| Találatok száma: 5739 üzenet |
|
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
1102.  Elküldve:
2010-10-29 07:04:16 |
[4076.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #1103 #1106]
|
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 914. Elküldve:
2010-10-29 07:03:58 |
[4077.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #915]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 451. Elküldve:
2010-10-29 07:03:42 |
[4078.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 640. Elküldve:
2010-10-29 07:03:23 |
[4079.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #642]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 3031. Elküldve:
2010-10-29 07:02:50 |
[4080.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #3032]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 6527. Elküldve:
2010-10-29 07:02:29 |
[4081.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #6529 #6533]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 3778. Elküldve:
2010-10-29 07:02:08 |
[4082.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #3780 #3781]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 1390. Elküldve:
2010-10-29 07:01:49 |
[4083.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #1392]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 284. Elküldve:
2010-10-29 07:01:27 |
[4084.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #302]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 1082. Elküldve:
2010-10-29 07:00:52 |
[4085.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #1083 #1092]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 596. Elküldve:
2010-10-29 07:00:28 |
[4086.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 328. Elküldve:
2010-10-29 07:00:04 |
[4087.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 15510. Elküldve:
2010-10-29 06:59:41 |
[4088.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #15511 #15516]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 2939. Elküldve:
2010-10-29 06:59:29 |
[4089.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #2941]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 7760. Elküldve:
2010-10-29 06:59:01 |
[4090.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #7761]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 13332. Elküldve:
2010-10-29 06:58:40 |
[4091.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #13333 #13334]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 4085. Elküldve:
2010-10-29 06:58:10 |
[4092.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #4087 #4089]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 8530. Elküldve:
2010-10-29 06:57:53 |
[4093.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #8532]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 2202. Elküldve:
2010-10-29 06:57:37 |
[4094.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 2805. Elküldve:
2010-10-29 06:57:21 |
[4095.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #2806]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 14420. Elküldve:
2010-10-29 06:57:10 |
[4096.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 215. Elküldve:
2010-10-29 06:57:00 |
[4097.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #216]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 4718. Elküldve:
2010-10-29 06:56:44 |
[4098.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 2064. Elküldve:
2010-10-29 06:56:22 |
[4099.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Szakállmama
Tagság: 2010-01-19 17:05:12
Tagszám: #81441
Hozzászólások: 5739
|
| 26497. Elküldve:
2010-10-29 06:56:05 |
[4100.] |
Tudom,hogy csak hétfőn lesz Mindenszentek,de,mivel mostantól én már nem nagyon leszek net közelben(otthon meg nincs netem),engedjétek meg,hogy itt és most,ezzel a versike-félémmel emlékezzek/emlékezzünk azokra a négylábú(háromlábú-kétlábú)igaz-és örök barátainkra,társainkra,akik már nem lehetnek közöttünk,de a szívünkben örökké élni fognak….
Gyertyát gyújtunk s csendesen emlékezünk,
Azokra,akik már nem lehetnek velünk.
Azokért,akik már nem lehetnek közöttünk,
De emlékük vigaszt nyújt nekünk.
Itt éltek közöttünk, a nap minden percében,
Mintha soha nem mentetek volna el.
Mert egy mozdulat,egy pillanat elég ahhoz,
Hogy újra létezővé váljatok.
És mi keressük ezen pillanatokat,
Hangokat és mozdulatokat,
Hisz erőt adnak ahhoz,hogy élni tudjunk,
S nem szűnő hiányotokat elviselni megtanuljuk.
Színeket csentek a szürke hétköznapokba,
Mosolyt a fáradt arcokra.
Kékre festitek a szomorú eget,
Napfénnyel bevonva az égi réteket.
Igaz gyönggyé varázsoljátok a könnyeket,
Elrejtve őket,mint lopott kincseket,
Ne találja őket soha,senki meg,
Ne okozhassanak fájdalmat soha,senkinek.
Felemelitek az elesetteket,
Reményt adtok a reményt vesztetteknek.
Célokat a céltalanoknak,
Bizonyosságot a bizonytalanoknak.
Hitet a hitüket elvetőknek,
Gyógyírt a betegségtől szenvedőknek.
Vagyont a mindenüket elvesztőknek,
Esélyt a vereséget szenvedőknek.
Mosolyt az arra képteleneknek,
Könnyeket a néma emlékezésnek.
Bátorságot a lépni nem tudóknak,
Alázatosságot a büszke utódoknak.
Esőt a szomjazó földeknek,
Illatot a virágzó réteknek,
Búzát a végtelen mezőknek,
Kenyeret a folyton éhezőknek.
Melegséget az elhidegülteknek,
Szeretetet az érzést nem ismerőknek.
Barátokat a magányosan élőknek,
Magányt az arra érdemeseknek.
Emlékeket a múlt nélkül vergődőknek,
Vigaszt az emlékek közt keresgélőknek.
Ihletet az írni szándékozóknak,
Verseket az olvasni vágyóknak.
Mindig ott vagytok,ahol éppen szükség van Rátok,
Élhetővé téve e földi világot.
Csendesen,emlékeink közt megbújva,
A csonkig égett gyertya lángját újra fellobbantva.
Mert a szívünkben örökké ég egy gyertya lángja,
Melynek tüzét a szeretet- és az emlékezés táplálja.
|
| |
|
[válaszok erre: #26501]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
