Az árak, na igen. Nekem sincs semmi függőségem, de elég nehéz félrerakni, ha nincs az embernek már több éve hosszútávon munkája (amióta gyűjtöm a filmzenéket, persze). Amikor meg dolgoztam, akkor se kerestem sokat, az alapvető dolgokra (kaja, rezsi) ment el. És a mi marad azt meg félre kell rakni a "munkaszünetre" és ez megy körbe-körbe. Tavaly tudtam némi nemű számítógép alkatrészre beruházni, de ennyi. Szerencsétlen vagyok ilyen szempontból, de ez van.
Az a gond, hogy nem tudnám úgy leszűkíteni a kedvenceket, hogy azt fedezni tudjam. Még ha csak apránként is szerezném be őket.
Az ember minél később kezdi el a gyűjtést, annál nehezebb a választás, hogy mit vegyen, milyen sorrendben (mert a sorrend évekig is húzódhat). Nálam is így volt, ezért inkább (de másodsorban!) tematikusan próbáltam hozzáállni:
1. A nagyon kedvenc filmek zenéi (amiknél egyértelműen a zene is kedvenccé tette a filmet - így volt pl. a BTTF egyértelmű)
2. John Powell minden :) - még mindig hiányos, még akkor is, ha csak a rendelhető CD-k között böngészek.
3. John Williams azon szerzeményei, amik filmként is megragadtak (javarészt Spielberg kollaborációk) - nem azért, mert mást nem szeretnék, hanem azért, mert tőle túl sok albumot kellene venni, arra meg nincs keret (ellenben a Superman-nel szerencsém van, mert azt annyira nem szívlelem)
4. A számomra kifejezetten megtetsző muzsikák (pl. Jerry Goldsmith Link c. filmzenéjéért nem is merem leírni, hogy mennyit böjtöltem, valahogy bevonzott a zene, amikor megismertem, és na, kellett kézzel fogható formátumban, eddig ez volt a legnagyobb kiadás, pedig voltaképp ettől a műtől a polcom sok másik albuma is többet ér)
A fenti másodsort megelőzendően elsősorban pedig (félrebeszélni persze lehet, de) a legnagyobb gond nyilvánvalóan az árak. Az árak azonban talán szubjektívvé tehetők... és most az egyik legnagyobb közhelynek fog tűnni, de úgy voltam vele, hogy amennyit mások tudnak költeni cigarettára, vagy feleslegesen (nem hasznosan) költekezni ruhákra, annyit magam is át tudok erre a fanatikusságra utalni. Nekem ezen a hobbin kívül (ha mondható hobbinak, hiszen nem aktívan művelem, csupán ülnöm kell :) és hallgatnom) semmi más szenvedélyem nincs, sem káros, sem hasznos, szerencsére nem is volt, így tulajdonképpen erre az egy területre kell figyelnem a munkán túl, s a leszokással sem kell bajlódnom, azaz mégis, hiszen van olyan lemez, amire utólag azt mondom, hogy mégsem kellett volna :) (igaz talán 2-3, ha van ilyen a kb. 100-ból, és ez a 100 is bőven a kevés darabszámú gyűjtemények közé sorolható, szóval annyira azért nem kivitelezhetetlen szabadidős elfoglaltság).
És persze nem szabad telhetetlennek lenni. Pl. kifejezetten nagy vadászatot nem kell tartani (John Powell Rat Race-ét mindig figyelem, hogy van-e, de ha nincs, hát nincs, vagy Patrick Doyle Frankeinstein-jét). Valamint nem kell adott szerzőktől mindenre rábukni, mint ahogy James Hornertől nekem megvan a Titanic mindenestül :), meg a Honey, I Shrunk The Kids és kész, pedig tőle is bőven lehetne még szemezgetni. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-02-04 20:08:57]
Régen kb. 30-as darabszámnál készítettem egyet (most az a kép nincs nálam, de) javarészt John Powell animációs filmekhez írt muzsikáiból állt. Jól nézett ki a szőnyegre terített lemezek látványa :) szép színes összeállítás és főleg Powell miatt, s ezért elég egységesnek is hatott. Igaz az első lemezem a BTTF volt, majd a Jurassic Park, aztán azt hiszem a POTC jött, de innentől már tényleg nem tudom a sorrendet :) mindenesetre viszonylag későn kezdtem el a gyűjtést fanatikusságom kezdetéhez képest, így lassan gyarapszik.
Most két külön helyen van a gyűjteményem felesben. Amint egy helyen lesz, majd fotózok egyet ismét :)
Egy album viszont nem lesz rajta. Gulya Róbert Atom Nine Adventures szerzeményét mp3-ban vettem meg, de mindenképp a gyűjtemény része.
Tudom, hogy nem ez a topik célja, de arra gondoltam, hogy tök szívesen megnézném a többiek gyűjteményét fotón... Nem pöcsméregetés, csupán hátha látok valamit ami rájövök, hogy kell vagy ilyesmi..
Egyre szimpatikusabb az importcds :) Pláne a lentebbi hozzászólásod alapján, hogy minden lemez új (és igen, erre a linkelt oldalra értettem, hogy jónak ígérkezik).
Úgyhogy nekik hamarosan egy Lorax-szal kevesebbjük lesz :)
Igen, az árak jóval alacsonyabbak a megszokottnál, én sokszor rendeltem már tőlük, mindig rendben volt minden; annyi csak, hogy mint lejjebb már írtam, a szállítási idő néha eltart három hétig is (általában azért 14-17 napba belefér), míg a SAE-től általában egy hét, másfél hét alatt ideér a csomag.
Viszont úgy láttam, az amerikai posta megint díjat emelt, az Intrada-tól most már 13 $ körül van egy lemez postázása, szóval ilyen árak mellett én inkább vagyok türelmes és spórolok lemezenként akár 2-3000 Ft-ot.
Ráadásul az importcds nem feltétlenül egy csomagként küldi el a rendelt CD-ket, hanem ha rendelek egy raktáron lévőt és egy előrendelhetőt, a raktáron lévőt azonnal postázzák, az előrendelhetőt pedig akkor, amikor megérkezik a raktárukba. Viszont mindez belefér egyetlen postaköltségbe, mivel nem küldeményenként számolják a postaköltséget, hanem rendelésenként!
Annyit még a HTTYD2 zenéjéhez, hogy a német Amazonon szokott lenni (egy ideje folyamatosan volt, most nincs ahogy épp nézem) akció, hogy 3CD für 15 EUR. Abban az akcióban benne van a sárkányos zene is, onnan vettem én is. Szállítással együtt 6e körül szokott lenni a három album együtt. Teljesen angol belül, hibátlan (a németeknél ugye benne van a pakliban a németesítés, nem hittem a szememnek mikor Karib-tenger filmzenét láttam németül :)))
Amazonról még nem rendeltem sosem, ez a linkelt oldal viszont jónak ígérkezik, találtam is rajta olyat, ami érdekel, a Lorax betétdalos verzióját sokat kerestem már :)
Csak nem látom, hogy itt hol jelzik, hogy használt-e vagy bontatlan.
A HTTYD2-ről láttam tokos képet is, szóval arról sejtettem, hogy van más kiadása, de nekem az is a SAE-től jött.
A Pan kapható pl. a brit Amazonon, de, gondolom más európai online boltokban is. A lényeg, hogy ha Európában veszed, figyeld a kiadást és a Sony által kiadottat válaszd.
A HTTYD2 esete más, ott az amerikai kiadás is normál CD, nem CD-R, csak a csomagolás különbözik, az USA-ban papírtokos verzióban jelent meg, itt Európában pedig a hagyományos műanyag tokban. Én azt is a brit Amazonon vettem anno, rendes műanyag tokban érkezett.
Amúgy a Screen Archives Entertainment mellett ajánlom még USA-beli vásárlásra a www.importcds.com nevű helyet is, ahol nemcsak a postaköltség jóval alacsonyabb, de a lemezárak is jelentősen olcsóbbak. A hely egyetlen hátránya, hogy a SAE-nél sokkal lassabb a posta. De ha tudtok várni egy hét helyett kettőt, vagy esetenként hármat, anyagilag mindenképp megéri.
És a Pan az vásárolható valahol (Európában) itt, hazánkban?
Illetve akkor már érdekelne, mondjuk nem néztem utána még, hogy a HTTYD2-vel is ilyesmi a helyzet?
Az idealistának nevezett idézetet nem én írtam :) Tudom, kinek nem inge nem veszi magára, de mivel voltaképpen nagyjából egyetértek ebben Zsoltival, mégis :)
A dolog száz (illetve akárhány) százalékos leírása meg nem állt szándékomban, tehát a WaterTower esetében a "minősítése" szó nem véletlenül volt idézőjelben, jelezve ezáltal, hogy a minősítés, ahogy Zsolti írta: egyszerre lehet negatív vagy pozitív is (hiszen tényleg gondolhatták úgy, hogy így CD-n még mindig jobb, mintha nem lenne egyáltalán), valamint amúgyis van WT kiadványom, és nincs gondom velük.
A SAE pedig pár éve az eddig legjobban bevált rendelési lehetőség nálam is. CD-R jelzésű lemezből viszont CsuPán :) Powell-től lesz egy a polcon.
Nálam az elsődleges szempont mindig az, hogy a tok CD barát legyen, ami 1. nem papírtok; 2. kivehető; 3. berakható. A HTTYD 2 kapcsán lettem leginkább ideges a papírtok miatt, vettem ki, és már raktam is egy normális műanyagba. De Clint Mansell Fountain szerzeménye is ilyen, vagy Williams Lost World-je. A köztes megoldásokkal viszont semmi bajom (Jaws; Indiana Jones-gyűjtemény), ahol papírtokba műanyagot ragasztanak a lemezem :) kedvéért...
Az Argo kapcsán meg azon gondolkodtam, hogy oké, hogy olcsóbb kivitelezésű az új, de miért marad le róla, akár csak egy betétdal is az első kiadáshoz képest.
Nálam pl. James Newton Howard-tól a Snow White And The Huntsman megrendelésének véglegesítésénél pont a betétdal tette fel az i-re a pontot, hogy leenterezzem :)
A Pan pont olyan lemez, amit Európában a Sony kiadott normál CD-n, Amerikában viszont csak CD-R változat létezik belőle, szóval ezt érdemes közelebbről rendelni.
leginkább pont az ilyen brokenarrowból lehet lemérni, és nem abból a péntek13as díszdobozos kiadásból, ami gyakorlatilag órák alatt elfogyott - mondanom sem kell, ugyanazon az áron folyamatosan pörög ebayen, tehát döntően üzérek kezébe került a teljes készlet.
de pl a kétlemezes sahara morriconétól ezer darabra volt limitálva quartetrecordsnál, és én bár csak talán két hétig hezitáltam (túrót hezitáltam: 30 dollár volt, aminek a többszöröse elment intradán meg lalalandos akciókon...), hogy elég-e nekem a régi varése (plusz ugyanaz LPn), és szépen el is szállt az összes úgy, hogy valószínűleg minden példány a helyére került, mert egy-két darab lófrál csak ebayen.
a brokenarrownál várok még egy olyan akciót, amikor leviszik egy tizesre, mint kvázi készletkisöprést, de pl a rajongók által sokáig várt speed is végül az 5 dolláros vészkijáraton kullogott ki a raktárból, ez pedig megint csak azt bizonyítja, hogy nincs igazán rendszer ebben az egészben.
sokszor szerintem szimplán a fizetés érkezése határozza meg, hogy mennyire indul be egy új megjelenés. nálam pl ha egy olyan időszakban jelenik meg lemez, amikor esélyem sincs a megvételére, hajlamos vagyok azt két-három hét alatt teljesen elfelejteni, mert addig jön ezernyi más, és a végén elmegy másra a keret. és akkor jön egy újabb eltelt hónap, mialatt szépen az egész megy a levesbe, és kimaradok a piacból. aztán van a "csakazértis" vásárlás, mint most tavaly év végén, amikor a colosseum gyakorlatilag befejezte a CDárusítást, ennek apropóján pedig szinte minden varésés cucc, ami raktáron volt, 3-5 euró között volt felrakva. szerintem kb tizenöt lemezt vettem két hónap alatt, olyanokat, amelyekre alapból sajnáltam az amazonos 10-15 dollárt. egy ilyen költekezésnél gyakorlatilag árnyékba került a pagemaster, ami pedig horner egyik legjobb zenéje a kilencvenes évek első feléből, és gyakorlatilag egész januárban azt számolgattam, hogy ha megjön a februári fizu, lesz-e rá kb 9ezer forintom.
jut eszembe: ********* LACI!!! 10 dolcsi a bad girls!!! ha rendelsz, van egy tételem a kosárban :D *********
Érdekes amúgy, hogy ez a filmzenebarát piac mekkora lehet tényleg. Most nézegetem a Lalaland cuccait, és azon jár közben az agyam, hogy vannak ezek a 3.000-5.000 darabos limitált kiadások és nem hiszem el, hogy lehet őket kapni, hogy nincs a világon 3.000 ember mondjuk akinek kéne egy Broken Arrow dupla... Ez nekem kifejezetten fura, azt gondolnám, hogy ennek kb a tízszerese csont nélkül elmegy csak Amerikában... Nézegetem már vagy egy éve, folyt a nyálam utána és most idén meg is rendeltem végre, csak nem értettem, hogy hogy nem fogyott el... Fura... Persze nem mondom, hogy a filmzenék csúcsa, de azért vannak ott olyan minőségi zenék is, amiket szintén lehet kapni és limitáltak.. Hm.
Elküldve: 2016-02-04 20:40:08, 
