Egyszerűbb lett volna annyit írni, hogy nem tetszett.
Egyébként némileg SPOILER annak, aki nem látta.
Bardem-ről nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy meleg - még ha ki is kezd Bond-al - inkább olyan figura, akit nem kötnek a szabályok, és ebbe a szexualitás is beletartozik, és részben pont ezért is olyan fenyegető. Kétszer láttam moziban, mindkétszer röhögött meg fújolt ezen a jeleneten a közönség (ellenben másodjára, amikor 16 éves ismerősömmel néztem, ő megkérdezte, hogy mi ezen annyira vicces), pedig ez csak a karakterhez tartozik.
Azt mondjuk aláírom, hogy néha feleslegesen nyújtották a sztorit, de az általad felsorolt dolgok szerintem nem hibák, inkább a sorozatra jellemző túlzások, a Craig-éra stílusára szabva. Akármelyik filmbe bele lehet így kötni, ha az ember ízlésének az nem felel meg, legyen az akárhányezer díjjal kitüntetve, vagy akármekkora legyen a bevétele - én például így vagyok a Gyűrűk Urával.:)
De hogy ne legyek teljesen OFF: Newman zenéje már 8/10-nél jár nálam. Néhol terjengős, akárcsak a film, a lezárásból meg hiányzik a filmben hallható James Bond Theme, de nagyon rendben van. Azért továbbra is tartom, hogy Arnold jöjjön vissza a folytatásokra.
[előzmény: (20055) Bíró Zsolt, 2012-11-07 12:20:10]
Törzstag
OST_Zoli
20056. Elküldve: 2012-11-07 12:59:35,
Filmzenék
[6478.]
Szerintem azért erősen kisarkítva vannak itt bemutatva a jelenetek, persze lehet úgy értelmezni, h hú de nagy hülyeség ez meg az, de szerintem simán érdekes, izgalmas, jól elkészített film a Skyfall, nekem egy percével sem volt bajom, pedig a baromságok szoktak idegesíteni a filmekben.
Szinte minden pontot meg lehetne cáfolni, de minek? Ha nem tetszik, hát nem tetszik.
Nálam: 10/9,5 volt. Talán az eddigi legjobb Bond. (Pedig láttam mindet.)
[előzmény: (20055) Bíró Zsolt, 2012-11-07 12:20:10]
10/4
Ezt a legtöbb filmes oldal és blog közel az év filmjének kiáltotta ki. Na, hát ennek függvényében írhatom, hogy abszolút korrekt a főgonosz befutásáig, onnantól viszont a Csupasz pisztoly stábja vehette át a stafétát, annyiszor felröhögtem. A korábbi két film tetszett amúgy, meg oké, hogy a régi Bond-mozikban mindig volt túlzás, de a Daniel Craig-esek a realistább irányba mozogtak eddig. Aki látta már, vagy a film nem érdekli, de a szövegelésem valamivel jobban, az lejjebb rápillanthat a röhejes és szánalmas részek kifejtésére. Legutóbb a Roninnal voltam így, hogy mindenki imádta, én onnantól meg végigröhögtem, amikor egy jégtáncosnővel zsarolták az akárkit, hogy lelövik a csajt, ha nem tesz meg valamit (igen, ennyire emlékszem a sztorira), erre bevágták a bérgyilkost, ahogy a stadionban, a jég közepén ELTÉVESZTHETETLENÜL egyedül ugrabugráló nőnek a mozgását követte a fegyverével, nehogy mellémenjen a lövés (meg hátha kiszúrja a puskát valaki…), hogy majd ha VALAMIKOR szólnak neki, le tudja szedni. Bennem is lehet a hiba, hogy egy nevetséges jelenet láttán már azt is nevetségesnek találom onnantól, ami az előbbi híján nem lenne az, de így el is jutottunk újra Bondig.
Azzal, hogy Bardemből meleget csináltak, egyértelműen elcseszték a főgonoszt. Sosem érdekelt vagy zavart, hogy ki meleg vagy ki nem, egyedül az ő dolga, de ezt a fickót kifejezetten felruházták azokkal a „karikatúrabuzis” tulajdonságokkal, ami miatt az átlagemberes gondolkozású melegek is utálják a büszkeséges felvonulók harsányabbik részét. Ahogy szöszi (erről beszélek: ha meleg, akkor az persze biztos szőkére festi a haját, naná!) emberünk rebegteti a szemét, simogatja Bondot (elfért volna még, hogy „Jaj, te cúnya fiú”), onnantól kezdve komolyan vehetetlen gonoszként. Ennyi erővel a Kék Osztriga bárban is fogságba eshetett volna Bond, a főgonosz Oli úr, Adele helyett meg Boy George dalolja, hogy szkájfóóól. Innentől kezdve vicces volt, amikor a végén kecsesen (vagy nem úgy, de nem volt nehéz olyannak észlelni) kézigránátot hajított be a házba Bardem, mert itt egyből az ugrott be, ahogy bekiáltja: „Bocsika, vigyáztam!”. Pedig még szemet hunytam volna az affektálós belépő felett (apropó: a szinkronhang itt most kicsit tényleg rájátszott, mégsem szidható, mert Bardem viselkedéséhez, pofavágásaihoz viszont pont ez a hanghordozás illett abszolút), mert a fogsoros jelenetből látható volt, hogy ha elvitték volna ebbe a Heath Ledger-féle beteg, jokeres irányba, teljesen erős karakter lenne az eredmény. Így meg ugye.
Szóval ezt az egészet nagyon elszúrták, mert a korábbiaktól eltérő jellegű intimebb lezárás is (robbanások stb. helyett páran a pusztában) kifejezetten kedvelhető lett volna, illetve a neonfényes-felhőkarcolós jelenet durván hangulatos, imádtam, valamint a sötét pusztában a lángok fényénél mászkálás is (amit a rendező mondjuk már a Bőrfejekben is bevetett más formában) jól mutatott. De sajnos közbeszóltak ezek a szánalmas és/vagy röhejes baromságok:
- Szigorúan őrzik Bardemet, aki addig az ország legkeresettebb bűnözője volt, de a magnetós üvegkalickát csak úgy ki lehet nyitni hackeléssel. Oké, ez még nem irreális, de a fickó úgy lép le, hogy a hely padlóján ott van szinte neki beépítve EGY LEJÁRAT a város alatti alagútrendszerbe. Szó szerint lelép ugye.
- Meglógva itt robbant is egy funkció nélkülit, de látványosat a mennyezeten, aminek hatására leszalad egy metrókocsi, ezen viszont egy utas sincs, ez is hihető. Csoda, hogy vezetője volt.
- Bardem nagyon örül, hogy megmenekült a tömegbe érve, kislisszol az emberek közül egy ajtón, amit viszont nem csuk be, hogy egyértelmű legyen az üldözője számára, arra lógott meg. Az is lett. Profi.
- Nagy leszámolás a meghallgatáson (ha minden igaz, a minisztériumban), ahová a rosszfiúk hárman csak úgy besétálnak, lőnek mindenkire, aki mozog, csak épp Denchet nem találják el, aki miatt eleve odamentek. Nagy, mesteri tervezgetés ment Bardem részéről egészen eddig, hogy aztán a „vita” végére egy ilyen gagyi lövöldözéssel rakjon pontot? Mert hogy ha élve akarták kihozni innen a nőt, az nekem nem jött át.
- Bond a villához érkező helikoptert lövi a csúzlijával. Itt egy szuperügynökről beszélünk, holott csak B/C-kategóriás filmekben szokott a látványosan ostoba, kétségbeesett gonosz a kis pisztolyával tankokra, anyahajókra, tengeralattjáróra meg még ki tudja, miféle bazinagy vasjárművekre lőni – tehát csupa olyanra, amelyek arról híresek, hogy pisztollyal egy-két lövéssel totálisan megsemmisíthetők. Itt Bond teszi ezt.
- Bondék látványosan a semmi közepén álló villa bejáratára koncentrálnak, nem kimondva azt, hogy a támadás majd onnan fog érkezni. Ezen már röhögtem, hogy na persze, majd pont onnan jönnek, erre TÉNYLEG onnan jön be a teljes „szerb szabadcsapat”, ráadásul egymás mellett, komótosan sétálva, hogy egyesével le lehessen szedni őket (mondjuk nem lőnek rájuk, de épelméjű ember nem így támad meg egy házat). És persze a birtok emlékezetem szerint nincs is körülkerítve, ám azért szépen a főbejáraton (két oszlop között) ballagnak be. Ha lett volna csengő, még talán azt is megnyomják.
- Megmagyarázható a gonosz őrültségével persze, de mi értelme volt a szerbeket (nem azok, tudom) odaküldeni, ha egyszer a ház úgyis szarrá lesz lőve a később befutó Bardem-féle helikopterrel? Kivéreztetés? Amikor meg a helikopter lezuhan, és felrobban az egész ház, akkor beugrott a 21 Jump Street – pont az ilyen idiotizmust parodizáló – zseniális része, ahol az autós üldözés során megsérülő, felboruló stb. kocsik egyike sem robban fel, hiába várják marhára a főszereplők, míg a legvégén valami nyomorult, tyúkokkal teli kis roncsautóféle repül a levegőbe, amire senki nem számított.
- Minek lövik ennyien ész nélkül a házat, ha úgy emlékszem, csak később szól az embereinek Bardem, hogy az öreglányt csakis élve fogják el? Bond-ellenes ezüst pisztolygolyókat használtak addig?
- A házba érkezve látványosan mutatják a titkos kijáratot, ebből már csak a hülye nem tudja, hogy ott fognak a végén meglógni. Amikor megkezdődik az ostrom, látni, hogy rosszul fest a helyzet, Bond kiadja az ukázt: A KONYHÁBA! Igen, ott a lábasok talán felfognak valamennyit a lövésekből. Nem válik be viszont, rossz minőségűek lehetnek az edények, így a következő utasítás (még mindig nem a titkos alagút a megoldás, dehogy) a világ leg-leg-legebb ügynökétől: A BOLTÍV ALÁ! Persze, hiszen az még abból a bizonyos „netes” hirosimai oszlop anyagából van, ami állítólag még az atombombát is túlélte. Végül azért csak beugrik az alagút is megoldásnak. A Csupasz pisztoly-os stílust követve azért azt csináltam volna (még illene is e sok baromság közé), hogy a háztól maximum fél méterre jönnek fel a hú-de-titkos alagútból.
- Kifordult gondolkodásomra, de elsősorban a film nem szándékos komikumára jellemző, hogy amikor megérkeznek a házba Bondék, és elkezdik felkészíteni azt az ostromra, az elején azt vártam, hogy Bond azt mondja kettőt tapsolva, hogy „Na, ácsorgásból nem élünk meg, munkára fel!” – majd mindenki elkezdi szorgosan takarítani az épületet. Mondjuk nem volt nehéz az asszociáció, amikor Dench azzal indít, hogy lerántja az egyik csillárról a porfogó lepedőt…
- Dench és az alkesz elmenekülnek a szomszédos, kilométerekre lévő kápolnába. Éjszaka van, de azért látni, hol van az épület, plusz a fószer ismeri jól a terepet, mert már az ükapja is arrafelé legeltette a birkákat, sőt csak nyílegyenesen menniük kéne, ehhez képest a faszi tök feleslegesen reflektorozik balra-jobbra látványosan, hadd lehessen kiszúrni (de annyira látványosan, hogy ha kamionfényszóróval világított volna, szerintem még az is pislákoló gyertyalángnak hat ehhez képest). Később, amikor Craig és Bardem is poroszkálnak utánuk, megint látjuk kívülről, ahogy a vén hülye most már a kápolnán belül is folytatja az indokolatlan reflektorozást (oké, nem látta még a freskókat, de azt nem most kéne talán megnézni!). Na, ekkor már tényleg hangosan röhögtem. Habár nem csak ekkor.
- Az alkeszra (amúgy Albert Finney, csípem) rászól Bardem, amikor odaér, hogy ne mozduljon, maradjon ki ebből. Miután a rosszfiú belehal a késelésbe (itt vártam még egy Csupasz pisztoly-féle O.J. Simpson-os, mindennek nekieső haldoklást), a vén hülye addig ugyanúgy ott áll, totálisan lefagyva, amíg a jelenet tart (tehát amíg nem vagyunk újra Londonban). Közben meghal Dench, nem érdekes, öregem, úgysem voltatok túl közeli ismerősök, szóval ez a szerencsétlen csak sóbálványkodik ott tovább, de legalább leveszi kegyeletből a sapkáját.
Szóval ezek így együtt számomra teljesen komolyan vehetetlenné tették a második órát. És ezzel a képpel próbáltam megfogni a lényeget.
Teljesen igaz, amit írsz. De ezzel is úgy jártam, mint Desplat Argo-jával, mivel általában úgy vagyok a (film)zenékkel, hogy meghallgatom azért, hogy olyat kapjak, amire a szerzőik kiforrott, egyedi stílusuk okán gondolok, ám végeredményben egészen más lesz, nagyjából olyan, ami egyáltalán nem a "megszokott" tőle/tőlük. Persze attól még zsákbamacska jellege is kell, hogy legyen.
Viszont a zsákbamacska jelleget olyankor szeretem, mint mikor pl. a TSFH esetében az Illusions albumot veszem elő, vagy Desplat New Moon-ját (nyú múnnyát, de szép szó XD), Hans Zimmer Anges And Demons szerzeményét, vagy kissé másfelé fordulva, ott van Clint Mansell kikapcsolhatatlan The Fountain muzsikája.
Egyszóval, ha a saját stílusukban olyan újat és pluszt adnak, ami még talán a maradandóságon is túlmutat.
John Williams épp ezért tud abszolút kedvenc lenni, és elég csak simán a Spielberg filmjeihez komponált zenéit szóba hozni, vagy műfaji megkötésben: John Powell animációs mesékhez készült alkotásai ilyenek még.
Igaz kivételek is vannak, mert egyébként ilyen érvelések mellett nem kifejezetten tetszene mondjuk Silvestri-től a Van Helsing, vagy Zimmer-től a film után maximálisan értelmet nyerő Sherlock Holmes, esetleg a Rise of the Planet of the Apes Doyle-tól.
3-4 album óta követem nyomon a tsfh-t és mindegyiken azért akad 1-2 elég jófajta műanyag. itt a heaven esetében is ezt vártam letöltés után, erre belövöm az első tracket és lelki szemeim előtt egy kalap, egy ostor valamint egy szent grál jelent meg:D enyhén meglepődtem. utánanéztem hogy ezt az albumot a srácok nagyzenekarral, mindenféle műanyag nélkül vették fel. abszolút nem ezt vártam, de ez egy nagyon kellemes csalódás volt részemről. akad egy-két olyan track aminek hallatán williams, debney vagy akárki megnyalná a tíz ujját/fülét:D miközben tudom hogy nem kelle ezeket túlértékelni, meg persze nyilván az ihletet is a régi nagyok adták ehhez a lemezhez, de akkor is igényes és élvezetes hallgatnivaló.
az újabb albummal az a problémám hogy nekem abszolút nem bombasztikus. pedig ez az album már a "régi" tsfh-ra hajaz, de mint mondtam nekem túl sok benne a zörej/effekt/gépiesség és nincs bennük annyi energia és dallam mint az utódokban.
azt pedig nem tudom hogy thomas bergersen képes lenne-e filmhez is komponálni, de ha igen, akkor szerintem maradandót tudna alkotni.
Az Owl City tulajdonképpen egy egyszemélyes zenekar, és szerintem teljesen kedvelhető popzenét játszik. Van benne egy kevés abból a skandináv hangulatból, ami a tavalyi Jonas Bjerre-féle Skyscraper soundtracket jellemezte:
http://www.youtube.com/watch?v=pIz2K3ArrWk Ezt a dalt nem ismertem, de tetszik.
Nem kell megijedni, a neten keringő ötvenegy trackes Rise of the Guardians nem a hivatalos album, hanem egy, a díjszezonra időzített, letölthető promo. Gondolom a normál albumon már összeszedettebb lesz a zene.
Lehet, azért van, mivel a TSFH összeállításokat előzetes-zeneként szoktam kezelni. Mert ha az említett ízlésvilágot vesszük, akkor a ...heaven nyilván jobban kellene, hogy tetsszen nekem is, hisz jó pár helyen olyan, mintha akár John Williams válogatás lenne.
Ezen a másikon viszont sok olyan van, ami (igen: sok tud lenni, ha albumként van hallgatva, de) egész tetszetős a trailermusic-ok között, nekem legalábbis...
Egyébként pedig végeredményben "robbanásokhoz" íródnak :D Szóval az igazság ezzel is meg van közelítve nem is kicsit.
Filmzenére áttérve:
Desplat véletlenül nem Az ötven legenda animációs filmhez írt ennyi track-et? :) Míg John Powell sok-trackes albumainak majdnem mindegyikén egyik zene szinte a következőben folytatódik, addig a Rise of the Guardians elég tagolt, és így nem szeretem az ennyi tételt tartalmazó albumokat.
A Wreck-It Ralph albumán pedig megtaláltam a következő betétdalt, ami egész megnyerő lett. Valamiért eszembe juttatja a Kick-Ass film We Are Young zenéjét, de alapvetően a Lorax betétdalainak hangulata igaz rá:
http://www.youtube.com/watch?v=z4NNiTrcizg
az a nyomorult a legutóbbi választáskor is kiírt pár oldalt. egy igazi droid az az ember. de amikor még régesrég ráleltem arra az oldalra a következő mondat is kiverte nálam a biztosítékot: This site never recognized George W. Bush as the legitimate president of the United States of America.
Ez de durva: a filmtrackes fószer képes volt felrakni egy nyílt politikai állásfoglalást az oldalára. Én még a fórumból is kiirtanék minden ilyesmit. Nooormális?
Az a baj, hogy az összes olyan, mintha el lenne rondítva (nyilván általánosítok, mert már képtelen vagyok a hasonlókból egy albumot is végighallgatni:). Zizegős, számomra borzasztó nejlonhangzás, olyan az egész, mintha olyan 65 kbs-esek lennének a trackek, vagy mintha egy fél másodpercel később elindítanám ugyanazt a dalt a másik után. És a trailerzene-betegség szinte mindegyikben ott van: ezeknek az embereknek senki nem szól, hogy nyugi, most van négy-öt perced, nem szűk másfél, sőt nem képhez írod, tehát nem kéne egyből egy robbanást odagondolnod, miközben írod, mintha az alá születne.
na nekem meg pont ez nem tetszett:D nekem olyan egybeömlős műanyag a dolog. szinte minden track tele van tűzdelve effektekkel, kevesebb a dallam. a heaven album pont az én ízlésvilágom, de ez valahogy nem gyere be.
Ez egy eléggé eltalált elektronikus album a könnyedebb fajtából. Nem annyira dinamikus és erőteljes, mint a Tron-filmzene, de illene a jelenetek alá, mondjuk a filmbeli világ szereplőinek "hétköznapjai és éjszakái" alá. :)
10/8
Van viszont egy elég durva dolog, ami inkább az egyik legismertebb sci-fi téma lenyúlásának tűnik, mintsem tiszteletadásnak:
azt se felejtsük hogy kinek adta el lucas: a disneynek. kérdem én, akkor most vader helyett egy kedves kiskutya lesz a főgonosz?:D
én doyle-ra vagy debneyre voksolnék.
Elküldve: 2012-11-07 13:18:14, 
