Senki ne okolja magát,mindent megtettetek,amit csak lehetett,sőt,erőn felül próbáltatok teljesíteni.....ezt csak megköszönni tudjuk!!!...szegény Kisbogár, nagyon beteg volt,a kórház meg nagyon messze...talán csak a csoda segíthetett volna....
Szerintem fél gyógyulás lenne,ha megtennéd....de,lehet,hogy teljes....és millió köszönet érte !!! Írj majd,légy szíves,hogy hogy van,hogy telt az éjszakája....
Te drága,védtelen,kicsinyke élet,
Kegyetlen emberek halálra kínoztak Téged.
S hiába a rohanás,a segíteni akarás,
Picinyke szervezeted nem bírta tovább.
Feladtad a küzdelmet,útra keltél,
Hogy egy más világban boldogan, fájdalmak nélkül élj.
Egy olyan világban,melyet sosem ismerhettél,
Csak álom maradt számodra e kegyetlen földtekén.
Szomorú az ég,ahogy az ablakon kinézek,
S a lágy természet csendesen siratni kezd.
Barátját siratja,egy aprócska teremtést,
Egy nagyon sokat szenvedett,hűséges lényt.
S ha majd elapadnak könnyei,emléket állít,
Hisz egy aprócska virágot táplálnak könnyei.
Egy égszínkék virágot,egy aprócska Nefelejcset,
Ki nevéhez hűen őrzi majd emléked….
Millió bocsánat,nem szeretnék beleoff,csak gondolom,hogy Róla lehet szó,mert szombaton,amikor a vizet hordtam az erdőben,furcsállottam,hogy Őnagysága nem harapdálta,csípkedte a combomat,püspök falatomat(kofferomat),karomat stb...Hiányoltam is ezt a fajta testmasszázst a részéről és gondolkodtam is,hogy lehet Polly....(mondjuk Frizbi,a tesója mindent bepótolt helyette-viselem is a nyomait rendesen....na,jó nem kell mindent szegény Frizbire fogni )...De mindennél nagyobb öröm és igazán szívet melengető,hogy egy ilyen régi bútordarab,aki születése óta itt él,gazdira talált....azért ez azt jelenti,hogy a régiek sem esélytelenek és vannak még csodák....
Drága Öreg Vazul barátom....még most is megkönnyezem ....borzasztóan hiányzik Ő is...
Szívet melengető újra olvasni régebbi lakóinkról,mint például Lattéról,Huduról,akinek kedvenceim közé tartozik naplós beszámolója....hiányzik is nagyon és várom,hogy egyszer csak megint "írni" fog....
De ugyan úgy örültem Leának,Pulcsinak,Pollynak.....
....egyébként,az az érzésem,gondolatolvasó vagy....mert hogy,arra gondoltam(csak aztán nem írtam le),hogy ha ne adj Isten,nem találna egyik kis öreg sem gazdira(mármint Fannyról és Szultán bácsiról beszélek),akkor öreg napjaikra milyen szép pár lehetnének....erre írod,hogy Szultán bácsi hevesen udvarol Ludolfnak.....most erre mit lehet mondani???
Fannyról Szultán bácsi jutott eszembe....Szultán bácsi is tacskó keverék,idős is(a legidősebb az otthonban) és Ő is úgy került be,hogy meghalt a gazdája....szörnyű dolog ez .....annyira szívfájdító ....persze,melyik sorsa,élete nem az.....
Drága Lizi.....Öreg nagy mackó....milyen szépen javul a szeme....hiányoltam Őt hétvégén....kerestem,hogy hol lehet.....akkor hát, ezért nem találtam....és amikor megláttam a képeket,azt hittem,megérkezett az álomgazdi....és az egyik szemem sír,a másik meg nevet....örülök,hogy ilyen szuper wellness hétvégében volt része,viszont szomorú is vagyok,hogy egyenlőre még nem az álomgazdi társaságában....de,biztosan így is nagyon élvezte....
Csak most jutottam nethez és könnyek között olvastam a szörnyű hírt ...pedig oly' sokan- és annyira szorítottunk, drukkoltun Neki....
Ez a néhány sort most írtam Dédike emlékére,Neked....Isten nyugosztalja Őt ....
Oly sokan gondoltunk Rád és bíztattunk Téged,
Légy nagyon erős,ne add fel a küzdelmet!
De az idő elszaladt feletted s megtörte testedet,
Őszülő kis pofácskádban fáradtan csillogott a szemed.
Amikor útnak indultál ott voltam melletted,
S végtelen gyengéden,csendesen átöleltelek.
Megköszöntem Neked az elmúlt egy évet,
Az életemet megszépítő,önzetlen szeretetedet.
Szüleim kertjében temettelek el,
Könnyeit velem együtt ontotta a szomorú természet.
Egy kis virág kelt életre könnyeim nyomán,
Sírhalmodon kedvesen,szerényen álldogál.
Illatát messzire repíti a feltámadó szél,
S egy valaha él,öreg Dédikéről mesél….
Milyen jól megvannak együtt....nagyon édesek ...és ha jól látom,a legnépszerűbb szőrmók közöttük egy plüss-vakond...igazi kis alvóbaráttá léptették elő...
Elküldve:
2010-08-04 11:25:00
)...De mindennél nagyobb öröm és igazán szívet melengető,hogy egy ilyen régi bútordarab,aki születése óta itt él,gazdira talált....azért ez azt jelenti,hogy a régiek sem esélytelenek és vannak még csodák....