na ez az, ami sosem fog előfordulni nálam, hogy valaha lemondjak jnhról :D a "rue's farewell" egy hamisítatlan darab tőle, a "snow white" második fele teljesen jó, és hát akcióban nekem azóta nem szimpi, amióta átvitte magához a szomszédból az RC-s hangmintaállományt. és ilyenkor mindig bezzegezhetnékem van, hogy ugye a 'the fugitive' például, ahol sampler helyett a zenekar adta... de nem teszem ;)
[előzmény: (20178) Thomas Powell, 2012-12-21 21:44:28]
Én azért már lassan kezdtem lemondani JNH-ról, de idén mindhárom zenéje - hellyel-közzel - tetszett. A Hunger Games-nek vannak jó pillanatai, mint az igazán a szerzőre jellemző Rue's Farewell című tétel. A Snow White az elmúlt időszakban nyújtott teljesítményéhez képest kimagasló, és noha visszaköszönnek párszor a korábbi munkái (pl. Blood Diamond), egy rendkívül egységes zene az egész. A Bourne nem a legjobbja, ezt eddig se vitattam, és ez elektronikus stílus nem is áll annyira jól neki, mert hajlamos túlzásba vinni az ilyen jellegű effekteket, hangszereket, ugyanakkor a két évvel ezelőtti Salt éretlenebb kistestvérének is lehetne nevezni, aminek bizonyos momentumai (főleg a sík egyszerű Aaron Cross téma) bejönnek és a film alatt is nemegyszer nagyon jól működik.
Hát igen, én sem vagyok vele kibékülve. Ahhoz képest, hogy a tavalyi évértékelőmben ezt az évet JNH évének tituláltam, sajnos nagyon nem róla szólt 2012.
Nekem nagyon-nagyon hasonlít valamire az a dallam, amit a filmben a lány fütyül a fecsegő poszátáknak (nálam 1:29:30 körül). Olyan, mintha folytatódnia is kellene, már-már ki is mondom, hogy miből ismerem, de végül mégsem jövök rá. Ha valaki mégis, akkor írja meg a tippjét legyen szíves :)
az gáz, ha nekem bejön a 'the hunger games'? az elmúlt napokban be volt állítva ismétlőre, úgyhogy ha bejöttem a helységbe, mindig hallottam belőle egy-két tételt. az igazság az, hogy nekem ezen sokkal inkább felismerhető jnh stílusa, mint a bourne-zenén pl.
Most szembesültem a James Horner egyértelműen kivehető önismétlésével a "viharzóna és az ellenség a kapuknál" szakadékba JH szépen belezuhant. Az előbbihez volt szerencsém legutóbb.
http://recorder.blog.hu/2012/12/18/budapest_records Nagyon jó kis összeállítás. Gondoltátok volna, hogy ennyi bolt van még? A feléről ráadásul soha nem is tudtam. Eszembe jutottak a régi szép idők, amikor havonta átlapoztam a kínálatot pár helyen. A Jókai utcai MCD-vel indítottam (ahol az a Brigitte Nielsen-szerű eladó volt), aztán a Vörösmarty téren lévő felé indulva még bementem előtte abba (a Váci utca környékén), ahol az emeleten hátul, a sarokban voltak a filmzenék. :)
Ha már Karácsony: Kyle Gabler-től a Little Inferno nekem egyfajta karácsonyi elő-hangulatként jött át.
Érdekes, ahhoz, hogy ne legyen unalmas egy filmzene, az kell, hogy vagy jó legyen, vagy rövid. A kettő együtt viszont igen rossz kombináció, mert az említett muzsikát album és track szinten is szívesen tovább hallgattam volna. Az utolsó dalocska viszont elég volt egyszer...
jaaa, én el se jutottam az albumig. meghallgattam ezt a témát, nem fogott meg (mert nem hallgatok már szinte egyáltalán kalandzenét), nem is érdekel, hogy mellette mi van még. szűkült a műfaji nyitottságom :)
ja, és az RC-s párhuzam csak úgy véletlen jött, arra értettem, hogy ilyet már hallottam, új nem érdekel. cserébe a thrillerzenéknél (lásd 'dream house' pl) bármikor képes vagyok ugyanazokat a sablonokat újrahallgatni.
Hú, de eltávolodott egymástól a zenei ízlésünk! :D
Ez az album szerintem meglepően korrekt. Itt nem is értem, hogy ezt a háromhangos dolgot mire írtad, nekem nem ugrott be kicsit sem az RC vagy a trailerzenék, ahol ez a háromhangos dolog okkal fel szokott merülni. :)
Utóbbiaktól például már én fázom.
mert egyetlen pillanatig nem bír lekötni. ugyanazt a három hangot egy dráma vagy thrillerzenében bármikor meg bírom hallgatni akár százszor is, az ilyen akció-kaland aláfestéseknél viszont már rettenetesen idegesít.
Elküldve: 2012-12-26 08:17:39, 
