Akkor mi is gyorsan becsatlakozunk a miért? témába: gyerekként én is, mint szinte itt mindannyian, állatbolond voltam, de főleg a kutya és a ló volt a mindenem. Persze ez plátói szerelem volt, mert panelban elég nehéz lett volna, de olyan mértékig imádtam már pici gyerekként a kutyákat, hogy állítólag több vicsorgó vadállat vált jámborrá a kezeim között, holott magasabbak voltak mint én... aztán elkerültem otthonról, albérlet, önállóság, és egy szép téli napon elmentem Csehszlovákiába... sítáborba. Jól sikerült, volt vagy 20 fok februárban, és egy gramm hó nem esett, viszont a panzió tulajdonosának volt 2 bullterriere... én egyedül voltam a szobámban, és mit ad Isten, egy reggel ott fexik a kutya az ajtóm előtt. Aztán persze 2 perc alatt játékba és bandázásba kezdtünk, és onnantól 5 napon át éjjel-nappal együtt voltunk, csak vacsizni csalta el mindig a gazdi... sosem láttam olyan szomorú szemeket, mint amikor elindultunk haza, és nézte a buszt... ott, akkor megfogadtam, és betartottam. Ennek a fogadalomnak az eredménye lett 8 éve Tádé, és mivel jóból sosem elég, lett 4 éve Liza, és idén Süti. És soha, soha más kutya!!

üdv


Sandra & Bullok

as. Tádé, Liza és Süti