A százalékokhoz/pontokhoz:
Hát ha azt nézed, 10 pontnak elégnek kell lennie vmi behatárolásához. :) A 6 pont értelemszerűen 60%. Ezt tovább bővíteni nem lenne sok értelme, hogy mondjuk 6,7 pont (67%).
Én sosem értettem, ha valami oldal például 72%-ot ad egy filmre, mert most komolyan vívódott a cikkíró, hogy nincs-e meg azért egy nagyon gyenge 73% az a film?
Igen, a Szikla és barátai zenéjének - a nagyzenekart szintivel feldúsító - hangszerelése nekem ma már nagyon korszerűtlen (ezért utálom általánosságban a trailerzenekarok dolgait is). Nem véletlen, hogy filmzenében ma már kevés ilyen születik. Randy Edelmannek volt ez főleg a jellegzetessége (ezt a Boy Next Doort például lehet, hogy csak a zene miatt nézem meg, hol tart ma a nagy eltűnésmester, mivel egyelőre nem adták ki a zenét, talán nem is fogják), nemrég meg a Renny Harlin-os Herkulesben vitte le a score színvonalát - többek közt - a műanyag feldúsítás. Nem véletlenül lépett ezen a fajta megközelítésen túl Zimmer is. És lehet, hogy ez az egyik oka Trevor Rabin eltűnésének is, akinél ugye sokszor szörnyülködtünk, hogy most ez komoly, hogy kap az ember egy nagyzenekart, erre gondolkodni kell, hogy vajon igazi zenészek játszották-e fel a cuccot, vagy hangmintakollekció és szinti segítségével van összetákolva. Ő például elképesztően leragadt annál, amivel befutott - ez a befutás meg nem tavaly volt.
Hát igazából szerintem nem lehet kijelenteni, hogy annyival rosszabbak lennének a mai filmzenék. Legalábbis nekem nem, aki nem várok egy zenét sem, így nem ér váratlanul, ha nem olyan jó vmi. :)
Annyi jó zenét ma is tudok egy évben találni, mint mondjuk 10 éve. De tényleg nem feltétlenül a blockbusteri pozícióra törők között kell keresni őket. Például itt vannak ezek random: March of the Penguins, The Life Before Her Eyes, Fireflies in the Garden, The Secret of Moonacre. Ismeri őket bárki is? Kevesen jutnak el idáig a nagyok "kötelező" dolgainak meghallgatásán túl. De attól még ezek is jó zenék, mert nem mondjuk valami eposzhoz vagy sci-fihez íródtak. Csak fel kell fedezni őket. A fentiek filmként nem/sem ugranak be senkinek, mert egyik sem Avengers.
Meg szerintem nem is lehet úgy hozzáállni, hogy egy The Hours Philip Glasstől ne kaphatna ugyanúgy 10 pontot, mint mondjuk egy LOTR-akárhány zenéje. Ugyanolyan emlékezetes, csak más jellegű, mint a filmjeik műfaja.
Meg azt se felejtsük, hogy itt gyakorlatilag mindenki 10-15 éve rajongó, és amikor pedig elkezdtünk ismerkedni a műfajjal, sok-sok év terméséből válogattunk visszamenőleg, így persze, hogy sokkal többnek is tűnik a jó cuccok aránya, pedig nem hiszem, hogy aki idén csak 10 jó zenét talál, az mondjuk 2002-ben annyival többet talált. Talán csak összemossa 2003-mal és 2001-gyel ilyen távlatból, így meg persze, hogy sokkal "jó-zene-dúsabb" időszaknak tűnik.
No azt kell mondjam, tegnap egy kicsit összekaptam magam, mondom kinyitom a világot a füleim előtt :) HTTYD 2 és Days of the Future Past volt terítéken és azt kell mondjam, hogy srácok, megkövetem magam, ezek igenis jó zenék kifejezetten. Ha nem is 10/10 de egy jó 7-8 pontra tényleg jók, hallgatóbarát és abszolút volt bennük pár track amire azért felkaptam a fejem, úgyhogy meghajolok a tömeg előtt, én vagyok a pöcs :)
Egyébként a német amazonon most akció van 3 CD 15 euró és elég komoly filmzene felhozatal van, mint például a fenti két album is :)
Csak néhány olyan zene, amit kedvelek 2015-ből, és nem blockbusterek
Night at the Museum 3
SpongeBob 2
Legends of Chima - vol2
Fifty Shades of Grey (oké, itt kicsit kilóg a lóláb, de szten nem blockbusterről van szó, csak egy divathullámról, mint anno a varázslós filmek idején)
Nem 10 pontos zenék, csak 7-8, de valahogy mégis színt visznek a felhozatalba.
[előzmény: (22353) Kulics László, 2015-04-27 21:00:58]
Tény és való, hogy manapság sok olyan „nagyágyú” zenéje kerül itt a fórumon kipontozásra, ami a várva várt kategóriába tartozik. Én a kilencvenes évek második fele óta hallgatok filmzenéket, de az első öt évben még nem vetettem bele magam annyira, mint azt követően. És bár számomra is sok mostanában a nem éppen kedvemre való darab, de ha mindent összevetek, éves arányt tekintve van annyi emlékezetes darab, mint most, igaz, nem mindet fogom akár tíz év múlva is úgy elővenni, mint A sziklát - hogy az egyik korábban felhozott példánál maradjak.
Nekem akik nagyon hiányoznak: Elliot Goldenthal és Graeme Revell, akik számomra színfoltok voltak. Az, hogy Powell vígjátékokhoz ír ütős zenéket: nézzük meg Alan Silvestrit vagy John Debneyt, hasonló cipőben járnak. Szerintem a gond ott van, hogy rapid gyorsasággal kell írni zenét, és blockbustereknél a tempekkel megadják az alaphangulatot, ami többnyire háromhangos harmóniákból, hajókürt-szerű hangokból áll. Most ez a divat…sajnos. Ezért egyre többször bukkannak fel olyan alkotások aláfestései, amiket első körben biztosan nem hallgattam volna meg régebben - nálam hozzátartozik a témához, hogy anno a szerkesztőtársak azzal ugrattak, hogy én max 4-5 komponistát ismerek. :)
A lényeg: vannak jó zenék, csak nem a nyári csúcs-moziknál, meg ilyesmiknél kell keresgetni, mert ott nagyobb csalódás érhet - már csak a felfokozott várakozás miatt is.
Egy Star Warshoz és Gyűrűk urához meg nem szabad semmit hasonlítani, mert olyan szintű kult mozik, mint pl a Rettenthetetlen, a Titanic vagy az Utolsó Mohikán: a score-ját azok is ismerik, akik amúgy nem értenek semmit a filmzenékhez. A múltkor egy üzleti partner kérdezte, hogy mivel foglalkozom, ha nem gépészként tengetem napjaim. Mondtam neki, hogy szerzett filmzenéket hallgatok jó ideje és a barátaimmal honlapot is készítek. Erre ő: Ha jót akarsz hallani, hallgasd meg a Star Warst. Nah, kb itt az SW kultusz helye. Én semmit sem hasonlítok hozzá, már csak azért sem, mert nem kedvelem őket (ezzel most nem akarok senkit sem magamra haragítani ), viszont van egy csomó más, amit igen, és én is úgy nézem a score-okat, hogy mit adnak nekem pluszban.
A lényeg: ha most azt mondanánk, hogy hallgassa meg mindenki mondjuk 1973 filmzenei termését, szerintem arányait tekintve kb hasonló hosszú értékelést tenne mindenki (fórumozók és szerkesztők egyaránt). Igaz, sokkal összetettebek lennének, mint a mostaniak, de most ez a világ, 1973-ban meg a kísérletezgetős muzsikáké volt.
Azzal nagyon egyetértek, hogy besokallunk a zenétől... Én néha már undorodom magamtól, hogy mennyire képtelen vagyok egy albumot végighallgatni. Emlékszem, gyerekkoromban vettem az összekuporgatott pénzemből 3-4-5 rongyért egy filmzenét, vagy egy előadó albumát, és 1-2 hétig általában ki se vettem a lejátszóból. Vagy addig hallgattam meg nézegettem a bookletet, hogy megtanultam a dalszövegeket (előadók esetében), vagy rommánéztem a mozifilmet a filmzenéhez és minden számhoz hozzá tudtam kapcsolni a jelenetet, ami óriási élmény volt.
Ma meg mi van? Fillérekért hozzám basszák Amazonon a zenéket, megjön, berakom a lejátszóba, közben vagy megyek ide-oda a lakásban, vagy bealszom és már ülök is a gép elé, hogy a következő lemezt keresgéljem... Hányinger, mikor 2-3 album jön egyszerre, komolyan mondom... Egyszerűen a birtoklási vágy felülír mindent, már nem a zenét akarom hallgatni, csak vágyom rá, hogy meglegyen a cd, ott álljon a polcon... Ezért szórtam ki már vagy kétszer is 40-40 albumot, ami vagy ott rohad, vagy megy a kukába :) Most már próbálom kicsit racionalizálni a vásárlásom, tényleg odafigyelve, hogy kell-e, ez vagy az, vagy se, mert ez így egyáltalán nem állapot már :)
Ahhoz, hogy pontozásból igazibb információt tudjunk leszűrni, szerintem inkább százalékolni kellene, bár én még így sem tudnék ítéletet hozni, tehát nekem megfelel a meglévő, hozzátéve, hogy maga az írás jobban foglalkoztat. Ez a százalékolós módszer talán közelebb állhat ahhoz, hogy az összes filmzenét (ez persze lehetetlen) állítsuk sorrendbe :)
A fentiek miatt sosem pontozok, illetve amiatt is, amiben egyetértünk "csak a fülem érdekel". Nem értek a zenéhez, csupán mindenevő hallgató vagyok, és ami egyszer tetszett, az valahogy később nem tud nem tetszeni, csak esetleg kevesebbet hallgatottá válik más, később (vagy korábbról újonnan) megismert muzsikák miatt. Így pl. nekem sincs a Sziklával semmi bajom, de értem Zsoltit is, hiszen a kor haladtával bizonyos szinten l letisztultak ezek a zenei elgondolások, csak én mondjuk nem foglalkozok vele, úgy szerettem meg, ahogy volt és van.
És akkor most térjünk át a húzónevekre. A definíciódat értem, de konkrétumok kik lennének? Vagy annyira nincs a maiak között? Egyébként húzónévnek amiatt is nehéz a mai korban lenni, mert szerintem többen is vannak zeneszerzők egymás konkurenciájaként, így a filmesek is nagy számban tudnak válogatni. Desplat és Giacchino mostanában egyértelmű favorit a filmesek szemében. Munkásságuk alapján pedig Giacchino felé húzok. De (és előjön itt újra számomra a pontozás feleslegessége) mindketten a saját stílusukban tudnak annyira lenyűgözőt alkotni, ám közben semmilyen szinten sem lehet összevetni, összehasonlítani.
Egy fájó pont (nem haragszom, de fáj, na :D) -> John Powell a húzónév számomra John Williams "óta". A sárkányos albuma is azért lett kiírva külön lemezre, hogy kocsiban is magammal tudjam vinni :) Hogy lehet azt nem végighallgatni?!, hacsaknem úgy, hogy folyamatosan az elsőt ismételgeted :)
John Williams-nél én nagyjából kimerültem régen. Albumszinten is olyat hozott, amit szerintem senki más. A téma nála hihetetlen színvonalon végigviszi a filmet, az egész lemezt. És még hab a tortán, hogy mindezt úgy csinálja majd minden munkája esetében, hogy az egyes munkák között majdhogynem semmilyen egyenlőségjel nincs. Vannak önlopások, de közel sem úgy, mint mondjuk Horner-nél.
És akkor jött Powell a Z, a hangyával, Csibefutammal, Evolúcióval, Üldözési mánival... és cseppet sem izgat, hogy szinte csak animálódik, hiszen ezekben annyira kiteljesedik, és színes hangulati világot vázol fel John Williams jegyeinek modernkori használatával (ami a témaiságot illeti). Nála érzem azt, hogy a saját korának, korszakának és az abban élő füleknek alkot ugyanúgy kreatívan, mint Williams tette a saját korszakos füleinek, és bár belefogalmaztam a korszakosságot, pont ezek teszik kortalanná, a kreatív hozzáállás. Powell persze túlontúl színes, míg Williams árnyaltabb, de hozzáállásban olyannyira nagy egyezőségek vannak a saját korszakukban, hogy már-már ide viszont tehető egyenlőségjel :)
A mai zenék rosszabbak, mint a régiek. Ezt én is érzem, látom, hallom, de ahogy Zsolti mondja, a filmek esetében is ez a helyzet. Ennek én két okát sejtem. Filmzenék és film esetében azt, hogy besokallunk a mennyiségtől. Csak filmzene esetében pedig az is közrejátszik, hogy nagyjából a 80-90-es évektől kezdett igazán "divat" lenni a filmzenehallgatás, így akkor a rajongás elsődlegessége az volt, hogy meghallgassuk külön azt, ami annyira megfogott a film alatt, míg mára ez egy kiforrott szakterület (ha úgy tetszik), és sokszor észrevehetjük akár magunkon is, hogy amikor beülünk egy filmre, már előre készítjük magunkat arra, hogy mit fogunk hallgatni, holott nézni megyünk a moziba :) Arról a másik végletről meg nem is beszélve (amibe én is egyre többször beleesem, mint "hibába"), hogy a zenéjét már előbb ismerem, mint azt, amihez aláfestésként készült. És akkor ez utóbbihoz idéznék is a filmzene.net-en John Powell-hez írt meglátásából:
"Nem kifejezetten azért írok zenéket, hogy külön is hallgassák az emberek, ez az igazság. Próbálok erre is figyelni, de inkább az a fontos, hogy zeneileg a legjobb legyen...Ha mindemellett külön is jól szól, az csak plusz elismerés számomra."
Azt hiszem sokat lehetne erről beszélni, de egyelőre befogom :D
Húúúú no valahogy összeszedem a gondolataim, mert az első írás kapkodóra sikeredett, mert siettem el itthonról :)
1) Hogy miért gyengék ma a filmzenék - ezek szerint mindketten egyetértünk a ténnyel, te csupán tudod az okát én meg csak tippeltem :) Ennek ellenére ami szar az szar. A húzónév valóban megfoghatatlan egy kicsit, elég baromságot írtam, igazából nem tudom ki az. Talán, akinek meglátom a nevét és lázba jövök tőle... De mondjuk ez egyén kérdése nyilván...
2) Zene korszerűsége - no ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Én ilyen szemszögből nem tudok semmit hallgatni, nem értek hozzá... A mai napig imádom A szikla zenéjét, egyáltalán nem hallom benne azt a zörgést amit említesz. Az, hogy melyik zene mennyire összetett, mennyire sok tudás van benne, szintén nem érdekel, nem értek hozzá. Ad-e maradandó élményt vagy se, dallamos-e vagy nem. Ez számít, csak a fülem érdekel. Egyébiránt a sárkánynevelde első részét elkezdtem hallgatni, mivel tényleg mindenhol imádják, no nem bírtam végighallgatni, annyira lópikula volt nekem.
3) Pontozos - valóban, életszerűbb lett volna a filmtracks helyett a többi íróval párhuzatom vonni a Painted Veil esetén, ezt elbasztam kétségtelen :D Csupán a mondanivalóm élét szerettem volna tompítani, hogy nem tetszhet mindenkinek minden ugyanúgy, ami a Harry Potter zenék kapcsán került elő.
A végére két dolog. Az első, hogy imádom a fórumotokat, állandóan itt lógok, falom a hozzászólásokat (sokszor visszaolvasok régieket, nagyon jók), viszont hozzászólni nagyon nehezen tudok, lévén abszolút zárkózott vagyok a mai zenékkel kapcsolatban, pedig én mindent megpróbáltam, de tényleg. Azért jó olvasni, hogy itt milyen sokan, mennyire tudják élvezni őket, szomorú is vagyok magam miatt :)
Másrészről a német amazonon, most akció van 3 cd 15 euróért és baromi sok filmzene van közte :)
Azt hiszem minden fajta előítéletek nélkül lehet nyugodtan vizsgálni az adott aláfestés témával való kapcsolatát és ami a legfontosabb annak "összetételét" hangszerelését.
Elvégre ezért szeretjük ezt a fórumot.
Részemről is "no offense", de szerintem kicsit a múltban élsz. :)
Nem veszed figyelembe, hogy - valószínűleg a dömping miatt - ma már a filmek sem maradnak meg a köztudatban akkora mértékben. A tavalyi év legnépszerűbb filmje A galaxis őrzője volt talán, mely még elég egyéninek is mondható, meg a többségnek is tetszett. De ez akkor sem fog mondjuk tíz év múlva felbukkanni egy filmes eszmecserében, mint például a Vissza a jövőbe évtizedekkel később - meg tíz év múlva - is. Pedig azt azért biztos elismered, hogy az elmúlt tíz évben is születtek hasonló minőségű filmek.
Ugyanez a zenéjükre is igaz.
Itt meg azt felejted el, hogy a régi nagyoknak sokszor már a forgatás megkezdését követően volt módjuk foglalkozni a zeneszerzéssel, míg ma sokszor a komponista az utolsó, akinek neve kiderül a stábból - aztán meg ő az utolsó is, akit végül lecserélnek, az újnak meg két-három hét alatt kell összekapnia magát. Asszem a Thor 2. is ilyen eset volt a közelmúltból, ahol pont az ilyesmire tényleg nem nagyon alkalmas Burwell esett ki, de ami biztos példa a gyors melóra, az a King Kong. Jó, ez nem lett mestermű (én talán 7-est adtam rá), de ha a pár hétnyi határidőt nézed, akkor JNH mégiscsak egy zseni.
Meg az sem világos, hogy kit tartasz húzónévnek, akit ismer az átlagember is? De akkor Magyarország legjobb zenésze Majka, hiszen az ő videóját látták legtöbben YT-on, meg mindenki ismeri, külföldről meg a "Rüh anyja". :)
Pont a filmek emlékezetben-meg-nem-maradása miatt van az, hogy a szerzők sem maradnak meg, nem azért, mert Williams, Horner, Goldsmith, Morricone és a többi régi nagy óta senki tehetség nem született. És akkor most ne is menjünk bele abba, hogy a húzónév és albumrekorder Morricone hány score-ja hallgatható végig az emlékezetes főtémán túl is.
Meg úgy értelmeztem, hogy aszerint kategorizáltad a neveket, hogy akit nem ismer az átlagember, az mehet a kukába. De azért Powell meg Giacchino (szentségtörés vagy sem) rendelkezik olyan tudással szerintem a komponálás terén, mint Williams (vegyük a Jupitert például - aminek zenéjére szintén nem emlékezik senki már jövőre sem, mert egy buktához készült, pedig eléggé összetett zene). Vagy bármelyik sárkánynevelde mögött lapul annyi zeneszerzői tudás, mint a Star Warshoz írtakban. De ez azért nem merül fel benned, mert a Star Wars az Star Wars, a másik meg egy súlytalan rajzfilm. :)
(Még annyi kívánkozik ide, hogy a sárkánynevelde zenéjét 20 év múlva is meghallgathatod, ugyanúgy korszerű lesz, míg a "húzónév" Zimmer Szikláját már sok éve sem bírtam meghallgatni, annyira vállalhatatlanul zizegős hangzása lett mára már - persze ezek most csak kiragadott példák, ha már felmerült a Szikla.)
Szóval nem valamiben reménykedésről van szó, de minden évben össze tudunk állítani egy-egy évértékelést jó zenékből, és nem kényszerűségből találunk sok jót. Nálam például az a mérce, hogy az 1-10 és a 11-20. kategóriába IS csak 8 pontos vagy feletti zene mehet. Hogy most ezek közt egy-kettő, ami 10 és 9, az nem érdekel, a 8 is korrekt hallgatnivaló. Hogy most akkor igénytelen vagyok-e vagy sem, azt nem tudom. :)
A pontozásról:
Én nem vagyok annak a híve, hogy ha a Star Wars vagy a LOTR zenéje tíz pont, onnantól mindent ahhoz kell mérni. Így adtam egy Elysiumra tíz pontot. Lehet, hogy kevesebb tudás és kisebb mértékű összetettség áll mögötte, de hatásosságát és karakterességét tekintve - nálam legalábbis - maximum pontot érdemelt, és még rengeteg ilyen van. Vagy mondjuk a Pi élete is fantasztikus zeneileg, de hirtelen nem jutna eszedbe sem a zene említése, sem Danna neve, pedig nálam az is 10.
"Ott a Painted Veil például. Adott rá a filmzene.net 10/10-et masszívan."
Ne mááá'! Ezt még magyarázni kell egy évtizednyi működés után is? :)
Facebookon is írt valami hasonlót egy srác, hogy az adott írásban valamit gyengének tituláltunk, és most mennyire ellentmondtunk magunknak, mivel anno 10-et adtunk rá.
Nem a Filmzene.net adott masszív tíz pontot a Painted Veilre, hanem Gregus Péter, amivel ráadásul senki más nem is értett egyet. :)
De persze ritka az, amikor mindenki ugyanannyira pontozna valamit, főleg, amikor a felső pont 9-10.
A többi értékelés 9-8-7 itt, tehát az összességében 8 pont, amivel már biztos te is jobban kiegyeznél. :)
Épp ez különböztet meg minket a Filmtrackstől - már azon túl, hogy mi szeretjük a filmzenéket, és nem feltétlenül a könyörtelen lehúzásra élvezkedés tölti ki a napjainkat -, hogy a legtöbb írásnál láthatsz még alul legalább egy, jó esetben még vagy három pontszámot, ami árnyalja a kritikaíró esetleges alul- és túlpontozását. Azt azért kiemelném, hogy a legtöbb esetben a kritika pontszáma nagyjából megegyezik a felül láthatóval plusz/mínusz 1 pont, ami azért jó arány. :)
Tehát az aktuális Backcountry akkor biztosan nincs alul/felül pontozva, ha már három olyan ember ugyanannyit adott rá, akiknél amúgy más jellegű zenék az elsődleges favoritok. De ugyanúgy, ha a Pipő 9 vagy 10 pontot kap végül tőlem, alul bizonyára árnyalni fogják a kollégák a 7-8 pontokkal. :)
A kritikaíró kifejti, szerinte miért ennyi és ennyi vmi, a többiek meg árnyalják a pontszámát (van 8-9 pontos írás, amire alul érkeztek a 2-3 pontok a többiektől:))), így megy ez.
Ha beleszólhatok, szerintem egészen egyszerűen ezek a zeneszerzők ennyit tudnak. Lehet, hogy van egy-két jobb felvillanásuk, de alapvetően betonközépszer az egész úgy ahogy van, csak mi (vagyis ti :)) még reménykedtek :)
Pont nemrég beszélgettem egy jót egy másik óriási filmzene rajongó barátommal, hogy egészen egyszerűen hiába vannak szakmában ott a nagy nevek, öregszenek és nem bukkannak fel helyettük mások. Múltkor összeírtam neki egy pár nevet, kábé ilyeneket:
Tyler Bates
Steve Jablonsky
Brian Tyler
John Ottman
Carter Burwell
Henry Jackman
John Powell
Michael Giacchino...
... és társai. Mondhat bárki bármit, ezek a nevek egyszerűen nem húzónevek. Ha csak annyit melléjük rakunk, hogy Goldsmith, Williams, Horner máris megy a kukába a fenti csapat. Mindig is az volt a gondom, hogy talán azért jön ki most annyi moslék, semmitmondó zene, mert hiányoznak hozzá a NAGY filmek. Talán így van, talán nem, de azért őszintén, egy Marvel sorozatra azért összekaphatták volna magukat a készítők (minden szinten), hogy azért valami veretősebb névsort, illetve teljesítményt tegyenek le az asztalra, nekem ez a véleményem. Oké, hogy itt dobáljuk a Thor, meg Hulk zenékre a 8-9 pontokat, de most őszintén ez nem az az igazi 8-9 pontos cucc. Egész egyszerűen, annyira híg fos a nagyja a zenéknek, hogy lement az ingerküszöb. Én legalábbis nagyon ezt érzem egy pár éve... Az is lehet persze, hogy a stúdiók feleslegesnek érzik sok pénzt feccölni egy nagyobb névbe, vagy nyomás alatt tartani a komponistát, mert felbasszák Amazonra 10 dolcsiért az albumot és lehet abból nem jön be annyi pénz, hogy az nekik számítson, nem tudom.
A Harry Potter témára visszatérve, azt kell mondjam, hogy nálam pár éve TOP 1 Desplat, Williams meg sosem állt hozzám túl közel, mégis, azt kell mondjam, hogy a Potter sorozat esetében Williams körülbelül háromszor felfalja Desplat zenéjét. És nem azt mondom, hogy utóbbié egy szar, egyszerűen nekem mint hallgatónak nem marad meg belőle semmi. Lemegy és kész, semmi nem jön át. Persze a filmeket utálom mint a szart, lehet ez is hozzájárul :)
Ott a Painted Veil például. Adott rá a filmzene.net 10/10-et masszívan. Nekem annyira nem jött át. Jó meg minden, de na, szóval értitek :) Erre ott a filmtracks-es pali (nem mondom, hogy zseni, de azért ha nem Zimmerről van szó, akkor annyit csak ért a zenéhez mint az itteni srácok és no offense :) és egy 3/5-öt tett rá. Ez van, mindenki mást keres a zenékben és nem mindig találja meg ott, ahol máshol igen... Én a '90-es éveket toltam nagyon, ezért hozzám nyilván az akciódús, dallamos, főtémás zenék állnak közel (Rambo 2, A szikla, Ragadozó, Star Wars és hasonlók), úgyhogy sokszor ezekkel a semmilyen, témanélküli csak úgy hangulati elemként szolgáló zenékkel baromira nem tudok mit kezdeni...
Na egyelőre ennyi, megyek a könyvfesztiválra, remélem nem tapostam senki lelkébe :)
Az imént belefutottam egy fórumon a The Imitation Game kapcsán az itt is mostanság gyakran visszatérő témánkra, miszerint Desplat jellegtelen zenéket készít. Erre mondjuk pont nem jó példa szerintem az említett mozi aláfestése (vagy a HP filmeké, amiket még megemlített), és az illetőt lehet, hogy elküldtem volna egy hallás vizsgálatra (vagy azért megkérdezném az illetőt, hogy milyen zenének kellett volna szólnia a képek alatt?), de most nem is ezen van a lényeg, mert itt sem ugyanúgy látjuk a munkásságát hanem azon, hogy ezt a zenét, mint megtudtam Desplat 2 és fél hét alatt dobta össze, ami minimum egy "Ejha!!! a részemről. Ennek fényében még fájóbb, hogy egy akkora monstrumhoz, mint az új Avengers (ami tudom, hogy más műfaj, más munkametódus), a lényegesen tehetségesebb Tyler és Elfman egy ennyire se íze, se bűze zenét hoztak össze közösen, fene tudja hány hónap alatt, amikor előbbi hónapokkal ezelőtt John Williams zeneiségét emlegette, mint fő ihlet forrást, utóbbi pedig a zsáner talán legnagyobb szakértőjének számít. Mert itt már nem tudom eldönteni, hogy ezek a szerzők süllyedtek bele ennyire a középszerűségbe, vagy a stúdió/a producerek várnak tőlük ilyen hangzást, esetleg mindkettő.
Viccet félre téve a "The Battle" című tételt kiemelve csúnya érzés fogott el annak 2. percétől.:)
Egyet is értek, talán indokolatlan volt ekkora tűzerővel elrontani.
Elküldve: 2015-05-02 15:57:54, 
), viszont van egy csomó más, amit igen, és én is úgy nézem a score-okat, hogy mit adnak nekem pluszban.
