...Tegnap reggel e-mailt kaptam egy úrtól. Talált egy bullterrier szukát, de mivel az otthoni kutyái (német juhász és foxi) elég balhésak, nem tudta hazavinni. Megkereste a X városban lévő Talált Kutya Telepet!
A jóhiszemű úriember akkor hallott életében először, a 14 nap karantén időről, meg: - Az állatorvos ide csak altatni jár! - mondatokról.
Hazament és kikereste a fajtát a neten (nem ismerte a bullykat), majd írt nekünk egy levelet.
Egyből felvettem X város polgármesterével a kapcsolatot, majd az Y Kft. telephelyével, ahol a kutyákat gyűjtik! Sajnos, mivel a telep vezetője tárgyaláson volt és csak ő engedélyezhette a bully kiadását, így visszahívást ígértek. Teltek az órák, így újra telefon: - Hol találom a vezetőt? - Az fönök még tárgyal... és különben is már reggel elmondtam miért hívom őket, nem értik, miért fontos nekem ez a kutya?!
Nem kicsit voltam ideges, így vezető híján, a főkönyvelő asszony adta áldását a kiadatásra. Mellékesen megjegyezte, hogy eltekintenek a 8.000,- Ft-os befogási díjtól (a kutyát bevitték a telepre, ezenkívül kötelező, hogy szerződésük legyen X várossal, így nem ingyen fogdossák be a kutyákat, hanem behajtják X városon vélt és valós kiadásaikat) és a 3.000,- Ft-os fenntartási díjtól. Hurrá!!
Visszaírtam a bejelentő úrnak, hogy kicsit nehézkesen, de próbálok intézkedni, ha lehet, küldjön nekünk fényképet a kutyáról. Az úr egyből kirohant a telepre, ahol is elkészítette a fotókat. Majd hazaérve panaszosan írta, hogy félnek a kutyától, így se nem takarítják, de még állatorvos sem látta.
Megint levelet váltottunk, miszerint mi megyünk a kutyáért, Ő viszont szívesen vendégül látna minket, mert becsüli, amit megteszünk ezért a kutyáért.
Reggel Grübi, RL és én elindultunk a bullyért. Petra már egy kis ketrecbe bezárva várt ránk.
Nagyon furcsa lehetett a látvány, mert egyből megállt az élet a környéken. Előkerült az ügyvezető is! Kifaggatott, ki vagyok és honnan jöttem, (majdnem én is megkérdeztem tőle...) de mondatom közepén: - Ez engem már nem érdekel! - felkiálltással elkezdett matatni a vadiúj, hatalmas, fényes jeepjében.
Nem akarták elhinni, hogy kiveszem a kutyát és ölbe rakom be a kocsiba! Pedig felajánlották, hogy a boxba belekergetik nekem! Mondtuk: - Nem kell, köszönjük, nem fog 3 lábon, vakon a torkomnak ugrani!
Na meg mikor RL kivigyorgott a kocsiból...!
- A gyereket előre kéne rakni, nehogy baja legyen! - hangzott a mondat a nagy, szép, fényes jeepből (hamár láttatok ember arcán undort, amikor egy kutyára néz… dühítő... és ő a Talált Kutyák Telep vezetője).
Aláírtuk a jelenléti ívet, megadtuk az elérhetőségünket. Ekkor láttam, hogy az e-mailt író úr, többször meglátogatta a kutyát. Grübi felajánlotta, hogy lefényképezi a többi kutyát és felszórjuk a netre, de ebbéli szándékáról gyorsan lebeszélték (utólag mondta Grübi, hogy kutyák még a környéken sem ugattak). Elhessegettük a rossz érzéseinket, megköszöntük a portás néni segítségét és elindultunk Pestre, az orvosi rendelőbe.
...Petrát én kísértem utolsó útjára. Szépen elaludt, míg simogattam és beszéltem hozzá. Nem hagytuk magára, emberséggel vettünk búcsút tőle. ...
Andrea