Hű, Zsuzsi, egy blog nagyon jó lenne!
Ebben te vagy a nagy guru :-)!
A képeket Ember éppen tömöríti, ez az utolsó lépés. Már mindegyik körbevágva, kivilágosítva, hogy a fekete pacában látsszon Cupika arca is... Már amikor sikerült a fejének is rajta lennie a képeken. Györgyinek mutattam pénteken telefonos képeket, azokon csak a segge meg a háta látszik...
Lelkemnek van most néhány olyan cukorzatos képe, hogy kizzzárólag annyi kell, hogy Álomgazdi rátaláljon, hogy menthetetlenül belezúgjon.
Az egyik képen meg úgy állja a vadat (asszem szarka), mint egy kopó...
Köszi, olyan aranyosak vagytok! Emberem most tölti a képeket, néha elveti a sulykot mert túl sokat élesít, homályosít, körbevág, mittomén... Megpróbálok hatni rá, hogy jó lesz az úgy, csak tolja már :-)))))
Hazaértünk a sétából. Cupika megismert, örült. Szépen sétál pórázon, bár a hosszú, egyenes útszakaszok megihletik, olyankor elkezd húzni, és ha szalad vele az ember, akkor szívesen ki is szaladna a világból. A csuromvíz ruháim fele most a radiátoron, a másik felük a mosógépben :-)
Nagy vadász, minden szagot megvizsgál, legyen az kutyanyom vagy a pocsolyából az előbb szörpintő veréb lábnyoma. Időnként húz, mint állat, menne neki a nagyvilágnak. De csak menetirányba.
A nyakörvtől-póráztól nem akar szabadulni, szokva lehet hozzá. Lehet irányítani gyengéd másik irányba húzással, olyankor fordul, jön szépen. Aztán ha szagot fog, begyújtja a rakétákat.
Ha szóval hívom, rá se bagózik. Úgy általában, a szavakra, hangokra nem nagyon reagál. Pedig nem süket, arra, hogy "nézd csak, ott a Gábor" felkapta a fejét. Ez az egyetlen, amire valamilyen reakciót mutatott. Meg a kutyakekszes zacskó. Irdatlan remek orra van, cipzáros kabátzseb+nejlonzacsin át is lokalizálta a kekszet.
Csak úgy szívja be az ingereket. A forgalmas főút megbabonázta, alig akart továbbmenni. Szemmel láthatóan emlékeztette valamire.
Egy kertészeti telepháznál be akart mászni a kapun, mire előjött egy masztiff, és Cupika méltatlankodott, amikor elvonszoltam, mert már nagyon daliás pózt kezdett felvenni. Egy másik kutthoz se engedtem oda (aki póráz nélkül volt), na ott erősen kiverte a balhét. Csaholt, ugatott, felállt a szőre, nagyon méltatlankodott, mert őkelme igenis meg akarta nézni a kutyát közelről, micsoda dolog ez már. Fura rekedtes hangja van, mintha mutálna.
A szánkózó gyerekek tetszettek neki. Gyanítom, hogy lehetett gyerek a közelében. Nem akart nagyon odamenni, csak elnézegette őket hosszasan.
Barátságos, bújós kutya (lehet, fázott a tappancsa), folyton mászott az ölembe. Az nagyon fura, hogy simogatásra a legkisebbre húzza össze magát. Még akkor is, ha közben becézgetik és kekszeket dugnak a szájába. Mintha csak akkor érintette volna kéz, ha megfenyítették. Ha hozzányúlok (nem megmarkolom vagy ilyesmi) az oldalához, mellkasához, hátához, "lefagy", kikapcsol, lemerevedik, hátracsapja a füleit és lehajtja a fejét. Akkor is ha egy másodperce még kekszért ugrált a zsebemhez. Egyébként nem fél, nem alázatos, nem gurul a hátára.
Pici tétova farokcsóvát Gábor tudott kicsikarni belőle, amikor lefeküdt mellé a hóba.
A panzióba szívesen ment vissza, ott is mászott volna már be a kapu alatt, vonzották az illatok.
Éljen-éljen, hogy költözik a többi tesó is! Tök' rendes emberek!
A hétköznapok nekem kicsit húzósak, mert Gyálon dolgozom. A főnököm szerdán külföldön lesz, lehet, hogy hamarabb haza tudok jönni, akkor megpróbálok benézni. A hétvége aztán valszeg okés lesz.
Az antibiotikumos dolgot sajnálom :-( Dokihoz nem mész vissza? Adjon valamit, ami segít is...
Jerco híreit én is nagyon várom! Összefutottunk pénteken Györgyiéknél a rendelőben :-)
Ja, egy háromkilós Chappit vettem neki, most még nem SOS a kaja. Nem ismerem ki magam a tápok között (Orsinak anno még húst kapott...), volt vagy négyféle, a háromhúsosat választottam.
Chipje még nincs, de Györgyiék nemsokára "szerkesztenek" bele egyet.
Nagyon szívesen!
Azért, olyan fura volt. Rá kellett döbbennem, hogy baromira kijöttem a gyakorlatból. Amíg Orsika megvolt, mindent flottul tudtam, de hát elmúlt egy "kis" idő közben.
A kajára tényleg ráront, picit meg is kapta az ujjamat. De ez az én hibám volt, gondolhattam volna.
Elég ingerszegény közegben lehetett, mert szemmel láthatóan lubickol a fű, kocogók, autók látványában, a szagokban, azt se tudta, hova legyen. Nem tudtam normális képet csinálni róla, pedig akkor már a panziós csajszi segített, mert pillanatra se maradt nyugton.
Rászólásra (a kocsiban ugribugrikor) hallgatott, valamennyire foglalkozhattak vele. Kíváncsi lennék, hogyan került el otthonról. Vagy inkább nem :-)
Sziasztok! Jövök a hírekkel! :-)
Bocs, de a munkahelyen minden le van tiltva, mármint semmihez nem lehet hozzáférni (freemail, skype, netboard...)
Lényeg:
Cupido megérkezett az ajkai leányzókkal, azt mondták, nagyon rendesen utazott, végigaludta a másik 2 kuttyal az utat. Pisiltünk a parkolóban, inni nem akartunk. Nagyon utálta, amikor újra boxba kellett szállni. Nagyon halkan, panaszosan nyafizott és a praclijával próbálta széjjelszedni a box rácsát. Még szerencse, hogy ideiglenesen engedte magát lekenyerezni a kutyakeksszel.
A panzióba menet azt játszottuk, hogy amikor időnként elege lett a további utazásból, nyafizott, aztán ugatott, csaholt, kaparta a boxot (stramm egy darab!), aztán beletörődött. Sajnos csak a pirosoknál tudtam hátranyúlni hozzá nyugtatgatni.
Amikor kiszálltunk, azt se tudta, hova kapja a fejét (madarak, jó illatok), ha nem lenne neve, simán ráillene a Mr. Motolla :-) Mint egy zsák bolha, és ahhoz képest, hogy milyen soványka, irdatlanul tudott húzni.
Amúgy jólelkű, érdeklődő, barátságos srácika. Azért a kaját nem úgy veszi el, mint anno Orsikánk (hogy az ujjam még morzsás is maradt), hanem tőből bekapja :-). A csukott kocsiban vettem ki a boxból, nehogy meglógjon, hát volt egy kis ugribugri, felfedező útra indult és rögtön levadászta a kekszes zacskót. Meg a morzsákat is összeporszívózta, felugrott a kalaptartóra is, pedig az olyan ponyvaszerű elhúzós izé, berogyott alatta, de nem ijedt meg.
Szóval bátor, kreatív, ügyes, nem-betoji, nagyon helyes kis foxi.
A panziókapuban amíg bénáztam a zárral (nem lennék jó betörő...), Cupidó már félig bent volt a kerítés alatt, mert észrevett egy szarkát.
8-20 között látogatható. Azt kérték, hagyjuk ott vele a nyakörvet, illetve vigyünk egy másikat, ez picit nagy rá.
Uuupsz, ez szívás mert a láncosat otthagytam nála, de ez a másik is "fojtós". Csak nem lánc, hanem olyan "hajókötél"-anyag, narancs-szürke-fekete hurkolt.
Írtam egy pü-t egy kérdéssel, de azért is, hogy kipróbáljam, hogyan működik a pü :-)
Oké, köszi, akkor megadom a számodat, és veszek kaját!
Kicsit változik a terv, mert Cupido már holnap érkezik Györgyi, köszönettel megkaptam a boxot meg a cuccot. Anyukád kutyusa rögtön megölelgetett, nagyon barátságos. Mixike is köszönt :-) Viszont a láncnyakörvre nem tudtunk rájönni, hogy hogy működik, az egyik karika nem ment át a másikon, ezért anyud odaadott egy másik tartalékot, azt fogom ráadni.
Felhívtam a panziót, rendben lesz, hogy Cupido 2 nappal előbb érkezik. Amúgy jobb is, mert ha tényleg leszakad a beígért hó, nem tudom, hova lennénk. Viszont a Tekla azt is említette, hogy vinni kell kaját - beszéltetek erről? És azt is kérte, hogy adjuk meg, kihez forduljon kérdés esetén; magamon kívül kit adhatok még meg?
Köszi! :-)
Sziasztok!
Eddig csak zugolvastam, de végre engedélyezett a webmester :-)
Szeretnék csatlakozni hozzátok, jó?
A foxisság nálunk Orsikától ered. Egy rémes banyától vettük 4 hónaposan férgesen, csontsoványan, mindentől megijedősen. A tenyésztő bárkinek eladta... 14 évig volt velünk, imádtuk. Azóta nincs utódja, mert felnőttem, munkába kell járni és így már túl sokat lenne egyedül a lakásban.
Szép estét!
Niki
Elküldve:
2012-02-05 21:41:56
Emberem most tölti a képeket, néha elveti a sulykot mert túl sokat élesít, homályosít, körbevág, mittomén... Megpróbálok hatni rá, hogy jó lesz az úgy, csak tolja már :-)))))
Tök' rendes emberek! 
Amíg Orsika megvolt, mindent flottul tudtam, de hát elmúlt egy "kis" idő közben.