A szervezetek lehetőségei minden évben, októbertől egy évig azon múlnak, hányan gondolják úgy, szívesen támogatnák őket adó1%-uk felajánlásával. Erre május végéig van lehetőség. Ha munkánkkal meggyőztünk, jó helyre kerül, kérünk, gondolj ránk a bevallás kitöltésekor. Semmiképpen ne mulassz el azonban rendelkezni! Köszönjük!
És a mi tündérmackónk, Necky, aki természetre Holly tökéletes társa: nyugodt, kedves, alkalmazkodó tündérke. Nem is csoda, hogy összebútoroztak, sőt, nagyon jól kijönnek egymással. Necky még néha besokall a Ligettől, a panzión belül azonban már teljesen feloldódott. Ezek a képek kint a Ligetben készültek, amikorra Necky-nek már elege lett, így aztán különösen jól tükrözik vissza a "történjen bármi, amíg simogatnak, nagy gond nem lehet" című viselkedését. :)
A másik frissen ivartalanítottunk Denver mellett Holly, akinek a sérvét is rendbe rakták. A képek még a műtét előtt készültek, Bencze Zsófinak köszönjük a fotókat! Hollyka egy tündér, bár van benne egy kis "Lucás" attitűd (küldetésének érzi nagyasszonyként rendbe rakni a fiatalokat, sihedereket, túl aktívokat, stb.), de az emberekkel meg annyira simulékony, annyira alkalmazkodó, nyugodt és kedves, hogy nem győzzük simogatni. :)
Ráadásként, bár ezt eddig is tudtuk, de most már fényképes bizonyítékunk is van: gyerkőckompatibilis.
Az érdeklődését még kihívás felkelteni, mert egyelőre minden érdekesebb, mint mi, úgyhogy a behívás sem tökéletes még. Ezért a hosszú kötél, a nagypályán is. De ha egyszer már odajött, akkor le sem lehet vakarni, ellenben ölelgethető, dögönyözhető, sőt! :)
Egyébként meg egy roppant jól sikerült keverék kutya, gyors, nagy, elegáns, agárlabrador , igaz, a mozgása még mindig egy betépett kaszáspóké, de ekkora lábakkal nem is csoda. :)
Aki érthetetlen okokból még mindig nem gazdis. Pedig nem nagytestű, kedves, rendes, játékos, bújós, alapképzett kutya, ráadásul acélszürke bundát hord, ami még szebbé teszi. A fotókért részben Máté Krisztinának, részben pedig Bencze Zsófinak nagy köszönet!
És az egyik legnagyobb testű kutyánk is egyben. Álomszép, kecses mozgású, tündéri természetű, aktív óriáslány, hatalmas vitorlavászon-fülekkel. Imád labdázni, imádja a foglalkozást, a szellemi fárasztást is, könnyen tanítható. Azon kívül (elfogult vagyok, de) gyönyörű is!
Ezek a képek még egy hete keszültek, profi fotós jóvoltából, Máté Krisztinának köszönjük szépen! Olyan jó pillanatokat kapott el, hogy hihetetlen! Elsőként Beniről.
A hétvége másik költöző "madara" Denver, aki épp, hogy kijött a műtőből, ivartalanításról, és máris átköltözött a 16. kerületbe, Orsihoz és Andrishoz. Ezt megelőzően ők is ötször voltak nála, hatalmasakat sétáltak együtt, úgyhogy költözéskor Denver részéről máris megvolt a ragaszkodás. Kertes házban fog lakni, kint is, bent is. A lakást még úgy fedezte fel, mint aki tojáshéjakon lépked, lassan, óvatosan. :)
Orsiék - bár Denvernél is ez a hétvége még próbaidő - olyan kezdőcsomagot szereztek be neki, hogy csak pislogtam: baldachinos, pihe-puha kutyaágy, játék, kaja, póráz, nyakörv, autóba hám és biztonsági öv, stb.
Kutyaiskolába is fog majd járni, illetve sokat sétálni, hogy okos felnőtt kutya lehessen.
Legyél nagyon boldog gazdis, Denver!
A képen csak egy háromnegyed kutya szerepel, de a háttérben ott a kutyaágya
bemutatom Bambit
A lakás legjobb része: a konyha
Welcome-falatka sikerrel bepuszilva :)
Ribiskedik a gazdiknak
fárasztó ez a gazdisodás :)
majd' leragadtak a szemei, hiába, a sok élményt mind meg kellett élni :)
A hétvégi történések egyik legeslegjobb része, hogy Dóka Benjámin, alias Beni, Benibubu véééééégre egy olyan látogatót kapott, akinél nemhogy nem halt el a lelkesedés, de kitartott, jött, láto(gat)ott, győzött! Ötször volt Beninél a költözés előtt, ami meg is látszott a kettejük kapcsolatán. Beni pénteken a 13. kerületbe költözött, Norbihoz, lakáskutyának. Az eb minden félelmét legyőzve ismerkedett a belvárossal, annak minden ingerével, és teszi ezt azóta is. Norbi mindenre elszánt, tudja jól, hogy nem két perc lesz, amíg Beni megszokja a lépcsőházat, a környéket, az autókat, zajokat, stb. Szerencsére a közvetlen környéken két nagyobb kutyafuttató is van, Benibubu ott tombolhatja ki magát, amire szüksége is van.
A fényképek...hát olyanok, amilyenek, mert Beni végig zizegte az ott töltött időt, elég nehéz volt lencsevégre kapni, de úgyis megyek még hozzájuk látogatni, majd akkor mmár hátha nyugodtabb lesz (hahaha... )
Az első éjszaka és az első nap telefonos hírei alapján pedig szépen halad a beszokással: éjszaka nyugodtan aludt, nem volt gond. Persze a betonon nem végzi el a dolgát (várható volt, mondtam is Norbinak), úgyhogy minden séta a futtatóba vezet. Este volt egy bepisi (első stressz, előfordul), amúgy szobatiszta. Reggel már játszott egyet a futtatóban egy kölyökkutyával. Az étvágyával nincs gond, ahogy eddig sem. :)
A hétvégén egyedülhagyás-teszt, aztán hétfőn családlátogatás kertes házba, ahol van egy szuka kutyus. Norbi azt mondta, ő nem hiszi, hogy bármi olyan történhet, amitől Beni esetleg nem véglegesül, de én babonából még próbaidőnek hívom.
Benibubukám lassan három éve várt már az igazira, és nagyon drukkolok neki, mert nagyon megérdemelte már.
Legyél nagyon boldog, Benibubu!
Tegnap eljöttek Pille leendő ideiglenes lakótársai az ismerkedés második fázisára (igen, nemcsak a gazdik, új ideiglenes befogadóik is látogatják előbb a kutyákat, hogy megismerkedjenek és kiépüljön a bizalom. Már az egész csapat összestimmelt. Vasárnap költözik Pille Panniékhoz és onnan várja az igazit.
Vannak új, ötvenórás gyerekeink is. Kata ma jött először: ahhoz képest: kutyát fésült, kettőt hajszárítóval megszárított, a kertben két hatalmas zsák ágat, tűlevelet összeszedett, és kutyasütit sütött! ÜGYES VOLT!