Húúúbazz egy jogos :D Hát a Lalaland-os akciókat már figyelem folyamatosan az legalább ki is írja, hogy az aktuális épp meddig tart... De a hírlevélre nem gondoltam volna :D Regisztrálok köszi :D
hírlevélnek hívják az ilyesmit :D nem jött össze érdeklődés hiányában, nekem meg nem volt hirtelen 100 dollárom, hogy pl az intradás hiányosságaimat pótoljam. mellettük a lalaland meg a quartet szokott gyakran akciózni, az intrada és a varése pedig évente egyszer vagy kétszer.
Az emlegetett N.A.G.Y.B.Á.C.S.I.-t korábban már megnéztem, de nem jött be, viszont attól még elég stílusos volt, bár a zenéjéből így sem maradt meg bennem semmi (talán annyira rányomta bélyegét a film). Így viszont utólag megkövetem, vagy talán megkövezem magam :) hiszen a zenének nem adtam semmi esélyt. Hamarosan pótolom, de majd csak a sürgősebb :) Dirk Gently után.
Akkor íme, továbbra is Pembertonnál maradva.:) Személy szerint már kezd kiakadni a coolság detektorom a zenéire. De ez még bőven remek és az alábbi Desperate Romantics-szal nagyban rokonítható, ahogy leginkább ez feleltethető meg Az U.N.C.L.E. embere zenei előképének is, legalábbis az eddig hallottak alapján. Első hallásra ez is 8/10, de fog ez még feljebb is menni. A főtéma pedig zseniális.
Jaja, az bizony.:) Szerintem fog ez még feljebb is menni, csupán az első benyomások alapján 8. Egyébként még a múltkor emlegetett The Awekeninget hallgatom tőle. Ugyan a közepén leül egy kicsit az album, de elképesztően zseniális, ez pedig az abszolút katarzis:
Minden évben fel szoktam jegyezni a korábbról megismert műveket is az aktuális esztendő terméseként, és most megtaláltad nekem a legjobbat :) Legalábbis egyelőre nem hiszem, hogy ez felül lesz múlva ebben a kategóriában (hiába, hogy még csak február van).
Egyébként Vladimir Cosma emlegetése miatt estem neki, ebben a stílusban viszonylag keveset hallgatok, és olykor kifejezetten jól esik, bár jó kérdés, hogy vajon csak amiatt, mert kevés ilyen van a lejátszómban? Jöhet még hasonló!
Hűűű! :) A 4.-nél tartok, és remélem, hogy sosem fog véget érni az album :)))
Biztos, hogy csak 8 pontot akartál adni rá? ;)
No, majd kiderül... Nem várom, de kivárom a végét :)
Folytatom az ismerkedést Daniel Pemberton munkásságával és ámuldozom, hogy egy-egy filmhez vagy miniszériához milyen igényes munkákkal állt elő. Kicsit úgy vagyok vele, mint a brit színészekkel: mindegy milyen filmhez vagy sorozathoz adják a nevüket, képtelenek a rossz vagy a középszerű teljesítményre. Így vagyok ehhez a két BBC miniszériához írt szerzeményével is. Az első ez a 2014-es kém történet, amelyben már felsejlenek Az U.N.C.L.E. embere bizonyos megoldásai, de mivel annak laza hangulatával szemben ez egy rideg kémthriller, így a kifutása is más. Kevésbé markáns, mint az, de már itt is szembeötlő, hogy Pemberton zenei előképeinek olyanokat tekint, mint John Barry vagy Henry Macini és tökéletesen meg is idézi őket. Nem egy maradandó alkotás, de kellemesen elhömpölyög a háttérben. 7/10
Jelen esetben pedig már egy díjnyertes zenéről van szó, ahogy azt a borítón sem restek feltüntetni, de hozzá kell tennem, hogy nem is minden ok nélkül. Egy ilyen kosztümös sorozattól nem egy ilyen könnyed, 60'-as éveket idéző zenét várna az ember, éppen ezért lepett meg és nyert meg magának már az első trackkel a szerző. Rendkívül hangulatos kis score, és ha előzőleg Mancinit emlegettem, akkor itt mellette Morricone, de még inkább Vladimir Cosma stílusával egészült ki a mű. Rendkívül bájos az egész, amelynek a drámai pillanatai is remekül működnek. Alsó hangon is 8/10.
Futott még a "mind rohadtul utáltuk", de aztán ennél a kis udvariasnál maradtunk.
Mondjuk tény, hogy a Birdman csörömpölését a filmzenerajongók nem igazán szerethetik. Az az igazán vicces, amit írtam is az írásban, hogy akik nem filmzenerajongók, na épp azok kiáltották ki minden idők egyik legjobbjának.
A tegnapi, Grammy-díj hírrel kapcsolatban nem értem ezt a mondatot:
"Antonio Sancheznek a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című alkotáshoz írt score-ja diadalmaskodott, melyről kijelenthető, hogy a filmzenerajongókat alaposan megosztotta..."
Megosztotta???
:)))
Talán kiosztotta, vagy kiakasztotta akart lenni a szó, nem? :D
urak (és hölgyek, ha), ma éjfélig ha 100 dollár felett rendelünk a buysoundtraxtől, a postaköltség ingyenes. tekintettel az elharapódzott szállítási költségekre, szerintem ez elég jó ajánlat. nekem egy (esetleg két) tételem van a kosárban, nézzetek körbe, és ha van igény, írjátok meg este 10-ig emailben (siriacusa kukac gmail pont com), én pedig megrendelem szépen.
innen gyűjtögessetek. teszt jelleggel, mielőtt elküldenétek nekem a listát, tegyétek be kosárba, mint ha magatok vennétek, mert egy csomó tételről ilyenkor szokott kiderülni, hogy nincs is nekik.
A kérdés csak az, hogy a történelem megismétli-e önmagát? Morricone 1987-ben A misszió zenéjéért megkapta a Golden Globe-ot és a BAFTÁ-t, az Oscart viszont nem....
Szerintem Morricone vagy Williams. És nem a zenék minősége miatt, hanem koruk és teljesítményük okán. Tudom, ez gázul hangzik, de azért e két muzsika csak az öt jelölt közül emelkedik ki - bár Johannson és Newman műve se kutya - összességében születtek jobb művek.
Elküldve: 2016-02-22 14:27:30, 
