Rajtam múlik igazából. Amelyik szituációban én ideges vagyok, abban ő is az.
Agilityben mindig következetes voltam, mindig tudtam, mit hogyan csináljak, így ott sosem volt stressz.
Kicsit konkrétabban: húz, mindenkinek a nyakába akar ugrani, alig lehet vele kontaktot felvenni a sok városi inger mellett, darabjaira hullik a kutya az új környezetben. És azért lett ezekből rémkép, mert nem tudtam megfelelően reagálni, lefagytam, nem dolgoztam rajta.
Most itthoni terepen, meg kirándulások közben dolgozunk azon, hogy 100%-os legyen a kontroll, és akármilyen szituációban fel tudjam venni vele a kontaktot - bár igaz, itt nincs túl sok inger -, és ha már itt megy, utána tervezek "nehezíteni".
Nem, én vidéki vagyok. Bár júliusban (augusztus sajna kiesik) tervezek Bp-re feljárkálni Bibit szocializálni, csak még hiányzik az elhatározás (amíg félek ettől a szituációtól, addig felesleges nekivágnunk).
Na, ezt tök jól leírtad, szerintem ez nálunk is probléma a "fennelezéssel". Hiába vetek be x mennyiségű praktikát és alkalmazom következetesen, javulás lehet, az alkalmazott következetesség miatt, de megoldódni a probléma "legmélye" nem fog, amíg én magam nem változom... Legalábbis én most így látom.
Változó, kallerfüggő. Én eddig azt tapasztaltam, hogy vonaton általában jobbfejek, buszosok bunkóbbak. De volt már szerencsém jófej buszoshoz, és bunkó kalauzhoz is. Szájkosár legyen nálad mindenképp Esetleg érdemes beszerezni egy haltit, és alapból azt rárakni, ha pedig beszólnak miatta, akkor jöhet a kényelmetlenebb kosár.
elvira.hu, volan.hu, utvonalterv.hu, bkv.hu tüzetes áttanulmányozása, utcán bóklászó emberektől bociszemekkel segítségkérés... Én mindig így csinálom, hatalmas eltévedő bajnok vagyok. A mai napig nem tudom, hogy sikerült anno a svájci EO-ra tömegközlekedve szerencsésen megérkeznem.
Sima kutyasétáltatás. Sokáig nem mertem kimenni, csak ha jött velem valaki, mert rettegek a kutyatámadásoktól. Aztán arra a pontra jutottam, hogy a kapcsolatunk fejlődéséhez elengedhetetlenek a közös séták.
Annyi, hogy séta alatt végig kontroll alatt kell legyen, de ez sem egy extra dolog igazából, csak nálunk ez előtt csak ímmel-ámmal volt meg.
Ööö, nem tudom most így kapásból. A NatGeo-s sorozatot nem néztem eddig, majd ezután, ha el nem felejtem, mert nagyon tetszik, amiket mond a pasi. A neten azt az előadását láttam, mikor kiáll a közönség elé, előadja az "alap szemléletét", magyar felirat van alatta. De asszem igen, ez a címe, amit írtál. Szerintem ma este megnézem még egyszer.
Fennel szabályosdihoz úgy hozzászólnék, de nem tudom megfogalmazni ami a fejemben van. A lényeg, hogy sokáig én is erre alapoztam, hogy szabály-szabály-szabály (próbáltam ezzel ellensúlyozni a belső hiányosságaimat), és nekem úgy tűnik, ez max egy kis szeletkéje a teljes egésznek.
Én is már kezdtem épp teljesen mély depresszióba esni a problémáink miatt, mikor pont elkaptam egy Cesar Milan részt. Ebben a részben pont azt ecsetelte, vagyis ez jött át nekem, hogy csak nyugi, lazán, az adott pillanatnak élni - nem a múlton keseregni, és nem előre parázni a jövőn. Persze lehet ezt mindig elmondja, én most először láttam, amúgy csak a "youtube"-os előadását.
Elküldve:
2010-06-24 16:17:05
Csoffadt, vizes, hosszú hátsó láb 
Akkor majd Viki ajánl egy mebízható helyet, ahol szívesen sétálna. 
Mi is "szeretjük" az ilyen szitukat...
Gyűjtök lelkierőt aztán majd zaklatlak. 
Bár júliusban (augusztus sajna kiesik) tervezek Bp-re feljárkálni Bibit szocializálni, csak még hiányzik az elhatározás (amíg félek ettől a szituációtól, addig felesleges nekivágnunk).
Én eddig azt tapasztaltam, hogy vonaton általában jobbfejek, buszosok bunkóbbak. De volt már szerencsém jófej buszoshoz, és bunkó kalauzhoz is. 
Meg még ki kellene bulizni itthon, hogy Zalaegerszegen vegyenek fel péntek este Olaszországba menet 
