Mi legutóbb úgy mentünk, hogy sprint a szántóföld széléig hevederen vontatva o tekeréssel. Onnan elengedtem és szabadon futott a bicikli előtt domnak fel, dombnak le, illetve egy hepehupás mezőre is átmentünk szintén így. (Ebben készültem én ki...)
A végén ismét hevederre került és sprint haza.
Ha erősítés a cél, akkor nyilván nem kell nagyon belehalni, sokszor elég ülni, kormányozni és hagyni, hogy a kutya dolgozzon. Persze jó, ha a féken végig ott kéz, mert bármi felugorhat, vagy közbejöhet, illetve olykor azért is kell , hogy összhangba hozd a saját lendületed a kutyáéval, így nem lazul be a heveder, ami balesetveszélyes is.
Azért persze bizonyos helyeken és szakaszokon "illik" segíteni kell a kutyát, ahogyan pl. a hajtók is teszik a szánhúzóversenyeken.
Ha többeteknek megtetszene, csinálhatnánk egy boszis szakágat a sportnak!
ez olyan, mint amikor a piti gazdival jártunk ki terepre lovagolni és vittük ugye a kutyákat és mondja, hogy a kutyák sokkal többet futnak, mint mi...!mondom az biztos, mert mi csak ülünk a lovon!
valamit nem jól csinálhat, én nem szoktam max lélekben, mert általában kissé magasabban pörög ilyenkor a vérnyomásom átlag 6kmt nyomunk, sík talaj, 0 tekerés
Én is tervezgetem, hogy készítek Bodzának hámot. Annak idején a Hovimmal húzattam télen szánkót, tök jó dolog az.
Nem tudom miért nem jutott eszembe, hogy bringát, vagy kis kocsit kössek utána.
Igen, én is ezért iktattam be, bár fel kell rá készülni, hogy a kutya később fárad, mint a gazda. Legalábbis nálunk...
Ardo úgy 4-4,5 km után kezd némiképp lassulni, de még ezután is irigylésre méltó gyorsasággal regenerálódik (kb. 15-30 perc)
ezen is van két oldalt karika, de feleslegesnek tartom ehhez. a póráz így sem ér hozzá a kutyához, magasan van rögzítve, a középső karika pedig pont középen van, úgyhogy a balansszal sem lehet gondja
amit még kipróbálnék, az a specko canicross hám - de még megvárom, hogy Viki mit talál ki a saját kutyájára, aztán döntöm el, váltok-e
Ismerős feeling!!! Ardo továbbra is imádja. Totál lázba jön, mikor látja, hogy megyünk, a múltkor már úgy ugatott indulás előtt, mint az igazi szánhúzók.
Engem minden alkalommal megdöbbent, hogy mennyire szereti. Mikor indulunk, fülig érő szájjal vigyorog és minden erejét megfeszítve kilő, alig bírok a bringán maradni. Legutóbb 23-25 km/h-ig hagytam száguldani, aztán fékeztem (véget ért az út).
A mi hámunkon szerencsére mindkét oldalt is van csatlakozási lehetőség. Én erre szerkesztettem egy speciális, két karabineres pórázt. Ezzel szoktunk menni. Hihetetlen, hogy szinte azonnal megszerette a dolgot. A biztatásra azonnal reagál és még visszafelé, fáradtan is mindent belead. Nem tudom, honnan ez a lelkesedés, talán az "együttfutás" élménye adja, mindenesetre tényleg klassz!!!
dehogynem. főleg a hetven rugós fotógéppel a nyakamban azért is lett ilyen vérszegény a videó, folyton lassítottam a kutyát, meg ő is érezte, hogy bizonytalan vagyok... de azé sikerült belevágni egy kis igazi vágtát is amúgy leginkább abban a tempóban nyomja
bár anno amikor megpendítettem a dolgot nem volt kifejezetten nagy az érdeklődés, de azért én csak fárasztanám a népet a frissen összevágott BIKEJÖRING videjónkkal kitartás, nem kell végig félrebiccentett fejjel nézni
Elküldve: 2010-09-25 20:40:14, 
Nagyon bátrak vagytok 
