jelentem, napok óta nem gyújtottam rá és nem is hiányzik annyira, főleg azóta érzem, hogy nem kell ez nekem, amióta vasárnap beült a kocsiba hozzánk P. haverja, aki cigizik, és tök büdös is volt, meg P. nagyon zavarta
sikerült neveznünk vagyis Anna nevezett engem, én tanfolyamoztam, basszus 19 perc alatt betelt a 20-as táv. a terv az, hogy ha olyan lesz az idő (nem 50 cm hó) akkor kényelmesen kocogva teljesítjük kutyákkal. remélem el tudom invitálni P.-t is, oké, nevezni nem tud, de teljesíthetné velünk (akkor talán nem tévedünk el haha)
jól hangzik én még nagyon nem tudom a jövő évi terveim, lehet januárban repülök egyet, ezen még vacillálok aztán lesz talán Salzburg IWA (nagy vadászati kiállítás) szeretnék kirepülni B-hoz Norvégiába, talán lesz egy USA út is, meg amit hoz az élet
ma bejöttem korán az irodába, mert egy buszmegállónyira van a Hármashatárhegy, és múltkor főni öcsije kérdezte miért nem futok arra? őőő igazából miért is? van zuhanyzónk, szóval ez is megoldható.
hát megérte, annyira gyönyörű volt, felfelé küzdöttem az emelkedőkön, de lefelé jól vitt a lábam. majd visszaedződöm, egyelőre nagyon elszoktam attól, hogy terepen fussak csúszkál a lábam, puha a talaj, nincsenek olyan ruganyos lépteim
Ez az irodánk utcája:
imádom Migikét, abszolút nem ilyen kis kíngörcs kutya, elengedve szoktuk sétáltatni, jön mellettük, labdázik, tök pörög mondtam a gazdiknak, hogyha nyugdíjazni akarják akkor adják nekem
nem tudom aznap hogyan értem haza Pestről, csak arra emlékszem, hogy csigalassan vonszoltam fel magam Mogyoródon a házhoz, potyogtak a könnyeim, otthon amikor Dorka megölelt pedig nekiálltam zokogni... épp az akkori pasimmal voltam bent (aki egy faszként később közölte, hogy ez csak egy kutya), írtam a gazdiknak, hogy a pár hét múlvára tervezett amcsi útra tudok vinni még kutyát, hogy csökkentsük a költségeket, és megérkezett a kiutazási engedélyem. jött a válasz, hogy törölve minden terv, és pár kép a totálkáros autóról. írtam nekik, hogy szörnyen sajnálom, de az a lényeg, hogy mindenki él, és felépül.... majd jött a válasz, hogy sajnos nem. nem értettem, válaszoltam, hogy az sem baj ha Bogeszka többet nem lesz kiállítva mert olyan sérülése van, de legalább él... nem akartam elhinni, hogy nincs többet.
Nem biztos. Nem annyira publikus.... autóbalesetet szenvedtek a gazdik, sajnos egy kutya sem élte túl... én teljesen összeroppantam. Amikor vissza kellett adnom őt, napra pontosan egy éve nagyon rossz érzésem volt, könyörögtem még picit hadd maradjon, de természetesen megértettem, hogy a saját kutyájukat szeretnék otthon tudni.... ja és amíg velem élt B mindig rettegtem hogy autóbalesetezünk, mindig írtam a tulajoknak ha autóba szálltunk, hogy minden rendben.... Feri is rögtön ezt mondta hogy “basszus és te mindig ettől rettegtél”
Elküldve:
2018-12-06 09:54:13
Oncsicsi annál inkább 
P.ék nem mennek svájcba, de szerintem csütin talizunk, meg talán vasárnap 
ma 4 éve 
