Persze, hogy alapmű a Batman :) Azért is tettem hozzá, hogy ha nem is ő készítette volna, akkor is tetszene. Összehasonlítani sem akartam az új trilógiával, de végülis te fogalmaztad meg jól azt, amire gondoltam: "egyfajta korlenyomatként kell kezelni".
A majmok bolygója, mint alapanyag nekem viszont még ma is tetszik. Egyébként a legújabb, előzményeket bemutató film végülis sokkalta jobbra sikerült, mint a 2001-es újragondolás.
A rémmese jelző minden Burton filmre igaz. :) Megpróbálom ekként újra nézni az Álmosvölgy legendáját, mondjuk nem lesz nehéz, úgysem emlékszem belőle szinte semmire.
A Frankenweenie-n és az Alice-on is túl vagyok. Előbbi egészen beleillik a rendezőtől kedvelt filmek sorába. Az Alice pedig egész végig sokkal jobban tetszett, mint gondoltam volna. Jobb volt, mint az Éjsötét árnyék, míg vége nem lett. A legvégén ugyanis nem értettem, hogy mire is ment ki ez az egész. Nem értettem a tanulságot. Lehet, hogy csak annyi a probléma, hogy ismerni kellene az eredeti történetet. Hasonlóképpen voltam a Végtelen történet-tel, annyi különbséggel, hogy ott a filmet is értettem, tetszett is, viszont mikor elolvastam, akkor már sokkal jobban körvonalazódott, hogy milyen lényeggel, mondanivalóval íródott.
Elfman zenéi: Az Alice zenéjét ismertem, szerintem így film után is majd újra hallgatom. Az Éjsötét árnyék-kal egyetértek. Egyébként az olyasmi jeleneteket és hozzájuk íródott/írható zenéket hiányoltam ezekből az újakból, mint pl.: http://www.youtube.com/watch?v=62TEljaPzo0
Azt hiszem folytatom a Karácsonyival lidércnyomással.
Akkor hadd szóljak hozzá, mint olyan, akinek már az oviban is Tim Burton volt a jele.:) (Ismerőseim szerint ez sok mindent megmagyaráz.:))
Mivel nálam a Batman-nel kezdődött minden (film és filmzene szeretet egyaránt) szerintem az első kettő Batmozi abszolút az életmű égkövei közé tartoznak, és ezt mondom úgy, hogy a Nolan-féle trilógiának is hatalmas fanja vagyok, de mindkettőt egyfajta korlenyomatként kell kezelni, és nem pedig összehasonlítani (mondjuk utóbbi elég nehéz) és akkor adott megtekintéskor maximálisan lehet élvezni.
Én a Majmok bolygójával vagyok úgy, hogy egy félre sikerült darabnak tartom, de sem az eredetit, sem pedig az újat nem szeretem, úgyhogy az én esetemben az alapanyag távol áll tőlem, amin még Burton sem tudott segíteni.
Az Ollókezű Edward, A halott menyasszony vagy a Nagy Hal szerintem is nagyszerűek, de nálam a Charlie is ide tartozik, aminek gyermekded stílusára kétségtelenül rá kell hangolódni, ami (a környezetemből kiindulva) nem mindenkinek sikerül, első megtekintéskor nekem is csak az első dalnál jött ez össze.:) A Támad a Mars az életmű egyik legfurcsább darabja, de jól megidézi a korabeli inváziós filmeket, és enyhén bemutat az akkori Emmerich-féle konkurenciának.
A Karácsonyi lidércnyomásnál érdekesmód túl soknak találtam a dalokat, amiket - Elfman ide vagy oda - csak részben preferáltam, de egy újranézés annak sem ártana. Ellenben a Sweeney Todd nagyon bejött. A Frankenweenie pedig szintén igazi főhajtás a klasszikus szörnyfilmek előtt, és Burton egyik legjobbja az elmúlt évekből (az Oscar meg elmehet most is a ....), pedig én azon kevesek közé tartozom, akik szerint az Alice is jó, csak az a Disney logó nagyon visszafogta Burton kezét.
Az Álmosvölgy Legendája pedig szintén az ékkövek közé tartozik, de nem horror jelzővel illetném, hanem találóbb rá a rémmese kifejezés, úgyhogy annak abszolút tudom javasolni az újranézését. Lehet, hogy én is így teszek.:)
De ehhez kapcsolódik még, hogy Elfman olyan, mintha már Burton-filmhez is elfelejtett volna jó zenét írni. Az Éjsötét árnyék alatt fel se tűnt, a Frankenweenienél a képek alatt még úgy ahogy kellemes, de külön már kevésbé.
Igen, a Sherlock. Nem tudom, hogy ki van még rajta kívül, aki olyan zenét készít (vagy készíttetnek vele) magyar filmekhez, ami ténylegesen is filmzene. Sőt, akár ilyen lemez formájában is megjelenhet.
Keaton miatt valóban megérte, efféle játékot tőle a Sok hűhó semmiért-ben láttam.
Paul Reubens-t ennél előbb sem ismertem, úgyhogy a karaktere csak ebben a filmben mutatkozott be nekem :)
Ha Burton alapfilmeket kellene megnevezni, akkor az Ollókezű Edward-ot sorolnám ide elsőként, eztán ide tartozik még a Nagy hal és A halott menyasszony. A Batman viszont mindenhogy tetszene, ha az ő filmje, ha nem. Azonban egy baj van vele, amióta elkészült a Nolan változat, az új trilógia jobban bejön (bár ez igazából nem a régi filmek negatívuma).
A Támad a Mars!-ot nagyon nem szerettem, egyszer bőven elég volt látni. A majmok bolygója viszont tetszett, bár nem sokszor nézős. A Charlie és a csokigyár meg engem nem nyűgözött le igazán, pedig ez már tényleg tetőtől talpig Burton film, talán valamelyest át is kellene értékelnem, olvasva az erről szóló részt, vagy csak még egyszer meg kéne nézni.
Tegnap átrágtam magam a Danny-Tim írás 2. részén. Az Éjsötét árnyék érdekelt korábban is, de jobb volt így megnézni, hogy az összegző írásotoknak köszönhetően belemerültem Burton világába, és így ezzel a filmmel folytathattam. Nem volt olyan különös, de legalább nem nézhetetlen.
Még hátra van a Karácsonyi lidércnyomás, Alice, Sweeney Todd, és a Frankenweenie. Az Álmosvölgy legendáját elég régen láttam, nem emlékszem belőle szinte semmire azonkívül, hogy nem vagyok horrorfilmekhez szokva :))) Nem tudom, hogy elővegyem-e ismét.
Ez a Gulya Róbert lemez a Sherlock Holmes nevében lenne, ugye?
A Beetlejuice-t Keaton miatt érdemes megnézni, egyébként valóban semmi mélyebb mondanivaló nincs benne, de ettől még alapmű, ha Burtonről van szó. A Pee-Wee meg egy nagy állatság, de Paul Reubens miatt érdemes megnézni, bár sokan hülyét kapnak a karakterétől. :)
Az Oblivion sima CD-je már jobban tetszett, az M83 hangzásvilága ott érezhetően jelen van, viszont a deluxe verziót soha többé nem akarom hallani. :)
Köszönjük. :)
Azért annyit mondhatok, hogy lesz még pár nagyobb név, akiről ilyen írás fog készülni. Sőt a következő vasárnap egy új kategóriával bővül ezen hosszú írásaink köre.
Természetesen nem gond, ha lemented magadnak, bár nem tervezzük, hogy leszedjük bármelyiket is. :)
Gonit5:
Köszi mindenki nevében, azért talán nem fogynak el olyan hamar a témák!
Csak így tovább!
Egyébként - remélem nem sértek szerzői jogokat - de le szoktam menteni ezeket a jó cikkeket magamnak a gépemre, hogy mindig meglegyenek egyben. Nagyon jó ezeket visszaolvasni többször is.
Elég régen írtam már ide. Azóta meg is érkezett Gulya Róbert lemeze. Nem tudtam előre, de dedikált példányt kaptam, klassz :)
Az igen hangulatos, játékos főtéma több helyen visszaköszön. Az egy perc körüli trackek viszont feleslegesen tagolják az albumot, pedig van köztük olyan is, amiből elég szép zenét lehetne felépíteni (11 - Not In Our Street), illetve pár helyen érdekes Thomas Newman féle hangzás fedezhető fel (08 - Someone's Coming).
Tavaly a régi Batman filmek le lettek tudva, bár azokat azért ismertem régről (mondjuk leginkább csak az elsőt).
A Tim Burton - Danny Elfman cikk viszont megtette a kellő hatást. Köszönöm :)
Két napja a Pee Wee lett megnézve, ami korábban is tervbe volt véve csakúgy, mint a ma előhalászott Beetlejuice, melyet egyből követett az Ollókezű Edward, melyet így már vagy tizedjére néztem újra (nagy kedvenc). Szükség is volt rá, mivel sem a Pee Wee-ben, sem a Kísértethistóriában nem találtam meg a komolyabb mondanivalót. Ettől függetlenül meg volt bennük a Tim Burton világok hangulata (bár utóbbiban inkább), amikhez való igaz, hogy nemcsak remekül passzolnak Elfman muzsikái, de tulajdonképpen segítenek is azzá tenni, amik lettek...
Az Oblivion nekem bejött. Túlzott lopást nem éreztem benne (vagy csak nem akként hallgattam), szerintem mostanában csak egyszerűen ez a stílus a menő. Azt a hibát viszont én is elkövettem, hogy a hosszabb változatot kezdtem el. Végig ment volna, csak épp idő nem volt rá, így két nap alatt tudtam le, viszont egyáltalán nem esett nehezemre a második napon folytatni, sőt, igazából vártam is. A Thomas Powell által is kiemelt Canyon Battle ragadt meg a legjobban, viszont amennyire jó, olyannyira pocsék az utolsó 45 másodperce... (az album mélypontja).
Mentségemül szolgál, hogy nem ezt akartam meghallgatni, és csak kilencven perc után tűnt fel, hogy még mindig szól a zene. :) Egyébként az igen erős TDKR utánérzés hossz ide vagy oda, azért továbbra is zavaró. :)
[előzmény: (20371) Bíró Zsolt, 2013-04-09 08:26:13]
Nagyon tetszett a Tim Burton - Danny Elfman cikk I. része! Nagyon sok új infó volt benne - legalábbis nekem - főleg a háttér felvázolása tetszett. Még sok ilyent kérünk!
Hát a feléig bírtam ezt az indián óbégatást és primitív (bocs: ősi erejű :D) dobpüfölést. Egy ilyen esetében tényleg valaki előveszi az albumot, hogy na, most kedvem van egy kis óbégatást hallgatni? Bárhol belepörgettem a felén túl, mindenhol csak: HÁJJÁ-HÉJJÁ-HUJJUJ-JUJJUJ-JUJJUJ-HUJ!
igen, film alatt is "sántít" a dolog. mert thorin felegyenesedik a fán, addig szól a lidérc kórus, és egy hirtelen vágással elkezdődik a ritmusos hegedűnyiszálós eksön. kicsit összevágottnak tűnik a dolog, persze még így is minden igényt kielégít. ordenáré bazinagy:)
akkor nem vagyok egyedül:D jaja vágom, imádom ezt a kórusos részt, ráadásul itt még meg van spékelve jóféle dobokkal is, nagyon adja. főleg képekkel együtt. hatalmas karakter ez a thorin gyerek.
akkor marad az hogy vadászok neten vmi complete cuccot.
[előzmény: (20361) Bíró Zsolt, 2013-04-08 20:50:57]
Én a deluxa-al még csak most próbálkozom be, amit így egyelőre teljesen felesleges kiadásnak tartok, mert az Oblivion-ból ez a bő egy órás anyag éppen elég. Érik nálam az a 8-as, különösen a Canyon Battle miatt, pedig folyamatosan azt látom magam előtt, hogy egy pörgő folyosón a fel le pattogó Tom Cruise péppé veri Morgan Freeman-t (vagy fordítva).
Hát izé, ez az Oblivion eléggé közepeske. Oké, elkövettem azt a hibát, hogy a kétórás deluxe verziót hallgattam meg, de ez akkor is vékonyka. A felénél már kifejezetten untam, így amennyire vártam, annyira lett ez elsőre egy nagy csalódás.
Persze nem rossz zene, de TDK koppintás szinte az egész, ami azért mégiscsak zavaró. És igazából ezért nem kellett volna az M83-at zavargatni, mivel nagyjából tízpercnyi rájuk jellemző megoldás van csak benne. Amennyire progresszív volt a Tron Legacy, annyira középszerű ez, ezt pedig sajnálom.
Van egy-két bitang erős tétel, de van pár olyan is, ami esetében semmit nem módosítottak a tempen. A You Can't Save Her közepéért simán perelhetne Zimmer, már persze, ha az ő munkásságának egy része hasonlóan nem koppintásra épülne. :D
A Deluxe Edition csak hatos, de a normál albummal majd még teszek egy kísérletet.
Jaja ez a Gyűrűlidérc-téma. Ezt mi is kerestük anno az albumon, de mi sem találtuk. :) Pedig úgy rémlik, hogy valahol benne van, de gondolom át lett szerkesztve az albumra a score, így a filmes formájában nincs rajta.
Tudod, mennyit kerestem én is ezt a részt, amikor írtam a kritikát? :)
A leghatásosabb rész zeneileg, de nincs az albumon. Viszont a LOTR I.-ben többször is ott az eredeti verzió. Először ott akkor hallani szerintem, amikor a hobbitok sötétben egy folyófélén menekülnek a lidércek elől, és azoknak a lovai megtorpannak a "mólón", aztán meg akkor is hallani később, amikor Liv Tyler vágtázik előlük Frodóval.
Elküldve: 2013-04-17 01:32:57, 
