Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 
 Hozzászólások: 9467333/0 Témák: 19064 Tagok: 112936 Legújabb tag: ferunjack72 Online: (199/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 

A jutalmazás és a büntetés

(üzenet: 4, Tudomány)
 

krotchy



Tagság: 2006-03-04 14:54:03
Tagszám: #27978
Hozzászólások: 11
4. Elküldve: 2006-03-04 14:59:34,

A jutalmazás és a büntetés

[1.]

Inkább a kukában. icon67.gif
[válaszok erre: #5] [előzmény: (3) petike23, 2006-02-16 14:42:53]
Zöldfülű
krotchy adatlapja Privát üzenet küldése Felvétel a címjegyzékbe Felvétel tiltó listára Hozzászólások száma:   


petike23



Tagság: 2005-09-04 11:05:43
Tagszám: #21641
Hozzászólások: 58
3. Elküldve: 2006-02-16 14:42:53,

A jutalmazás és a büntetés

[2.]

inkabb helyenvalobb a filozofia cimszo alatt vagy oktatasnal

Igen, vagy méginkább a icon7.gif
"Ritter-féle zavaros hablatyhalmaz"-ban lenne a helye.
[válaszok erre: #4] [előzmény: (2) barbiebaby, 2006-02-16 13:34:51]
Kezdő
petike23 adatlapja Privát üzenet küldése Felvétel a címjegyzékbe Felvétel tiltó listára Hozzászólások száma:   


barbiebaby



Tagság: 2005-08-27 04:13:59
Tagszám: #21464
Hozzászólások: 6
2. Elküldve: 2006-02-16 13:34:51,

A jutalmazás és a büntetés

[3.]

ezt a temat nem jo forumban nyitottad... icon25.gif
/szerintem/
inkabb helyenvalobb a filozofia cimszo alatt vagy oktatasnal
itt a fiuk lanyok a technikai tudomanyokrol targyalnak inkabb...
/szerintem/
[válaszok erre: #3] [előzmény: (1) Ritter Teodor, 2005-12-12 14:28:15]
Zöldfülű
barbiebaby adatlapja Privát üzenet küldése Email küldése Felvétel a címjegyzékbe Felvétel tiltó listára Hozzászólások száma:   


Ritter Teodor
1. Elküldve: 2005-12-12 14:28:15,

A jutalmazás és a büntetés

[4.]


Ez a tanulmány az "A megbocsátás, az elnézés, a bosszú és a megértés" című tanulmányom ötödik része. Az önálló tanulmányokba darabolt részek listája:

1. Személyiségpszichológiai tanulmányok
2. A boldogság
3. A cselekvésbeni korlátozottság és a cselekvésbeni kibővítettség
4. Az ember jellemzői
5. A jutalmazás és a büntetés
6. A támadási érzelmek irányítása
7. A megbocsátás, az elnézés és a megértés

A jutalmazás és a büntetés

1. A jutalmazás és a büntetés

A jutalom és a büntetés mint üzenet tartalmazza az előnyösség és a hátrányosság információját. A jutalom és a büntetés üzenetének ezt az összetevőjét figyelmeztető tartalomnak nevezem. A jutalom és a büntetés mint üzenet az előnyösség és a hátrányosság információján túl tartalmazhat olyan információkat is, amelyek a jutalmazott/büntetett cselekvésre vagy jellemzőre vonatkoznak. A jutalom és a büntetés üzenetének ezeket az összetevőit tájékoztató tartalomnak nevezem. A tájékoztató tartalomba nem az számít bele, ha valaki megindokolja a jutalmat/büntetést, hanem az, ha a jutalom/büntetés maga ad információt a cselekvésről vagy jellemzőről. Ha egy diákot a tanár felpofoz azért, mert lopott, akkor ott a büntetésben csak figyelmeztető tartalom van. Ha ezzel szemben a tanár ráülteti a diákot az ellopott dologra, akkor a büntetésben már tájékoztató tartalom is van, mely a tanár által feltételezett, elfajult önzésével szembesíti a diákot.
A jutalmazás/büntetés idomító hatása a figyelmeztető tartalom által valósul meg, melyet a megnyerés és az elrettentés (a mézesmadzag és a korbács) módszere használ. Viszont a jutalmazásnak/büntetésnek lehet nevelő hatása is, amely a tájékoztató tartalom és a tanítás tájékoztató tartalmat használó módszere által valósul meg. A jutalmazás/büntetés azon változatát, amellyel kizárólag figyelmeztető tartalmat közölnek (amely tehát kizárólag idomítás) idomító jellegű jutalmazásnak/büntetésnek nevezem. A jutalmazás/büntetés azon változatát, amellyel a figyelmeztető tartalom mellett tájékoztató tartalmat is közölnek (amely tehát az idomítás mellett nevelés is) nevelő jellegű jutalmazásnak/büntetésnek nevezem.

2. A jutalmazás és a büntetés szükségessége

A nevelő jellegű jutalmazáson/büntetésen kívül nevelési módszerek még például az utánzásra ható példamutatás vagy a tanításnak jutalmazáson/büntetésen kívüli változata is. Önmagukban ezek a nevelési módszerek nem alkalmasak a károsnak/hasznosnak tekintett cselekedeteket végrehajtó illetve a károsnak/hasznosnak tekintett jellemzőkkel rendelkező emberekhez való megfelelő viszony felépítésére, amit már az is mutat, hogy a világ egyetlen pedagógiai módszere sem tudta nélkülözni a jutalmazást és a büntetést. Még akkor sem, ha bizonyos pedagógiai módszereknél a jutalmazás és a büntetés enyhe dicséretté és dorgálássá szublimálódott. A jutalmazás/büntetés valamilyen változata elengedhetetlennek tűnik a jellemvonások idomító vagy nevelő jellegű megmunkálásához, amellyel közvetetten a sajátosságok illetve más jellemvonások is befolyásolhatók. Továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy a jutalmazásnak/büntetésnek a jellemvonások megmunkálásán túl más feladata is van. A jutalmazás/büntetés arra is alkalmas, hogy a károsnak/hasznosnak tekintett jellemzőkkel rendelkező emberek hatalmát szabályozza, s ezzel csökkentse vagy növelje a károsnak/hasznosnak tekintett jellemzőik társadalmi hatását. Így mondjuk egy előléptetés vagy egy elzárás során a hasznosnak tekintett jellemzőkkel rendelkező embereknek nagyobb, a károsnak tekintett jellemzőkkel rendelkező embereknek kisebb hatalmat adnak.

3. Az idomító jellegű jutalmazás és büntetés szükségessége

Az idomító jellegű jutalmazás/büntetés már csak azért sem iktatható ki teljesen, mert nincs mindig elég idő a nevelő jellegű jutalmazások/büntetések kidolgozásához. Amikor egy 10 éves fiú eldob az utcán egy műanyag zacskót, s egy járókelő figyelmezteti, hogy ezt ne tegye, akkor a járókelő enyhe megvetése és fenyegetése egy idomító jellegű büntetés, ami helyett mást az adott helyzetben nem alkalmazhatott volna. Ugyanakkor az idomító jellegű jutalmazások/ büntetések eredményeire a késöbbiek során ráépíthetnek a különféle nevelési módszerek. Ha kamaszkorában valaki azért nem dobálja szét a szemetet, mert gyermekkorában ilyenkor a felnőttek enyhe megvetésével és fenyegetésével találkozott, akkor az életkorából adódóan már lehet beszélni neki a rendezettség és a tisztaság eszményeiről. Tehát meg lehet tenni nála azt, hogy az idomító jellegű büntetések eredményeit a tanítás eredményeivel építjük tovább. Persze ha az idomító jellegű jutalmazások/büntetések rombolóakká válnak, mondjuk mert kiszámíthatatlanok vagy mert túlzottak, akkor az éppenhogy akadályozhatja a késöbbi nevelést.

4. A jellemzők befolyásolása a jutalmazással/büntetéssel

A sajátosságok a jutalmazás/büntetés által csak közvetetten befolyásolhatók (a jellemvonások megmunkálásán keresztül), de a jellemvonások a jutalmazás/büntetés által időnként közvetlenül is befolyásolhatók. Ebből két dolog következik.
Az egyik, hogy ha a károsnak/hasznosnak tekintett jellemzővel rendelkező jellemzője egy sajátosság illetve a károsnak/hasznosnak tekintett cselekedet mögött egy sajátosság áll, akkor két esetben lehet a jutalmazást/büntetést alkalmazni. Az első eset az, amikor a sajátosságot közvetetten próbáljuk meg befolyásolni a jutalmazás/büntetés által. A második eset az, amikor a sajátosságból következő cselekedetek környezeti feltételeit próbáljuk meg tágítani/szűkíteni.
A másik, hogy ha a károsnak/hasznosnak tekintett jellemzővel rendelkező jellemzője egy jellemvonás illetve a károsnak/hasznosnak tekintett cselekedet mögött egy jellemvonás áll, akkor három esetben lehet a jutalmazást/büntetést alkalmazni. Az első eset az, amikor a jellemvonást közvetlenül próbáljuk meg befolyásolni a jutalmazás/büntetés által. A második eset az, amikor a jellemvonást közvetetten próbáljuk meg befolyásolni a jutalmazás/büntetés által. A harmadik eset az, amikor a jellemvonásból következő cselekedetek környezeti feltételeit próbáljuk meg tágítani/szűkíteni.

5. A jutalmazás és a büntetés mögötti képezetek

Amikor jutalmazunk/büntetünk, akkor a jutalmazás/büntetés cselekvését a képezeteink irányítják. A jutalmazás/büntetés mögött álló képezeteink mentális tartalmában található reprezentációk lehetnek a valóságnak megfelelőek vagy nem megfelelőek.
A jutalmazás/büntetés mögött álló reprezentációk első csoportja egyfelől azokat a cselekedeteket és jellemzőket képviseli, amelyekre a jutalmazás/büntetés reagál, másfelől pedig ezen cselekedetek és jellemzők károsságát/hasznosságát. Azokat a képezeteket, amelyek mentális tartalma ilyen reprezentációkat hordoz, felmérési képezeteknek nevezem.
A jutalmazás/büntetés mögött álló reprezentációk második csoportja azt képviseli, hogy a jutalmazás és a büntetés közül melyiket alkalmazzuk, s hogy ennek mi legyen a feladata. Ilyen feladat lehet az idomítás, az idomítás és a nevelés, illetve a jutalmazott/büntetett hatalmának kiterjesztése/korlátozása. A feladat kijelölése során nem feltétlenül ezeket a kifejezéseket használjuk, sőt még a jelentéseiket sem. Sok esetben a jutalmazás/büntetés feladatának meghatározása sejtésszerű és a feladatokat zavarosan összemosó. Azokat a képezeteket, amelyek mentális tartalma ilyen reprezentációkat hordoz, kiválasztási képezeteknek nevezem.
A jutalmazás/büntetés mögött álló reprezentációk harmadik csoportja a jutalmazás/büntetés kivitelezését tervezi el, tehát azokat a konkrét jutalmakat/büntetéseket képviseli, amelyekkel a jutalom vagy a büntetés absztrakt gondolata továbbtervezhető. A jutalmak/büntetések ezen tervébe épúgy beleszámítanak a még absztraktabb, de a jutalom vagy büntetés puszta tényén és feladatán túl már konkrét részleteket is tartalmazó jutalmak/büntetések tervei, mint ahogyan azoknak a mozdulatoknak a tervei is (akár még a szavak kimondásánál használt mozdulatokéi is), amelyekkel a jutalmat/büntetést megvalósítjuk. Azokat a képezeteket, amelyek mentális tartalma ilyen reprezentációkat hordoz, kivitelezési képezeteknek nevezem.

6. A jutalmazás és a büntetés viszonya a valósághoz

A felmérési képezetek és a valóság közötti viszonyt két tényező határozza meg. Az első tényező, hogy azok az ismeretek, amelyek a felmérési képezetek mentális tartalmában találhatóak, s a feltételezett cselekedeteket/jellemzőket képviselik, származásukban és önmagukban véve mennyire felelnek meg a valódi cselekedeteknek/jellemzőknek. Ha azt vizsgáljuk, hogy a felmért cselekedeteket/jellemzőket képviselő ismereteink származásukban véve mennyire felelnek meg a valódi cselekedeteknek/jellemzőknek, akkor egyben azt is vizsgáljuk, hogy a cselekedetek/jellemzők felméréséhez használt reprezentációink származásukban és önmagukban véve mennyire felelnek meg a valóságnak. A második tényező, hogy azok az ismeretek, amelyek a felmérési képezetek mentális tartalmában találhatóak, s a feltételezett cselekedetek/jellemzők károsságát/hasznosságát képviselik, származásukban és önmagukban véve mennyire felelnek meg a valódi károsságnak/hasznosságnak. Ha azt vizsgáljuk, hogy a felmért károsságot/hasznosságot képviselő ismereteink származásukban véve mennyire felelnek meg a valódi károsságnak/hasznosságnak, akkor egyben azt is vizsgáljuk, hogy a károsság/hasznosság felméréséhez használt reprezentációink származásukban és önmagukban véve mennyire felelnek meg a valóságnak. A feltételezett károsság/hasznosság valóságnak megfelelése vagy meg nem felelése a második tényező esetében nem attól függ, hogy a valóságos cselekedetek/jellemzők mennyire károsak/hasznosak valójában, hanem attól, hogy a feltételezett cselekedetek/jellemzők ha valóságosak vagy valóságosak lennének, akkor mennyire károsak/hasznosak vagy mennyire lennének károsak/hasznosak valójában. Mint már mondtam, egy adott cselekedet/jellemző károsságát vagy hasznosságát az adja, hogy a cselekedet/jellemző mennyire segíti elő a boldogság maximalizálását. Ha tehát azt vizsgáljuk, hogy a felmért károsságot/hasznosságot képviselő ismereteink származásukban véve mennyire felelnek meg a valódi károsságnak/hasznosságnak, akkor egyben azt is vizsgáljuk, hogy a károsság/hasznosság felmérése mennyire a boldogság maximalizálása kívánat követési figyelemben tartása által jön létre. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy a felmért károsságot/hasznosságot képviselő ismereteink önmagukban véve mennyire felelnek meg a valódi károsságnak/hasznosságnak, akkor azt vizsgáljuk, hogy (függetlenül attól, hogy mennyire áll mögöttük a boldogság maximalizálásának a kívánata) mennyire alkalmasak a boldogság maximalizálásának a kivitelezésére.
A kiválasztási képezetek és a valóság közötti viszonyt két tényező határozza meg. Az első tényező, hogy azoknak a kívánatoknak a kivitelezése, amelyek a kiválasztási képezetek mentális tartalmában találhatóak, mennyire alkalmas a boldogság maximalizálására, illetve ha az jelen van, akkor a boldogság maximalizálására irányuló kívánat kivitelezésére. Ezt a tényezőt a nagyobb alkalmasság irányába mozdíthatja a véletlen is. Egyéb esetekben ez a tényező részint a felmérési képezetek függvénye, hiszen a cselekedetek/jellemzők illetve azok károsságának/hasznosságának felmérése kihat a jutalmazás és a büntetés közötti választásra és az ahoz tartozó feladat kiválasztására. Részint viszont más képezetek és elmebeli funkciók függvénye is, hiszen a jutalmazás vagy a büntetés egyikét és az ahoz tartozó feladatot ugyanahoz a feltételezett cselekedethez/jellemzőhöz és ugyanahoz a feltételezett károssághoz/hasznossághoz többféleképen is megválaszthatjuk. Az egyik ilyen képezetben található kívánat a boldogság maximalizálásának a kívánata, ami nemcsak a felmérési képezetek által közvetítve állhat a kiválasztási képezetek mögött, hanem közvetlenül is. Az, hogy a kiválasztási képezetek kivitelezése mennyire hatékonyan maximalizálja a boldogságot azt mutatja meg, hogy a kiválasztási képezetek a boldogság maximalizálásának a szempontjából mennyire felelnek meg a boldogság maximalizálása kivitelezési környezetének. A megfelelés mértékét itt növeli, ha a kiválasztási képezetek mögött közvetlenül ott áll a boldogság maximalizálása kívánat, illetve ha a kiválasztási képezetek mögött ott áll a boldogság maximalizálása kívánat kivitelezési környezetének ismerete. De a megfelelés mértéke a véletlen egyezés révén is növekedhet. A második tényező, hogy a kiválasztási képezetek által megadott jutalmazás/büntetés és feladat mennyire kivitelezhető. Tehát, hogy a kiválasztási képezetek mennyire felelnek meg a kivitelezési környezetüknek.
A kivitelezési képezetek és a valóság közötti viszonyt három tényező határozza meg. Az első tényező, hogy azoknak a kívánatoknak a kivitelezése, amelyek a kivitelezési képezetek mentális tartalmában találhatóak, mennyire alkalmas a kiválasztási képezetek által megadott jutalmazás/büntetés és feladat megvalósítására (a megvalósításra irányuló kívánat kivitelezésére). Tehát, hogy a kivitelezési képezetek a kiválasztási képezetek kivitelezése szempontjából mennyire felelnek meg a kiválasztási képezetek kivitelezési környezetének. A megfelelés mértékét itt növeli, ha a kivitelezési képezetek mögött ott áll a kiválasztási képezetek kivitelezésének kívánata, illetve ha a kivitelezési képezetek mögött ott áll a kiválasztási képezetek kivitelezési környezetének ismerete. De a megfelelés mértéke a véletlen egyezés révén is növekedhet. A második tényező, hogy azoknak a kívánatoknak a kivitelezése, amelyek a kivitelezési képezetek mentális tartalmában találhatóak, mennyire alkalmas a boldogság maximalizálására, illetve ha az jelen van, akkor a boldogság maximalizálására irányuló kívánat kivitelezésére. Ezt a tényezőt a nagyobb alkalmasság irányába mozdíthatja a véletlen is. Egyéb esetekben ez a tényező részint a kiválasztási képezetek függvénye, hiszen a jutalmazás és a büntetés közötti választás és az ahoz tartozó feladat kiválasztása kihat a konkrét jutalmak/büntetések megtervezésére. Részint viszont más képezetek és elmebeli funkciók függvénye is, hiszen a konkrét jutalmat/büntetést ugyanahoz a jutalom és büntetés közötti választáshoz és ugyanahoz a hozzá tartozó feladat kiválasztásához többféleképen is megtervezhetjük. Az egyik ilyen képezetben található kívánat a boldogság maximalizálásának a kívánata, ami nemcsak a kiválasztási képezetek által közvetítve állhat a kivitelezési képezetek mögött, hanem közvetlenül is. Az, hogy a kivitelezési képezetek kivitelezése mennyire hatékonyan maximalizálja a boldogságot azt mutatja meg, hogy a kivitelezési képezetek a boldogság maximalizálásának a szempontjából mennyire felelnek meg a boldogság maximalizálása kivitelezési környezetének. A megfelelés mértékét itt növeli, ha a kivitelezési képezetek mögött közvetlenül ott áll a boldogság maximalizálása kívánat, illetve ha a kivitelezési képezetek mögött ott áll a boldogság maximalizálása kívánat kivitelezési környezetének ismerete. De a megfelelés mértéke a véletlen egyezés révén is növekedhet. A harmadik tényező, hogy a kivitelezési képezetek által megadott konkrét jutalmazás/büntetés mennyire kivitelezhető. Tehát, hogy a kivitelezési képezetek mennyire felelnek meg a kivitelezési környezetüknek. Mert igaz ugyan, hogy a kivitelezési képezetek mentális tartalmába még a mozdulatokat irányító mozgásrutinjaink is beletartoznak, de még az sem biztos, hogy ezek a képezetek megvalósulnak. Egy megkötözött vagy levágott kar például képtelen úgy ütésre vagy simogatásra mozdulni, ahogy a mozgásrutinok vezérelnék.
Az, hogy a jutalmazás/büntetés idomító vagy nevelő jellegű semmit nem mond arról, hogy a felmérési, a kiválasztási és a kivitelezési képezetei mennyire felelnek meg vagy nem felelnek meg a valóságnak. A tanár akkor is ráültetheti a diákot az ellopott dologra, ha a diák a nyomorában vett el némi aprópénzt a tízóraira, attól a társától, akit vele ellentétben valóban az elfajult önzés jellemez. Ennél a példánál a büntetés nevelő jellegű, de a felmérési képezetei a valóságtól idegenek. Illetve a tanár akkor is felpofozhatja a diákot, ha a gazdag diák elfajult önzésében meglopja nyomorgó társát. Ennél a példánál a büntetés idomító jellegű, de a felmérési képezetei a valóságnak megfelelnek.

7. A jutalmazás és a büntetés viszonya a cselekvésbeni korlátozottsághoz/kibővítettséghez

A jutalmazás/büntetés a cselekvésbeni korlátozottsághoz vezet annyiban, amennyiben bizonyos cselekedeteket, amelyeket egyébként végrehajtanánk, a jutalmazás/büntetés hatására nem hajtunk végre. Emellett a jutalmazás/büntetés a cselekvésbeni kibővítettséghez is vezet annyiban, amennyiben bizonyos cselekedeteket, amelyeket egyébként nem hajtanánk végre, a jutalmazás/büntetés hatására végrehajtunk.
A cselekvésbeni korlátozás három szinten mehet végbe. Az első szinten a cselekvő még nem hiteti el magával a jutalmazásra/büntetésre válaszolva azt, hogy a cselekedetet nem a jutalmazás/büntetés miatt nem hajtaná végre, s még bátorsága is lenne a jutalmazással/büntetéssel szemben a cselekedet végrehajtásához, de a büntetés megvonja tőle azokat a környezetben létező lehetőségeket, amelyek a cselekedet végrehajtásához szükségesek lennének. Ha egy embertelen tábornokot lefokoznak, akkor az hiába küldené értelmetlenül a halálba továbbra is a katonák ezreit, az alacsonyabb rendfokozata miatt ezt már nem teheti meg. A második szinten a cselekvő még mindig nem hiteti el magával a jutalmazásra/büntetésre válaszolva azt, hogy a cselekedetet nem a jutalmazás/büntetés miatt nem hajtja végre, de már nincs bátorsága a jutalmazással/büntetéssel szemben a cselekedet végrehajtásához. Ha egy egyetemista csak az iskolában használhatónak tekinti a tananyagot, attól még megtanulhatja ezt a tananyagot, s feladhatja a szakterületen használhatónak tekintett szerzők műveinek megtanulását pusztán azért, mert jó jegyeket próbál szerezni és megpróbál rossz jegyeket nem szerezni. A harmadik szinten pedig a cselekvő már ahoz sem elég bátor, hogy a jutalmazás/büntetés általi befolyásoltságával szembenézzen, s a jutalmazásra/büntetésre válaszolva elhiteti magával azt, hogy a cselekedetet nem a jutalmazás/büntetés miatt nem hajtja végre. Ha egy 9 éves kislány "felelőssége teljes tudatában" kioktatja 5 éves öccsét arról, hogy az ne játsszon a szülők könyveivel, akkor anélkül engedelmeskedik a szülői jutalmaknak/büntetéseknek, hogy erről tudomása lenne. A korlátozás módszere az első szinten a környezetben lévő lehetőségek megváltoztatása (a külső korlátozás), a második és a harmadik szinten az érzelmek figyelmeztető tartalmak általi befolyásolása (a belső korlátozás).
A cselekvésbeni kibővítés három szinten mehet végbe. Az első szinten a cselekvő még nem hiteti el magával a jutalmazásra/büntetésre válaszolva azt, hogy a cselekedetet nem a jutalmazás/büntetés miatt hajtja végre, s még bátorsága is lenne a jutalmazással/büntetéssel szemben a cselekedet végre nem hajtásához, de a jutalom megadja neki azokat a környezetben létező lehetőségeket, amelyek a cselekedet végrehajtásához szükségesek. Ha valaki a teljesítményére tekintettel fizetésemelést kap, akkor a fizetésemelése lehetőséget biztosít neki például arra, hogy a kertjében olyan fejlesztéseket hajtson végre, amelyekre korábban képtelen lett volna. A második szinten a cselekvő még mindig nem hiteti el magával a jutalmazásra/büntetésre válaszolva azt, hogy a cselekedetet nem a jutalmazás/büntetés miatt hajtja végre, de már nincs bátorsága a jutalmazással/büntetéssel szemben a cselekedet végre nem hajtásához. Ha a munkavezető elbocsátással fenyegeti meg az építőmunkást, akkor az építőmunkás a munkavezetőt ellenségnek tekintve is engedelmeskedhet az utasításainak. A harmadik szinten pedig a cselekvő már ahoz sem elég bátor, hogy a jutalmazás/büntetés általi befolyásoltságával szembenézzen, s a jutalmazásra/büntetésre válaszolva elhiteti magával azt, hogy a cselekedetet nem a jutalmazás/büntetés miatt hajtja végre. Ha egy fiatal fiú a buszon átadja a helyét egy idős asszonynak, közben pedig magában tettét az együttérzéssel indokolja, akkor lehet, hogy valójában a környezet megvetésétől fél, amit azonban nem vall be magának.
A cselekvés jutalmazás/büntetés általi korlátozása nem feltétlenül jelent egyet a szabadság korlátozásával, hanem jelentheti az a szabadosság korlátozását is. Ha valakinek gyermekkorában minden kívánatát azonnal teljesítik, akkor az önkényessé és szétszórttá válik, hiszen nem tanulja meg a figyelmét a célok mérlegelésére és a célok elérésének lassabb folyamatára irányítani. Mi több, ez a szabadosság a kényszerítő erővel fellépő kívánatai révén egyben megkötöttség is, ami korlátozza a cselekvési lehetőségeit. Mert meglehet, hogy akinek gyermekkorában minden kívánatát azonnal teljesítik, az akkor több mindent megtehet mint a társa, ám a társa a korlátozások miatt megszerezheti azt a figyelmet (elkötelezettséget és szabadságot), ami által felnőttként nagyobb cselekvési teret kaphat, például a mérnöki tevékenységben vagy a társas kapcsolatokban. A cselekvési lehetőségeket néha éppen a bővülésük előidézéséhez kell korlátozni.
Ugyanakkor ha van rá lehetőség, akkor a jutalmazást/büntetést el kell hagyni, illetve a nevelő jellegű jutalmazást/büntetést kell alkalmazni az idomító jellegű jutalmazással/büntetéssel szemben. A tájékoztató tartalom inkább össze tud kapcsolódni az ésszerű belátással, mint a puszta figyelmeztető tartalom, s ennyiben a jutalmazás/büntetés nélküli nevelés vagy a jutalmazás/büntetés nevelő hatása a szabadságot is hatékonyabban segíti elő a jutalmazás/büntetés idomító hatásánál. Továbbá a jutalmazással/büntetéssel olyan reprezentációk követésére kell késztetni, amelyek az ésszerű belátáson alapulnak, s így késöbb sem fognak ellentmondani az ésszerű belátás eredményeinek, nem idéznek elő konfliktust akkor, amikor valaki a valóság elfogulatlan vizsgálata által próbál a beleidomított/belenevelt reprezentációkhoz viszonyulni.

8. A jutalmazás és a büntetés a közfelfogásban

A közvélemény egységes abban az elképzelésben, amely szerint a jutalmazás/büntetés kizárólag idomító jellegű lehet. Az idomító jellegűnek tekintett jutalmazással/büntetéssel kapcsolatban két további elterjedt elképzelés is van. Az egyik, hogy a gyermeket nem idomítani, hanem nevelni kell, s így mindenfajta jutalmazás/büntetés káros. A másik, hogy a társadalmat a normákhoz való igazodás tartja össze, aminek eléréséhez a gyermeket a jutalmazás/büntetés által kell idomítani.
Az eddigiek alapján felmérhetjük, hogy a három elképzelés mennyiben felel meg és mennyiben nem a valóságnak. Az első elképzelés megfelel a valóságnak annyiban, amennyiben felismeri, hogy a jutalmazásnak/büntetésnek minden esetben van egy idomító hatása, de nem felel meg a valóságnak annyiban, amennyiben nem ismeri fel a jutalmazás/büntetés nevelő hatásának a lehetőségét. A második elképzelés megfelel a valóságnak annyiban, amennyiben felismeri, hogy a jutalmazás/büntetés idomító hatását az egészséges minimumra kell csökkenteni, de nem felel meg a valóságnak annyiban, amennyiben nem ismeri fel a jutalmazással/büntetéssel végzett idomítás teljes megszüntetésének káros következményeit. A harmadik elképzelés megfelel a valóságnak annyiban, amennyiben felismeri, hogy a jutalmazás/büntetés által végrehajtott idomítás teljes megszüntetése egészségtelen, de nem felel meg a valóságnak annyiban, amennyiben nem ismeri fel a nevelés egészséges maximumára való törekvés szükségességét. Természetesen annyiban, amennyiben a második és a harmadik elképzelés az első elképzelésből ered vagy magában hordozza azt, az első elképzelés valóságnak megfelelése és meg nem felelése a második és harmadik elképzelés valóságnak megfelelése és meg nem felelése is.

Ritter Teodor, 2005.11.09.
[válaszok erre: #2] (TÉMANYITÓ)
  
 

A jutalmazás és a büntetés

(üzenet: 4, Tudomány)
 
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.0054800510406494 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Segítség
  Netboard Bt. © 2001-2023. E-mail