Hehe, a Filmakadémia kivágta a francba a Revenant zenéjét a jelölhető zenék közül, így tuti nem lesz Oscar-győztes. Megúsztuk. :)
Ezek szerint észhez tértek.
kihagytad a feliratot (vagy nálatok okosan kikapcsolták), a koncert feléig semmi nem volt, pedig volt hangbejátszás meg kiírás is, aztán mintha észbekaptak volna a vetítőbe, hogy ígértek feliratot, viszont valami oknál fogva angolul nem tudtak, így google translete-be betették (elösszőr azt hittem a karmester hiányos angolját próbálják hozni, de nem) és minden harmadik mondatot így feliratoztak, egyrészt minek, másrészt magyarul sem értettem, és aztán már a dalokból is szemezgettek, hogy melyik szót értik és azt kiírták többször. Vicces volt. A koncert meg jó, bár tényleg nem túlzottan közönségbarát, az a második szám nekem is sok volt, meg azért a Schindlerből meg a Catch me-ből is elég lett volna a fele és helyette még 2-3 más téma.
Továbbra is Williamsnél maradva: ma még ráadásban megnéztem a most mozikba küldött 2014-es koncertfilmjét, amit én most pofátlan módon elspoilerezek, már ha ebben az esetben beszélhetünk ilyesmiről.:) Az egyszeri mozinéző csalódásként fogja megélni, mert megvalósításra nem egy Pink Floyd (mondjuk ezt elvárta bárki is?), de nem is egy BBC Proms.
Ha lehet ilyet mondani kifejezetten belterjes, a nézők között jobbára ismertebb arcokat lehet kiszúrni (Jamie Lee Curtis, Julie Andrews, Alexandre Desplat), semmint civileket, ráadásul a slágereknek csak egy kis része hangzik el, és látványelem se sok van. Az összeállítást helyenként kifejezetten csapongónak ítéltem meg: az 1984-es Olimpiai Nyitány zenéje kezdésnek tök jó, de utána jött egy majd 20 perces nem filmzenei szvit, aminél azért már gyakran elkalandozott az ember tekintete, és erre rádobott, hogy utána a Schindler listája 3 trackje (Itzak Perlman hathatós közreműködésével) sem feltétlenül hozta ki a letargiából a nézőt. A legjobbkor érkezett a Tintin zenéje és itt végre nem felejtették el használni a háttérben a kivetítőt és ellőtték azt a kardozós montázst alatta, amit pár éve Williamsék megtettek egy koncerten. (Ennek ellenére a koncert egyik csúcspontja volt.) A Kapj el, ha tudsz zenéjét egy kicsit túlnyújtották, viszont az Amistad, a Star Wars és egy röpke Cápa betét kétségtelenül jó levezetésnek bizonyult. Majd végül a karmester, Gustavo Dudamel felhívta Williamset, aki öregesen felbattyogott a pódiumra és zárásként olyan energikusan levezényelte a Birodalmi indulót, mintha áramot vezettek volna bele. Itt vonultak be a rohamosztagosok és egy enyhén túlmozgásos Darth Vader, hogy aztán konfetti esőben köszöntsék a Mestert.
A bajom az, hogy egy ilyen koncert esetében már túlontúl visszafogott, viszont ha összevetem egy BBC Proms Doctor Who koncertjével be kell látnom, hogy mind a célközönség, mind a tálalás más. Ez a kor (egyik) legnagyobb komponistájának tiszteletére adott gálakoncert, amaz meg a 9-től 99 éves korig mindenki számára ismert és kedvelt scifi/fantasy sorozat zenedarabjaiból való szemezgetés. Előbbit felvették pár kamerával, utóbbit felvette pár kamerával a BBC. Tehát nagyon nem ugyanaz a kettő és míg utóbb esetében az űrlénynek beöltöző statiszták és bohóckodó színészek simán megférnek, itt ha nem is lógnak ki, de jópofa gagnek minősülnek (már akinek). Csak nem tudom, hogy erre feltétlenül szükség van e. Viszont az is igaz, hogy a zenekar vérprofi játéka sok mindenért kárpótolt: nem volt egy félresikerült hang sem, vagy hogy valami nem úgy szolt, ahogy (a fent emlegetett BBC-nél hasonlóra már láttam példát), élmény volt látni élőben egy-egy téma megvalósulását (Kapj el, ha tudsz!), és volt nem egyszer libabőr rendesen. Szóval, ha nem is a legjobb koncert, amit valaha láttam, mégis inkább pozitív a mérleg nyelve. És ha az előttem ülő két kisgyerek a jó részét végig is szenvedte az egésznek, legalább letisztázódott bennük Williams személye, az meg már valami.
Nem kívánom senkinek se elspoilerezni a filmélményt a Star Warsszal kapcsolatban (ATYAÚRISTEN!!!), de a kollégának a stáblistán feltűnt, hogy Michael Giacchino is közreműködött a filmben: mint az egyik rohamosztagos.:D
Egyébként Williams zenéje (William Ross hathatós közreműködésével) képek alatt hatásosabb, de szerintem marad a 8/10. Jobbára csak aláfesti a látottakat, ritkán nő túl a képeken.
Azt kell írjam, hogy igazad van. Csak nehezen tudtam mindvégig elvonatkoztatni attól, amit először hittem, hogy ez egy fiktív tankönyv megfilmesítése. :)
[előzmény: (22905) Thomas Powell, 2015-12-16 19:52:43]
Ez már nézőpont kérdése. Én alapból hülyeségnek tartom akármilyen faék egyszerűségű horrornak folytatást csinálni (talán csak Freddynek néztem el), ellenben egy szerteágazó fantáziavilágból (feltéve ha jól csinálják) a végtelenségig fogékony vagyok a különböző karakterek kalandjaira. Persze a "tarhálás" álláspontot is megtudom érteni (nincsenek eredeti ötletek, ahogy ezt az abszolút jogos Jégkorszak kifakadásod is alátámasztja), csak nálam a felhozott példák nem egy színvonalat képviselnek Rowling elképzeléseivel.
Itt fújnám ki a gőzt, szóval a pár perces Jégkorszak-oldalághoz, azaz a Cosmic Scrat-tastrophe-hoz fogható mocskot rég láttam. Ötpercnyi totális nulla, az ötlettelenség felső foka. Ilyen az, amikor tojnak az egészre, mert hogy az anno jól kitalált karakter majd úgyis elviszi a hátán az egészet. Hát nem vitte. Egyébként létezik még olyan, aki ezen a kis vakarcson tud nevetni?
John Williams Star Wars-ának lepörgése után kissé vegyes érzések keverednek bennem: egyrészt, mintha kicsit már megfáradt volna az öreg, kevésbé téma centrikus, vagy visszadúdolható, mint az előzmények, ugyanakkor a Mesterhez méltóan vannak benne emlékezetes motívumok (Rey's Theme) és a zenekar kihasználtsága, a játéka még így is kenterbe veri nálam az idei - egyébként meglehetősen gyenge - filmzenei fwlhozatal jelentős hányadát. Egyelőre 8/10, de a film jelen esetben még rengeteget adhat hozzá.
Némileg talán a Potter-rajongó is beszél belőlem, de ezt azért nem helyezném azokkal egy súlycsoportba: itt egy meglévő univerzum kitágításáról van szó, amit térben és időben is máskorra helyez, nem visszahozva kultikus szereplőket, vagy azok hányattatott fiatalkorát ecsetelve, hanem egy figurából kiindulva kreál saját sztorit. A többi valóban az ötlettelenség és a hülyeség ötvözetén alapszik, de az ugró iskola film szerintem csak azért marad el, mert az eddigi hasonló feldolgozások sem voltak semmilyen formában se sikeresek, kivéve A Lego-kaland, de az megint más tészta.
Egyébként, hogy ne legyen teljesen OFF az egész, kíváncsi vagyok ki lesz végül a zeneszerző, mert ahogy látom, az még nincs megerősítve. Az utolsó két Potter után megint Desplat, vagy a rendező David Yates visszatér Nicholas Hooperhez, esetleg valaki más? Én személy szerint az elsőnek örülnék a legjobban, annak fényében is, hogy az idei teljesítménye botrányosan semmilyen volt.
De hát csodálkozok itt, mikor a Torpedó már kilőve (hogy stílusos legyek) a megfilmesítések terén, épp a Monopolyt forgatják, ha jól tudom, szóval még a játszótéri ugróiskolákból lehetne valami kalandfilmsorozatot tolni. Elmebetegek.
Nem azt filmesítik meg, hiszen az csak egy tankönyv (anno nálunk is lehetett kapni), hanem annak az "írójának" a kalandjait. Jah, és 2 helyett 3 részben.
Bizony. Készül is már a kritika :)
Egy másik érdekes "karácsonyi" muzsika az A Christmas Horror Story Alex Khaskintól - mondjuk annak a borítója is brutálisabb :))
[előzmény: (22893) Thomas Powell, 2015-12-14 22:17:59]
Most láttam a Legendás állatok és megfigyelésük című opusz előzetesét.
Most komolyan, mint utánanéztem, ez valami fiktív "tankönyv" a Potter-univerzumban, szóval mégis mit lehet ezen megfilmesíteni? Esetleg ezt a 87 oldalas akármit nem akarják két részre szedni filmen?
Lehet, hogy csak néhány kedvenc karácsonyi dalom felhasználása adja el a score-t, de a filmhez hasonlóan Douglas Pipes muzsikája is remekül egyensúlyoz a minőségi vígjáték és gótikus horrorzene között, nyakon öntve a kötelező ünnepi hangulattal, ami igazán karaktert ad az egésznek. Évek óta nem találtam olyat a filmzenék között, amit felvehetnék a Home Alone 1-2, Die Hard 1-2 és Holiday mellé az ünnepekre, legfeljebb néhány track-et (pl. Arthur Christmas), de ennek most azt hiszem sikerült. A nehézkes indulás ellenére is ez nálam egy bivalyerős 8-as.
Lehet, hogy Ron Howardék is A tenger szívébennél a zeneszerzőn próbáltak spórolni, mint tavaly Ridley Scott az Exodus esetében, legalábbis itt is erre utal néhány "zimmeres" track, de alapvetően annál jobban sikerült darab és kifejezetten kellemesen elcsordogál a háttérben. Egyelőre egy gyenge 7/10 nálam megvan.
Köszi. Hát igen, egy rajongói oldalon lehet 9-10 pont mondjuk egy Elysium vagy egy The Holiday. Ha valamiféle sznob hivatalos zenekritikus lennék, akkor maximum Jonny Greenwood művei lennének így értékelve. :)
Mekkora jó mondatot írtál! :)
Összefoglaltad, amit így elnyújtottam :D
"Akit érdekel, elolvassa, akit nem, ő baja."
Ezért írtam, hogy látszik az, ha valaki rajongásból készít akármit is, illetve foglalkozik egy adott témával, viszont hozzátettem, hogy ez hasznos és értékes, főleg, ha megtalálható benne az az érzet, hogy maga a készítője is fontosnak tartja. És itt jön képbe az is, hogy a filmzene.net is elmondásotok alapján a rajongásból építkezett fel, bár a szememben mára már annyira kibontakoztatta magát, hogy oly módon lett kritikusi szempontból mérvadó, hogy átlépett a profizmus körébe (nem azért benyaljak), és nem látszik rajta kicsit sem, hogy csak filmzene hallgató körről van szó.
Drakeamarth-nak pedig azért írtam, hogy hajrá, így tovább, mert előttük áll ennek a határnak az átlépése.
Egyébként hozzáteszem, hogy nem tudom, mi az a podcast :D ezért én úgy hallgattam a műsort, mint rádiós adás :) tehát van, amit eszerint elemeztem.
És tényleg utolsóként visszatérve az életút felolvasáshoz. Nem úgy értettem, hogy nem jött be, hanem úgy, hogy nem kifejezetten Zimmer-ről kapunk képet. Viszont a koncepció attól még így is koncepció marad, úgyhogy, na, várom, ki s hogyan jön ezután.
Bocs, hogy kettőtöknek válaszoltam egy hozzászólásban, majd kiválogatjátok a mondatokat :)
Szívesen.
A kutyasétáltatást büszkeségből írtam, nem szóvátétel, sőt. :)
Egyébként a hossz azért nem olyan nagy probléma, nem sértésnek szántam, csak én így láttam a kérdést. Ráadásul engem sem szokott érdekelni, ha véletlenül megnyúlik egy-egy írásom. Akit érdekel, elolvassa, akit nem, ő baja. :D
A névkérdésben meg igazad van a körülményekre való tekintettel, aláírom. :)
Az adásainkat elsősorban MP3 formátumban, letöltve ajánljuk. Ennek az az előnye, hogy nem kell a gép előtt 3 órát görnyedve, egy fekete képernyőt bámulva végighallgatni a műsort: utazás, mosogatás, takarítás, főzés vagy akár munka közben kiegészítőnek is megfelelhet, jómagam is így szoktam podcasteket hallgatni. De abszolút megértem, ha a hossz riasztó lehet, a 3-4 perces Youtube videókhoz szokott embernek szokatlan lehet.
A "kutyasétáltatás" biztos az itteni kritikák egyikéből épült bele a tudatalattimba, abszolút nem tudatosan használtam :)
A teljes névről annyit, hogy szerintünk a keresztnév azért elég, mert ez ad egyfajta legitimitást (tehát nem Pötsyke). A teljes névnek akkor lenne értelme, ha több helyen publikálnánk és ez által visszakereshető lenne a munkánk. Ennek hiányában döntöttünk a sima keresztnév mellett.
Először is köszönöm hogy ránk szántad az idődet :) A célunk az volt, hogy Hans Zimmer életútját és zenei fejlődését a bejátszott részletekből ismerje meg a hallgató, és ne egy száraz wikipedia felolvasásból. Ezek szerint ez neked nem jött be, lehet a legközelebbinél azért egy minimális háttérinfóval is szolgálni fogunk.
A trágárságról annyit, hogy egyetértek azzal, hogy nem szabad túlzásba vinni. Viszont nem a Mária rádió műsorába készítünk adásokat, emiatt szoktunk néha megengedni magunknak kicsit lazább, kötetlenebb közlésmódot.
A Szilajt és a Rusht többektől is megkaptuk hogy miért nem foglalkoztunk vele, teljesen jogosan.
Még egyszer köszönöm az észrevételeket! Zsolt üzenetét pedig csak most láttam meg, úgyhogy neki a következő kommentben válaszolok :)
Elküldve: 2015-12-18 11:02:40, 
