Én nem vagyok sem MEOE sem ETSZ párti.
Nekem 1 bajom van: a saját kedvelt fajtám iszonyúan elhanyagolt.
Erre igenis teljesen logikusan felépített rendszert és lehetőséget ad a 64-es rendelet, így a kérdésem továbbra is csak ennyi: miért nem tudja ezt bevállalni a MEOE?

Nagyon remélem, hogy a közgyűlés küldöttek kellő értelemmel bírva átlátják a valós helyzetet.

Hétvégén tyúkhálót szögeltem léc vázra és az összes kutya elfeküdve nézte min munkálkodom. Kivéve a Sinkákat, mert azok belemásztak az arcomba, tekergetve nézték közvetlen közelről, ahogy ütöm kalapáccsal a szögek fejét.

A képzésében, tanításában és a szocializációjában például véleményem szerint csak a pozitív megerősítés nem alkalmazható.
Következetlen, gyenge kezű, pátyolgatós, bátortalan és határozatlan gazda mellé nem is javasolnám. Belső kemény karaktere igényli a kemény kezet és a tiltást. Olyannyira, hogy sokszor az a dícséret, ha nincs tiltás (és még finoman fogalmaztam).

Mégsem mondanám, hogy ideális társállat, mert a mai kinológiában a társállat fogalom azt jelenti, hogy abszolúte nincs munkára, feladatra szüksége. Sinka esetében ez nem igaz, mert jön a pótcselekvés. Talál feladatot magának.

Én úgy gondolom, hogy a Sinka kialakulása és evolúciója pont nem a Németjuhász és más fajták érdeme, hanem a pásztorok (főleg gulyások) szelekciós munkája.

A tenyésztő az a személy, akinek a tulajdonában van az ellés időpontjában az anyakutya, a MEOE által kiállított származási lap szerint.
A törzskönyvezett anyakutya meghatározott tenyésztési idényre – a tulajdonos írásbeli nyilatkozatával, amelyet a MEOE valamelyik szervezete igazol – átadható, ebben az esetben a tenyésztési jog a kedvezményezettet illeti meg a megállapodás szerinti időszakban. Az engedélyt az alombejelentőhöz mellékelni kell.