Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!

Én vagyok az akit "Csoka" páromként emleget.
Én vagyok az aki rábeszélte egy bullterrierre és azóta sem ő sem én nem bántuk meg.
Én vagyok az, akit bármilyen fáradtan és feldúltan érek haza a bullok optimizmusa és vigyori pofija azonnal felvidít.
Én vagyok az aki amíg élek és mozogni bírok mindent megteszek a fajtáért és mindig lesz legalább egy bullterrierem.

Kedvet kaptam!

Miért?

Nálam is gyerekkorban kezdődött minden, ami az állatokhoz kapcsolódott! Kicsiként is nagy állatbuzi voltam, mindent, ami élt és mozgott, hazavittem! (krumplibogár, cserebogár, katica, csiga stb,stb)
Mivel bérházban laktunk, anyu soha nem engedte meg, hogy kutyát tartsak! Volt cicám, madaram, egerem, hörcsögöm.

Amikor összekerültem a párommal, nem volt kérdéses, hogy kutya kell!
Ő egy kicsit akkor csalódott a "korrupció" miatt a kiállításokban, ezért munkakutyát akart!
Így lett welsh terrierünk! Hamar rájöttünk, hogy ott is lehet csalni, ha akarnak!
Ő szeretett bele a bullterrierbe!Kígyóssy Gábor járt ki abba a kutyasuliba bullyjával, ahova mi is jártunk! (Ez 1991-92 körül volt)
Folyamatosan zsorvált, hogy neki kell egy bully, majd 1993 egyik szombat reggelén félálomban beleegyeztem, hogy legyen ilyen kutyánk! Egy feltételem volt, hogy nekem csíkos kutya kell, és kiállításra akarom hordani!
Mit tesz ilyenkor, aki megfontoltan akar kutyát vásárolni? Körbejárja a tenyészeteket!
Mi ehhez képest, már aznap este a csíkos bullynkkal aludtunk (szó szerint) egy ágyban.
Igaz, szerencsénk volt, mert pont volt ilyen kutya Gábornál, és a későbbiekben BkHCH címig vitte!
Párom az első hét után vissza akarta adni, mert nem lehetett kitiltani az ágyból, és eléggé lusta volt a kutya! De én már nem adtam volna semmi pénzért!
Onnantól fogva szerelmese vagyok a fajtának, és amíg tehetem, mindig lesz legalább egy bullom!

Ez az én történetem!

"Miért?"

Kiskorom óta körbevesznek állatok. Az első kutyánkat 8 éves koromban vettük. Családi ház révén, örző-védő blökit szereztünk. Lord egy nagyon önfejű, de imádni való snaci volt. Védte a házat, segített anyunak ásni a kertet, télen húzta a szánkót.
Számtalan kép van rólam és kutyáról, ahol mellém igazodva fegyelmezetten ül, és én boldogan mosolygok, végre kutyám van!
Zánkán üttörőtáborban voltam 3 hétig. Még nem volt vezetékes telefon, így mentek a levelek, kérdések, történetek, mi újság otthon. A leveleim végén mindíg ott volt a kérdés: Lord jól van? Végre letelt a tábori idő, kitüntetett kisdobosként és üttörő rádiósként jöttem haza.
Befordultunk az utcánkba, orrom rátapadt az üvegre, vár e a barátom a kapuban.
Sehol senki. Üres a kutyaház, üres a kert, hívom, kiabálok ,de nem jön.
Beteg lett, és elment. Aznap a kutyaházban aludtam és sírtam. Magamat hibáztattam, mert itt hagytam ilyen hosszú időre. Sokáig kisértett az az álmom, hogy hallom ahogy a kapuban ugat, engedjem be, visszajött.
Talán akkor éreztem elöször, nekem mindíg kutya kell.
A szüleim még azon a héten megleptek egy új kiskutyával. Azóta nincs megállás. Elvesztem, mert belém van programozva, hogy kutya KELL!
Talán 11 évvel ezelőtt, a férjemmel elmentünk egy tenyésztőhöz, akinél éppen kölykök voltak. Igaz csak megnézni mentünk, de döntöttünk.
3 hét múlva, egy dobozzal mentünk érte. Egyből kis isugrott, lábait a kocsiüvegre tette, és úgy nézett kifelé.
Bár a mai napig azt mondom a világ legrosszabb kutyája volt, egylistát összetudnék írni mit rágott szét, tett tönkre. Mégis ő volt az, aki miatt beleszerettem a bullykba, a kiállítások világába, a tenyésztésbe. Hiszen ti tudjátok, miről beszélek! Nektek is bullytok van.
Ez egy életforma. Akiben nem kódolják a gének a "kutyát" sohasem érzi ezt. Nem lehet kicsit, vagy csak néha érezni ezt.

Miért?
Ezért!

...Minden rendben találtak csak a lekeritést kell totál át alakitani és csak két kutyát tarthatunk...