www.youtube.com/watch?v=MIDrL5zRwxU Nem találtam meg magyarul (ez az egyik kedvenc jelenetem a Csillagok között-ből, és a jelen világunk történései közül túl sok mindenre rímel)
Mindenféle negatív gondolattól mentes szándékkal ugyanazt tudom mondani tényként, amit az öreg Donald: Túl sokan vagyunk...
Újra hangsúlyozom, hogy ezzel a gondolattal nem beállni akarok az univerzumot félbecsettintő Thanos-féle elvek mögé. Csupán belegondolva és még magamra nézve is ki tudom jelenteni (de csak tényként), hogy túl sokan vagyunk (még én is sok vagyok ide :D) túl sok igénnyel. Amit valamiféle módon kezelni kell példának okáért a filmzenék megjelentetéseinek kapcsán is (bármennyire is összeerőszakolt hasonlatnak tűnik most ez, amit írtam).
Nem akarlak pesszimista hangulatba lökni (bár visszaolvasva magamat, lehet, hogy sikerült), de ez a tendencia se megállni nem fog, pláne nem visszafordulni. Eleve örüljünk annak, hogy csak a filmzenék kapcsán diskurálunk ilyenről. Számomra inkább az a furcsa, hogy objektíven én például nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy sem (függetlenül attól, hogy magamtól kérdezve én is rossz iránynak érzem - mint ahogy ezek szerint a Te kivételeddel sokan ódzkodtak a minőségi LP-gyűjtés leáldozóban lévő korát követően a CD-k miatt).
Ugyanez volt megfigyelhető szerintem a VHS-t követő DVD-knél. Szinte mindenki átcserélte a gyűjteményét, Nagyobb is volt a választék, a lehetőség, a minőség, a tárolhatóság, a kezelhetőség stb. De a DVD-k után vajon hányan álltak át a filmgyűjtés terén a BluRay-ekre? Nem hiszem, hogy olyan sokan lennének (vagy csak most nem kellene a saját példámból kiindulva általánosítani). A DVD-t követően már egészen más lett, lesz az irány - és a filmek számára így nem is kell külön szekrény. Sajnos...
Számomra a BluRay is csak arra volt jó, hogy megakassza a DVD gyűjteményem gyarapítását, hisz elvette a kedvemet a gyűjtemény ismételt megújítása (igaz, hogy az is közrejátszott ebben, visszakanyarodva a fenti filmhasonlathoz, hogy túl nagy lett a kínálat). A kereslet kínálat versenyében engem tehát legyőztek, nekem már sok lett az, amit filmőrültként be kellene fogadnom ahhoz, hogy a mai korban is úgy beszélgethessek másokkal a filmekről, mint régen a suliban, amikor pl. a tegnapi TV-s, vagy épp mozis élménye mindenkinek teljesen ugyanaz volt :)
Na, de ajánljon már valaki filmzenét ebben a fene nagy túlkínálatban! :D hogy ne beszéljek ennyit mellé... :)
A klasszikus LP-s korszak nálam is kimaradt, de pár filmzeném azért volt bakeliten is. Én a nyolcvanas évek legvégén kezdtem el filmzenéket gyűjteni, és akkor még a nagylemezek voltak itthon is elterjedve, a CD-t még nem is hallottam. Szóval egészen 1994-ig, amikor megvásároltam első CD játszós hifimet, én is bakeliten hallgattam a filmzenéket. Kivétel nélkül mindegyiket külföldi utazásokon szereztem be (Olaszország, Jugoszlávia), itthon max. olyasmit találtam, amin zömében dalok voltak (pl. Rain Man)
De aztán jött a CD, és ennek én nagyon örültem, mert a vinylek sosem voltak a kedvenceim. Mivel az internet még gyerekcipőben járt, külföldről rendelni nem lehetett, de eleinte nem is feltétlen volt szükséges, mert itthon is remek lemezboltok működtek. Vidékiként a fővárosban járva órákat (de tényleg!) el tudtam tölteni egy-egy MCD zeneáruházban, vagy a Fotex Records üzletében. Ezekben a boltokban rengeteg filmzenei CD volt kapható, tényleg szép kínálattal rendelkeztek. Belehallgathattam a zenékbe, csemegézhettem kedvemre. Csak az anyagi források voltak korlátozottak, ezért ha egyetlen lemezre futotta, már annak is nagyon örültem. Szóval a CD-gyűjtés lassú és drága hobbi volt a kilencvenes évek első (és második) felében itthon.
A lemezboltok nekem is hiányoznak, és úgy tűnik, lassan a lemezek is fognak :( Az idén ami CD-t vettem, annak kb. 95%-a régebbi kiadás, évekkel ezelőttről. Ami új muzsika az idén érdekelt volna, talán csak egy vagy kettő jelent meg CD-n.
Remélem, előbb-utóbb ez a trend megáll, vagy visszafordul.
Egy szónak is száz a vége (és ez nem filmzenei probléma), elszemélytelenedik az egész világ. Mindenki magának, magáért él (függetlenül attól, hogy a másikat eltapossa-e vagy sem), azaz megszűnik a "normális" (pontosabban mi még annak tartjuk, pedig lehet, hogy tévedünk) kommunikáció közvetlenül ember és ember között utcán, boltban, de tulajdonképpen akárhol. És szimplán csak ez nyomja rá a bélyegét a mi érdeklődési területünkre is.
Minden ember kezébe adnak egy kütyüt, amivel állandó kapcsolatban lehet bárhol bármikor bárkivel (csak épp nem a jelenlévő térrel és idővel), mert ugyebár az ember társas lény, de a kapcsolatteremtés így vagy úgy ezzel már mégiscsak ki van alakítva, csak épp személytelenül, így aztán az sem csoda, hogy mindenki retteg mindenkitől.
Hú, messzire kanyarodtam :) - és túlontúl rövid voltam.
Daniel Pemberton Dark Crystal szerzeménye engem nem fogott meg, bele kell húznia, mert nekem legutóbb a Pókverzum is csak a filmet követően és azzal együtt jelentett jó szórakozást. A Dark Crystal-lal meg szerintem ez nálam ki fog maradni, túl ritkán nézek fantasy-t (de ez legyen az én hibám :D)
[előzmény: (25834) Kulics László, 2019-09-09 05:51:39]
Jogos, ott a pont - a programfüzetre, mint opció nem gondoltam. Bár lehet, hogy idővel az is letöltős lesz már, mint a koncertjegy :))))))))))))
Én sajnálom, hogy már elmúlt az az idő, amikor bemehetett az ember böngészni egy nagy cd-boltba. Olyan jó volt megnézni, hogy az aktuális film zenéje vajon már megérkezett-e? Vagy hogy belehallgattam egy-egy lemezbe, amit nem ismertem, csak "tetszett a borítója" vagy ismertem a szerzőt. Jó, most ott vannak erre az esetre a weboldalak szerencsére, meg annak a lehetősége, hogy tracking szám alapján követed a csomagod, hogy mikor érkezik meg - illetve vámos látja -e? :))))
Én ilyen esetnél mondjuk az adott esemény programfüzetét íratnám alá - pl. Alan Silvestri-től ilyen autogramom van, de pluszban volt nálam akkor CD is :) Vagy pedig egy olyan lapra kérnék dedikálást, amire előtte az ő képét nyomtattam ki.
Ez persze nem változtat azon, hogy én is a CD-k megtartására voksolok, számít az, hogy ebben a formátumban szebb egy gyűjtemény, sőt egyáltalán gyűjteménynek lehet nevezni, nem pedig csak megfogalmazni, hogy szeretek filmzenét hallgatni.
A vérbeli gyűjtésmánia (amiből én a koromnál fogva kimaradtam) az mondjuk még így is inkább a bakelitlemezek fénykorára volt jellemző, na akkor aztán minden számított, még az is, hogy egyáltalán kiadod-e a kezedből a korongot, de talán még az is, hogy egyáltalán ki teheti fel rá a tűt :) Akkor aztán volt mire vigyázni, büszkének lenni (hiszen egyes esetekben a beszerzés sem volt egyszerű)
Nem igazán vagyok a kort illetően képben, vajon a filmzenegyűjtés hogy zajlott, és milyen lehetőségek között akkoriban? Ha életem ezen részét nézem, akkor a lehető legjobb helyre születtem :)
Gyűjtőként én is úgy vagyok vele, hogy legalább CD-R legyen. Tudom, hogy a világ nem a cd-felé tart, hanem a cd mögül hátrál, de én szeretek a gyűjteményemre nézni. attól, hogy használok spotifyt, még fontosak a cd-k. Szeretek aláíratni egy-egy borítót a zeneszerzőkkel. Ha ez a formátum eltűnik, max egy pendrive-ot, külső vinyót vagy a mobilomat írathatom majd alá azzal a kommenttel, hogy "hidd el, rajza van a zenéd".
Pár hivatalos CD-R kiadványom nekem is van, de azon kívül, hogy tudom, nem igazi préselt lemezekről van szó, magával a hangzással, borítóval, stb. semmi bajom. Ezért is mondom, hogy inkább így, mint csak letölthető verzióban.
Aha, na megtaláltam az adatlap alján eldugva... Mit ne mondjak kibaszott nagy szégyen ez... A múltkor FSM fórumon olvastam egy cikket, hogy valamelyik nagy lemezkiadó terjesztőt váltott és tiszta káosz lett a boltokban, sehove se az ment aminek kellett volna. Ez egyesek szerint annak az előszele, hogy digitális kiadásra váltana a zeneipar hamarosan... Nekem volt szerencsém CD-R kiadványhoz, akkor már inkább hallgatom a rádiót... De ez akkor se vezet jó felé... Bár ugye nem mi vagyunk már a piac hanem a tizenévesek, nekik meg ott a stream, ebben nőttek fel...
A brit amazonnál is csak a WaterTower-es verzió van, azzal a széljegyzettel, hogy CD-R kiadvány. Sajnos, ahogy manapság áll a CD-piac, ezen nem csodálkozom :( Én már örülök, ha egyáltalán bármi megjelenik normál CD-n.
Mondjuk én egy hivatalos, füzettel/borítóval/lemezképpel ellátott CD-R kiadványnak is jobban örülök, mint a csak letöltéssel beszerezhető mp3-as "kiadványoknak".
Srácok az IT Chapter 2 zenével kapcsolatban lenne kérdésem. Tele vannak a fórumok azzal, hogy CD-R lesz a megjelenés... Én ránéztem pár oldalra ahol beharangozták és sehol nem láttam erre vonatkozóan információt... Az amcsi Amazonon Watertower a kiadó (anno vettem két Desplat CD-t, ami CD-R volt ott mindkettőnél Amazon volt a kiadó, csak akkor azt még nem tudtam mit jelent :D :D ) igaz az UK Amazonon egyáltalán nincs a kiadvány... Szóval aki mélyebben túr a net bugyrába vagy jobb angolos, az megerősíthetné/cáfolhatná ezt a hírt... Elég szomorú lennék ha egy ekkora cím - aminek ráadásul az első része CD-n és vinylen is megjelent - így járjon...
Friss hallgatni valónak tudom ajánlani Daniel Pemberton Dark Crystalját, ami egy újabb bizonyítéka a szerző sokoldalúságának és tehetségének. Eddig az év egyik legjobbja.
Ami az idény zenéket illeti: nekem ez függ a filmidénytől is, hogy milyen filmek, avagy folytatások jönnek. A későbbi, karcosabb Harry Potterek például jók őszre, Powell Bourne-zenéivel karöltve, karácsonyra Home Alone, Batman Returns, Krampus, HP 1-2, Rise of the Guardians, Grand Budapest Hotel, Fantastic Beasts, Die Hard 1-2... de ez hangulat függő is. Pl. fent említettek közül is van, amit említett időszakokban ritkábban veszek elő, mert már annyira rongyosra hallgattam őket az évek alatt.
Azt tudom, hogy értetted, mire gondolok, hiszen aszerint (is) válaszoltál, viszont én kettőtöknek reagáltam (csak hát ezt sem tettem egyértelművé :D)
Nálam az évindító muzsika a kedvenc filmem, a Vissza a jövőbe zenéje. Kedvenc (örök) filmzeném (mert ugye az aktuális, de sokáig megmaradó kedvencem folyamatos változásban van kb. éves szinten) az viszont a Jurassic Park.
Tegnap este a négy éves kis unokahuginak mutattuk a csillagos égboltot, és azon a mindenki által felismerhető Göncölszekeret. Egy kisgyerek így persze nem tudja, hogy mit kell nézni, ha még előbb nincs bemutatva mondjuk egy lapon. Ezért ma napközben pöttyöket rajzoltam neki egy papírra, mondva, hogy az a csillagos ég. Hét pöttyöt úgy raktam, hogy mutattam rajtuk, hogy hogyan kösse össze. Ami így végül kiadta az említett csillagképet. Volt még rajta sok más pötty is (találomra), amikkel utána kedvére játszhatott és köthetett össze, majd nevezhetett meg saját figurákat (ilyenek lettek: Zászló, Jómadár, Fióka, Harapós Hörcsög, Rákolló, Kiszakadt Nadrág, Dagadt Kéz). Na mindegy, ez így leírva felesleges(nek tűnik) itt, viszont közben beraktam a Csillagok között (neki úgy mondva, hogy a csillagok) zenéjét. Különösen jó összhatása volt ennek a "jelenetnek" a Cornfield Chase track-kel együtt.
Igazából nem nagyon van időszakhoz kötött zenehallgatásom. A karácsonyiak esetén van leginkább ilyen, illetve minden év elején fix, hogy a The Rockkal indítok.
Inkább aszerint szoktam csoportosítani a hallgatandókat - az újdonságokon felül -, hogy milyen kedvem van. Illetve ha hosszabb ideig tartó (ami nálam max egy-három munkanapig szokott tartani/hó), géphez kötött munkám van, akkor attól függően válogatok, hogy az adott feladat mennyire követeli meg a figyelmemet. Ha koncentrálni kell, akkor vagy halkabb darabokat hallhatok (pl. Thin Red Line) vagy olyan darabokat, mint pl Jablonsky akciómuzsikái. Ha nem kell annyira koncentrálni, mert gépies/rutinos a meló, akkor pedig mozi-szériákat szoktam elővenni - pl Lethal Weapon, Die Hard, Nightmare on Elm Street, stb, de legutóbb a Fast & Furious volt ilyen aminek az apropóját a Hobbs & Shaw megjelenése szolgáltatta.
Igen, ilyesmire gondoltam, mint pl. az általad havas időben hallgatott zene, csak épp rosszul, sőt meg sem fogalmaztam azt, hogy mit értek idényjelleg alatt :)
Tehát a karácsony az túl nyilvánvaló (ehhez csupán példaként írtam kettőt, hogy nálam mik vannak).
Nálam a War of the Worlds az egyik legjobb példa az időhöz és egyúttal hangulathoz köthetőségnél :) vagy hogy mondjam. Késő ősszel, de száraz időben, amikor már majdnem minden falevél lehullott szinte mindig előszedem (filmmel együtt), pedig nem tartozik a kedvenceim közé, mégis ezt az időszakot teljes mértékben lefedi hangulatában a zene és a film vizuálisan.
Az Indiana Jones trilógia május végi, hogy jól induljon a nyár, és előre érezzem, hogy kalandosan fog telni :)
A nyár meg szinte teljes egészében John Powell-é.
Éjszaka városban vezetés vagy utazás közben a folyamatosan, már-már végtelenítve tovaúszó fények hangulata nálam az elektronikus szerzeményekkel van felerősítve.
Klasszikus idényzene nincsen nálam. Persze, a karácsony elő szokott jönni, de inkább a Home Alone-Die Hard-Krampus vonal volt tavaly jellemző ezen a téren.
Latyakos, havas időben olyanokat szoktam vezetés közben hallgatni, mint pl a The Pledge.
Én most max spotify print-screeneket tudnék küldeni, mert az új zenéket azon keresztül hallgatom. Olyan átütő nagy zenéket nem hallottam, de az említett Ready or Not és Debney Dora-score-ja jól sikerült. 10/8-asok, készül róla írás is hamarosan. Amik csalódások, az a Hobbs & Shaw és az Angel Has Fallen, amikről hamarosan szintén írok majd - utóbbi első két muzsikája sem volt eget rengető, de Buckley még ennyit sem tudott összehozni. Ezen kívül a The Word of Hans Zimmer koncert cd pörög le sokszor, szeretem ezt a cd-t.
Amikkel az elmúlt hetekben "szórakoztam": komplett Elliot Goldenthal filmográfiát átrágtam magam (volt egy-két zene, amit nem ismertem, meg komolyzenei anyagaiba is belekóstoltam), illetve gyűjteményem olyan, rég hallgatott darabjait vettem még elő, mint pl a Blade Ishamtől vagy a Replacement Killers Gregson-Williamstől.
Karácsonyi lidércnyomás, LOTR trilógia, Batman Returns, Ollókezű Edward, Hook és tavaly óta a Potter doboz megy leginkább karácsonykor, vagyis hirtelen ennyi jut eszembe, Mariah Carey-t leszámítva 😂😂
A "miket hallgatok épp" kategóriában nálam most a kedvenc (szerintem mondhatom így) hiperaktív zeneszerzőnk, Brian Tyler van terítéken. A Ready Or Not engem meggyőzött, de úgy igazából nálam most nincs semmi egyéb, szóval a filmzenei kínálatot nézve is pangás van, nemcsak a fórumot látva. A Young Sherlock-ot lehet előveszem én is, meghoztad a kedvemet hozzá. A HP viszont nekem is, mint szerintem sokaknak, szeptemberi hallgatni való :) Ha már az ember nem is suliba jár, legalább a hangulata legyen felidézve általa :)
Tényleg, kinek van még idényjellegű hallgatnivalója? A december végi Reszkessetek betörők, vagy a Karácsonyi ének nem ér, túl nyilvánvalóak :)
"3. Budapesti Klasszikus Film Maraton meghívására Budapestre érkezik Michael Nyman világhírű filmzeneszerző, aki többek között a három Oscar-díjjal kitüntetett Zongoralecke és a Peter Greenaway-filmek zenéjét is jegyzi. Dziga Vertov kísérletező vizuális szimfóniáját, az Ember a felvevőgéppel (1929) című némafilmet szeptember 9-én Michael Nyman jelenlétében és a filmhez komponált zenéjével vetítik le."
Elküldve: 2019-09-09 20:19:40, 
