Mire jók a piros autók? Hogy levegyük a rendszámukat és kidobáljuk belőle a megúnt bullterriereket.
Dömpilla egy kocsma előtt landolt, több falubeli szeme láttára. A mi lánykánkat terrierből faragták, így leleményessége a helyi "könyvtár" belső helyisége felé irányította. A benti "olvasók" viszont kellő alkohol elfogyasztása után kilökték a legbátrabbat, mondván: – Küzdjön meg a harci vérebbel odakint, merthát nem lehet hazamenni, amíg az ott ül az ajtóban! – Emberünk egy vasvilla segítségével arrébb taszajtotta a bully lánykát, aki viszont nem igazán értette mit akarnak igazából tőle. Így a falu népe úgy döntött, agyonütik a kutyát, akkor tuti nem ül többet a kocsmaajtóba. Az ifjabb generáció vi­szont vette a fá­radt­sá­got és el­kezdték né­­zegetni a ku­tya­fajtákat. Gyor­san ki­de­rült miféle az a csíkos jószág, aki még min­dig a kocs­má­ba akar bemenni. Az egyik bátor je­lent­kező pó­rázt rakott a bullyra és hazavitte. Ekkor kaptuk a telefont és beindult a gépezet. Bajuszék magukhoz ragadták a csöppséget, elvitték Ricsiéknek. Nem értjük miként került ilyen helyzetbe, hiszen jóltáplált, jól szocializált tündér "bogyó" ő. Az ivartalanítással várunk, mert kb. 5 kg felesleg van a kutyán, ami kockázatossá tenné a műtétet.