A dübörgésre mondjuk számítottam, tudtam, hogy végig lesz dobolva, emiatt volt, hogy az Angels And Demons dobszólója annyira bejött. Amikor nagy ritkán :) egy-egy vagy csak kevés hangszer szólt magában, esetleg az a pár csendesebb, nyugodtabb darab ment, akkor nem hallottam zajosnak a produkciót. A teljes hangkavalkádokból viszont alig tudtam kivenni a főmotívumot, az összhangzást, mintha csak egyben zúgott volna a csarnok, holott korábbi koncertfelvételekről hallgatva is olyan jól szólnak a tételek, hát még arról, amit a koncertszünetben külön meg lehetett venni, mint letölthető "Hans Zimmer Live - Intro Medley" tétel.
Így aztán várom én is egy DVD megjelenését, hogy újra nézzem, és jobb minőségben hallhassam.
Én egyébként az Angles And Demons és az Interstellar élményét vártam legjobban. Az előbbinél az előadásmód hangszerelés adta elképzelése megfogott, míg utóbbi kifogástalan volt, nem zúgott úgy.
Az igazán kellemes meglepetés persze a Thin Red Line volt, viszont az Inception, Batman és főleg az Amazing S. ébresztett rá, hogy ennek a koncertnek ez lenne a lényege már az első perctől kezdve, így ebből a szempontból meg ezek voltak a legjobbak :)
Bevallom én itt még sose voltam koncerten, de haverom többször is, ő még az előadás előtt mondta, hogy készüljek fel arra, hogy borzasztó az akusztika itt. Nekem is több számnál volt probléma, hogy a dübörgést hallottam, de pl. hiába világították meg a kórust, semmi énekhangot nem fedeztem fel.
Még valami: Ugyanerről a koncertsorozatról korábbi felvételeket hallgatva sokkal jobban szól az egész, mint itt a stadionban, sokkal kivehetőbb a zene, de közben a hangszerelés zúzás-központibb megközelítése sem zavaró. Így lett volna hibátlan. Nem tudom, mivel volt a gond, hogy itt nem volt olyan a hangzás...
Fényképezőgépet nem lehet bevinni... volt nálunk is, mondjuk nem lett használva, végülis a zenére figyeltünk, viszont ez az egész az Interstellar-nál volt a legjobb: mintha csak a show része lett volna, hogy a földön láthattuk a csillagos eget, olyan szépen villogtatok odalent :) néha kialudt egy csillag, olykor másik született odébb... szép látvány volt, de úgy értem, tényleg.
Ejha, bajban (illetve egyedül) leszek szerintem a Hans Zimmer koncerttel kapcsolatos véleményemmel (bár elég összetett, és azért igyekszem kimagyarázni majd magam mindenből, amibe belemegyek) :)
1. Elképzelhető, hogy rossz helyen ültem (206).
2. Menet közben elég hamar már azon kezdtem el agyalni, hogy erről most akkor mifene élménybeszámolót írhatnék :) A Crimson Tide-tól kezdve ugyanis (ráadásul egyre jobban) az fogalmazódott meg bennem, hogy ez az előadás 60, majd szépen lassan 70-75-ig felkúszva 75% zaj, 25% zene.
Viszont a legvégére egészen más lett a szemléletem (már ami a beszámolót illeti), és nem azért, mert az összképre kellett várnom, hanem mert megtaláltam Zimmer és az én hibámat...
Így most ezen új szemlélet alapján kezdeném el az írást, hogy miként éltem meg ezt az egészet:
Azt tudtam ugyan, hogy át lesz, át is kell hangszerelni a HZ filmzenéket egy ilyen előadás alkalmán, és azt is tudtam, hogy így, sőt, volt róla előzetes képem, fogalmam más-más korábbi videók kapcsán. De ettől függetlenül egy filmzene koncertre készültem, egy filmzene koncerten ültem be, eszerint hallgattam. És ez (főleg a koncert második felére derült ki) hatalmas hiba volt.
1. Hallgatom, hogy mifenét műveltek a Madagascar aláfestésével... Alig hallottam ki belőle azt a szép, vidám hangulatát. A Crimson Tide meg majdhogynem felismerhetetlen volt még úgy is, hogy egyértelmű volt, hogy melyik tételt játsszák belőle. Az Angels And Demons esetében már derengenie kellett volna, hogy mi ennek a zúzó koncertnek a lényege. Valamelyest éreztem is, de na, nem így készítettem fel magam :) Lényeg, hogy ettől függetlenül szerencsére a dobszóló rész zseniális volt (szeretem, amikor egy előadáson, másképpen, tovább cifrázva, jobban srófolva a közönséget, adják elő a zeneszerzők, együttesek a műveiket.
Na, mondom, ez így csak zaj, legalábbis zajnak hat.
2. A második felvonásnál jöttem rá, méghozzá az Amazing Spiderman-nél, hogy elhibáztam a hozzáállásomat, hiszen mégis robbantásra kellett volna készülnöm :) úgy értem, túlzó zenei zúzásra :) "rock"koncertre.
Hozzáállás ide-vagy oda, az Acélember zenéje még kevésbé tetszik, mint amennyire eddig se. Az a zene akármilyen szemszögből is, ezen a koncerten végig csak ebből állt: nyíííííííí.... :D
Túl sok mindent akartam volna mondani az egészről, így elég összeszedetlen lett, lényeg, hogy ez egy olyan fajta konccert, amire kétszer kell elmenni, hogy be lehessen ülni rá úgy is, mint őrjöngő :)
A programot előre olvasva azt mondtam, hogy a Thin Red Line helyett a Tears Of The Sun-t adnám elő, az előbbit nem igazán ismerem, viszont ez lett a legkellemesebb csalódás. Engem egyáltalán nem zavart, hogy ennyire lassan, monoton, mégis lenyűgöző módon építkezik fel (Ravel Bolero-ja is ilyen, kiteljesedésében legalábbis az ugrott be róla). A True Romance helyett/mellett viszont jöhetett volna egy jó kis autóversenyes szekció Days Of Thunder-rel és Rush-sal megspékelve :)
Ezt leszámítva kiválóan lettek válogatva az életmű momentumai, ráadásul a ráadás zenéhez ennél jobbat nem is találhattak volna ki.
Utolsóként visszakanyarodva a legelső megjegyzéshez: lehet, hogy rossz helyen ültem, de nekem ez zajos volt (és nem a hangerőre értem).
Igazából ha kijön egy új filmzene, akkor le szokott pörögni nálam, szóval képben vagyok az újakkal is, csak kevésnek adatik meg egy második hallgatás is. :)
Bár jelen pillanatban a Starship Troopers 2 lemezes deluxe izgat fel, így közel 20 év után épp ideje volt normális formában kihozni. Már csak egy Armageddon complete score kellene, nekem legalábbis. :)
Véleményem szerint a szakmai siker nem egyenlő a szakmai tudással.
Egy Djawadi vagy Jablonsky gyertyát se tarthatna se Folknak se McNeelynek, tök mindegy, hogy milyen ratyi filmekhez írtak zenét, ez a tehetségükből semmit sem von le, ugyanúgy, ahogy a sikerfilm zeneszerző sem lesz tehetségesebb attól, hogy százmilliókat hoz pl. a Transformers 567. része.
Mellesleg ahány ember annyi szájíz, nekem pl. Desplat (bár elismerem a tehetségét) dögunalmas.
A Zimmeres hozzászólásodhoz meg annyit mondanék csak, hogy 20 éve vagyok Zimmer rajongó, szerintem nem én vagyok az, akinek annyit se ér, hogy letöltsem...
Srácok, nem is tudom miért nem említettem eddig. Olyan helyen dolgozom, hogy a kezembe került egy példány a Hajnali láz című film zenéjéből, Pacsay Attila által komponálva. Ha esetleg valakit érdekel, akkor mammutmail-en átdobom. Akár kritika is jöhet belőle, bár egy műanyag tasakba van bedobva, számcímek nuku meg hasonlók... :) Egyébként kurva jó zene...
Felrobbant a fórum, hogy odavagytok Zimmerért :) Na jó nem mindennapi esemény, azt elismerem, de én jelen körülmények között sajnáltam volna pénzt kiadni rá. Sokkal inkább egy Gyűrűk Ura koncertre nevezek be helyette. Persze azért ha jóval olcsóbb jegyekhez lehetett volna hozzájutni és mondjuk két hónap múlva lett volna, ki nem hagytam volna én se :)
Igen, sanszos, hogy én voltam, mert egy ismerősömmel találkoztam, és senki sem jött velem szemben, aki hozzám hasonlóan fel-alá rohangált volna a szünetben, mint a mérgezett egér.:D Basszus! Eszközölhettünk volna szünetben egy kisebb filmzene.netes találkozót.:/
[előzmény: (23510) Bíró Zsolt, 2016-05-12 15:31:31]
Nézd, nem akarok belemenni nagyon, mert tényleg értelmetlen a vita, de egy megjegyzés. Megnéztem neked mindkét úriembert a neten, lévén Joel McNeely-ről annyit tudok, hogy a Varése kiadott egy Psycho meg egy Out of Africa zenét, amit ő vezényel, Robert Folk meg a Rendőrakadémia zenéjét írta.
Na már most Folkról 1977-től , McNeely-ről pedig 1987-től vannak nyilvántartva filmek. Az összes egy kalap szar úgy ahogy van. Lehet, hogy jó zenét írtak hozzá, kétségtelen, hogy ezt nem tudom, de azt gondolom, hogy azért az RC-t, vagy Zimmert hibáztatni mert nem futottak be, nevetséges. Elhiszem, hogy a sok Paladinnak csípi a szemét amit Zimmer csinál (és tényleg nagyon-nagyon sok szart tol ki magából ez kétségtelen), de azért nagyon sokan mindig is a kuka alján voltak, Zimmertől függetlenül. Az, hogy te vagy más hallgatja és imádja őket az egy dolog. Az RC még sehol nem volt, amikor ezeknek az embereknek már nem sikerült kitörni...
Amúgy jó személyesre sikeredett nem akartam ne haragudj, csak tudod sok filmzene szerető emberrel találkoztam, akik le vannak ragadva 20-30 évvel ezelőtti dolgoknál és fingjuk sincs ki egy Desplat vagy egy Powell... Williamset meg Goldsmith-t hallgatnak és csak annyit tudnak mondani, hogy ők az istenek és Zimmer annyit se ér, hogy letöltsék... Ez meg mindig felbasz agyailag :)
Ha már telefon, nekem szerencsém volt, mert előttem senki nem kamerázott, viszont a közvetlenül mellettem ülő igen, de az ugye nem volt zavaró. Néha fél szemmel odasandítottam, hogy mit csinál, és a srác a telefonján keresztül nézte a koncertet. Na ez a legalja szerintem. Ja nem, a legalja a dumálós népség volt, de szerencsére a hangerő elnyomta őket a francba. :)
Egyébként nagyon halkan mondom, de nekem is volt két olyan pillanat, amikor úgy voltam vele, hogy jó, akkor haladjunk már tovább. Azt meg még halkabban mondom, hogy Az őrület határán eleje volt kifejezetten ilyen. A vége már katarzis volt, de az eleje szerintem ehhez a koncerthez mérve túl hosszúra lett hagyva. Ráadásul én szeretem is nagyon ezt a zenét, meg ismerem is, de a többség szerintem most hallotta először, na ők mennyire unhatták bármennyire is szép. Illetve a Da Vincit sem éreztem annyira erősnek, bár az is nagy kedvencem. Az Angyalok és démonok viszont már nagyon rendben volt.
Magamon is meglepődtem, hogy olyan részek tetszettek viszont, amikről nem gondoltam volna: Karib-tenger 3, Pókember, bár ezeknél volt a látvány is a legerősebb, lehet ez is közrejátszott. Electro témája pedig gyakorlatilag arra született, hogy ilyen körülmények között előadják, nálam ez volt a csúcspont, tökéletesen lett átírva koncertre. Ezeknél tényleg legszívesebben felállva tomboltam volna, így is vertem finoman az ütemet a combomon, amit lehet páran nem néztek jó szemmel, de hát ez mégsem egy Bartók koncert volt. :)
Az Interstellar és Inception meg nem véletlenül maradt a végére, amit azokkal összehozott, azt tényleg nem lehetett volna már felülmúlni.
Szerintem sokan arra számítottak, hogy a koncertnek inkább komolyzenei tónusa lesz, de én speciel pont egy ilyen zúzásban reménykedtem, így a kicsit túltolt dobok sem zavartak.
Remélem valamikor majd megjelenik a koncert CD-n, DVD-n, mert ezt újra át kell élni.
kicsit offolok, de hányingerem van ettől az okostelefon buzerálástól. előttünk ült egy 4 fős család, akik a koncert előtti fél órában 3 mondatot szóltak egymáshoz. mindegyik gerincferdülve böngészte a fbot. az egyik ilyen mondat az volt h nézd anya, most értesített a fb h kezdődik a zimmer koncert, le ne késsük. és nagy kacarászás. öhöhöhöhöhöh.
ami viszont tetszett h a környékemen hallottam susmogni a trackek címeit, tehát szerencsére nem csak divatmajmokból állt a közönség :D
A trailer zenéket is nagyon bírom, de elég egy kaptafára készülnek, ha kedvem támad egy kis 'zúzásra' akkor végigpörgetek egy TSFH albumot és rendben vagyok.
[előzmény: (23516) Bíró Zsolt, 2016-05-12 15:44:20]
Igen talán a Ti facebook bejegyzéseteket láttam, hogy valami ásványvíz reklámnak ír zenét, botrányos!!! Egy Trevor Jones, komolyan, no comment...
Ameddig bármelyik RC klón szállítja a 100+ milliós filmekhez a semmilyen zenéket, addig ekkora tehetségek meg elvesznek.
[előzmény: (23517) Bíró Zsolt, 2016-05-12 15:49:11]
A legdurvább eset Trevor Jonesé, aki az egyik legnagyobb tudású szerző (kábé Patrick Doyle-lal áll egy szinten), erre ciki módon napjainkban reklámzenét kénytelen írni.
Kulisszatitok: megpróbáltuk vele többször is felvenni a kapcsolatot, de nem áll kötélnek. Mintha csak rossz tapasztalatai lennének a filmezéssel kapcsolatban, és igyekezne feledni, mi meg sebeket tépnénk fel egy interjúval.
Akkor megnyugodtam, mert trailerzenéknél nem lenne azért minőségi csere. :)
De a videójátékok zenéi tényleg törnek fel (mint film esetében a tévésorozatok), nem véletlen, hogy pár éve már én is listázom őket az évértben.
Így van, srácok, jól írjátok, a mértékkel van gondom nekem is. Nehogy már félórákat rögzítsen ugyanaz az ember úgy, hogy a mögötte ülőnek a videózó telefonja mellett/felett kelljen nézni az előadást. Lépcsőzetes ülésrendnél mindegy, de vízszintes terepen ne kelljen már fejeket ÉS kamerákat is "kerülgetni", hogy láss.
Épp azt beszéltük az előbb, hogy a fószer előttem, aki többet elő sem vette a telefonját, lehet, hogy még most is úgy veszi fel suttogva, és a nyílt utcán körültekintve, hogy "mondjad gyorsan, most nem tudok beszélni".
A videojáték zenék felé fordultam, mert -hangsúlyozom: véleményem szerint- fényévekkel minőségibb manapság a videojáték zeneipar, mint a filmzeneipar.
Persze sok filmzenét hallgatok, de egy kezemen meg tudom számolni évente hány olyan pörög le, ami számomra emlékezetes.
A nagy öregek lassan nincsenek, a fiatalok közül pedig kevesekben látok utánpótlást. Miért nem csinál egy jó akciózenét Joel McNeely vagy Robert Folk? Ja, hogy nem RC szerzők, ájj, akkor értem...
Igazából ez egy borzasztó hosszú és vitára igencsak alkalmas téma, emiatt pedig inkább pár pofa sör mellé való, mintsem itt lekörmölni xy sorban.
Elküldve: 2016-05-13 09:45:52, 
