Valaki látta az Enemy-t (jake gyllenhaal)?
A sztori nem nagy durranás, de a zene az végig viszi a filmet, annyira nyers annyira eredeti, képkockákkal együtt végig tartott a figyelem a néha unalmas jelenetek alatt is, köszönhetően a zenének!
Ez a Victor Frankenstein film nem csak az előzetesek alapján lett az ősz egyik legvárósabb filmje, hanem a zeneszerző választása okán is: Craig Armstrong kíváncsi vagyok mit fog kihozni belőle.
Én viszont komolyan nem értem Emmerich-et. Aki együtt dolgozott egy Arnolddal meg egy John Williamsszel, az ezek után miért elégszik meg ilyen Kloser félékkel? Értem én, hogy haver, meg olcsóbb, de akkor is.
[előzmény: (22528) Kulics László, 2015-08-18 05:37:10]
Én azért reménykedtem, hittem a csodában, mert a Stonewallhoz Rob Simonsen ír zenét, nem Kloser. Illetőleg júniusban volt egy olyan ellejtés, miszerint: "David Arnold has supplied the music and Markus Forderer has done the cinematography. " [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2015-08-18 05:45:33]
Szerintem várható volt. Én csak szegény Arnoldot sajnálom, aki egykori csodagyerekből szép fokozatosan Hollywood egyik kegyvesztettjévé vált. Most nem elég, hogy Bondtól is elesett, még itt van ez is.
Abszolút az év egyik legkellemesebb meglepetése Daniel Pemberton The Man from U.N.C.L.E.-je. A film is rendkívül stílusos és szórakoztató és a szerző igazi, retro zenéje rendkívül sokat ad a látottakhoz a Guy Ritchie által ezúttal is kiváló érzékkel válogatott dalokkal karöltve. A filmmel együtt és kétszeri meghallgatásra nálam 8/10.
Nálam az M:I III amolyan titkos kedvenc (a film is), de igen, engem is arra emlékeztetett. Mondjuk pár meghallgatás után a főgonosz motívuma ("Solomon Lane") kifejezetten bejövős, annak a felbukkanása ad némi karaktert az egésznek, de ettől még valóban eléggé jellegtelen az egész. Talán majd film alatt jobban működik, de hihetetlen, hogy 5 film után még egy valamire való, igazán ütős M:I score sem készült.
10/6 - színtelen, szagtalan az egész, igazad van. Amellett, hogy használta az M:I témákat, azért odatehette volna magát egy ilyen blockbusternél - igaz, Giacchino első M:I-je is gyengécske volt.
Ha röviden jellemeznem kellene Glass és Beltrami Fantastic Four-ját, akkor azt mondanám, hogy szimpatikus. Semmi eget rengető nincs benne, de nem is lett belőle olyan lélektelen massza, mint nemrég a hagyományosnak szintén nem nevezhető Elfman-Tyler kollaboráció az Ultron esetében. Megkockáztatom Glass személye ad neki egyfajta különc egyéniséget, ami alapjáraton nehezen összeegyeztethető a szuperhősműfajjal. Bejövős, na.:)
Meghallgatva Joe Kraemer Mission: Impossible-jét azt kell mondanom, hogy noha a hangszerelés rendben van, az album híján van mindenfajta egyéniségnek. Pontosabban azt az egyéniséget, amit képes felmutatni Lalo Schifrinnek hívják. Vagy a klasszikus téma, vagy pedig a "The Plot" motívum csendül fel minden második tételben, de ezekre is egy idő után már csak unott szemöldökráncolás volt a reakcióm. Persze film alatt lehet, hogy jól funkcionál, de míg az elődök mindegyikét tudtam valamiért szeretni, addig itt ez nem lesz valószínű. Maximum a nyitótétel ("The A400") javíthat valamelyest az összképen, mert nagyon úgy fest, hogy abban a szerző ellőtte az összes puskaport.
Nem tudom miért, de csak most tudatosult bennem, hogy Marco Beltrami mellett Philip Glass is ellátja az új Fantasztikus Négyes zeneszerzői feladatait.
Más: a minap tekintettem meg az Önkívület című filmet, ami a remek alapötlet ellenére is egy gyenge középszer lett. Ellenben Antonio Pinto és Dudu Aram score-ja sokszor kifejezetten kellemes, a záró tétel pedig az idei év egyik, ha nem a legjobbja, ami azóta folyamatos ismétlésre van állítva.
Ma úgy döntöttem, JNH-estet tartok:
The Interpreter, The Happening, Eye for An Eye. Nem 10 pontos zenék, de teljesen jó triót alkottak gyors egymás utánban.
A mozis meglátásoddal kapcsolatban: ez már párszor bennem is előjött, csak vagy azzal zártam le, hogy régen más filmek voltak, vagy azzal, amit te is mondtál, hogy régen sokkal kevesebb felhajtás volt egy-egy filmmel, ma meg már minden szuperprodukció.
Nincs mit :) amúgyis minden ellenére ezek az írások most jól esnek 2015 miatt főleg :)
Illetve egy kekeckedős észrevételem lenne az III. rész első bekezdésének utolsó mondatához:
"...ezúttal nemcsak a már jól ismert karakterüket, hanem azok ükleszármazottait is alakították."
A III. részben ükfelmenők vannak megformálva, nem leszármazottak ;)
És hogy én magam is meg legyek kövezve: A Jurassic World zenéjét így utólag (időben visszamenőlegesen) megtiltom magamnak, hogy meghallgassam. Ehhez most nekem kellett a film. Ráadásul film után mondhatni pálfordult bennem a Giacchino szerzeményének megítélése. Nem tudom, kinek milyen volt, de ezt nem szabad a film előtt előszedni.
A filmnek pedig az az érdekessége, hogy ennek révén jöttem rá, vettem észre, hogy a mozi már nem úgy vonz be, mint gyerekkoromban, amikor éreztem, hogy a része vagyok, hogy utána egy életre szólóan a hatása alá kerülök. Mai napig vannak olyan kedvencek, amiket nem tudok nem élménnyel elővenni, mint ahogy annak idején pl. szó szerint rongyosra lettek nézve egyes filmek, úgy még mindig időnként előkerül akár a Jurassic Park is.
Míg manapság, mint ahogy most a Jurassic World is, tetszik, tényleg nagyon jó lett, de nem érzem azt a hatást (és ne mondja senki, hogy azért, mert felnőttem), mint amikor az Elveszett Világról jöttünk ki, és az esti utcára lépve a T-Rexet kerestük, és meg merem kockáztatni, hogy láttuk is, menekültünk is előle :) Tiszta San Diego :) De talán ehhez az is hozzájárulhatott, hogy az egy valamirevaló moziban lett megnézve, míg a mai pláza helyszíneket csak szimplán vetítőteremként tudom emlegetni...
Egyszerűen, na, vannak jó filmek, de a hangulat teremtő erő hiányzik belőlük és a közegből, ahol leadják (nem a nézőkre gondolok, hanem a helyszínre). Régen a jegypénztár folyosóján ki volt téve a legvártabb film reklámja, ma meg minden film a legvártabb, és tömegesen ott van egy csomó karton egymás hegyén hátán. Egyik nyomja el a másikat, egyik fontosabb mint a másik, ez így szimplán csak egy "tömegjelenet"...
basszus, mennyire igazad van, elnézést is kérek érte! természetesen huey lewis and the news, és tulajdonképpen örülök, hogy nem egy tősgyökeres amerikainak szúrt szemet, ott ugyanis háromszoros platinalemezes zenekar, ami azt jelenti, hogy albumonként egymillió példányszámban adtak el, tehát kábé az usa egyik leghíresebb rockcsapatáról van szó. röstellem az elírást, köszönöm a kiegészítést!
Elküldve: 2015-08-29 23:09:41, 
