Talán Attila az, aki valahogy érzékelte a film-zene iparon keresztül bekövetkező változásokat.
Nem hogy a halványan látható-hallható régi, jól bevált módszerből építenek ma már, hanem ráadásul rá is építkeznek.
Attila ezt már talán láthatta is, de még mindig másolatról beszél.
johann johannsson "free the mind" című albumának utolsó előtti tétele ("love after love") a legszebb mark isham-zene, amit az elmúlt években hallottam.
bréking: a wolf creek 2 zenéjét johnny klimek EGYEDÜL követte el!!!
hovatűntreinholdheil?
hozzáteszem, a jutúbos ízelítő kapcsán azt gondolom, az elmúltnyolcév (nemúgy!) fel nem használt, de kirenderelt kompozíciói lettek egymás mögé fűzve, ehhez pedig tényleg elég egy ember is.
Hát ez egy nagyon szép és békés, bevállaltan melankolikus zene, vonósközpontú, zongorás darabokkal. Jellegre olyasmi, mint a The Impossible volt tavalyelőtt, csak ez nem egyhangú. És mit tesz egy apróság: nagyon ritkán szólal meg pár trackben egy elnyújtott hangú elektromos gitár, és akkor is csak egy-két hang erejéig, de nagyon eltalált ötlet.
10/8
Ilyen, amikor egy score-nak stílusa van. A (persze jóval későbbi) Conspiracy Theory ugrott be róla, csak ez súlyosabb, semmi könnyedség nincs benne, mint Burwellnél.
10/8
Ha azt nézem, hogy egy Asylum-közeli színésznőcske és rendező szerezte a score-t, aki ebben a mini-t(r)évésorozatban is játszik, akkor kifejezetten jó. A score első felét kezdetben érdekesnek is találtam, de idővel (azért elég hamar) a műanyag hangzás egyre iszonyatosabbá válik, de ettől eltekintve is fárasztó lesz az album a játékidőben haladva. Szóval normális hangzással ez lenne simán hatos, így viszont elég rossz hallgatni annak, aki hallott már életében szimfonikus zenekart. A lenti képen különben a komponista látható. :)
na jó, hát a maleficent kb a tizedik másodperctől egyértelműen és tagadhatatlanul jnh. egyelőre nálam hiányzik a katarzis, de azt hallani, hogy erre a zenére volt elég ideje. csak ezt az elektronikus basszuskiegészítést nem értem egyáltalán...
Maleficent - James Newton Howard 10/8. Ahhoz képest, hogy nem vártam nagy zenét, baromi jó hallgatni. Az egész egyben van és sokkal jobb, mint a Hófehér óta bármi. Ugye a Parkland semmi extra, a Bourne-t hagyjuk, A Föld után is sótlan lett. A Futótűz egyedül, ami tetszett igazán, de az ugye nem előzmény nélküli. Így ezzel a sötét Disney meséhez gyártott zenével én tökre elégedett vagyok.
James Newton Howard most nem tudta megismételni a Snowwhite minőségét a Maleficent-el, de minőségben nincs annyira messze tőle, plusz mindig öröm ilyen klasszikus, nagy zenekari csörtéket hallani a mai világban. A kórusos főtéma pedig egész kellemes. 7/10-en vacillálok, de majd film után még elválik.
Elküldve: 2014-06-03 19:29:54, 
