Milyen színű a magyar perzsamacska?



Nyilvánvaló, hogy a különféle érdekvédelmi szervezetek létrejötte az egyéni teljesítőképesség korlátozott mivoltából fakad. Miként a csordában vonuló állatok, az emberek is önerejüket megsokszorozva képesek ügyükben fellépni, ha érdekük úgy kívánja. Mi történik azonban akkor, ha e szervezet (nevezzük a Magyar Macskabarátok és Tenyésztők Országos Egyesületének) saját funkciójának ellentmondva pusztán korlátoltabbá teszi tagjait, személyeskedéssel helyettesítve a hiányzó érdekérvényesítési funkciót?

Szobolits Béla Macskaköröm című filmje az emberi hülyeség iskolapéldája, egyfajta tömeges pszichózist mutat be. A néző könnyen belátja, hogy a macskabarátok sokkalta jobban hasonlítanak szeretett állatuk ősellenségére, a kutyára, amennyiben fajtársaikkal vegyülve megőrülnek. A normalitás a filmben addig érhető tetten, amíg a résztvevők a gyűlés felé közelednek. A budapesti Állatkert egykori Barlang mozijába érve azonban kimutatják a foguk fehérjét - vagy ahogyan a találó cím is sugallja: macskakörmüket.

A huszonnégy perces rövidfilm lefegyverző humora főként a téma végtelen kisszerűsége és annak halálosan komolyan vett jellegének ellentétéből fakad. Míg a néző hatalmasakat kacag a résztvevők által rendkívül agresszíven értelmezett, egyébként kicsinyes problémákon, addig az ordibáló felek presztízskérdést csinálnak hozzászólásuk utóéletéből. Valódi-e ama bizonyos, fekete színű magyar perzsamacska? Miért lehet az, hogy a csinos szőke alom-ellenőrnő (jól olvasták, kérem, alome-llenőrnő!) csupán egy tisztséget tölthet be az egyesületben, míg kollégái többet is? Miért csak a szája jár az elnökasszonynak, s nem a lemondását valóban megerősítő iratot papírra véső tolla?

Nem kapunk válaszokat. A Macskaköröm a kompromisszumképtelenség, az egymás mellett való elbeszélés filmje, ekképpen bőven időszerű napjainkban is, holott több mint negyedszázada készült. A magatartásformákat általánosítja, mivel azok jobban érdeklik a rendezőt, mint a konkrét események. A szereplők nem meggyőzni, hanem megvádolni, bemocskolni kívánják egymást - micsoda különbség! Vitakultúra híján egymás szavába vágások, aljas vádak és látványos műsértődések teszik ki az értékes filmidőt. Miként az életben, a gyűlésen is fölsejlik néha az ostobaság végtelen szőttese közül az értelem leheletvékony cérnaszála, a megegyezést keresők hangja azonban nem hallgattatik meg.

A tényekben (számokban, kronológiai kérdésekben) gyakran még önmagukkal is ellentmondásba kerülő emberek örök héja-násza ez. Bár szervezetileg összetartoznak, legszívesebben egymás torkának esnének, mint a verekedő kandúrok. A színesben fölvett macskavásáron látszik, hogy mosolyfesztivál keretében ölelgetik egymást és kedvenceiket puha mancsukkal az egyesületi tagok. Holott - mint az a bekékített, eredetileg fekete-fehér képekből is kiderül - a mancsok alatt élesre köszörülve feszülnek a támadásra kész macskakörmök.