Valahogy megváltoztak a szerepek az idő múltával...

Régebben ezt írtam:
"A két tesó közül Bobek a bátrabb, aktívabb, kalandvágyóbb. Neki nagyobb a szája, ő szalad elsőnek, ő keresi inkább a kalandokat. Ő a felfedező - majd aztán a tesó is követi, kis hezitálás után."

Immár változott a szereposztás.
Jelenlegi állás szerint Lolek felbátorodott.
Most ő az, aki megy, tesz-vesz és intézkedik.
Hatalmas nagy szája lett, nem sokkal kisebb egóval.
Képes szembehelyezkedni a húúúdenagy Merlinnel is, és nemes küzdelemben megszerezni Merlin féltve őrzött labdáját. Amit aztán boldogan cipel, mutogat.
Régebbi visszafogottsága, félénksége a múlté.
Ő már nő, már nagyfiú.
Aktív, agilis, élénk kutyafiúvá nőtte ki magát.

Bobek viszont az idők során higgadt, lecsendesült.
Most a régi temperamentumát immár kinőve, csendesen és szelíden félreülve nézdegéli a tesó kamaszkori hülyéskedését.
Visszafogott lett és nyugodt.
Most ő az, aki békésen ücsörögve kivárja, míg rá kerül a sor, ő az, aki egy bölcs nyugalmával nézi, amint a kollegák felszabadultan garázdálkodnak.
És ő az is, aki kivárja, míg pont őrá lesz szükség.
És akkor jön, és boldog, és hálás.

Érdekes, hogy alig pár hónap alatt ennyire változtak mindketten.
Úgy, hogy pont megcserélték a szerepeiket.
Mindketten továbbra is nagyon jó kutyák.
Élénkek, okosak, tanulékonyak, szerettre vágyók.
Csak most Lolek lett a szóvivő, és Bolek az elgondolkodó.
De mindketten nagyon jó kutyák.

aki emberrel még nem alakíthatott ki erősebb köteléket