-Drága, rugalmatlan: évtizedekre leköti a tőkét, közben átállás új technikákra nem lehetséges.
-Nem nyereséges, nincs energiatöbblet, (ha lenne, nekünk fizetnének a szemétért, a „hulladékhasznosító” szépítő kifejezés).
-Az égetőig hosszabbak az utak, mint a decentrális szemétkezelésnél; több gázolaj fogy, zaj és szennyezés betegíti a szállítóutak mentén lakókat.
-Föltárás: semleges, stabil anyagok (nehézfémek, műanyagok) égetéskor vízoldékonnyá, tüdőre veszélyessé válnak (dioxinok, furánok).
-Az égető szennyvize tovább terhel, a por/salak elhelyezése újabb probléma.
-További fogyasztáshoz, szemétnövekedéshez vezet (visszaváltható helyett egyutas göngyöleg), agyoncsapja a szemétmegelőzést, szétválogatást (becsapják a szortírozó lakosokat: összeöntik és elégetik a papírt, flakonokat).
-Minden Großtechnik: erőmű, szennyvíz-, kutató-óriásprojekt környezetterhelő, energia-veszteséges; nem a fogyasztó lakos kéri, hanem a nevében rendelik meg.
-Korrupció, kartell veszélye (lásd Köln 1999; politikai eszköz lehet, óriásvállalatok híznak, nő a szegény/gazdag-szakadék; sebezhetőség, kiszolgáltatottság, embertelen technika)
(Köln, 1984)