Ha Borzuért hamarosan nem jön el az igazi, kénytelen leszek új kanapét venni. Már a sokadik (de azért még 10 alatt) éjszaka ébredek csattanásra, vinnyogásra, majd hallom, hogy valaki nagyon igyekszik felfelé a lépcsőn. Ez a valaki aztán megáll az ágy mellett és mereven bámul, amíg be nem ismerem, tényleg ébren vagyok. Na, akkor kezdődik csak az igazi műsor: mondja a magáét, zsörtölődik, mutogatja a lábát, én meg azon gondolkodom, hogy mivel érdemlem ezt. Mert az a helyzet, hogy ennek a kutyának elvei vannak. Többek között azt gondolja, hogy a kanapén hosszában nem való feküdni, mert úgy esetleg kényelmesen elfér, kizárólag keresztbe, vagy ferdén illdomos és éri meg. Namármost. Miután vitathatatlan tény, hogy a ca. 100 cm > 75 cm, ezért valószínűleg már sosem fog eljönni az az idő, hogy úgy elfér a kanapén, ahogyan ő azt tervezi. (Hacsak egyszer nem aprítom fel, ahogyan azt már többször is megígértem neki.)
Ma sajnos megint nem bírtam magammal és reggelre meglepiből kiforgattam a kukát. Úgyhogy herbera megmondta, hogy agyonver. Csak az a baj, hogy lehet, hogy akkor hősnek fognak tekinteni, aki örökké él, ahogy azt a hősök szokták.
Az milyen ironikus lenne, nem? Vagy paradox? Áh, ezek olyan szavak, amiket csak a herbera ért, és kifejezetten az én bosszantásomra szokta őket használni. Mint a borzaaztnemszabadcsinálnihányszormondjamel. Ezt sem értem egészen pontosan.
Csak szólok, hogy most már nemcsak a helyi flórában vagyok jártas (mert ugyebár alaposan és közelről ismerem az epret, az almát, a répát, és a kevésbé helyiek közül a banánat, narancsot, citromot és még sok minden mást), de a fauna ügyi ismereteim is bővültek ma. Reggel elmentünk szaladni egy kicsit herberával. Úgy kezdődött, hogy a szokásos macska-és ló randevún túlesve egyszer csak belebotlottunk egy kis rókába, de olyan pici volt, hogy én pl. észre sem vettem, mert éppen a nagy szalmabáláknak álcázott ellenséget kellett elűznöm a mezőnkről. Amúgy meg gondolhatnám, hogy csak herbera képzeletének szüleménye volt, de miután Luca azonnal el akarta volna ejteni, gyanús, hogy mégis csak ott volt. Mondjuk azért ez a Luca is elég buta, tudhatná, hogy neki nem kell ilyet csinálnia, ő nem FOXterrier, már ha értitek, hogy gondolom. Na, de szerencsére herbera úgy futott, hogy Luca a derekára volt csatolva, így csakSamunak kellett óbégatni, de a kiabálás meg úgy kiszakadt a futóbolondból, hogy még a kisróka is földbegyökerezett, nemhogy Samu. (juj, nagyon cuki volt egyébként)
És a kalandok ezzel még nem értek véget, itthon Luca herpetológussá is lett (hmm, mégsem olyan buta ez a lány): talált egy szép nagy erdei siklót. Tiszta extázisban voltak Samuval, még vagy két órán át keresték a nyomát, de engem ez előbb említett két teremtmény egy cseppet sem érdekelt, én inkább az ornitológia irányába kacsintgatok, annak is egy speciális ága érdekel: a sütőben lévő szárnyasokra specializálódnék szívem szerint.
És igen! Megtörtént! Ma délelőtt séta közben a következőt kérdezték: ugye ők NEM foxik? Gondltam rá, hogy összezavarom őket és azt mondom, hogy de, óriás foxik, aztán inkább mégsem.
Ami a végterméket illeti, tapasztalatom szerint lényegesen kevesebb, mint a tápetetésnél, pedig a hiper-szuper Orijennel / Acanával etettem őket, amiből elméletileg sok- sok mindennek kell hasznosulnia. De még ehhez képest is kevesebb. Kontrollcsoportnak meg ott van Borza, aki tápos.
Állagra (már bocs, hogy így belemegyek a részletekbe, de neked sem mindegy, mit kell összegyűjtened...) is jobb, gurulós, könnyen szedhető. (Kivéve, ha egyszerre túl sok belsőséget kapnak, mert az hasmenős, de már kezdem kitapasztalni, hogy mennyi az a mennyiség, ami még rendben van.
Örülök, hogy bevált, csak szegény makkát sajnálom. Azért vehetnétek neki egy zsák tápot, hadd örüljön ő is.
Nálunk Borza érzi kissé méltánytalannak, hogy ő mindebből csak a zöldséges/gyümölcsös részt kapja (na jó, ez azért nem teljesen igaz, ő is kap az erdik kajájából nasinyit), biztos ezért is ragad meg minden alkalmat, hogy az útjába eső gyümölcsöket ellopja és bekebelezze.
Az a legjobb, ha nem határozol el semmit, hogy az márpedig úgy lesz. Mert úgysem.
Így legalább nem érzed magad lúzernek, hogy már megint nem úgy lett, ahogy eltervezted. (saját tapasztalat )
Épp el akartam dicsekedni vele, hogy Borza laviroz-o-matája már második napja pompásan működik, nem lopott el a narancsok óta semmit, pedig lett volna rá alkalma, nem túrta fel a frissen telepített virágágyást, de ekkor megjelent a nappliban a paradicsom palántáimmal a szájában.
De legalább megmutatta, hogy bajt csinált. Ez is előrelépés. (igazából: )
Ja! És döbbentem vettem észre, hogy már lényegesen magasabb Lucánál is, pedig múlt héten, amikor elutaztam, a lelkére kötöttem, hogy ne nőjön tovább. De úgy tűnik erre fittyet hányt, így kénytelen voltam mérőszalagot ragadni, és jelentem 70 cm-nél járunk. (egy kicsivel kevesebb, nem tudtam pontosan megmérni, mert állandóan volt valami fontos dolga)