Grübedli Elküldve: 2010-09-30 23:59:50

Ernő

Örökbe fogadta Ernőnket egy nő - a továbbiakban X. Nem Assasint, ezt már tisztáztuk.
Telek a hónapok, az élet nem mindenhol kolbásszal lett átszőve.
X nem kért segítséget, sőt, amikor felmerült a kérdés, hogy visszavesszük a kutyát, biztosra vette, hogy meg tudja oldani a bonyodalmakat.
X közben megismerkedett egy lelkes, segíteni akaróval - a továbbiakban Y -, aki biztosította arról, hogy a kutyának kerít egy nagyszerű helyet, ahol ezentúl nem az elítélendő beton és túlzsúfolt élettér veszi majd körül.
X átadta Y-nak Ernők, aki pedig átadta a következő személynek, aki a továbbiakban Z.

Andi egy szép napon - egy hete - ellenőrzés képpen felhívta X-et, hogy miként éldegélnek.
Meg is tudta, hogy külön.
X itt, Ernő meg valahol amott.
Hogy hol? Nos, azt pontosan nem tudja megmondani, de amit hazamegy, kikeresi a jó ismerősének a telefonszámát és nevét otthon, mert egy jó ismerősénél van a kutya.
Valószínűleg nem találta, mert nem is szólt vissza.

X meg volt róla győződve, hogy Walaki, aki rosszat akar, megpróbálja őt csőbe húzni.
Hiszen honnan tudjuk, hogy nincs már nála a kutya, amúgy meg ki adta meg az adatait?
Ekkor már csak néztem, hiszen ő maga töltötte ki az örökbefogadási szerződést, és ő maga mondta el a telefonos érdeklődésre, hogy nincs már nála a kutya.

Megkaptam Y nevét és telefonszámát, hogy ő tud felvilágosítást adni a kutyáról.
Ekkor megkezdtem a teljes egészében 4-5 órás telefonos egyeztetést.
Volt itt minden. Kérés... ígérgetés... személyes adatokról szóló elméletek megbeszélése... ordibálás... jogi felelősség ismertetése... erre ment el egy hétvége, majd a csütörtök kora délután.

...merthogy a legutolsó mézes-mázas ígéret az volt, hogy csütörtökön megbeszéljük, mikor és hol vehetem át Ernőt péntek délután.
A válasz: megtartják.

Kezdtük elölről. Már azt is átbeszéltük nem egyszer, hogy ha megfelelő a hely, akkor új örökbefogadást is köthetünk Z-vel, de előbb a kutyát kérjük vissza.

Nagyjából ekkor derült ki, hogy a kutya már nem Z-nél van, hanem V-nél.
Aki szintén úgy döntött, hogy megtartja a kutyát.
Nem, nem érdekli, hogy nem az ő tulajdona, az sem érdekli, hogy mi a jogi helyzet... menjek, amerre gondolja.

Ekkor elindultunk V-hez.
Rendőri segítséget kértünk.
Kaptunk is, amit ez úton is köszönünk!

V szembesült azzal a jogi ténnyel, amit saját állítása szerint nem közöltek vele.
Átadta Ernőt.

X és Y... hmmm... ez a holnap zenéje lesz.

Ernő ismét tapasztalt - jó húsban van, csak megint full atkás a füle és a szőre is pár környi helyen hiányzik -, most méregeti, hogy megint mik az elvárások, és hogyan kellene csinálni, amit még nem tud, hogy pontosan mit is várnak el tőle.
A kun-homokot kimostam belőle, most már szinte száraz, kajált és ivott.
Nemsokára megkapja Hella ingóságából hátramarad lila pulóverét és lemegy sétálni egy éjszakait.

A tényeket írtam le, a véleményemet nem.

Grübedli Elküldve: 2010-09-30 22:56:33

Mennyire részletesen írjam, hogy a reklámok milyen hatással vannak az emberi elmére?

- Akarod? Vedd el! ...és a tiéd!

Na, ma nem akartuk, hogy ők akarják és ezért elnyertem a kunság iszapos homokáradatának egy néhány kg-ját.