Emi anyu
Tagság: 2011-04-07 21:30:45
Tagszám: #93084
Hozzászólások: 51
|
38017.  Elküldve:
2011-04-17 21:00:24 |
[51.] |
Sziasztok!
Emi gazdija vagyok immár két hete. Először is szeretném megköszönni a Futrinka Egyesület segítségét, különösen Németh Rékáét és Faragó Adriennét, valamint Horgos Nikolettét, aki az imént „tolmácsolt”. Végre hozzá tudok szólni, sikerült beképnem!
Egy hosszabb beszámolót írok erről a tündérről, mert megérdemli!
Emit a párommal láttuk meg a gazdit kereső kutyusok között. Annyira picinek, törékenynek és elesettnek látszott a fényképeken, hogy rögtön megesett rajta a szívünk. Picit még gondolkodtunk az örökbefogadáson, mert két cicánk van már 8 éve, akik velünk bent laknak a lakásban, féltünk, hogy nem jönnek majd ki egymással. Aztán átgondoltuk a dolgokat, írtunk az Egyesületnek és vártunk.
Azt a választ kaptuk, hogy Emire sok a jelentkező, de várjunk. Türelmesen vártunk, majd végre találkozhattunk a kiskutyával. Budapestre utaztunk, 140 km-re a lakóhelyünktől. A találkozás jól sikerült, Emi próbált barátságos lenni, bár nagyon félénk volt. A kutyacsoki picit oldotta tartózkodását . Szépen sétált velünk pórázon és póráz nélkül is. Az ideiglenes gazdijához többször odaszaladt séta közben, hogy megerősítse, biztonságban van. Rövid időt töltöttünk vele, de a hazafele vezető úton már hiányzott. Már ekkor vásároltunk neki pórázt, ételt és néhány játékot. Április 1-jén esett át az ivartalanításon, másodikán már nálunk lakott. Mikor „egyedül” maradtunk vele, picit sírt az eddigi gazdik után, de felfedező útra indultunk a környéken, majd a lakásban ismerkedtünk és elrepült az idő. Reggel már kíváncsian állt az ágy előtt, várva a sétát és a reggelit. A cicákkal nem foglalkozott, de nem is nagyon látta őket, mert elbújtak a takaró alá és egész nap elő sem jöttek. Éjjel settenkedtek ki a konyhába, ott lopva ettek egy kis macskatápot. Ez egy egész hétig így ment a cicákkal, majd picit változott a helyzet, mikor látták, hogy a kutyus marad, ők sem foglalkoztak vele, féltek tőle, ugyanakkor kíváncsian lesték, mikor a kosárkájában aludt. Néhány nap múlva az egyik cica véletlenül közvetlenül Emi mellett ment el a szűk folyosón. Látta, hogy a kutyus rá sem hederít, így ettől kezdve bátrabban közlekedett. A másik cica még tartózkodóbb vele, de már néha napközben is esznek. Emi azóta kinyílt, megismerkedett a szomszéd kutyikkal, játszik velük és sokat sétál. A szobatisztasággal még akadnak gondok, de egy ilyen hányattatott sorsú kiskutyánál ez természetes, reméljük, hamarosan ez is megoldódik. Kapott ruhát, amit egyik nap az eső miatt fel is kellett vennie. Azt gondoltuk, hogy majd nem akarja, de nem tiltakozott a rózsaszín kabátka ellen. Nagyon szeret rágcsálni, egy plüss majmot és egy ajtókitámasztót már szétrágott. Múlt héten megijesztett minket, mert köhögött. Állatorvoshoz vittük, ahol 4 szurit és gyógyszert kapott. Aztán vér volt a pisijében, ekkor még jobban megijedtünk és újra orvoshoz fordultunk. Most másik gyógyszert kapott. Már nem köhög és vér sem volt a pisijében. Teljesen meggyógyult. Autóztunk is már vele, amit szépen „elvisel”, egy hang nélkül. Nagyon okos. Kicsit félénk, séta közben egy madártól megrezzen, ekkor behúzott farokkal menekül hozzánk. Ha az utcán más kutyát meglát, nyüszít és megindul felé. Barátkozna is, de fél is. Naponta ez többször előfordul, mert 5-6-szor is levisszük. Kézben, mert nem lépcsőztetjük. Igaz, hogy csak 6 lépcsőn kellene lemennie, de nem kockáztatjuk, hogy valami baja legyen. Este, ha egy pillanat alatt befalta a vacsoráját, játszani kezd a labdájával, csörgős lovával. Mindent szétrág. Egyik reggelre a bal papucsomat „ette meg”. Naponta egy marhabőr - csont rágóka elfogy. Séta közben minden virágot, fűszálat megszagol, sokszor állunk a fűcsomó előtt. Ha „szagot fog”, akkor pedig megindul és húz. Mikor a sétát megunta és a dolgát elvégezte, megkapta a jutalomfalatját, farok csóválva néz ránk és futna haza. Ha ilyenkor nem hazafelé vesszük az irányt, nyüszít. Tehát haza kell menni! A szomszéd kutyák közül kettővel nagyon szeret játszani, futnak, incselkednek egymással, hemperegnek a fűben. Kézben nagyon szeret lenni, csak bírjuk tartani! Mikor a munkából hazajövök, nyüszítve rohan elém, puszikat osztogatva arcomra, kezemre, ruhámra…Simogatásból sosem elég neki! A szomszéd kutyás gazdik is napról - napra mondják, hogy bátorodik Emi, kinyílik és a pocija is szépen gömbölyödik. Reméljük, csak jó hírekről számolhatunk be itt is. Még jelentkezünk!
A képek:
http://gallery.site.hu/u/Emi_anyu/
|
| |
|
[válaszok erre: #38021 #38025]
|
|
|
