Elköltöztünk Ajkáról egy közeli kis faluba, ahol vettem egy kis házromot, hogy Claire-nek ne kelljen visszamenni a pesti panelba.
Sajnos munkahelyet is kellett váltanom, ide most nem vihetem őt magammal. Ezt eleinte nagyon rosszul viselte, kétszer átjött a bezárt ablakon utánam, aztán az ajtót bontotta úgy, hogy a kis mancsát napokig kezelgetnem kellett. De egy hét alatt megszokta, hogy heti 40 órát egyedül tölt, aztán kertje van, és kirándulás! (Mert persze a házban tölti a munkaidőmet, nehogy a kertben valami baja legyen.)
A spot-on cseppek ellenére babéziás is lett, de hála a gyors orvosi közbeavatkozásnak, mára kigyógyult.
Úgyhogy ismételten haladunk egy újabb boldogságos korszak felé.
Claire, a fullosan elkényeztetett Tündérkislány bejelentkezik...
Nem kell megijedni, ez a sanyarú sors nem az otthoni létezése... Ő így dolgozik velem.
És már felszabadultan száguldozni is tudunk, ilyen szar helyeken kirándulunk hétvégenként:
Az ágy továbbra is jól használható felület:
Szóval a zeb rendkívül hátrányos helyzetű, megmentésre vár!
Borának igaza volt mindenben vele kapcsolatban. Iszonyatosan intelligens, én pedig imádom és mindent megengedek neki, amit jól ki is használ. De boldog, biztonságban érzi magát, és igazán jó húsban van!
betty78 4383. Elküldve: 2009-12-06 10:06:44 [60.]
--------------------------------------------------------------------------------
Hát, ez csakis azért fordulhatott elő, mert szegény Plüsst (ő a nyúl) el kellett vinni a doktornénihez, és Claire-nek megígértem, hogy mostmár sosem hagyom egyedül. Így alakulhat ki egy ilyen szombat délutáni program. Kárpótlásul elmentünk utána a Fresibe is, ahol választott magának Mikulás ajándékot.
BJuli 4380. Elküldve: 2009-12-05 19:31:37 [63.]
--------------------------------------------------------------------------------
Bettyvel és Claire-rel találkoztunk, egy beteg nyuszit kísértek a FeliCaVetbe és híreket is kaptam Bakterről!
Angyalbogár már szépen alszik velem is. Amúgy meg ilyen tündérke:
Néha már játszik is (ha normális gazdira találunk, aki nem szarkázza össze magát attól, hogy Claire első körben hörögve rongyol neki a kutyájának)! A mai termés (a hátsó folt ő):
Barnabás is jól van, nemsokára jön Orsidoktornéni a gyógyszerével, és megtekinti mindkettőjüket.
Basszus, akkor le kell költöznöm a földi kutyafekhelyekre.
(Csak az a baj, hogy mindet Barnabás birtokolja... Mindegy, az utóbbi napokban Claire már velem alszik - szegény kutyának kényszerűségből meg kell szoknia engem is az ágyban...)
Nem értem ezt a kutyát, pedig direkt ágybanalvós helyet kerestünk neki. Lehet, hogy túl kemény vagy túl puha, túl meleg vagy túl hideg, túl kicsi vagy túl nagy az ágy?
Claire mégsem tökéletes.
Sajnos... néha nem akar velem aludni az ágyban.
Félek, megint ki fog törni belőlem a kutyakínzó énem, és erőszakkal bekötözöm a paplanba.
Különben bárhol minden halk szavamra hallgat, de néha, ha az alvásról van szó, füle botját sem mozdítja, mikor könyörgöm befelé az ágyba.
Köszönöm! Claire nekem az Igazi (bár kissé nehéz Barnabás igényeivel összeegyeztetni az övéit - de ez az én problémám, s megoldom), s majd meglátjuk, neki is Igazi leszek-e én. Mindenesetre mindent el fogok követni, hogy boldog legyen!
Örülök a fejleményeknek. Claire-t mindenki szerette, mindenki öröke akarta fogadni.
Viszont Claire mindíg maradt, mert egyszerűen nem leltünk neki olyan közeget, amie biztonsággal, otthon, otthonosan bírtuk volna elképzelni.
Pedig pont ő, az ő előéletével megérdemelte volna.
Hogy most Te meg bírod teremteni őneki ezt a közeget, azt nagyon jó látni. Sok sikert, és sok szerencsét kívánok Nektek!
Hetente járunk (együtt persze) a Fresibe vásárolni, van már neki minden drága hülyesége. Ma fényvisszaverős nyakörvet kapott (merthát fekete ő, kell), meg szárított marhagégét (ami vacsi utáni desszertnek nagyon bejött).
Ma a Hajógyári szigeten voltunk, holnap a Gellérthegyre megyünk.
3. nap. Eszik, mint a gép. Reggel, este egy nagy tál száraztápot - kis marhahúsleves kockás lötyibe beáztatva( plusz egy-egy adag kutyaBéres-csepp). Tán elmúlik a depressziós agár-kinézet.
Ma már kesztyűvel is játszott lent.
Hát, nem akarom elkiabálni, de lekopogom... Az első (mai) 10 órás etapot túléltük. Semmi vau, semmi rombolás.
Sajnos a kislány még nagyon bizonytalan, így sokszor támad. De póráz nélkül sétálunk, nem mozdul mellőlem.
Barnabást már bepróbálta (ellentétben a menhelyi viselkedésével, ahol jól bevédte a többi kutyától - dehát ez egy másik szitu), így az első (remélem utolsó) fejleüvöltés is megvolt.
A kisállatok iránt semmi érdeklődést nem mutat, szerencsére.
És továbbra is finnyagép, bár remélem, ha végre érzi majd az állandóságot, megjön az étvágya.
És az ágybanalvás is jól működik, bár csak a második éjszakán.