amúgy meg akinek munka bordere van annak rosszul esik, ha azt mondják idegbeteg a kutyája, a show kutyásnak az esik rosszul, ha azt mondják, túl szőrös, túl csontos a kutyája, nekem az esik rosszul, ha azt mondják rá, hogy keverék és silány kutya, csak azt nem veszi észre senki, hogy mindenkinek bordere van de attól mert egyik ilyen vagy olyan, meg egyik ember így gondolja, másik úgy, attól még mindannyian ugyanúgy szeretjük a kutyáinkat és a fajtát na.
én mondjuk megértem azt, hogy tkv nélkül hivatalosan a kutya keveréknek számít. de akkor kérdezem, az alomtesóink fajtatiszták a Vandi meg keverék, csak azért mert neki nincs tkv-e? mert akkor kikérem a meoe-ből vááááááá
akkor jól tudsz fotózni, mert a képeken nem tűnt fel a méretkülönbség amúgy meg Vandi is pici, pedig fajtatiszta, vagyis hivatalosan keverék, de amúgy az meg csomó picike bordert láttam már, meg is lepődtem, hogy mekkorák
hát ez az, hogy nem tudom, 9 hónapos kutyánál hogyan lehet ezt értékelni vagy ez mennyit változhat még. bár úgy látom rajta, mert ez egészen pici korától megvan, hogy így volt és így is marad. annyit javult a helyzet, hogy öröm-pisi bánat-pisi már nincs, azt kinőtte, de ez a leblokkolás nagyon nem tetszik márpedig néha muszáj megfegyelmezni a gyereket, csak jó lenne, ha utána gondolkodni is tudna. érdekes, a menhelyi kutyám, akit kiskorában bántalmaztak, nem kapcsol így ki, mint a Vanda, aki mindig szerető környezetben élt.
hát agilityzni lehet sehol frizbit már elkezdtük, ez nagyon tetszik a kutyának is meg nekem is dog dancing is érdekel, meg már tudunk jó pár trükköt, terelni majd Evelinhez mennénk, ha lesz alkalom. obedience képzés nem tudom hol van, így ez csak önképző szakkör ez az idegrendszeri dolog meg érdekes. azt tudni kell a kutyámról, hogy igazi omega típus, bár azt nem tudom, ez mennyire játszik be. de pl. egy erősebb rászólásnál, megfegyelmezésnél (a kamaszodással járó alkalmi süketséget nem számítva), általában sokkot kap, onnantól nem tud gondolkodni és még azt sem csinálja meg, amit amúgy tud látom rajta, hogy egyszerűen bestresszel és kikapcsol az agya, pedig szerintem annyira nem szólok rá brutálisan, hogy erre így reagáljon plussz a túlzásba vitt ragaszkodása, szeparációs stressze, ami nem tetszik. pedig egyértelmű, hogy utánam van a rangsorban, de beteges már az, hogy belém van gyógyulva. otthon állandóan a sarkamban van, mindig odafekszik mellém, és a legrosszabb, ha elmegyek otthonról csak egy fél órára is, mindig bevécézik, még ha előtte le is viszem a bejárati ajtót már totál szétszedte, szétkaparta az előszobában a falat és mindezt egyértelműen a szorongásának tulajdonítom. le van fárasztva elég rendesen pedig, naponta több órát sétálunk, intenzíven mozgunk, szellemileg is megadom neki, ami kell, látom, hogy a gond nem ezzel van. és még vannak apró jelek, amiből nekem úgy tűnik, hogy kicsit gyengécskék az idegei. bár nem tudom, hogy ez csak érzékenység, vagy mégis én rontok el valamit a nevelésben vagy tényleg gyenge idegrendszer valószínű ezt olyan ember tudná megmondani, aki tényleg ért ehhez
terelés magas szinten mindenképp, mert ez a fajta eredeti értéke, plusz nekem szívem csücske az obedience, és ez egy bordernek szerintem tök jó, hogy itt próbára lehet tenni az intelligenciáját, meg azért kiállítás is, mert bár a szememben nem a küllem a legfontosabb (azaz a küllem nem mehet a belső értékek rovására), de a tenyésztésnek a küllem is szerves része. plusz akár agility, akár frizbi, a kutyától függően. Vandival is próbálkozok majd valamit, aztán majd meglátjuk, mit lehet kihozni belőle, kiállításra tkv nélkül nem vihetem, bár amúgy sem terveztem, sportokat meg most kóstolgatjuk, aztán majd meglátjuk, mihez van mindkettőnknek a legnagyobb affinitása, meg a kutyának idegrendszere. mert az úgy tűnik, kicsit labilis néha, bár nem tudom szakmailag mi számít gyenge idegrendszernek, de néha pszichés a kutyám néha és nem tudom, ez mennyire befolyásolja a komolyabb sportkarriert
milyen értelemben? mert ezt kétféle képpen is lehet értelmezni, vagy úgy, hogy amit bordernek ismernek az már nem is az, vagy úgy, hogy ami border, azt már nem annak ismerik - na ez elég érthetetlen lett, de remélem érthető
nekem is ez a "bajom", hogy minél többet tanulok a dogokról, annál magasabb a mérce és annál jobban az van, hogy egyre szűkül az a "kör", amelyik kutyára azt mondom, hogy na ez az álomkutya na jó azért van jó pár, amelyik tetszik sok szempontból, de amelyikkel már tenyésztenék is, olyan sokkal kevesebb. de nálam ez úgyis csak ilyen elmélkedés szintű, mert vagy soha vagy csak hosszú-hosszú évek múlva leszek tenyésztő. bár a mostani kilátásaim szerint inkább soha
majd ha ez a fajta is teljesen tönkre megy, akkor majd lehet ráeszmélnek az emberek, hogy nem kéne vagy mégsem vannak agyonszaporított fajták, mégsem unják meg, mégsem mennek ki a divatból és nem lesz kevesebb szaporító mióta megszerettem a bordereket azóta ahogy nézegetem a dolgokat, egyre több szaporítót látni a hirdetési oldalakon is. majd ha eljön az idő jó pár év múlva, hogy lehessen még egy harmadik kutyám is, akkorra már még nehezebb lesz jó minőségűt találni (?). márpedig a következőt szeretném, ha valami komoly kutya lenne, aki akár szép karriert is futhat be addig pedig Vandival a maga szintjén tanulom az alapokat
Nekem is szívem vágya, hogy egyszer tenyésszek, mondjuk 10 év múlva, de ha így megy tovább, akkor csak azért nem teszem, mert már így is van elég meg ha már egyszer erre vetemednék, akkor ezt a legmagasabb szinten tenném, amihez viszont még hosszú-hosszú éveket kéne tanulni. Így valószínű, hogy ez csak egy beteljesületlen vágy marad.
úgy kellene, az már más, hogy a gyakorlat sokszor nem ez aki pedig valóban rajongásból és javító szándékkal teszi, nem pedig a haszonért, annak minden tisztelet és elismerés kijár, emberileg mindenképp
messze sem kell mennem emiatt, mert Nofinak, a kutyám anyjának is úgy hoztak le almot, hogy tudtak az allergiájáról. azt tudom, hogy maga az allergia nem, de a hajlam öröklődik. és el tudom képzelni, mi folyik nagyobb szinten is fajtától függetlenül, mióta jobban érdekel a téma, láttam, hallottam ezt azt és ilyenkor fogalmazódik meg a kérdés, hogy az ilyen emberek miért mondják azt, hogy a fajta iránti szeretetből tenyésztenek? mert az ilyen hozzáállás minden, csak nem az
én is gondolkoztam már ezen sokszor - és ezért lehet, meg is köveztek, hogy kimondom - de nem csak borderben, hanem úgy egyáltalán mi a francnak tenyésztenek és szaporítanak ebben az országban ennyi kutyát? menhelyek és gyepik telítettségében Európában élen járók vagyunk. elképesztő kutyamennyiség a kínálat, minőséget is hagyjuk, ha mondjuk expressz szintet nézünk, de kinek kell ennyi kutya? külföldre sem lehet eladni, itthon meg pláne nem
bár a szűrések jelentőségével talán lehetne hatni az emberekre, az, hogy ismeretlen genetikai háttérrel rendelkező párosításból lehet, hogy beteg kölykök születnek és ez mondjuk csak 2 éves korukban derül ki, talán elég ijesztő lehetne a megfontoláshoz
én pont az állattenyésztő szakmérnök pasimnál tapasztalom ezt, hogy hiába mondom neki ezeket, nem bírja fölfogni és most már ott tartunk, hogy ő sznoboz le engem szóval igazad van. meg én is tudtam egy-két dolgot, bár cask felszínesen, mégis akkor döbbentem rá a valódi jelentőségére, miután már megvolt a kutya és jobban belemerültem a dolgokba
Elküldve:
2010-04-06 19:48:11
de attól mert egyik ilyen vagy olyan, meg egyik ember így gondolja, másik úgy, attól még mindannyian ugyanúgy szeretjük a kutyáinkat és a fajtát 
miért ne? 
márpedig néha muszáj megfegyelmezni a gyereket, csak jó lenne, ha utána gondolkodni is tudna. érdekes, a menhelyi kutyám, akit kiskorában bántalmaztak, nem kapcsol így ki, mint a Vanda, aki mindig szerető környezetben élt.
dog dancing is érdekel, meg már tudunk jó pár trükköt, terelni majd Evelinhez mennénk, ha lesz alkalom. 
és most már ott tartunk, hogy ő sznoboz le engem