Na az új Star trek még az előzőre is rátett egy lapáttal, úgyhogy egyáltalán nem aggódom a Star Wars miatt - igaz, eddig se tettem. Giacchino munkája film alatt "csak" méltó párja az első részhez írt zenéjének, talán egy leheletnyivel gyengébb, de a főgonoszhoz írt, általam múltkor is belinkelt, nyugtalanítóan kiszámíthatatlan téma hibátlan.
Egy szerintem tényleg elég vicces videó összeállítás, de attól még nem szeretem, mikor koncerteken filmzene közben ennyire hangosan nyilvánul meg a közönség:
http://www.youtube.com/watch?v=0G5xfQt2EC0
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bár a jazzt nem kedvelem, pl a terminalt, meg a 60-as 70-es évek zsarufilmjeit nézve tök jól passzol, csak önállóan nem kérek belőle :)
A napokban ment Michael Nyman egyik szerzeménye a Streaming soundtracks-en: Még az albumot (A la folie) nem hallgattam, de ez a track nagyon klassz: http://www.youtube.com/watch?v=0e3djCW2Wh8
Utánanéztem, hogy vajon milyen filmről van szó, az igen rövid leírásának a végén meg elkezdik: "ha kell, EGYMÁS életét is feláldozzák a cél érdekében..." Ez most vagy tudatos vicc, vagy elírás, de jót röhögtem rajta :D
Értettem én, bocsi :) Ezért is írtam, hogy már túlragoztam, hiszen valójában mindketten szinte ugyanazt mondtuk :))
A jazz egyik ilyen megítélése a Terminál c. filmből jön át a legjobban, amikor Navorski (azt hiszem, ez SPOILER) végre találkozhat azzal, akivel az apja nem, sőt, az előadásán is részt vehet, és alhat egy jót :)))
Én nemcsak azt akartam írni, hogy nekem már uncsi, hanem azt, hogy mindez tulajdonképpen meglátás kérdése. Én elfogadom hogyha vkinek tetszik, nincs vele bajom. A jazzt is iszonyat sokan kedvelik, engem azonban az ilyen muzsikákkal az emberiség által eddig ismert lehető legtávolabbi pontig lehet vele kergetni. :))
az új star warsról nem tudok semmit. a lenti zimmer-fikázós jútyúb linket a filmtracks fórumán találtam. bár láttam én már meggyfán pókot, az is lehet hogy övé lesz:)
hát igen. a hobbit kapcsán shore előbányászása is meredeknek tűnhetett(mondom ezt úgy h isten az első rész zenéje), de akkor mit szóljon john papa, akiből tulajdonképp vámpírként kiszívott már minden csepp hangjegyet ez a frencsájz.
[előzmény: (20417) Thomas Powell, 2013-05-01 00:26:57]
Amit írtál abból igazából kiderül, hogy annak ellenére, hogy "ez az irány még viszonylag új", neked alapból "az inception, meg ezek nem jöttek be egyáltalán", valamint a "Tron-Oblivion már idegesít". Így pedig egyértelműbb, hogy ez a hangzásvilág talán később sem lesz nyerő nálad, mivel lemaradásként tapasztalod/ítéled meg.
Hans Zimmer-rel, meg amit eleinte és jópár 2000-esben csinált :), nekem sincs bajom. A bajok ott vannak, ahol az ő utánzása jelen van (igaz, hogy ilyesformán viszont a POTC kellene, hogy a legutáltabb album legyen, de a "szabályt" erősítendően elkél egy kivétel). Épp ezért a mostani újabb hozzászólások gyorséttermi jellege pont ide vágóan szinte teljesen tálaló, őőő találó, csak éppen nem kifejezetten HZ-re kell alkalmazni a hasonlatot.
"Oblivion annyira tronos meg inszepsönös, meg ki tudja még milyenes". Szerintem sokmilyenes, legalábbis hangulatilag. Sosem jártam disco-ban, sem régen, sem most, de valahogy ilyenes hatása is van az egésznek, mintha a filmzene néhány 80-as muzsika hangulati átirata lenne annak ellenére, hogy igazából teljesen más. Olyanra gondolok, mint pl. a Tron esetében a filmbe tökéletesen passzoló Separate Ways a Journey-től (http://www.youtube.com/watch?v=7cGwHJaiDps). Ilyet régen a Rocky IV.-ben láttam, bár ott sokkal erőteljesebb, mivel klip jellegű az egész (http://www.youtube.com/watch?v=dg8RV4h-fAA).
Na, már nagyon túl lett magyarázva :)
A lényeg, hogy eddig úgy tűnik, hogy az Oblivion azoknak tetszhet, akiknek már az előző két hasonló filmzenénél is tetszett ez az új irány.
A Star Wars VII. zenéjével mi a helyzet? Hans Zimmer van tervbe véve?
Jó, ezt nem vitatom. Így is van pár zenéje, amit várok az évből, és tény hogy azért még messze nem képviseli egykori tanítványa, Pista szintjét, aki csak álmodozik arról, hogy McDodó szintre jusson, mert a sarki kifőzdénél messzebb már nem jut (most pörög a Pain and Gain, de mindjárt ki is nyomom). Csak amikor belegondolok, hogy a filmzene mennyire eliparosodott az elmúlt években (főleg Zimmer miatt), akinek sokszor már más nagynevű művészek kellenek, hogy nagyot alkosson (Howard, Powell), miközben valóban tud ő, ha akar. Például még mindig csodálkozom, hogy A Da Vinci-kódot lényegében egymaga hozta össze, ami már a műfajon belül is a komolyzene határait feszegeti. De amikor azt olvasom, hogy mennyire panaszkodnak, hogy a filmzenék képtelenek megújulni, és egymás után jönnek a futószalagon gyártott Zimmer-utánzatú zenék, akkor némi visszatetszést kelt bennem, hogy pont Zimmer minden géppel megalkotott hangjegyétől összecsinálják magukat a rajongók, csak mert az jobb - vagy inkább intenzívebb - a korábbiakhoz képest. És ilyenkor hiányolom, hogy manapság már nem, vagy csak elvétve készülnek Williams vagy Goldsmith kaliberű, klasszikus filmzenék. Habár Desplat és Giacchino legalább még megbízható minőségben képviseli ezt a stílust. Ahogy viszont olvasom utóbbi lehet, hogy búcsúzhat a Star Wars VII zeneszerzői posztjától, mert Abrams Williams-et szeretné. Na ez az a ritka eset, hogy nem tudom, hogy sírjak e, vagy nevessek örömömben.
nagy szerencséjére azért van 5-6 olyan zenéje is ami nem teszi lehetővé hogy a zimmer név gyorséttermi szinoníma legyen bármikor is. nyilvánvaló volt mindig is hogy sok nagyobb nagybetűs MŰVÉSZ van nála a szakmán belül, de azt el kell ismerni hogy amikor az öreg megfeszül azért egyenrangú tud lenni.
Igen, témát még én se hallottam, ami azért egy ilyen szuperhősmozinál el kéne (pláne egy John Williams féle főtéma után), de lehet, hogy a minták csak ügyesen rejtegetik.:D
Bennem egyébként az ilyen reakciók keltenek visszatetszést, és most már egyfajta dacot is kiváltanak Zimmer zenéivel kapcsolatban. Csak azért, mert egy témát a végtelenségig fokoz (amit kétségtelenül nagyon tud), attól ő már a zeneszerzés legnagyobb földi helytartója. Ezt jól példázza a tavalyi TDKR. Ha azt kellene mondanom, hogy melyik volt a legszórakoztatóbb, legélvezetesebb filmzene, akkor egyértelműen a trilógiazáró muzsikát mondanám. De ha a zenei minőséget, ötletességet, igényességet nézném, akkor "Deshi Basara" ide vagy oda, a top 10-es listámra sem fért volna fel, mert az a munkája (akármekkora kedvencem is lett) sokkal inkább egy ipari termék, egy gyors kaja, és zenei intelligenciában NÁLAM meg se közelíti az olyan munkákat tavalyról, mint a Skyfall, a The Amazing Spider-Man, az Argo, vagy a Life of Pi, és még sorolhatnám. És amikor ezt a véleményemet hangoztatom mondjuk Williams Lincolnjánál akkor le vagyok hurrogva, hogy miért védem az önmaga árnyékának tekinthető Mestert. Egyébként kétségtelen, hogy a Lincoln nem Williams legjobb munkája, de azt hallgatva inkább érzem azt, hogy egy (ritkán fogyasztható) zenei műalkotást hallgatok, mint egy gyorsan cserélődő terméket.
Bocs a hosszért, de ez már nagyon bennem volt egy ideje. Röviden: annak ellenére, hogy szeretem Zimmert, lassan ő a filmzeneszerzés Ronald McDonalds-a.
egy dolog érdekes: vmivel több mint 6 percnyi mintából egy darab TÉMÁT nem hallottam. hogy ez alapján mit istenítenek azt nem tudom. leírni se fogom még, de mostanra az eddigi elvárásaim minimálisra csökkentek.
Nekem is ez volt az első gondolatom, és én se kívánok még ezek alapján ítélkezni, de néhány filmes blog már most leborul Zimmer lábai előtt, hogy mekkorát alkotott.
Most már másodszor megy le ma a Pain & Gain. Életemben nem hallgattam meg egy Pista zenét egy hónapon belül kétszer, nemhogy egy nap. :D A 26 trackből kb. 10 kuka, a több viszont hangulatos.
Az utcsó track például igencsak tetszetős, ezt majd szerintem Bíró Zsolti fogja értékelni, méhkasból szóló szinti, szóval ez nála tuti nyerő recept. :D
Elküldve: 2013-05-10 18:40:07, 
