"Jól tudom, hogy azok legtöbbjének, akik írásaim szabadossága miatt fintorogni fognak, inkább a saját gondolataik szabadossága miatt kellene fintorogniuk. A szívüknek tetszik, amit én írok, csak a szemüket sérti. Amit gondolni nem szégyellsz, mondani se szégyelld!
Én egyébként mindig arra szorítottam magam, hogy legyen bátorságom mindent elmondani, amit megtenni van, és soha nem fogadtam el, hogy volnának közölhetetlen gondolatok. Leggonoszabb tetteimet és hajlamaimat sem érzem olyan csúnyának, mint amilyen csúnyának és csúfnak tartom, hogy ne merjem megvallani õket. Ki-ki mértéket tart a vallomásban: tartana inkább tetteiben! Vajha Isten megengedné, hogy az én szélsõséges szabadosságom õszintén szóra késztesse felebarátaimat, és megszabaduljak tökéletlenségük szülte megalkuvó és hamis hajlamukról, bárcsak okos számadásra késztetné õket az én mértéktelenségem!"

MICHAEL DE MONTAIGNE, 1580