*megörültem a hosszú tracklistának de sajnos csak az első 2 track tartozik az albumhoz:D:D:D [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2013-12-23 22:07:35]
Én tegnap néztem meg másodszor, és nekem minden hibája ellenére, az első Hobbit szerethetőbb volt. A zene a Smaug esetében pedig második megtekintésre is semmitmondó, talán ezt az egy kis motívumot kivéve:
megnéztem ma a smaugot.
elvakult gyűrűk ura rajongóként nehéz nem összehasonlítani vele, de én mégis így tettem az első résszel, és a másodikkal is ez volt a szándékom.
zavart ez a szerelmi 3szög. ekkora ótvaros baromságot hogy majd egy tündelány nemet mond legolasnak és inkább egy törpbe szeret bele...kínos, erőltetett szar volt. mind1.
thorin mint reteknagy hős az egész filmben nem csinált semmit, még a tófalvi jelenetnél is amikor körülvették őket a nagy kopasz törp lépett ki először. mind1.
DE! hiába próbálom nem összehasonlítani a gyűrűk urával ha egy az egyben beleraknak egy gandalf vs sauron jelenetet, ami előrevetíti a középföldére leselkedő iszonyatos és elkerülhetetlen gonoszt és egy hatalmas háborút. namost...innentől, ki a retkes lóf*szt érdekel néhány törp akik vissza akarják szerezni az aranyukat?!
mindettől függetlenül élveztem és ér egy 10/7et.
filmzenei szempontból:
a szövetségből fütyüljük a megyét, a 2 toronyból a rohírok témáját, a király visszatérből a far green countryt, a hobbit1ből a misty mountainst.
a hobbit2ből MIT? szomorú...
Elolvastam még akkoriban azt a bizonyos Levine-féle levelet, csak most van időm reagálni rá. Eléggé érdekes volt. Már rég hiányoltam valami ilyesmit. És az külön tetszett benne, hogy egy egykori munkatárs írta, de emlékezetem szerint korrekt hangnemben, nem pedig valami sértett akárki.
Szóval most már úgy látom ezt az egészet, hogy Zimmer olyan, mint pl. a Marilyn Manson. Az átlagember nem tudja, hogy az egy zenekar és a frontember neve is egyben, a vélhetően azért a számokba is besegítő többi tag nevét pláne senki nem tudja, csak a frontemberét. Itt is ez a helyzet általánosságban - csak a "tagok" külön-külön karrierje is beindul. Viszont marha jó zenék születtek, meg fognak születni ennek révén, szóval bele kell nyugodni, hogy az az ára, hogy egy – amúgy nagy kedvenc, kilencpontos – The Holidayt úgy nyolcan szereznek.
Lehet, hogy ha egyedül dolgozna, akkor mindig olyan 10/6-7-es zenék születnének, mint mondjuk Balfe önálló cuccai. Akit most nagyon futtat, szóval a Holmes, Inception stb.-nél biztos sok neki volt köszönhető, de önállóan mégsem készült még kiemelkedő zenéje. Együtt viszont jó dolgokat hoznak össze a legtöbbször.
Úgyhogy szerintem ezután csak megemlítem a cikkekben, hogy kik dolgoztak még be neki, de ennyi. Már én is unom ezt a mantrát. Másnál azt sem tudjuk, ki segített még be, Zimmer legalább sosem titkolta ezt, ezt el kell ismernem. Most persze nekem nem tetszett meg ez az egész rendszer attól még, de valószínűleg a taposómalom-szindróma hozta létre ezt az egész ghostwriteres dolgot, ami aztán ennyire elfajult, hogy minden tételt már szinte más jegyez néha egy filmzenealbumon, és már a sok mindent még le nem rakott, nem bizonyított szerzők (pl. Henry Jackman) mellett is van vagy két cimbi.
Csak annyi óhajom lenne, hogy azért mindenki tisztában legyen azzal, hogy nem egyetlen ember műve ez az évi rengeteg filmzene, meg ne díjazzanak már egy személyt azért, mert a maga szerezte cuccok mellé még több másik kollégája kiegészítésére, ötletére bólintott rá, mert ez nem zeneszerzés (vagyis szó szerint zene szerzése), így az egyedül komponálók elleni merénylet. De viszont ott van az is, hogy már azt sem tudjuk, van-e még egyáltalán, aki egyedül komponál.
Azért is enyhültem meg, mert közben egyre gyakrabban tűnnek fel mások mellett is kiegészítő zeneszerzők, szóval ez a mocskos hollywoodi hajtás miatt lehet, amit a filmzene – mint sokszor az egyik legutolsónak elkészülő összetevő – szenved meg. De ezt is el kell fogadni sajnos. A lényeg, hogy jó zenék szülessenek. Ha ennek az az ára, hogy mindenki azt hiszi, Zimmer már évek óta nem alszik semmit sem, és még a vécén is komponál, hát legyen, attól viszont én még aludhatok emiatt. :)
Ha pedig már a politikusoknál tartottam: Jeff Beal House of Cards-a kifejezetten kellemes darab. 7/10. A sorozatok most már lassan minden téren fityiszt mutatnak az álomgyárnak, zenében is lassacskán.
Úgy kellett már Desplat-tól ez a Philomena, mint politikusnak a kenőpénz. Egyelőre 8/10, még úgyis, hogy az egyik motívum szinte egy az egyben lett átemelve az Extremely loud..-ból.
Elküldve: 2014-01-02 18:10:42, 
