et, aztán odabújtam banyekhoz és aludtunk egy nagyot.