Kenifor, együtt tudok érzek veled, engem is bánt amikor atrocitások érik a kutyámat, habár Dickivel még nem volt ilyen, de egy előzőbe belerúgott egy pasas - csak mert szar napja volt (szar élete).
Itt az utcánkban is sok gyerek van, és résen kell lenni, nehogy ijedelem legyen a barátkozásból.
Egy kisfiú a zörgő háromkerekűjével ijesztette meg Dickit, a hatás láttán legközelebb már direkt üldözőbe vette, míg megállítottam. Anyukája szerint ő "a kutyák réme", de megbeszéltem vele, hogy inkább legyenek barátok, és úgy látom, hajlandó rá, fel is fogja már, nem olyan pici.
Mai dajkamese:
Dicki ma odament a szomszéd német juhászhoz kerítésen keresztül ismerkedni, és visszaugatott neki. De az odakapott - talán nem támadásból, csak hirtelen - elijesztette. Erre az ifjú szomszédasszony megjegyezte: "na most legalább nem ugrálsz többet". Más megjegyzéseiből is kiderült, nem bírja Dickit, mert az ő kutyájuk folyton izgatottan rohangál és ugat, ha ő kint van. (Habár a minap lefárasztottuk alaposan, hogy aztán már csak lihegett.) Komolyan mondom, ezt az együgyűséget nehéz megértenem. Habár nem az asszonyka akart kutyát az biztos, mert nem is szereti őket. És a nj még csak féléves. Ha nincs ott Dicki, láthatólag keresi. Ő az egyetlen érdekesség a napjaiban szerintem. Viszont D. ezek után nem törődött vele többet (ahogy azelőtt sem).
Tudom, hogy nem engem kérdeztek, hanem Tóbit, de azért elmondom, hogy ma megint jó gyerek voltam. Találtunk egy jó nagy kutyagumit az utcán, de nem érdekelt.
Azután voltunk az állatorvosnál. Nem tetszik ez az oltás-dolog, de mostanában nem lesz több, hallottam. Lenyelettek velem valami tablettát is, de ez sem vette el a jókedvemet. Hanem ez az adminisztráció (ld. idegen szavak szótára) milyen unalmas dolog! Végre elintézték, de akkor még belenéztek a fülembe is, kisgazdámról már sejtettem, hogy különös vonzalmat érez a fülem iránt, hát most fontos volt neki valami műszerrel is bekukucskálni. Aszongya, szép. Mondom, még szép...
Igen, megbeszéltük, látja, hogy ez fontos nekem, de nélküle nem menne, és beleegyezett. Különben is gondolkodott egy kutyán, ha nem jön közbe Dickie, akkor talán menhelyről hoztunk volna egyet neki. Még az is lehet, hogy lesz, mert hozzánk többször is került már "feleslegessé vált" vagy talált kutya.
Mondjuk egyszer, amikor hajnalban beállítottam egy óriás schnauzer-forma keverékkel, az kiverte a biztosítékot. A meglévő kutyánk féltékenyen fogadta, apám meg szinte vele együtt tett ki az ajtón - pedig ő is hozott már, de nem sokkal azelőtt két foxi megtámadta, és átmenetileg megszűnt a vonzalma idegen kutyák iránt.
Anyukám a dada, hálás vagyok, hogy vállalta, szerencsére korán kelő is.
Igen, a veszettség elleni következik. Azután már mi is mehetünk oviba, ehhez utazni kell egy kicsit, de remélem, megéri majd. Dickikém annyira szeret barátkozni, szeretném, ha örömet szerezne neki, és hasznára is lenne mindkettőnknek.
Remélem, csak gyermekkori szokás, nem több!. Aznap amikor elhoztuk, Dicki is belekóstolt Dezmin végtermékébe, amúgy frissen-melegében, amikor az végezte a dolgát..., akkor aztán egy büdi puszival fogadott engem. Most jutott eszembe, emlékszel Riz?
Megyünk a dadushoz, tegnap jó gyerek volt, még evett is! Délután meg szurira.
na, de hogy Dicki se legyen lemaradva az új módiról (és biztos olvasta a fórumot is), ma felkapott az udvarban egy kutyaszar-darabot és vidáman szaladt volna vele, ha bele nem nézek a kis pofájába. Szerencsére nem volt ideje megrágni...
Elküldve:
2010-03-18 10:20:02
Amilyen szórakoztatóan írod le, épp olyan bosszantó lehet. Na ja, én is ha valami jót leírok, azt visszafojtott lélegzettel, hátha mindjárt rácáfol 
