Meg én nagyon szeretem a világzenei beütésű szerzeményeket, mint ez vagy Newmantől is volt a Marigold. Nem a kifejezetten világzenéket, mert azoktól nem vagyok különösebben elájulva, de például az indiai és kínai tradicionális zenék hangszereit, stílusát felhasználó művekért tudok rajongani. :)
Ezek mindössze erőltetett hasonlóságkeresések voltak, csak a stílus belövésére. Az engem nem zavar, ha nem lehet megmondani egy szerző munkájáról, hogy ő szerezte, az éppen a sokoldalúságra bizonyíték. Desplat-val épp az volt a bajom, hogy mindig tudtam, mire számíthatok tőle az utóbbi időben, és már nem tudott meglepni. Most meg sikerült. És ott van azért benne a stílusa, csak végre nem az a szokásos Desplat. Ami magas minőség persze mindig, de picit már untam őket.
Ez azért keményen az év score-ja, de rég írhattam egy zenére nyugodt vagy bármilyen szívvvel is a maximum pontot. Van itt minden: kiváló világzenei megoldások á la Peter Gabriel, a régen Mychael Dannától hallható fülledt darabok, különleges vokál és dobhangzás, a legutoljára talán a zimmeres Holidaynél és a Regarding Henrynél hallott "még nem beat box, de már nem vokál"-féle játék a hangokkal, marha szép, himnikus tétel, szóval az év zenéje, nem kell itt finomkodni.
10/10
Különös, nekem ennél pont bejött, hogy különvették a betétdalokat a filmzenétől, és összességében szerintem mindkettő jobban sikerült, mint a Rio-nál. A score-ból a 11 - Thneedville Chase egészen tele van az általam kedvelt Powell stílusokkal, akár csak emiatt... (igaz, hogy nincs benne egyetlen annyira kiemelkedő, mint pl a "Morning Routine") A betétdaloknak meg majd mindegyike olyan egységes hangulatot ad, amilyet a Rio nekem nem tudott... (igaz, hogy nincs benne egyetlen annyira kiemelkedő, mint pl a "Real In Rio")
[előzmény: (19978) Thomas Powell, 2012-10-19 01:57:11]
Megnézve a hozzánk 7 hónapos késéssel érkező Lorax-ot egy kissé gejl, de abszolút szerethető, és szórakoztató Dr. Seuss adaptációt kaptam (7/10). Powell zenéjével már felemás a helyzet. Megint elkövették azt a hibát, mint tavaly a Rio esetében, vagyis szétszedték a betétdalokat és a score-t, pedig a Let it Grow dallamai az egyébként igencsak rutinos, panelekből összedobott score-t (6/10) néhol megdobták volna. Ráadásul azért is bosszantó, mert ezeket is Powell szerezte, és némelyik tényleg jópofa, pl. a fent említett Let It Grow mellett a How Bad Can I Be? is szórakoztató. Azért örülök, hogy Powell végre tart egy kis szünetet animációs fronton, mert már ráfér.
Hát nem tudom te mikor hallottad utoljára az eredetit de amit mondasz ebben a formában nem igaz. A kórus illetve az ének is tökéletes a zenében meg jelentős változtatás nincsen.
imdb-n nézegettem goldsmith triviákat, hát azért a 'superman', a 'the thing' és a 'predator' mindhárom jerry-változata nagyon érdekelt volna, még akkor is, ha egyébként az eredeti zenék zseniálisak.
Kiváló dolgozó
OST_Zoli
19964. Elküldve: 2012-10-16 15:48:07,
Filmzenék
[6570.]
Én is azon izgultam. :) Amúgy, direkt csak a végére írtam, h beindult végül is.
A filmzenei hazai - főleg ilyen kisebb volumenű - koncertekkel kapcsolatban teljesen igazad van. Sajnos.
Azért megérte számomra azt az 5000 Ft-ot amibe került a jegy, de jövőre lehet kihagyom. (Mikor fele már csak dal éneklés. Ilyen alapon meg elmehetek az éppen aktuális X faktoros / Megasztáros koncertre is. Legfeljebb ott a zene is playback.)
Bécs. Hát jó lenne, de sajnos a szegényes kis fizetésemből erre nem telik, így ez csak vágyálom marad. :)
Érdekes, én pont ebben az intervallumban kedveltem meg nagyon a stílusát. :) De a Terra Nova úgy rémlik hogy az abszolút "natúr" zenekar, meg vonósnégyes, meg minden egyéb. Nincsenek most benne ilyen elektronikus dolgok azt hiszem.
Én komolyan mondom hogy végig azon izgultam hogy elindul-e vajon az autó !
Ezzel a koncerttel kapcsolatban meg az a véleményem, hogy a mi számunkra kifejezetten, ennek itt nincsen jövője. Ahogy te is mondtad, az "átlag" közönség beszarik egy betétdaltól, meg ha valaki énekel meg minden egyébtől, de sajnos gőzük sincsen mit hallanak ha score-t hallanak, nem igazán tudják feldolgozni mi is az, mekkora háttérmunka van ebben, az egyik legtöbb munka bármilyen más féle zenével összevetve.... ezeket ők nem értékelik olyan szinten. Gondolják "szép ez" vagy "mi ez a vinnyogás" ezért keverik a kétféle filmzenét össze, a civilek miatt
Na jó, következő állomás a bécsi filmzenekoncert !
Hollywood Classics 4. – Szombathely – 2012. október 12. – 19.15 – 22.25
Egy kis beszámolót szeretnék írni a 4. szombathelyi „Hollywood Classics” című filmzenei koncertről. Azonban azt előre közlöm, hogy egy kis személyes kellemetlenség beárnyékolta az estet, így valószínűleg az élményre is némiképp rányomta ez a bélyegét. (Szóval, ez a személyes érintettség az volt, hogy a kis Corsám, - ami a 15. életéve felé tart egyébként - erősen haldoklik mostanában, így azon aggódtam a fél este folyamán, hogy a koncert után hajlandó -e lesz elindulni és hazajuttatni minket a barátnőmmel, a 30 km-re lévő vasvári otthonunkba, vagy sem. Hiszen elég kellemetlen volna fél 11-kor öltönyben autót szerelni, vagy ilyen távolságból segítséget hívni, - mikor az utolsó busz is elment már – így ez a tudatalattimban volt sajnos egész este…)
Na de nézzük ezen kissé hosszúra nyúlt bevezető után a koncertet magát!
Negyed nyolckor a Bartók Terem előtti téren összegyűlt tömeget egy rövidke, talán a tavalyival összevetve egy kissé haloványabb tűzijátékkal örvendeztették meg a szervezők. A petárdák fellövését Jan Hammer Crockett's Theme című szerzeménye kísérte a Miami Vice TV-sorozatból. Ez után fél nyolc körül elkezdték beengedni a hangversenyterembe az összegyűlteket, ami végül is csordultig megtelt, ahogy néztem, még pótszékeket is "befogtak" mindkét oldalon. A nagy tömeg miatt kis csúszással, kb. háromnegyed nyolckor kezdődött csak el maga a koncert.
A Savaria Szimfonikus Zenekart (SSO) ezen az estén Pejtsik Péter (az After Crying alapítója) vezényelte kitűnően. A zenekarral együtt élt, ügyesen mozgatta a művészeket, lelkesített, csendesített ahol kellett, szóval, ügyes mester volt Pejtsik Péter.
Az est házigazdái Szekeres Nóra és Csányi Sándor voltak. Kettőjük közül talán Nóra volt a lelkesebb, miközben néha Csányi Sándor személyes sztorikkal is feldobta a mondandóját. Így végül is, szerintem korrektül helyt állt az idei év műsorvezető párosa, bár azért volt pár baki is. (Pl. előfordult néhány tárgyi tévedés; (Pl. „1996 legjobb filmje díját elnyerte az Oscaron az Apollo 13…”, pedig ez a Golden Globe-on volt legfeljebb, mert az Oscaron a Rettenthetetlen tarolt), vagy probléma volt néhányszor pl. bizonyos nevek kimondásakor is.)
A zenekar az immár megszokott 20th Century Fox fanfáros szignáljával kezdte az előadást. Ezt követte elsőként Vangelis Tűzszekerek című filmhez írt tényleg zseniális nyitótémája. Ez a szám szépen szólt, elég erőteljes volt így egy kisebb zenekar előadásban is, és a háttérben futó filmjelenetek is jól eltaláltak voltak, szóval, jól kezdődött az este! Ez után ugyancsak 1981-ből szólt egy másik klasszikus; A profi Ennio Morricone-től. Ez is teljes egészében rendben volt véleményem szerint.
Majd jött az első dal, ami nekem igaz, hogy nagyon tetszett, - mert tényleg szépen szólt, - de nem értem miért kell a filmzenei koncert felében dalokat énekelgetni. Pedig idén a szünetig éppen 4 score szám és 4 filmdal szólt … Szóval, érkezett az est sztárvendége a 16 esztendős, - de ezt meghazudtolóan nagyon szépen és tisztán éneklő - Radics Gigi. Ő Whitney Houston egy klasszikusát énekelte el a Több mint testőrből. Először még a fellépő ruhájával is megidézte a filmet, mert egy filmben is látotthoz hasonló kapucnis fekete selyemruhában kezdte el énekelni az "I will always love you"-t. A lány hangja tényleg nagyon profi volt és az előadása is. Mondanom sem kell, sokkal nagyobb tapsot kapott a hallgatóságtól, mint amikor „csak” a zenekar játszott magában.
Újabb valódi filmzene érkezett James Horner Apollo 13-ának főtémája. A filmből vett jelenetek is jól eltaláltak voltak. Végül is, számomra talán az egyik legemlékezetesebb szám ez volt az egész estről.
Ezt követve újabb dalok következtek: A Micsoda nő!-ből Radics Gigi a Roxette slágerét énekelte, majd az "Oh, Pretty Woman" jött Poppre Ádám előadásában, amelyek elég lendülettel szóltak, de számomra túl sok újat nem adtak. Ezt követte Bátky Zoltán, aki a Casino Royal főcímdalát énekelte el "You know my name" címmel. Egyébként ő szerintem jobban dalolt, mint a filmben Chris Cornell… Erősebb, ércesebb volt a hangja, ez tényleg remek volt! (Annyira meghozta ez a dal a filmhez a kedvünket, hogy szombat délután újranéztük a Casino Royalt is! Ez jó volt afféle ráhangolódként is, hiszen hamarosan bemutatják a Skyfall-t.) A szünet előtti utolsó szám ismét valódi filmzene volt, a klasszikus 007 főtémát játszotta a zenekar. Személy szerint itt éreztem elsőként, hogy nem volt elég erő a zenekarban, sőt még a tempó is néha hibádzott érzésem szerint. (Bár ez utóbbiban nem lehetek biztos, hiszen nem vagyok hozzáértő.)
A szünetben egy vodka-martinival vagy üdítővel olthattuk a szomjunkat. (Én természetesen ez utóbbit választottam, mivel bíztam a kis Opel "Korzikában"… )
A hangversenyterembe való visszatértünk után elsőként a Szikla következett, amiről Csányinak a Szabadság, szerelem c. filmjének vicces anekdotája jutott eszébe: hogy milyen volt Szécsinek gólt dobni a film forgatásakor a víz alól… (Végül is a zeneszerző stimmelt, de azért mégis… Végül is, szórakoztatóan adta elő a sztorit, de szerintem nem igazán illett ez ide.) A zenekar esetében azonban itt ismét érezni lehetett, hogy nagyobb, vagy esetleg kissé más hangszerelésre volt szabva az egész, mivel sok helyen egészen másként szólt, mint az emlékeimben a filmbeli eredeti főtéma.
Alan Silvestri Számkivetett végefőcím beli témája és hozzá komponált képek ismét rendben voltak, sőt, az én emlékeimben ennél sokkal visszafogottabb, csendesebb volt az eredeti, itt meg szépen kiteljesedett a SSO előadásban.
Ezt követte ismét a betétdalos rész: Jött a Dirty Dancing-ből "Time of my life" Fekete Linda és Poppre Ádám előadásában, amire a Savaria TSE két művésze táncolt.
Majd egy kis valóban vicces kis színészi betét következett – ami szerintem idén sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi kissé kínos Pókemberes előadás… Szóval, Horváth Ákos, a szombathelyi Weörös Sándor Színház művésze eljátszotta, hogy milyen lehetett Arnold Schwarzenegger kicsiként, mindehhez két darab akkus fúrógép szolgáltatta a hangeffekteket, miközben láthattuk "Terminátort az óvodában". Ez a kis felvezető jelezte, hogy következik Brad Fiedel hallhathatatlan klasszikusa, az első Terminátor főtémája. Személy szerint én, - aki kb. milliószor hallottam ezt a témát - sok-sok hibát véltem benne felfedezni. Szerintem nem stimmelt sokszor az ütősök által diktált ritmus sem, meg a dallam is elveszett szerintem itt-ott. Majd jött egy még gyengébben előadott szám, Hans Zimmer és James Newton Howard közös szerzeménye a Batman Begins-ből. Na itt aztán tényleg komoly problémák voltak, mivel ezt szerintem eredetileg egészen más fajta zenekarra (méretre, vagy típusra, vagy talán mindkettő) méretezték. Nem is hasonlított sok helyen ez az eredetire. Ezt a hibát azért talán némiképp az kiküszöbölte, hogy az eredeti Tim Burton-féle Batman film főtémája Danny Elfmantől (- akinek a nevét egyébként Nóra nem bírta kiolvasni - ) már tényleg szépen és rendben szólt.
Újabb két dal következett, amiben Radics Gigi valóban csillogott: A Dreamgirls két leghíresebb számában tényleg úgy dalolt, hogy talán az is elhihető, hogy valódi nemzetközi karrierre van esélye. Szóval, szép volt, szerintem Beyonce sem csinálta ezt jobban. (Ismét ő kapta a legnagyobb tapsot, tényleg megérdemelten.)
A nap végén pedig a klasszikus James Bond téma újrajátszásával kedveskedett a zenekar a közönségnek.
Szóval, ennyi volt a pénteki 4. Hollywood Classics. Szép is volt, jó is volt, de azért szerintem előfordult sajnos nem egy tévesztés is. Valamint talán kevesebb filmdallal jobb lett volna a SSO koncertje, és így jobban kijött volna az ő tehetségük is. Mondjuk, ha 1 filmdalra 3 filmzene jutna, akkor nekem jobban tetszett volna ez a koncert, de az átlagnak meg éppen valószínűleg kevésbé. (Mivel főleg nem filmzenekedvelők ültek szerintem a sorokban, ezt a tapsok intenzitásából ki lehetett találni.)
Személy szerint nekem a tavalyi HC 3 koncert jobban tetszett, ám az is lehet, hogy azért volt ez így, mert nem nyomasztottak akkor gondok, meg az volt az első efféle rendezvény az életemben. Azért nem bántam meg idén sem, hogy a SSO koncertjére elmentünk. A zenekar szerintem kitett magáért, a karmester, és a vendégművészek szintén. Volt pár gyengébben előadott zene, de azért összességében jól sikerült az este. (És végül számunkra is jól ért véget a nap, mivel a kis Corsa is hajlandó volt pöccre indulni és hazavinni bennünket 30 km-re lévő otthonunkba. :) )
Elküldve: 2012-10-21 11:32:49, 
