A Budagyöngyénél laksz? Én a fogaskerekű mellett, igaz kicsit feljebb. A Kissvábhegyre szoktam sétálni menni, de néha a Városmajorba is. Ha van kedved, találkozhatnánk.
Azt hiszem, itt az is számít, hogy melyikünknek melyik kutya "lebeg a szeme előtt". Akire én gondoltam, annál tényleg nem mernék ilyen határozott kijelentést tenni. De akire gondolom, hogy gondolsz ( ), ott talán egyértelműbb a helyzet.
Hát milyen tükrös vagy Te, hogy csak kifogásokat keresel?
Amúgy az enyémektől sem várom el, hogy helyben maradjanak közben, csak ne zavarják azt a kutyát, akivel éppen dolgozom.
Egyébként ez egy olyan szituáció, ahol zseniálisan lehet ötvözni a klikkerezést a személyes tér C.M. féle módszerrel történő kialakításával!!
Mudiból én jelenleg csak egyet ismerek elég alaposan ahhoz, hogy ilyen komplex kérdéskörrel kapcsolatban ilyen konkrét kijelentést merjek tenni róla, de neki inkább "túl stabil" az idegrendszere, és nem is szeret agilityzni (még ).
Amúgy valóban tapasztaltam más kutyáknál pozitív korrelációt a környezetre túlérzékeny viselkedés, és a sportteljesítmény mögött, de az ok-okozati kapcsolatokat illetően jelen tudásom szerint nem mernék ilyen határozott kijelentést tenni...
Ó, én ezt a név szerinti utasításosdit klikker nélkül szoktam "játszani" velük, csak, hogy ámulhassak a saját kutyáim zsenialitásán.
Amikor klikkerezünk, akkor egyszerre csak egy kutyával dolgozom, a többiek pedig a "kör széléről" figyelnek. Aztán csere. Már pontosan tudják, hogy ki ki után következik.
Szerintem sok esetben csak a Jóisten (meg egyszer talán majd egy hordozható fMRI készülék ) tudná megmondani, hogy éppen mi van a kutya fejében, amikor csinál valamit, pl. fut.... a jelzéseiből persze mi is következtethetünk. Szerintem simán előfordulhat, hogy adott szituációban meneküléssel kapcsolatos elmeállapotban van, de ez nem jelenti azt, hogy a futás rossz... szerintem pont az a jó a folyamatos tempójú, célirányos futásban, hogy segít egy oldottabb elmeállapotot kialakítani (ami nem feltétlenül "vadászó" üzemmód). Szóval, mégha kezdetben úgy is tűnik, hogy menekülésnek érzi a kutya... ha a gazda jól vezeti, és nem veszi át az izgalmát, akkor jó eséllyel ki fog oldódni belőle. De erről csak teoretikusan beszélek, igazából ki kéne próbálnom élőben, hogy lássam, igazam lehet-e.
Bár amúgy ő sem mondja, hogy az "alfa" atyaúristen, ha emlékszel a kedvenc majmos példájából az "egyes" meg a "kettes" találkozására. Csak, hogy már kötözködjek kicsit.
Ne mondd már a komoly tükrös tudással a hátad mögött, hogy "nehéz" egyszerre három kutyával (persze egyenként) klikkerezni - az persze más, ha nincs rá szükséged, de attól még nem "nehéz". Nálunk ez az alapszitu, ha már klikkerezünk. Főleg, mert így egymástól is elleshetnek ezt-azt.
Valahol az lenne a lényeg, hogy az emberek tanulják meg, és merjék használni a "teljes agyukat" a világgal (jelen konkrét esetben a kutyával) való interakcióra, mert tulajdonképpen erre lett kitalálva az "agy". Sajnos a mai társadalom erősen zombisító hatású, több szinten is...
Ma divat, sőt "társadalmi elvárás" azt mondani, hogy a dominancián alapuló értelmezése az ember-kutya viszonynak elavult. Szerintem a fő probléma a fogalmak tisztázatlansága. Az "antidominancia" irányzat képviselői számára nagy fegyvertény volt, amikor az ismert farkaskutató, Mech professzor hivatalosan visszavonta a farkasok megfigyelésén alapuló korábbi "alfa" teóriáját, ami szerint a farkasfalkában véres harc folyik a hierarchialétrán való minél feljebb jutásért, ezáltal szaporodási jog nyeréséért. Azért vonta vissza, mert az újabb megfigyelései azt mutatták, hogy a farkasok általában nem is "falkában" élnek, hanem "családban", ahol a szülőpáré a vezető szerep, és utódaik egy bizonyos kor eléréséig velük maradnak, nem kérdőjelezve meg "domináns" státuszukat. Az keveseknek tűnt fel, hogy a végén Mech hozzátette, hogy bizonyos alkalmakkor több farkascsalád állhat össze egy nagyobb csoportosulásba, ahol már nem ilyen egyértelműek a vezető-követő viszonyok csupán a rokonsági viszony alapján. Ilyen helyzetben szerintem már tényleg adaptív lehet egy jól optimalizált mechanizmuson (rituális és valódi agresszió-viselkedések összessége) alapuló hierarchia-kialakítás, hiszen az ilyen nagyobb csoportosulások célja általában (gondolom én) a hatékony vadászat, amihez jól együttműködni tudó "falka" kell.
Konkrétan a "falka" egyezményes definícióját még nem olvastam sehol, de a fentiek alapján úgy tűnik, hogy ebben a kontextusban a hierarchia kialakításának a módjával (véres küzdelem vs. leszármazás) definiálják a csoportosulás típusát, és ebben az esetben teljesen logikus, hogy Mech is azt mondja, a farkas többnyire nem falkában él. De ha máshogy lenne definiálva a falka, akkor ennek a kijelentésnek nem kéne egyenesen következnie az újabb megfigyelésekből. Szóval mindig azok a fránya fogalmak...
És itt jön a kedvenc részem, hogy ugye eddig csak a farkasról beszéltünk. Persze lehet azt mondani, és mondják is, hogy a kutya "A farkastól" származik, de ez PICIT olyan, mintha mi azt mondanánk, hogy az ember meg a csimpánztól származik (- pedig csak testvérei egymásnak, akiknek nyilván van egy közös "anyjuk", amiről feltételezzük, hogy jobban hasonlított a csimpánzra, mint az emberre). A legpontosabbnak tartott genetikai vizsgálatok is azt mutatják meg, hogy (a vizsgált genetikai egységek alapján - és ezeknek a száma messze elmarad a teljes genomban rejlő "információmennyiség" mögött) a közös ős genetikailag közelebb állt a mai szürke farkashoz, mint mondjuk a sakálhoz. De az nem azt jelenti, hogy pont olyan volt, mint a ma ismert szürke farkas.
Na, már megint szómenést kaptam... ez már a karácsony előtti leeresztés jele.
Azért várd ki a végét, mert ha sikerül életem eddigi legvakmerőbb és legkülönlegesebb kísérlete, akkor én is "kénytelen leszek" ezerrel tolni a klikkert. Ami egyébként jó móka tud lenni, és abszolút megértem, ha valaki szereti csinálni. Szükség és/vagy motiváció kérdése az egész. És per pillanat nekem egyik sincs. :)
A klikkerrel egy csomó dolgot megtaníthatsz, amit anélkül szinte lehetetlen. Ha szükséged/igényed van rá, hogy megtanítsd. A módszer valószínűleg az idegrendszerre is jó hatással van, bár ezt még senki nem vizsgálta tudtommal - de azt egyértelműen meg lehet figyelni, hogy "kreatívabbak" tőle a kutyák. (Meg az emberek is...) Szóval hasznos dolog. Csak az a hülyeség, ha valaki kizárólag ilyen módszerrel akar foglalkozni a kutyájával, mert hogy jajjde "pozitív"... szinte biztos vagyok benne, hogy egyszer tudományosan is igazolni fogják, hogy a kizárólag klikker alapú képzés rosszabb egy átlagos kutya kiegyensúlyozott jellemének kialakításához, mint a különböző módszerek ésszerű kombinációja. Meg én igencsak ledegradálónak érzem egy kutyával szemben, ha valaki minden áron csak klikkerrel kommunikál vele. Más állatoknál (ugye híresen a delfinektől ered a módszer elve) nincs igazán más mód, de a kutya pont azért kutya, mert érdekli, hogy mit akar a gazdája, és vannak ösztönös képességei az emberi jelzések értelmezésére.
Szóval a klikkerezés jó. De önmagában nem elég egy kiegyensúlyozott kapcsolathoz. Őszintén szólva én sem sokat klikkerezek mostanában a kutyákkal, mert igazából nincs rá szükségem, és azt hiszem, nekik sem. Talán ők is, de én biztosan többre értékelem a közös játékot, meg a sétákat.
A megfelelő módszerrel végzett tanítás is olyan formája a kutyával való foglalkozásnak, ami növeli a bizalmat. A klikkerezés jó. Tulajdonképpen minden olyan tevékenység növeli a bizalmat, ahol valamilyen kapcsolatba kerülsz a kutyával, és az jó élményeket szerez közben, és téged is jobban kiismerhet.
Kissé fáradtan csak végigfutottam a hozzászólásokat. Volt szó valami sebrágcsálásról: egy eleve félénk, az emberben még nem eléggé bízó kutyánál én nem biztos, hogy a sebrágcsálás esetében erőltetném a tiltást. A kutya agya számára nem biztos, hogy ugyanaz a kontextus, ha egy tárgyról tiltod le (amit képes úgy értelmezni, hogy azért, mert a "tied"), mintha saját maga ápolásáról. Szerintem előfordulhat, hogy az utóbbi esetben jobban elbizonytalanodik, mert kevésbé "érti".
De ha másról kell letiltani, akkor tényleg fontos a határozottság és következetesség.