dögöljek meg én csak kukásautó prést, szívzörejeket és ütvefúrót hallottam...ja meg néhol a trailerekben elburjánzott hajókürtöt. de akkor majd nekiesek lehet mégegyszer(nem mintha pista érdemelne ilyet, de neked hiszek:D)
Ezzel csak az a bajom, hogy Zimmer megkapja azt a lehetőséget, hogy az albumjaira úgy konstruálja át a zenét, hogy az sokkal jobb legyen, mint a konkrét score. Hallgatni persze ezeket tényleg jobb így, csak ha ezt a lehetőséget mások is megkapnák, akkor lehet, hogy sokkal több jobb album lenne, de hát nyilván a pénz beszél...
[előzmény: (20402) Kulics László, 2013-04-28 18:38:24]
Ööö izé, lehet, hogy bennem a hiba, de nekem semmi bajom nem volt ezzel a zenével. :) Szerintem az első Jablonsky-score, amire még azt is megkockáztatnám, hogy tetszik. Na jó olyan nagyon azért nem leszek rajongója :))) de vannak jó részei. Néhány trackbaen olyan irányba ment el, mint amit Zimmer csinált a kilencvenes évek elején, persze a húsz éves különbség a hangzáson hallatszik, sőt helyenként még Rabin munkáit is megidézi, ráadásul a jobbakat.
Szóval nekem ez a score elsőre rendben volt - talán meglepett, hogy egy darab Transformersre való utalás sincs benne. :)
"Persze nyilván lesz majd olyan pont, amikor majd rá fog unni a közönség erre a "műfaj"-ra is, mint ahogy a Zimmer-es elemekre, amikor már csak a majmolás megy (mint pl Jablonsky-nál) Viszont még nem most... Szerintem legalábbis még bőven nem tartunk ott."
Még tegnap olvastam, és azóta morfondírozzok, hogy miként is tudnám megfogalmazni az én véleményemet úgy, ahogyan te is tetted ezzel a témával kapcsolatban. (Jó, persze, közben aludtam is, ettem, ittam és dolgoztam is, na... :))
Szóval:
Én a magam részéről beleuntam az Oblivionba, és pont azért, mert annyira tronos meg inszepsönös, meg ki tudja még milyenes, de gyakorlatilag a legnagyobb bajom az, hogy az m83 ez alapján nekem akár a tronos komponista is lehetne, nincs különbség. DE ez az én magán véleményem, miközben pl a te véleményedet is osztom, hogy ez az irány még viszonylag új, tehát annyira meg nem lehetett még unnu, mint pl a Zimmeres kliséket. Ám szerintem itt inkább a rajongás és az elfogadás érvényesül. Az én esetemben pl Zimmer hiába csinálta a 90-es években szinte mindig ugyanazon elemekből való építkezést, imádtam ésre, mostanra azonban az új zenéiben történt arculatváltozásban inkább lemaradást tapasztalok - pl nekem a sherlock, az inception, meg ezek nem jöttek be egyáltalán. De pl Tyler is egyre inkább ugyanazt csinálja, és Youngnak is sokszor egyensémás thrillerzenéi vannak. De, ahogyan Zimmer 90-es zenéit - illetve azért jópár 2000-eset is - szeretem, az iménti két szerzőét, vagy Goldmith-ét vagy Silvestriét is imádom. De az ugyanezen cipőben járó Tron-Oblivion már idegesít. Ez az én esetem :)
Végre mástól is lehet ilyet olvasni:
"Még akkor is, ha hasonlít másra, engem az sem érdekel." ;)
Egyértelmű, hogy nem érdekel, hiszen a Tron-nal, Inception-nel izgalmasan újszerű hallgatni valókat kaptunk, és az Oblivion albuma remek hangulati folytatása ezeknek, illetve lényeges, hogy nem olyan módon, ami simán csak lemásolás. Szerintem egyszerűen csak ez a hangzás divatos most. És elég jó divat :)
Persze nyilván lesz majd olyan pont, amikor majd rá fog unni a közönség erre a "műfaj"-ra is, mint ahogy a Zimmer-es elemekre, amikor már csak a majmolás megy (mint pl Jablonsky-nál) Viszont még nem most... Szerintem legalábbis még bőven nem tartunk ott. Azt mondjuk továbbra sem értem, hogy a Canyon Battle végével mi a fenét akartak, legszívesebben kivágnám...
A végefőcím zene valóban így tökéletes ehhez a filmhez, viszont önállóként a Breath Of Life-fal nálam nem ér fel. Sőt, a Hófehér záró számát még most sem írta felül semmi, amiben dalolásznak is, talán egyedül a Storytime a Nightwish-től.
Nekem sokatokkal ellentétben igazán tetszik a Feledés zenéje. (Csak az egy órás normál verziót hallottam és a filmet láttam.) Számomra a legfőbb kedvencek a következők:
- Waking up (Szuperül felépített, a váltás a 3/4-énél nagyon zseniális számomra.) - Talán a legjobb a F.O.-mellett.
- Earth 2077 (kellemesen hömpölygő stílusa főcímzenének is kitűnő.)
- Fearful Ods (Zsenialitás, megunhatatlan, a legszuperebb szerintem az elmúlt egy évből számomra. Még akkor is, ha hasonlít másra, engem az sem érdekel.)
- Oblivion (Remek vokál, tökéletes végefőcím zene. Ami tavaly volt a Hófehér és a vadásznál a Breath Of Life, idén ez ugyanezt tudja.)
Ezen kívül kiemelkedő számomra még: Temples Of Our Gods, Tech 49. De az egész album nálam jó szinten van.)
Így van, és erre maga a film is ráerősít. Összességében leginkább Tron hangulata van (nemhiába ugyanaz a rendező). A filmben lévő ötletek pedig annak ellenére, hogy innen-onnan lettek összeszedve, szerintem mégis teljesen élvezhető egységes egészet alkot. Pár alapvetően lényeges dolgot nem értek (de ez spoiler lenne kérdésként is), viszont a főszereplő szempontjából nézve a történetet elég ütősre sikerült.
Na a lényeg, hogy a film hangulata szinte egy az egyben Tron (zeneileg pláne), viszont ez nagyon passzol a történethez, egyszóval így a jó :)
[előzmény: (20395) Kulics László, 2013-04-24 19:30:38]
Na, így megnézve a Bádogember hármat, azt kell mondanom, hogy hozza az első két rész színvonalát, de annál semmivel se többet. Film alatt viszont nem egyszer kifejezetten erős Tyler zenéje, a főtéma eddig is kellemes volt (mondjuk a kedvenceimhez, a The Mechanic-hez és a záró Can Youd Dig It-hez hasonló színvonalú számból több is lehetett volna). Egy 7/10-et megér, pláne ha Ottman Giant Slayer-ére múltkor 6/10-et adtam, mert azt színvonalban és élvezetben veri, még ha más műfajú filmhez is készültek.
Én a film alatti funkcionalitástól azért nem várok annyira sokat, mert pont a blockbusterei esetében figyelhető meg leginkább az, hogy zenéi igencsak alul maradnak az effektekkel és hasonlóakkal szemben - pl az FF5 és az EagleEye is élvezetesebbek önállóan, mint a filmmel együtt.
[előzmény: (20392) Thomas Powell, 2013-04-24 09:26:56]
Igen, leginkább olyan semmilyennek tűnik. Annak örülök, hogy a Debney féle vonalat próbálja követni zeneileg, de Debney szerintem egész jól eltalálta a hangulatot, az akciótételek zúzósak voltak és karakteresek (a "Mayhem in Monaco a széria zenei csúcspontja) sőt, még Djawadi is egész kellemes panelzenét dobott össze. Mindkettő album rendszeresen le is szokott pörögni nálam, de ez nagy valószínűséggel nem fog. Mondjuk Tylertől erre számítottam, legalábbis ha a korábbi, blockbusterekhez írt zenéit veszem. Egyelőre 6/10 nálam is, aztán majd a film alatt meglátom, hogyan funkcionál.
Én egy héttel ezelőtt még azt gondoltam, hogy veszek hallatlanban Iron Man 3 score-t, úgyis jó lesz. De....jelenleg azon a véleményen vagyok, hogy inkább folytatta volna az FF6-ban azt, amit az FF5-ben elkezdett felépíteni. Elsőre 10/6, Debney lényegesen jobban topon volt a Vasembert illetően.
Én nem is bánom, ha erőtlen lesz, de tényleg, mert nem is készülnek mostanában karaktereken belüli személyiség boncolgatós filmek. Az utolsó szamuráj talán ilyen volt a nagyobbak közül. (vlki írt is róla a hetekben), mindenestre csodálatra méltó hogy bír vlmi kis újat mutatni.
Biztos C. Nolan rángatja jól a pórázt.:)
Azért a sztori ennél összetettebb. A tanár - elmondása szerint - évente egyszer él a szerrel, amire mentálisan, testileg is hónapokig készül (különböző tisztító kúrák, választékos kaja, stb), majd mikor eljön a nap, egy hozzá hasonlóan a "flashelésben" jártas ismerőse ott van mellette végig, aki támogatja, vezeti, plusz ha baj van, tudja mi a szakszerű teendő. Ugyanis a rossz lelki állapot nagyon durva víziókkal járhat, ezért kell egy segítő. Ezeket az élményeit pedig beleszőtte a művészettörténeti előadásába, valamint, hogy ki élt, élhetett velük. És a tanár nem ezzel akart bevágódni nálunk, mert ezt is már a kurzus végén mesélte, plusz ő volt az egyetlen oktató a három év során, akinek minden előadása tömve volt, mert olyan élvezetes, szórakoztató és informatív órákat tartott. Úgy egyébként egyet értek azzal, amit mondasz, de ebben az esetben nem állja meg a helyét.
Magam is tanárként dolgozom épp egy évtizede, bár igaz csak középiskolában, de azért azt elég szomorúnak találtam, amikor ezt olvastam: "a tanár azokat a sztorikat mesélte, amikor ő szokott élni a szerrel". Na ezt nem kellene szerintem. Ne ezzel akarjon egy tanár jó fej lenni a diákjai körében, mással vívja ki az elismerésüket, tiszteletüket.
Az előzetes egyik pozitívuma Zimmer zenéje, ami igencsak fülbemászó, de valahogy számomra mégis kissé erőtlennek hat. Na már csak két hónap, aztán kiderül.
Akkor pontosabb talán úgy fogalmaznom, hogy Burton minden filmje tartalmaz rémmesei elemeket, de színtisztán rémmesének csak Az Álmosvölgy mondható.
Egyébként az Alice nekem egy főiskolai kurzus egyik órája után tetszett meg igazán, amikor az LSD-ről és annak a művészetre gyakorolt hatásairól beszéltünk (a csúcs az volt, amikor a tanár azokat a sztorikat mesélte, amikor ő szokott élni a szerrel :)), és hát szóba került a Hupikék törpikék (amiből megtudtam, hogy Hókuszpók gyakran él a szerrel, és ő flasheli a törpéket a gombaházaikkal együtt.:)), valamint Lewis Carol és az Alice, ami ugyebár egy felnövéstörténet, hiszen egy gyereket kényszerítenek benne házasságra.
Elfmantől pedig én is pont az ilyen típusú zenéket hiányolom mostanság. Az Alicenél ezt megkaptam, de azóta gyakorlatilag egyszer sem, vagy csak pillanatokra.
Elküldve: 2013-04-29 21:02:18, 
